buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Nemkívánt örökség


2007.03.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Arno Geiger Jól vagyunk című regényéért 2005-ben elsőként kapta meg az újonnan alapított legjobb német nyelvű regényért járó „Német Könyvdíjat”, s vezette is vele sokáig a német bestseller-listákat. Geiger többek között Daniel Kehlmann magyarul ugyancsak olvasható A világ fölmérése című regényével versenyzett mind a díjért, mind a könyves listák első helyéért; s bár Geiger nyerte az előbbit, Kehlmann sikere hathatósabbnak bizonyult az utóbbin. Máris eláruljuk, Geiger fokozottabb poétikai izgalmakat és tartósabb olvasmányélményt fog nyújtani remélhetőleg magyar olvasójának is. Különben e két szerzőt és művet együtt szokás emlegetni, mint 2005-ös német sikertörténeteket, vagy mint cselekményközpontú regényeket, vagy mint a történelmi perspektívát ironikus látószögbe helyező alkotásokat. Miközben (persze) mindketten osztrák szerzőnek számítanak. 2005 véletlenül az osztrák államszerződés 50. évfordulója is; Geiger regénye pedig Ausztria 20. századi történelmének metszetét kínálja – az osztrákok így joggal saját történelmük „feldolgozásának” (aktuális) jelentőségét és e feldolgozás poétikai vetületét ünnepelték, míg a németek a szerző figurateremtését, beleérző képességét, a figurális emlékezet perspektívaváltásainak finom móduszait hangsúlyozták.
 

Arno Geiger 1997-ben mutatkozott be A körhintázás kisiskolája című regényével, s furcsán komikus hangulatteremtésével, bohém alakteremtésével, jellegzetes mondatszerkezeti töréseivel és nyelvjátékaival első kötetesként is ígéretes szerzőnek bizonyult. Következő könyve, a Lidércfény-űzés (magyarul olvasható belőle részlet a Tiszatáj 2002. júniusi – Osztrák történetek II. – számában) ezt a fiatalos, bohémkodós szüzsét ismétli meg, míg a Szép barátok (2002) extravagánsul szürrealisztikus gyerektörténete már alapos bizonytalanságban hagyja az olvasót. (Viszonyításul: Bartis Attila A séta című regényének vagy Darvasi László első novelláskötetének, A veinhageni rózsabokrok mitikus-archaikus geopoétikája Geigernél öncélúvá, kontúrtalanná és konfúzzá válik...) Philipp Erlach, a Jól vagyunk főszereplője is beszél sikert nélkülöző, szürrealisztikus beütésű könyvproduktumairól – mintha Geiger szórakozna Philipp mondatain keresztül saját első könyvein: „legutóbbi könyve semmit sem jövedelmezett”, mondatja az elbeszélő Philippel a regényben.

A Jól vagyunk ellenben az a regény, amely tematikájában, kompozíciójában, nyelvi regisztereiben messze meghaladja a korábbi iránykereséseket. Bár a nyelvi játékosság itt is kifejezetten fontos, a különböző szövegfajták montázsszerű összeillesztése, az idézés szövegen belüli szövegteremtése, az elvarratlan mondatszerkesztés és szócsinálmány, az emlékező belső gondolatárama és az elbeszélői instancia együttállása teszi egyéni hangúvá az egyébként hagyományos, modern családtörténetet idéző regénymodellt. Semmi posztmodern allűrt ne várjunk Geigertől, nagy fogása abban áll, hogy fejezetenként fölszabdalja az időt, s egy-egy fejezet így a 20. század hatalmas ívéből egy-egy napnyi pillanatfelvételt kínál a mindenkori jelen perspektívájából, a kis történelmet, a személyest, a privát szférát érintve. Hogy a közös emlékezet, a teremtett vagy konstruált történelem néhány fontosabb évszámát felsoroljam: Az 1938-as fejezetben, az Anschluss hátterében Richard Sterk azon morfondírozik, hogyan vessen véget a család gyerekvigyázójával folytatott tisztességtelen kapcsolatának. Az 1945-ös fejezetben, mely a honvédelem és a felszabadítás gubanca köré szövi a történetet, Peter Erlach gyerekkatonaként menekül az ostromlott Bécsből.

Az 1955-ös fejezetben, az államszerződés panoráma képe előtt Richard Sterk Ingrid lányával veszekszik Peterrel való kapcsolata miatt. Az 1989-es kelet-európai rendszerváltást fókuszáló fejezetben (nem sok lényeges dolog történik túlnan a szomszédoknál, el lehet zárni a rádiót…) Alma asszony Richard betegágya mellett mondja föl a maga nézőpontjából a történéseket. E ritmusra, a magántörténelmen keresztül kapunk számos információt arról, milyen az a privát Ausztria, melyről nem található lecke a történelemkönyvek hivatalos lapjain. Geiger az egyes családi-napi eseményeket, belső monológokat napi hírekkel, világeseményekkel, összefoglalókkal kontrázza meg: így ér össze a magánszféra, az osztrák politikatörténet és a világ eseményrendszere. Az egyes figurák in medias res lépnek elénk, elsőre nem könnyű őket beazonosítani, kapcsolatrendszerüket feltérképezni. Talán éppen ez a legfontosabb a regényben: az olvasó dolga összefüggést teremteni a fiatal, a külügyminiszter és a haldokló Richard Sterk között, vagy a honvédő/dezertőr (honnan nézzük?), a játékfeltaláló és a kereszteződési statisztikákat készítő Peter Erlach között.

De ugyanígy a privát, az osztrák és a világesemények között. A nagyszülők a két háború közötti polgári eszmény letéteményesei, a második generációt képviselő Ingrid és Peter a szülőkkel szembeni ellenállást, az önállósodást jelképezik (Richard politikusként teremti Ausztriát, Peter kitalálja Ausztriát a Ki ismeri Ausztriát? társasjátékban), míg Philipp, a harmadik (mai?) generáció képviselője nem csupán a szülőkkel, de a nagyszülőkkel, s így az általuk hordozott értékekkel, ideológiákkal szembeni érdektelenséget is példázza (semmi vonzata ebben az értelemben Ausztriához, sőt, legfeljebb csak az ukrán fúvószene vonzásában nyer némi, pillanatnyi léterőre). Geigernek e századot átfogó pillanatfelvételeket, pillanatfejezeteket sikerül úgy megalkotnia, hogy azok valójában izolált állóképekként értelmezzék a múltat, illetve adjanak a mindenkori jelenről látleletet egy-egy figura fókuszálásán keresztül.

A regény mindeközben keretes regény: a 2001-es évszámú fejezetek tartalmazzák Philipp Erlach mintegy négy hónapnyi vesződségét nem kívánatos örökségével. Itt el is veszik a történet történet jellege (vissza is jön Geiger korábbi könyveinek l’art pour l’art utánérzete, ezért se jusson senkinek az eszébe e fejezeteket egyben elolvasni). Philipp örökli a nagyszülők szimbolikusan is muzeális értékű és jellegű villáját, s ez éppen lehetőséget biztosíthatna a családtörténet, a saját identitás összerakására. Két feketéző segítségével inkább kidobat a házból értékeset, értéktelent egyaránt.

Persze galambok lakják a padlást, ahol a legtöbb emléktárgy, dokumentum és fénykép fölhalmozódott az idő során. Sőt, az évtizedek óta gyűlő galambszartól már megközelíteni sem lehet a lehetséges forrást, az emlékezet e tárgyi gyűjtőhelyét. (Hogy hova tűnt a kertből az őrangyal-szobor, azt senki sem tudja; a tárgyak, a dolgok emlékezetőrző, re-narratív funkciója végképp megszűnik.) Philipp kedvenc foglalkozása, hogy időnként jegyzetfüzetekbe írja a gondolatait. Gondolhatnánk, ő szublimálja a regényt, de az idézéstechnika leleplezi az önjelölt művészfigurát: nem ír itt senki regényt a regényben. De ha Philipp is írná (írhatná) a könyvet, akkor az nem most történik, hanem egy a regény fiktív terén túlmutató, nem jelölt (későbbi) időpontban. Mert valójában ő az, aki némely családi fotó nézegetésekor mégis mindenkit, időtől és kortól függetlenül, egy közös iskolai tablón képzel el. Nos, ez az az imagináció, mely tulajdonképpen állóképpé szilárdítva az időt, megalkotja a regénykompozíciót, az egymással párhuzamos idősíkban dialogizáló fejezeteket.

(Miközben persze a család egyes tagjai szépen elbeszélnek egymás mellett). Philipp különben önkritikus figura, semmittevő csődfigurának tartja magát, aki még Johanna nevű meteorológus barátnőjét sem tudja kimenteni annak ugyancsak becsődölt házasságából; prototípus, félig kész szürrealista, aki mindent kitalál. Thomas Bernhard figuráihoz hasonlóan belefutott egy nem kívánt örökségbe, és megszüntetni, kioltani kész azt – minden tragikomédia nélkül. E nagy témát – és osztrák irodalmi hagyományt – írja tovább Arno Geiger méltó módon a Jól vagyunkban.

Arno Geiger: Jól vagyunk
Ford.: Neményi Róza
Európa Kiadó
432 oldal, 2200 Ft

Bombitz Attila

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu