buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Tűszúrásokból guillotine


2002.02.18

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Azok, akiket érdekelnek a történelem alaphangjai, értékelik majd a két könyvet, amelyekre most felhívjuk a magyar olvasó figyelmét. Az egyik szerzôje Saint-Simon herceg, egy zsörtölôdô nemes XIV. Lajos udvarában; a másik, párhuzamos életrajzíró, Samuel Pepys, aki valamivel elôbb élt, II. Károly idejében, és az angol Tengernagyi Hivatal (Admiralty) magas rangú tisztviselôje volt. A két embert az köti össze, hogy hű képet festenek a 17-dik század jó nagy középsô éveibôl, egyik a királyi és nagy-polgári idôszakról Franciaország zenit-periódusából, másik az angol birodalom kezdeti korszakából, ahogy ezt egy figyelmes tanú látta és átélte. A két mű további erénye, hogy nem láttak még nyomdafestéket (mindkettô privát jegyzetnek volt szánva), így olyan dolgokról is beszámolnak, amelyekrôl akkor nem volt szabad beszélni. Mindkettô pletykákat bôven tartalmazott, de éppen ezáltal beszélhetünk komoly korrajzról.

Saint-Simon herceg elsôsorban irigy természetű volt, mindenkit sötéten festett, aki szerinte „elsôségi jogokat” megszegte. A pletykák tárgya a király is, a „Napkirály”, akinek allűrjei botrányosak és zsarnokiak voltak, kegyeit szeszélyei szerint osztogatta, bár országa politikai és kulturális elônyeit mindig szem elôtt tartotta. A nemesek között viszont meg nem állt az ambíció szította belsô harc, éppen a király kegyeiért, egy elôjogért, még egy mosolyért is. Az író stílusa már a remek klasszicizmusból táplálkozik. Nem felejtjük el, hogy brilliáns kis vignettek vannak szemünk elôtt, például amint beszámol mint szemtanú a király halálát (1715) követô napokról: a nemesek egymást utálva végre mindent kimondanak, egymást a pokolba kívánják, új rangokért küzdenek. Késôbb, a nagy irodalmi kritikus, Hippolyte Taine azt állította, hogy ebben a korszakban teljesedett ki az a francia szellem (espirit), amely majd rányomja bélyegét az utókorra: egy szellemes mondatért a beszélô mindent feláldoz, mert éppen az espirit által lesz elismertté. A következô században már az espirit filozófiává válik, eklatáns példa erre Voltaire, Rousseau és a francia forradalom szónokai. A tűszúrásokból guillotine lesz, és fejek esnek a kosárba.

Samuel Pepys sem élt egy nyugodt korban. Angliában folytatódott, bár álcázva, a vallások háborúja. Ennek sokan estek áldozatává, elôbb a puritán Oliver Cromwell diktatúrája, majd a Stuart Ház restaurációja alatt. A fiatal Samuel Pepyes középpolgári osztály szülötte, de ügyessége folytán magas pozíciót tölt be, megnôsül, de nem veti meg a félrelépéseket: hosszú Naplójának majdnem minden oldalán ott találunk egy félmondatnyi jegyzetet futó viszonyairól.

Általában azonban a pénzszerzésre irányul figyelme, sokszor apró korrupciókon kapjuk, de ezeket is feljegyzi és beszámol vagyona növekedésérôl. Hűséges bürokrata, mindazonáltal él és hal a tengeri flotta épségéért, szemben az ellenséggel, aki most már nem a spanyol, hanem a hollandus és a francia. Képet kapunk szerény lakomáiról, a pontos menüvel, és félrelépései során sem feledkezik meg a muzsikálásról, táncról és énekrôl, melyek gyakorlására mindig hagy idôt, s az irodai tevékenységet sem hanyagolja el.

Pontos, bár impresszionista leírást kapunk az 1666-os esztendô két nagy katasztrófájáról is: a pestis járványról, és a rákövetkezô nagy tűzrôl, mely elemészti a belvárost – és megengedi, hogy Londont késôbb újjáépítsék. Szánalmat mutat Pepys a kényszertoborzott matrózok iránt, de kereszténysége csupán abban mutatkozik meg, hogy vasárnaponként mégis csak el-eljár istentiszteletre, sokszor csak azért, hogy valami könnyűvérű hölgyet találjon az áhítatoskodók sorában. Fôleg azonban a szentbeszédet kritizálja.

Tanúskodik a trónjára visszaállított király privát életérôl is, a királyt és családját léhának tartja, és fôleg erkölcs nélkülinek. Bizony, a király azt műveli udvarában, amit Pepys a saját életében. 300 évvel Pepys után, mi már tudjuk, hogy Anglia akkor készítette elô fénykorát, rövidesen meghódítja majd a tengereket („Britannia rules the wawes”), és kereskedelme elsô lesz a kontinenseken. Mindezt azonban nem sejtjük még a naplóíró oldalain, aki fôleg saját ügyeivel foglalkozik, mégis hű, de nem hôsies képet fest. A francia forradalomra kell várnunk, míg valódi társadalmi leírást adnak az írók, bár a Csatornán túl La Bruyere már felhozza témaként a parasztság nyomorát. El is veszti ezért a király kegyét. Angliában viszont még nem téma a termôföldrôl elűzött paraszt silány sorsa. Az angolszászok sokkal kevésbé beszéltek, írtak saját visszamaradottságukról.

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu