buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy kis „Osiris”


2002.02.18

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A filozófus-sorozat, mondhatni, fedett színei, szép borítóképei, fehéres címlapbetűformái, kemény táblája, remek laptükrei: mind-mind kellemes, mintegy hegyilevegôs csíkos vászon nyugszékül szolgálnak az igen komoly, elmepróbáló tartalom élvezetéhez. Jóllehet ezek régi könyvek, a XX. század 10-es, 20-as éveibôl lelkedzettek, a szellemi testedzés tárgya még messzebbi, olykor évezredes. Az Osiris jeles újabb-kori töprengôket választ a nagy gondolkodók műveinek közelhozásához, s Cassirer, mint megtudjuk, klaszszikusnak számító munkája is ilyen.
 

Aki ma Kantot a mi nyelvterületünkön itt megismerni akarja, többet akarván tudni róla, mint például én tudtam (bár jócskán használtam e „tudást”), hogy a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem, forduljon ehhez a könyvhöz. Rövid elôszava (Cassireré) máris alapvetô tanulságokkal szolgál, kedvet csinál. Arról beszél, hogy a filozófusoknak, az ilyen világnagyoknak fôleg, mint Kant, elengedhetetlen szükségszerűsége szellemi életmű és gyakorlati életvitel egybehangzása. Nem a nevezetes kanti „rigolyákról” van itt szó. (Egyébként pompás életrajzzal is szolgál szerzônk, önmagához híven el nem választva a néhol rejtélyes történésmenetet a filozófia kialakulásától, évre év.) Aztán, amikor a Bevezetés munkához lát, tehát dolgozni kezd maga a könyv, még mindig van egy ígéretes szusszanó-fordulónk Goethével. Aki arról beszél fôként, hogy „elôbb önmagunkkal kell összhangba kerülnünk, hogy a kívülrôl ránk törô diszharmóniákat legalább némileg kiegyensúlyozhassuk, ha már megszüntetni nem tudjuk ôket”. S ily értelemben emeli ki, miként vette élét maga Kant a társadalmi viszonyokkal ellentétben álló „sztoicizmusnak”, s hozzátehetjük, igaz Cassirer követelménye is: az anyag-részletek halmazából a jól látó szemnek az egységes alakzatot kell kirajzolnia. Máig fontos tanulság akár élet és irodalom egységérôl!

Kant fontos jegyeként említi szerzônk, hogy a szubjektív érzés „minden rezdülése anyag csak, melyet (Kant) mind eltökéltebben akar alávetni az ész és az objektív kötelességérzet hatalmának”. Világos, hogy e „harc” okán élete sokat veszített gazdagságából, ám nagyságát is e harcnak köszönhette. Ez nekem ma igen érdekes.

A közel 450 oldalas mű, remek tagoltsága révén elônyösen szemelgethetô is, taglalja a kanti mű fontos pilléreit, ellentmondásainak elképzelhetô feloldásait is jelzi, ahol bírja. Magam ezt emelném ki még: „…a nagy gondolkodók műveinek valódi formája akkor ütközik ki, ha ellentétben a nagy műalkotásokkal, nem viselik magukon a befejezettség pecsétjét, hanem… szüntelen változást és belsô nyugtalanságot” tükröznek vissza. Így, körülbelülre idézve, Cassirer, s igazsága több, mint körülbelüli. És szórakozásul is száz meg száz ily hely lelhetô a pompás műben.

Athént s fôleg a fürdôpartok kék egét, de még a klasszikus romokat is könnyebb szívvel, lelki felhôjátékkal szemlélhetjük, mint ahogy a tôlünk olykor két évezrednél is régebbi görög világ vélt távoliságára gondolunk. S fôként, írom Olvasómnak, s mondom magamnak, ebbôl akkor egy gondolkodói rendszer…! És itt jönnek a meglepetések.

Egyrészt a görög filozófia kevésbé volt tételes (a levezetésekben), inkább rámutatós és rákérdezôs jellegű, és mindnyájunk lelki szeme elôtt lebegett már ott a Bölcs(ek) képe, ahogy kerengôkön, oszlopsorok kellemes árnyán sétálgatnak tanítványaikkal, mielôtt például intrikák és becsületek jegyében bürökpoharat lennének kénytelenek inni: és közös megbeszélésbôl támad az Igaz, a Jó, a Szép. Arisztotelész kemény logikai rendszert alkotott, de Sir David Ross könyve, fejezetrôl fejezetre tiszta vonalvezetéssel haladva, megismertet minket a filozófia (egyik) alapmesterének természetfilozófiát, biológiát (!), pszichológiát, etikát, politikát, s végül a legködösebbet, a metafizikát is taglaló tudományával. Itt olyan alapfogalmakkal találkozhatunk, mint hogy mi is a gondolkodás, hogy „két fajtája van”, osztatlan és oszthatatlan dolgokra vonatkozván; hogyan van benne valami életünknek minden pillanatában, ergo mi a potencialitás, mi pedig az aktualitás, amit az élet hív elô, és hoppsza, ez a Metafizika-fejezetben épp.

Az ugyancsak remek kivitelű könyv hátlapján, melyet nem nagyon idézhetek, cikkem kijönne belôle, hangsúlyozzák: sokáig Arisztotelészt azonosították a filozófiával magával. Meg ne kövezzenek, ha félrehordok itt: amiképpen késôbb Descartes volt ily „forduló”. Amibôl mára kecses vagy unalmas romok maradtak, és ahol újabb és újabb utazási irodák napfényeltetnek minket, a világ elemi tudáslehetôségei lettek összegezve egykor ezen a tájon. Sok újat mondani utánuk nem lehet, mondták nagyapáink. Dehogynem! Épp a Cassirer által hangsúlyozott örök befejezetlenség… tehát: Arisztotelész jól szórakoztató tanulmányozására fel! Kiemelek még egy kedves részt: „A következôkben újabb kérdés merül föl a polgárra vonatkozólag. Nyilvánvalóan nem azonos valamennyi polgár erénye, hiszen az államban különbözôszerepeket játszanak. Van azonban egy közös céljuk: az állam biztonsága” Stb. (533. old) Szívem szerinti e dolog! De a nem okvetlenül közmegegyezést jelentô sensus communus köz-érzékelésre vonatkozó kisugárzását is szeretem. Bár bírnánk összedugott-fej-és-érdek túlján közösen értékelni, bár még taníthatóak lennénk. Mondom, olvas(gas)suk Sir David Ross elbűvölô és semmiféle bűvölést nem célzó Arisztotelész-kalauzát.

Ha Szabó Lôrinc, Kabdebó Lóránt. Sze-rencsére nem teljes az igazság. Ahogy bennünket, a költô halála utáni években jószerén tizenéves, azon alig túli srácokat izgatott a pályakép, egyre növekszik az érdeklôdés a poéta – és a hírlapíró – működése iránt. Különlegessége Kabdebó újabb Szabó-pályaképének, hogy e nagyon kényes „híralapú-témára” is kitér. Ebbe nem megyek bele. Ám hogy Szabó Lôrinc mindig igenis ellentétek keresztezési pontján állt, mint a remek tömörségű könyv szerzôje kiemeli, biztos. Nem volt holmi „papírforma”, hogy kedvenceink közé vagy „tízbe” se fért a „Tücsökzenés”,vagy „szent volt a Lôrinc”. Az új feldolgozás olyan felbecsülhetetlen közhasznú erényeket tár, hogy fenntartásaimat – melyek nekem Szabó Lôrinc dolgában, az iránta részemrôl nem érezhetô spontán rajongás híján örökérvényűek – el kell hallgatnom. Maradjon a szerzôi (kabdebói) remeklés dicsérete.

Az adott tárgyban többletnek érzem, hogy a „kényest” nyíltan taglalja. El is várjuk Kabdebótól, hogy ne ok nélkül írna új könyvet már-már klasszikusnak számító irodalomtörténeti alkotásai után. Ez a terjedelem a Kiadó részérôl fantasztikusan volt „megsaccolva”. Ide beférnek már világirodalmi kitekintések megint (T. S. Eliot, B. Brecht etc.), és a versvilág s az embervilág különös, de – jóra, rosszra? – harmonikus egybehangzása is élesebben szól, mint eddig bárhol.

Szabó Lôrinc nem csupán „együtt született a századdal”, de a jelzett évmennyiség minden hibáját és erényét, csodás lehetôségét is magában hordozta. Példaértékűen botlott, fájdalmasan volt „nagy-nemzeti”, „polgár”, „vagány” – mind e fájdalmaink: tanulságok. Megérintette ôt „Kelet” világa.

Racionalista volt, de sokak számára túl élesen kattogtatta be „a világot” a te-és-én bensôségébe. Nekem ez nagyon tetszik nála. (A kattogást leszámítva.) Géniusz volt. Líránknak Karinthy feledésbe merített, Szép Ernô komolyan venni nem tudott, Kosztolányi meglepetésszerűen „XX. századi magyar elsônek beérkezô” lírája, József Attila cizellált-cizellálatlan filozófiai tragikuma mögött volt egy ilyen all-round gentlemanje. Mert ezzel emelhetem érdemmé gyengéit, igazolhatom hatalmas erejének általam érzett fogyatkozásait. Maga volt az irodalom. Hát ilyen az. Kabdebó, ha be nem vallja is, hű képet ad errôl.

Ráesküszöm, nem meghirdetni akartam a könyvet ezekkel a kés-élekkel, melyeket nem takartam el. Szabó Lôrinc továbbra is rejtély marad líránk felhôzetében, esôi furcsa módon nem termékenyítôek. A leghatalmasabb elismeréssel hódolunk azonban az ôspoétának. Magam, ha beleszakadok, akkor se tudok vele messzibbre jutni. Nagy költô volt, s örülök, Kabdebó nem hajtja túl ezt a kétségtelen tényt. Hiszen Szabó Lôrinc: objektív érték, s az új munka a róla szóló legkorszerűbb összefoglalás, kézikönyv.

Ernst Cassirer: Kant élete és műve
Fordította: Mesterházi Miklós
Historia philosophiae sorozat
Osiris Kiadó, 450 oldal, 3000 Ft

David Ross: Arisztotelész
Fordította: Steiger Kornél
Historia philosophiae sorozat
Osiris Kiadó, 413 oldal, 3000 Ft

Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc pályaképe
Osiris Kiadó, 299 oldal, 1880 Ft

Tandori Dezső
költő, műfordító

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu