buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Révülj békével!


2003.02.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Álmomban három boszorkány vett körül. Az egyik közülük azt rikácsolta, hogy de igenis üljek a hasára, aztán fojtogassam. De mire jó az neked? – kérdeztem ôt. Csak gyilkolásszad nyugodtan, ha ennyire rimánkodik neked, nógat a másik; csak a harmadiknak van annyi esze, hogy a másik kettôre ripakodjon: lányok, lányok, ez hülyeség!
 

Hát akkor az elsô, aki olyan igen kitalálta magának ezt a szabadidôs programot, hogy én fojtsam meg, hát akkor ez nem harapdálni, csipkedni, karmolászni, rugdosódni kezd, hogy micsoda egy tutyimutyi fazon vagyok, bezzeg egy normális férfi már rég kiszorította volna nem csak belôle, hanem a másik két szipirtyóból is a szuszt?! Úgyhogy lassan nekimérgesedve már azon kaptam magam, rég nem azon tűnôdöm, mire jó az neki, ha megfojtom, hanem arról ábrándozom, tényleg milyen jól esne nekem a gyilkolat. Úgyhogy álmomban a boszorkány hasára ültem. Nyúlok a nyakához. Hát ne! Hát addigra már az a dög nem korhadó fatuskóvá, a második boszorkány meg nem egyenesen egy fekete párduccá változott? (A harmadik pedig eltűnt a környékrôl. Naná, mit keresne egy normális szellem egy ilyen idióta álomban?) Hát én egy ilyet bírtam rémrévülni aznap hajnalra, miután elolvastam Böszörményi Gyula: Gergô és az álomfogók című meseregényét. Azóta is töröm a fejem, hogy a párduc-boszi, a tuskó-boszi, meg a na-ne-hülyéskedjetek-már-lányok-boszi névvel leírható hölgyek az éber létemben kik lehetnek, és hogy nekem miért nem kellett volna meg-meg agyon-legyilkolnom a tuskó-boszit, és ha mégis igen, akkor miért nem, szóval miért kellett nekem ilyet rémálmodnom pont azután, hogy Böszörményi Géza imígyen engedi el az olvasót a történetében: révüljetek békében! Bennem van a nagy hiba.

A könyvben viszont nincs hiba! Már csak azért sincs, mert van ám annyira vastag, vagyis dehogyis vastag: súlyos olvasmány, hogy mind a profán-éber létben, mind a szellemvilágban halálos hajító vagy ütôfegyver is lehet belôle, ha... Na tessék, már megint egy gyilkosság?! Bennem nagy hibák vannak! Na jó. Ha az embernél nincsen éppen egy bűbájostor...

Mert félre a tréfával: Böszörményi Gyula nagyigényű meséjében tényleg nincs hiba. A történet jó. Egyszerre vagyunk itt és most Magyarországon, elôbb Budapesten, aztán a Börzsönyben, Kóspallag közelében. Ismerôs helyszínek, benne ismerôs családtípus ismerôs szereplôivel: két csonka családból lett egy család (anya-fiú és apa-leány), hozzá egy kibírhatatlanul hülye házi barátnô... ( A három pont alá van a kutya elásva!) Aztán ahhoz képest, hogy itt és most vagyunk Magyarországon, természetesen vagyunk a szellemvilágban, ahol is történetünk kezdetén komoly dolgok készülôdnek. Idén a Kóspallagtól nem meszsze lévô Bagoly-bükki-patak Völgyben rendezik meg a sámánok évi közgyülését. Ám ez a közgyülés nem a rendes évi közgyűlések sokadika lesz, hanem A KÖZGYÜLÉS. Ugyanis az van, a sámán-világháló, amely a Sárkányt (leány neve: Természet Zabolátlan Rendje), szóval amely a Sárkányt hivatott bűbájával zabolázni, nahát ez a világháló nagyon legyengül kérem. És ennek két oka van. Nomármost ez az egy ok: az egyre profánabb éber világ, az éber világban a tömegarcú éber ember, akinek már semmi köze semmihez, ami szakrális, és hétköznapi életében irtózik mindentôl, ami nem teljesen-unalmasan racionlális. Az éber ember, aki nem hisz az álmaiban, és maximum egy jót röhög, ha abban három boszorkány megjelenik.... Egy ilyen világban még szép, hogy a sámánoknak, a táltosoknak, a jó boszorkányoknak, a garabonciásoknak, a lidérceknek... nincs helyük, pontosabban rejtôzködniük kell. Például ki gondolná, hogy a sámánok tanácsának vezetôje, egy bizonyos Kende nevű úr civilben házmester Budapesten? Persze, pont abban a házban, ahol a történet fôhôse, Gergô él... Nomármost a tizenhárom éves srácban, aki elsô ránézésre pont olyan, mint a többi vele egykorú kiskamasz, valójában egy új Merlin, egy Gandalf varázsereje bújik meg. Így nem csoda, hogy a fôgonosz, akinek a szellemi képe egy randa nagy holló, és aki a sámánokat hosszú, idôt nem kímélô vajákolással demoralizálta, Gergô elpusztítására és a Sárkány feletti hatalom megszerzésére tör. Talán nem árulok el túl nagy titkot, hogy végül egyik se jön össze neki, pedig becsületére legyen mondva, mindent megpróbál. Hogy a fôgonosz miért gonosz? Tényleg, a fôgonoszok mért gonoszok a mesékben? Általában: csak. Ám ebben a történetben Böszörményi Gyula megpróbálja lélekrajzilag is motiválni a fôgonosszá válás okait...

A Sárkány tehát elszabadul, pusztítani kezd, amerre csak jár, bár maga csak a révülni képesek számára látható, szörnyű nyomokat hagy: földrengést, árvizeket, tűzvészt, sáskajárást, nyárban telet. És míg a való világban ez történik, a sámánok sorra hullanak a szellemvilágban, odaát fogságba, ideát kómába esnek, csak Gergô meg néhány ôt segítô barát marad, hogy megmentsék a világot, még a profán világot is, szóval minket, ébereket, hiszen mi nem tehetünk arról, hogy mi meg ilyennek születtünk, ilyen bambának és révülni képtelennek, hogy bennünket csak néha látogat meg egy-egy álom, rémálom, amit aztán úgy se tudunk értelmezni, ezért aztán a legkönnyebb elfelednünk ôket gyorsan.

A regény tetôpontján pedig csak a Sárkány és Gergô maradnak egymásnak, face to face. No most mi lesz?! Hát az lesz, hogy Gergô nem harcol a sárkánnyal se tovább, hanem belemászik a fenevad szemébe, ahol az apjával találkozik, az apjával, akitôl kisgyerekként nem mert elbúcsúzni, midôn szegény haldoklott. A fiú bocsánatot kér, az apa megbocsát, a szeretet ismét gyôzedelmeskedik az ármány felett: Gergô feljuthat a Világfa tetejére.

Böszörményi Géza jó ötlete, hogy az indoeurópai mesei szerkezetbe, és e mesei motivum kincsestárába helyezi a finn-ugor-altáji mesei elemeket.

Hogy milyen a könyv? Érdemes-e elolvasni? Az hát! És ha valaki nem hisz nekem, az csak fussa át a kötet hátoldalát, ki mindenki ajánlja tiszta szívbôl. Nemcsak Moldova György, vagy Lázár Ervin, Halász Judit vagy Geszti Péter, de még Jakupcsek Gariella is! És éppen ô ezekkel a meleg szavakkal: „Biztos, hogy pár év múlva ez lesz a kötelezô olvasmány!” Szegény szerzô, szegény regény. No, azért csak lesz pár jó éve, amíg bizonyos éberek kötelezôvé nem szentelik...
Íme, kedves olvasók, édes Harry Potterünk magyarul immár Gergô. Nem hinném, holott éberektől az illik, hogy ez éppen hírlik.

A kötetet a Magyar Könyvklub adta ki 2002-ben, az illusztráció Fábián Noémi munkája.

Zalán Tibor Hi-szen, a guruló madár című mesefűzérével viszont se az éber, se a szellemvilágban nem lehetne egykönnyen valakit agyonütni, hacsak egy legyet nem, mert maga a kötet olyan kis vékonyka. Még szép, hogy vékonyka, mert csak tizenhárom rövid történet az egész. Naná, hogy tizenhárom, és nem tizenkettô. Mert ha tizenkettô lenne, akkor egy tucat lenne, és akkor abból már lehetne egy valamire valót gondolni, mármint azt, hogy egytucat az bizony tizenkettôt tesz ki, a tizenhárom meg csak tizenhármat, aztán kész, a tizenhárom egy kis gôgös prímszám, és annyi, amennyi: az legyen szerencsétlen, aki tovább gondolkodik ezen!

A könyvecske aranyos. Hiszen Hi-szen jó fej, bölcsebb, mint egy kínai filozófus, ha arról van szó, hiszen jóval öregebb is, mint akárhány távolkeleti agg agy, hiszen a se lába-se szárnya madárka többmillió éves, fajtájának ultolsó mohikánja, kiscserkésze, úttörôje ô, aki mindig segít, ha tud. Márpedig mért ne tudna, hiszen ô Hi-szen, aki mindig hajlamos egy pár jó szóra, jó szava mindig van, mert csôre az van, ha szárnya-lába nincs is. Hiszen gömb alakú, abból az archaikus világból való, amikor állítólag még mi emberek is gömb alakúak voltunk. Csak hát ugye kár volt beleavatkoznunk az istenek és a titánok perpatvarába, ami miatt, ugyebár félbe vágattunk volna, és ami miatt éber világunkban azért vagyunk oly magányosak és boldogtalanok, szellemvilágunkban meg azért fojtogatunk boszorkánynak látszó fatuskókat, amíg egy fekete párducnak látszó szellemi fluidum el nem zavar bennünket onnan.

Hi-szen pedig boldog. Mert hogy gömb. Ezért hiába lenne meg minden oka, hogy maga alatt busongana bele a világba, úgyis mint a guruló madarak utolsó még élô guruló madara, aki már gurulni se tud egy baleset következtében. Nem, ô aztán nem adja fel víg kedélyét, vidáman ül fel haverja, a pacsirta dalának hangpalástjára, amin rendszerint utazni szokott, hogy aztán gondoljon egyet, és belepottyanjon, na kinek az ölébe, hát a drága jó kollégáéba. Hiszen tudva levô dolog az is, hogy az a szerencsés sorsú ember, aki többször van jó idôben jó helyen, mint ellenkezôleg... rossz idôben, rossz helyen. Hiszen Hi-szen éppen ezért pottyant Zalán Tibor ölébe, midôn az író Abonyban, a nyilván kies kert langymeleg árnyékot adó csalitosában egy könyvecskét olvasott volna, ha az író figyelmét Sára leánya jobban le nem kötötte volna, és akkor aztán zsupsz. No mármost ez a zsupsz, ez már Hi-szen volt, a guruló kismadár. Mit lehet erre modani? Így könnyű könyvet írni. Más legalább annyi fáradságot vesz, hogy lehajol az utcán egy poénért...

A (nem) guruló madárka esetei fabula szerűek, ami alatt azt értem, hogy nem célzott tanulság nélkül valók. Aranyosak. A mesék szerkezete keretes. A történetek külön bája, ahogy Hi-szen távoztával annak újra felbukkanásáig az apa találja ki a lánya vígasztalása a hátra se hagyott meséket, aztán a történet még különbebb bája, ahogy Hi-szen második távoztával immár Sára nyilvánítja magát a szülei elôtt guruló madár mese tulajdonosnak: ô meséli Hi-szen történeteit tovább.

Szóval jó ez a könyv, amit a Móra Könyvkiadó jelentetett meg 2002-ben Az én könyvtáram sorozatban, amit Kovács Péter illusztrált rajzaival, és amit Zalán Tibor lányainak, Sárának és Juditnak ajánlott.

A zöld vadász című népmese gyűjtemény 180 koronáért, avagy 1200 forintért kapható. Megéri az árát. A tetszetôsen kínált szép könyvet a Kalligram adta ki Pozsonyban, 2002-ben, S. Horváth Klára illusztrálásával. A kötet minden szempontból klassszikusan szépre sikeredett; ennyi pénzért talán sok gyereknek érdemes lenne megvenni, hogy mindjárt az elsô napon beírhassa a saját nevét az „E könyv tulajdonosa:” alá, a téglaszínű keretbe.

Nomármost a könyvbe Liszka József segítségével tizenkettô, avagy egytucat felföldi magyar népmesét és egyéb csodás történetet vett fel Tóth László, aki az amúgy archaikus és autentikus szövegeket a maga hangján elbeszéli. „Tizenkét hónap egy esztendô”, tizenkét mese ez a könyv. A hónapok váltakozása életünk folyásának szab medret, a mese azt formálgatja, építgeti, akik vagyunk és lehetünk. Találkozás tehát ez a könyv: a mesében – önmagunkkal” – írja a könyv utószavában Tóth László. No meg találkozás, teszi hozzá, a magyar vidék és lélek felföldi, a mai Szlovákia területére esô tájain a Csallóköztôl a Bodrogközig.

No igen, ilyen meséket kellett volna gyerekként hallanunk, olvasnunk, hogy a meséknek az anyanyelvét is bírjuk. Kellett volna, és most is kellene. Mert van hozzá könyv. Mint ez is. Vagy mint Magyar Gergô, a magyar táltos története, akinek az erejéhez képest Harry Potter azért mégis csak varázsló inas. Vagy itt van a mi kis Hi-szenünk, guruló madarunk, aki egyrészt végtelen bájából, másrészt legyártandó jelmezének egyszerűségébôl adódóan csökkenthetô költségvetése miatt is, bármelyik hollywoodi produkciós iroda büdzséjébe beleférne!

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Eddigi hozzászólás ehhez a cikkhez:
viktor

#1

2003.04.23 11:15

Túl sok a ködös misztikum mostanában, valószínűleg jön majd egy ellenhatás. De látszik mennyire fontos, hogy a képzelet működésbe lépjen, az emberek szerintem hálásak ha valaki egy kicsit kivarázsolja őket a valóságból. Remélhetőleg a mese újra teret hódít. Jó, hogy kezdik felfedezni végre a magyar mesék és mítoszok gazdagságát. A csodaszarvast, a táltosokat, a sámánokat, a sámándobot, a szó gyógyító erejét, a tetejetlen fát, nap arany, a hold ezüst szimbolikáját, a lidérceket, a küldött farkast, a váltott gyereket stb.
A kritikák tetszettek, de úgy tűnik legegyértelműbb tetszést a mesék váltottak ki. Tegnap olvastam az ellopott zsiráfot, meg Mankelltől az Alkonyatkor megnőnek az árnyakat, a Harry és Gyűrűk őrület után jó volt végre valami olyat olvasni amiben kellemesebb arányban bukkan fel a misztikum és néhány más irói eszközt is véltem felfedezni, humor, jellemábrázolás stb.
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu