buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Nagy magyar valóság


2007.03.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hosszú ideig kerestem a megfelelő szót, amellyel jellemezni lehetne Háy János legújabb, A gyerek című regényét, s végül arra jutottam, hogy talán a borzalmas a legkifejezőbb jelző. Borzalmas, minthogy egy olyan világot tár elénk, melyben mi magunk is benne élünk, s melyből – ez számomra a legfőbb mondanivalója a könyvnek – nincs kilépési lehetőségünk. Mintha nem lehetne továbblépni, mintha születésünkkel el is dőlne az egész életünk. Azonban ne fussunk ennyire előre, hiszen azért a szerző valahogyan csak eljutott erre a kicsit sem optimista, sokkal inkább tragikus, mint pesszimista mondanivalóhoz.

Akik ismerik Háy János előző prózakötetét, a Házasságon innen és túl címűt, azokat nem éri különösebb meglepetés, mikor felütik e legújabb regényt. Objektív, tényeket közlő hangnem, mely kíméletlenül fejti fel egy család, s ezen belül egy gyerek történetét. A tulajdonnevek – mint ahogy ezt már megszokhattuk Háynál – nem lényegesek, csupán elvétve bukkan fel belőlük egy-egy, s az is hasonló kontextusban: „Nem kell, itt mondtak egy nevet, ami a lánynak a neve volt, pl. hogy Mari, persze nem épp ezt, csak egy hasonlót”, vagy „Mire a férfi, hogy mi van, Marikám – valami ilyesmit, ha éppen Marikának hívták volna az asszonyt, ahogyan hívhatták is volna, mert ez már túl volt a Juliskás, Mariskás időkön, de még előtte az Erikás, Edinásnak és pláne előtte a Biankásnak és Nikisnek.” A nevek lényegtelensége egyfelől az általánosítás irányába is mutat, másfelől pedig a második idézetben tetten érhető bizonyos mértékű irónia is a névadási szokások változásával kapcsolatban. A történet vége felé a főszereplő neve kiderül ugyan, azonban ez annyira lényegtelen, hogy én sem említem meg. Visszatérve az előző kötethez: abban a párkapcsolatok esélytelensége és kilátástalansága játszotta a főszerepet, itt viszont a hangsúly jócskán eltolódott, s a kiválasztott személyek egész – kilátástalanságra ítélt – életét nyomon követheti az olvasó. S míg abban a történetek java része a fővároshoz kötődik, itt áttevődik a helyszín vidékre. Vidék alatt pedig mindent lehet érteni, ami nem a patinás székesfővárosunk, Budapest: tanya, falu, város, tehát minden. A cselekmény valamikor a hetvenes években indul, még a jó régi átkosban, s végül eljutunk szinte napjainkig, de legalábbis a „rendszerváltozás” utánig. A gyerek, akiről az egész történet szól, vidéki családban születik, s az apja szerint többre érdemes, mint ő vagy a nagyapja, vagy az apósa.

A ’több’ jelen esetben azt jelenti, hogy kilép a vidék lehúzó és züllesztő környezetéből, és gimnáziumot, egyetemet végez a fővárosban, majd ott vállal munkát, lakást vesz, és boldogan él, míg meg nem hal. Így képzeli az apa a gyerek életét, s ez egészen a gimnáziumig így is történik. Az egyetemre viszont már nem kerül be, s csupán a szegedi főiskolára veszik fel a tanárképzőre. S ezzel voltaképp elkezdődik a kudarcok beláthatatlan sora. A főiskola elvégzése után nem tud a fővárosban elhelyezkedni, mivel a fizetéséből nem tudná fizetni az albérletet. Ehhez el kellene adni a szülői házat, de ezt nem teszi meg. Végül a faluban helyezkedik el, az ottani általános iskolában, ahol nemsokára igazgató lesz. Igazgatóként ismerkedik meg leendő feleségével, aki fogadásból kezd ki vele, de aztán mégis feleségül megy hozzá. Úgy történnek az események, mintha azt az egyes személy, akivel mindez történik, nem irányíthatná, mintha nem alanya, hanem sokkal inkább tárgya lenne saját életének. A döntések, melyeket meghoz, nem előre, hanem hátra viszik az életét, s az olvasó szinte az első oldalaktól kezdve érzi, hogy mi lesz a végkifejlete a dolognak.

S miközben lineárisan végigkövethetjük a gyerek életét, egyes szavak, mondatok, hasonlatok újabb és újabb élettörténeteket hívnak elő, melyek rövidebb-hosszabb epizódokként szakítják félbe a cselekmény előrehaladását. Hol a hajdani iskolaigazgató és a fiatal történelem tanárnő titkos kapcsolatába pillanthatunk bele (akár az előző kötet egyik novellája is lehetne), hol a szomszéd élete tárul elénk, vagy éppen az egyetemre felvételiztető – a fiatal Lukács filozófiájával foglalkozó – tanársegéd problémái bukkannak fel. S hiába várjuk, hogy végre feltűnik egy olyan ember, aki elégedett, révbe ért és boldog: Háy világában ilyen nem létezik. Úgy tűnik, hogy ennek az egész kilátástalanságnak maga a társadalom lenne az oka, a struktúra, melybe beleszületik az ember, s minthogy a szüleit, úgy az országot és a társadalmat sem választhatja meg a megszülető gyerek. Mindez adott, s ezzel együtt kell élni, kilépni belőle meglehetősen nehéz.

Akár szociografikusnak (vagy akár társadalomkritikának) is tekinthetjük Háy János legújabb regényét, hiszen az objektív stílus, a tényszerű közlések, a vizsgált „tárgy” körüljárása és bemutatása, majd nyomon követése megengedik ezt a megállapítást, s véleményem szerint egészen hűen mutatja be a magyar társadalom keserű valóságát. Itt viszont meg kell jegyeznem, hogy számomra a reménytelenség Háy-féle bemutatása kezd kissé monotonná válni, s mintha a szerző ezekkel az élettörténetekkel ismételné önmagát, hiszen e regény mondanivalója, ha nem is teljes egészében, de megtalálható már előző kötetében is. S mégis, felmerülnek a következő kérdések: még mindig ennyire meghatározó a főváros-vidék ellentét? Még mindig ennyire lehetetlen túllépni a társadalom szülte előítéleteket? A főszereplő, a gyerek élete derekán az alkoholhoz nyúl, s nem marad más társasága csak a műanyagkanna. S ekkor a sokat hangoztatott mondás jutott eszembe: a magyar értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Tényleg ez lenne a nagy magyar valóság?

Háy János: A gyerek
Palatinus Kiadó, 2007
280 oldal, 2900 Ft

Vincze Ferenc

Palatinus Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu