buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Gondolkodás és szeretet


2007.03.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Kassák Kiadó szellemiségéhez, tevékenységének lényegéhez puszta névmagyarázattal eljutni nem lehet. Ami tény: az alapító Vágó Zsuzsanna annak előtte nem csupán olvasta Kassák Lajos enciklopédikus, megőrző, mégis folyton megújuló írói életművét, látta-tanulmányozta képzőművészetének tágasságát-teljességét, ismerte hatalmas szellemi mozgásterét, szigorú minőségigényét, hanem egykoron még személyesen is találkozhatott a Mesterrel. A kiadó neve tehát mindennek ismeretében sokrétű hagyományőrzésre és a friss teljesítmények iránti vonzalomra egyaránt utal. Bátorságra ösztönöz e név, de egyszersmind alkotó fegyelemre int.
 

• Feltételezzük: a könyves embernek s kivált a könyvkiadónak nem csupán az ezekhez szükséges tanulmányokat és gyakorlati ismereteket kell elsajátítania, hanem „születik” is az ilyen hivatásra, mesterségre. Ha így van, miképpen?

Vágó Zsuzsanna: Úgy tízéves lehettem, amikor a perkáti réten szellemi vetélkedőre hívtam a falu gyerekeit. Sokan eljöttek, a fűben ültünk, és könyvekről beszélgettünk. Kiderült: közülük kevesen olvastak akkoriban. Úgy gondoltam, nekik adom a könyveimet, én már ismerem őket. Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móra és Szabó Magda kötetei így jó kezekbe kerültek. Egy kislánynak már nem jutott, hazafutottam a házhoz, ahol nyári vendégként laktunk a szüleimmel. Édesanyám Csokonaiját vettem le a polcról, azt adtam neki... Van egy hatalmas erő bennünk, születésünkkor kapjuk. Ez tudatja velünk, mi a feladatunk. Lassan az út is kirajzolódik előttünk, ám erről ösvények sokasága ágazik szerteszét. Tizennégy éves koromban édesapám megkérdezte: mi akarsz lenni? Azt mondtam: író. Mire ő, a legmegértőbb szeretettel: de miből fogsz megélni? Azt válaszoltam: tanulni, gondolkodni és tanítani szeretnék... Megnyugodott: tanulás, gondolkodás, szeretet, akkor minden rendben... Így is történt. Tanulás egy életen át: irodalom, történelem, nyelvek, köztük a görög. És könyv, könyv, könyv. Dosztojevszkij az orvosi váróban, Tolsztoj az ünnepek alatt, Szophoklész és Tatiosz a mindennapokban. Gondolkodás minden percben és annak minden pillanatában. És Szeretet, így, nagybetűvel. Rádöbbentem: aki szeretni képes, nem azért ad, hogy kapjon. Ez a leghatalmasabb, kiirthatatlan erőnk. Megértettem: a feladat mindent a szeretet szemével nézni, látni, átélni. Amikor később az ókori Tatiosz műveit ültettem át magyarra, ő megerősített hitemben és elhatározásomban: „Mi az, amire az első pillanat taníthat meg téged...? A cselekvés bátorságára és a tűrés erényére – de főképp arra, hogy választásod e kettő közül helyes legyen...” Tanultam élni, gondolkodni, szeretni, együttérzővé válni, s mindezt lehetőleg továbbadni...

Tőzsér János: Az a fordulat, hogy „már kisgyerekkorom óta”, nálam sosem működött. Bármit szerettem volna, mindig minden másként alakult. Mindenkinek más a „honnan indult-hová jutott” életpálya-íve: kié egyenes, kié tekergős, az enyém olyan, mint egy EKG-szalag rajza. Mindig repülni szerettem volna (ma is). Tizenhat évesen jelentkeztem erre az akkori MHSZ-ben, ám épp nem volt felvétel. Azt mondták, itt a búvárklub, várjak a soromra. Vártam. Megérte. Gyönyörű időszak volt. A tenger mélyét akkoriban Cousteau kapitány filmjeiből ismertük. Én ebben a világban benne élhettem. És fotóztam, filmeztem rendületlenül halakat, murénát, hajóroncsokat, szivacshalászokat. Később magyar mélységi csúcsot állítottam fel. És víz alatt dolgoztam az 1970-es nagy tiszai árvíz idején. Aztán két évre besoroztak. Szerszámkészítő voltam, de leszerelésem után – mert semmim se volt – minden kereseti lehetőséget megragadtam. Barátomat helyettesítve, Pestről épp Nysa-kisbusznyi növényt vittem Balatonfüredre. Érdnél az út szélén két lányka stoppolt. Mellém Zsuzsanna került. Véget nem érő beszélgetésbe kezdtünk életről, a világ dolgairól, és persze könyvekről. Kiderült: egymás közelében lakunk, mégsem találkoztunk addig. De ott, az M7-esen eldőlt a sorsunk. Házasság, fiunk születése. Görögországi utak. Amikor oda eljutottunk, biztosak voltunk abban, hogy Hellászban éltünk előző életünkben.

V. Zs.: Senecát idézve: azt hiszem, „szerencsés csillagzat alatt születtünk”. Jánossal úgy találkoztunk, mint mesében a szerelmesek. Épp harminckét esztendeje intésünkre megállt az a kisbusz az út mentén, sofőrje rám mosolygott. Az „időn kívüliség” akkori leírhatatlan érzését el nem feledhetem. Aki párjára talált, tudja, mire gondolok. Tatiosz írja: két egymáshoz tartozó szívet „láthatatlan ezüstszál” köt össze, és bármilyen távol vannak is egymástól, az „soha el nem szakadhat”. Ez történt velünk is. Szeretetünk megért és elfogad, nem ítélkezik, megbocsát és elenged, azt adja a másiknak, aminek ő is örülne. Kapcsolatunk az életben és a munkában – ha úgy tetszik: a közös teremtésben – időben és továbbra is „az időn kívül” csak erősödött. A hétköznapi közös gondok erősítették ezt a köteléket.

• Feltételezem: a közös gondok és örömök jelentős részét alkotja a kiadói munka. Miként kerültek ebbe a műhelybe, s hogyan működtetik a Kassák Könyvkiadót?

V. Zs.: Annak idején iskolai „jutalomképpen” meglátogathattam az akkor hetvenhét éves Kassák Lajost. Beszélgetett velem, friss verseit is olvashattam. Azt tanácsolta: ne csupán könyvek, de emberek közt éljek. Hallgattam rá: klubot vezettem, kiállításokat, irodalmi esteket, kötetlen eszmecseréket szerveztünk. Dolgoztam aztán kultúrházban, majd tizenhat esztendőt a Gondolat, néhány évet a Göncöl, illetve a Babits Kiadóban. 1991 januárjában alapítottam (másutt megjelent írásaim jogdíjaiból) a Kassák Könyv- és Lapkiadót. Kezdettől fő feladatunknak az ismeretterjesztést, a gondolkodásra ösztönzést tartottuk. Ennek egyik különleges „eszköze” volt egyik nagyszabású vállalkozásunk: az évek során újra megjelentettük az oly nevezetes Tolnai Világtörténelem sorozat tizenöt kötetét. Amelyet végül „megkoronáztunk” Pók Lajos Mi történt a 20. században című kézikönyvével. Ezen korszak, időszak hiteles történelmi, kulturális-művelődéstörténeti, társadalmi-politikai tablója ez a kötet. (Pók Lajos egyébként egykor a Gondolat Kiadó egyetemes műveltségű főszerkesztője volt, fenti munkáját hét éven át támogattuk.) Hasonlóan – nem túlzás – monumentális kiadványunk A magyar nemzet története sorozat, amelyet húszkötetes, hasonmás kiadásban sikerült megjelentetnünk. Ennek mintegy összefoglaló lezárása a Millenniumi Krónika, vagyis a Magyar Történelmi, Művelődéstörténeti Lexikon két igen tartalmas és testes kötete. S még egy – más jellegű, de hasonlóan hiánypótló – sorozatunk: kiadtuk Brehm Az állatok világa című alapművét tizenkilenc kötetben. Köztudomású: e gigantikus zoológiai munka nemcsak szakemberek, de minden művelt olvasó számára nélkülözhetetlen.

T. J.: Négykötetes Világirodalmi Lexikon kiadására is vállalkoztunk, amelynek – megítélésem szerint – jellemzője nem csupán a fogalmak, kifejezések, irodalmi műfajok, iskolák, stílusirányzatok pontos, világos magyarázata, a nemzeti irodalmak külön tárgyalása, de különlegessége: a műelemzés. Erénye továbbá: a frissessége. E nagy, összefoglaló műveket az olvasók szívesen fogadták. De hogy egyébként valóban sikerrel működtünk-működünk-e? Hadd kölcsönözzem Zsuzsanna kedves klasszikusának, Tatiosznak általa szívesen idézett gondolatát: „A siker csak azoknak fontos, akik sohasem lesznek sikeresek”. Sok egyéb (öröm és bánat) közt az idők során az történt velünk, hogy a feleségemmel bejártuk a hellén világot. Ő úgy tanult meg görögül, hogy „alászállt” a régmúltba, Tatiosznak jó néhány könyvét lefordította (Az élet szép ajándékai; Üzenetek a szeretet földjéről; Emberi történetek, A szeretet kiskönyve; Életbölcsességek; Mosolygó történelem; A bölcsesség ábécéje). Útjainkon én jegyzeteltem s fotók ezreit készítettem. Aztán Zsuzsanna biztatásával és szerető segítségével megírtam első, Az álmok szigete, Kréta című útikönyvemet. Ezt követte a második, amely A napfény szigete, Rodosz – A lélek szigete, Kósz címet kapta. Személyes hangvételű útleírásaimban klasszikus korokba és a jelenbe kísérem az olvasót – utalva arra, hogy e kultúra nemcsak kövület, hanem nagyon is eleven valóság. Ámon Máriával közösen írtuk a Varázslatos Portugália című könyvet, s ha igaz, idén tavasszal napvilágot lát Görögországi képeslapok című albumom majd’ négyezer fotóval és kísérőszöveggel.

• Mit őriztek meg eredeti szándékaikból, illetve mennyiben változott kiadójuk arculata az idők során?

V. Zs.: Hadd hivatkozzam az említett görög bölcsre, aki megerősített elhatározásunkban. Ő mondotta: „Mindennek van első pillanata...” és „az első pillanatban látni lehet mindent...” Az első pillanat tanítása az élet igazi nagy törvénye. Ha meg akarod érteni az élet további törvényeit, ennél a törvénynél kell kezdened.” „Mi az, amire az első pillanat taníthat meg téged, ha felismered üzenetét? A cselekvés bátorságára és a tűrés erényére – de főképp arra, hogy választásod e kettő közül helyes legyen...” Elnézést a hosszú idézetért, de mi valóban e jegyben éltünk szeretetünk, szenvedélyünk alanyának és tárgyának: a könyvnek. Számunkra a könyvkiadás (s a vele járó írás-olvasás) sosem volt puszta foglalkozás, mesterség, még kevésbé – bár persze meg kellett tanulnunk „a földön élni” – önfenntartási kényszer. Létformánk, létezési lehetőségünk a könyvvel való foglalatosság. Ami a kiadó arculatát illeti: 1999-ben indítottuk a Bölcsességek Kincsestára sorozatot. Ennek darabjait azóta is szeretettel fogadják az olvasók. A már többször említett Tatiosz Életbölcsességek című kötetével kezdtük (ennek immár tizenkettedik kiadása jelent meg, és túllépte a húszezredik példányt). Eddig huszonhárom „bölcsesség”-könyvet adtunk ki, többek közt még Marcus Aurelius, Seneca, Kierkegaard gondolataival, illetve sok más gondolkodóéval válogatásainkban (Aranykönyv; A szeretet tanítása; Az út bölcsessége; A boldog élet titka; Ördögi gondolatok, emberi bölcsességek; Zsenik könyve). És rövidesen újabbak jelennek meg: Nagyobb minden óceánnál az emberi szív; Bölcs tanácsok a mindennapokra. S hadd jegyezzem meg: hiedelmek ellenére, tapasztalatunk szerint: aforisztikus köteteinknek is sok az ifjú olvasója. Nem igaz tehát, hogy a fiatalok „elfelejtettek” olvasni.

T. J.: Egyébként évenként tehetségkutató pályázatokat hirdettünk. Több elsőkötetes prózaíró és költő munkáit adtuk ki. Lehetőségeink szerint – szintén kötetek publikálásával – támogattuk a kortárs magyar irodalmat és művészetet. Jelenleg egyébként évente 25–30 cím, 30–35 ezer példányban lát napvilágot a Kassák Könyvkiadó égisze alatt. Nem könnyű feladat manapság, de évekre előre tervezünk, s megvan a kiadványainkat kedvelő „szeretet-holdudvarunk”. Ezért is – a sajátunk mellett – elindítjuk új honlapunkat, Lélek – Világ címmel (www.lelekvilag.hu). Ennek alcíme: Ha segítségre van szükséged. A hétköznapi gondokkal küszködő emberek mellé is szeretnénk oda állni. A Lélek rovat néhány „beszédes” alcíme: lélektársak, pánik, depresszió, szorongás, égi mesterek – földi segítők. A Világ rovatban viszont az irodalom, művészet, technika, sport, zene, történelem, természet, világjárás témaköreiben nyújtunk információkat „látogatóinknak”. A politikát messze elkerüljük. Remélem, lesz itt mindehhez elegendő béke és nyugalom...

Mennyire határozza meg életmódjukat és létük minőségét a kiadói munka? Pusztán „irodalmi” életet élnek? Immár csak „kötelezőt” tanulmányoznak, vagy olvasnak kedvükre is? Jut-e idejük, erejük másra?

T. J.: Kezdettől Zsuzsanna a szellem, az irodalom, a kiadó lelke, mozgatója. Én pedig, ha úgy tetszik, a kiadó „keze” vagyok: a műszak, a logisztika. Később a könyvek külső arca is lettem. Köteteink borítójának nyolcvan százalékát magam terveztem.

V. Zs.: Gyermekünkkel együtt komoly „belső” életet élünk. Mondhatom így is: nem felejtettünk el szeretni, egymással törődni. Ahogyan bölcseinktől is tanultuk: türelemmel. Egyébként János szívesen olvas „repülős” könyveket, különösen vonzza az ókori egyiptomi történelem. A régiek közül én most éppen Szophoklészt olvasok (görögül), aztán orosz klasszikusokat, újkori francia filozófusokat, kortárs magyar költőket.

T. J.: S van persze, hogy csak beszélgetünk. Végre sikerült Pestről elköltöznünk egy Gödöllő melletti csöndes kis faluba. Itt még emberi léptékű az élet.

Nádor Tamás

Kassák Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu