buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Fénylett, keskeny sávokban


2007.01.26

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az utolsó kocsi alól is kiszalad a sín, hosszú kígyója az éppen elhagyott alagútba tart, a vonat a hóban csendes sikló, lába sincsen, úgy halad. A tájban fehérek a vízszintesek és feketék a függőlegesek. A fagy lett az úr, fáznak az ágak, a lábnyomok újra sietnek, laposan érkeznek a fények, szinte nem is a napból jönnek, olyan hamar belevesznek a ködbe; akkor érnek véget a sorok, amikor a völgyre az ég sötétet tesz, mint színre a színt egy rideg játék régmúlt kártyások asztalánál, melengetem a kezem, mint a makk ász öregembere, közben úgy hozza a szerencse, hogy az utazás elringat, a többire csak emlékezem.

Akkor tudtam meg mindent, éppen azt, amit el akartak titkolni előlem, hogy még maradjon varázslat, aminek annak kell még maradnia, legyen még mesevilág a tél becses jászola körül, ameddig egy gyereknek kijár, addig ringassák varázsolással, csengők dallamával, higgyen az ajándékozás örömében. Hogy legyen mire emlékeznie.

Akkor tudtam meg mindent, amikor még nem értem fel, ahova a felnőttek könyököltek, csak néztem fel rájuk, mint valami óriásokra, akik szenteltek néhány kárörömnyi percet egy kisgyerekre, hiszen átlátták nyomban a helyzetet, amiből én nem értettem semmit, de megmagyarázták, és ha nem lett volna a magyarázat kiábrándítóan rideg játék, akkor már el is felejtettem volna.

Elhozott, apád, ugye, mondták a kártyások, mert otthon díszítik a karácsonyfát! Láttam apámat, hogy nem tud válaszolni, zavarában nyeldekel, borospoharát maga elé tartva, mintha szégyenkezne, talán azon, hogy éppen a kocsmába hozott, ahol egy gyereknek semmiképpen sincs helye ezen az estén, vagy talán nem volt elég szavakész, hogy elüsse ezt a rövid megjegyzést valami tréfával; csak azt látta, ahogy egyik embertől a másikig vándorolt a tekintetem, és hogy rájöttem. Lehet ebben valami kétségbeesett kapaszkodás, hogy az alkoholistáknak szentestén is a legmeghittebb hely a könyökölő; ami nekik annyira természetes, az előttem mégsem az, hiszen azért indultunk sétálni, hogy mire hazaérünk, addigra megérkezik, addigra minden megváltozik; tudtam, hogy nem látta még senki emberfia, és beszéltünk róla, hogy mindenki másmilyennek képzeli, ettől olyan borzongatóan rejtélyes éppen ez az este, és ilyen minden meglepetés, ami képes arra, hogy a gondolatainkat kitalálja.

Körülöttünk régen másról beszélgettek az ital mellé könyökölve, már nem léteztem a számukra, alig esett valamennyi fény rám a félhomályból; az újabb rendelés poháron átragyogó színe csak fokozta a türelmetlenségemet. Menjünk végre haza!

De apám ingatta a fejét, hogy korai még, elég nagy vagyok hozzá, hogy megértsem. Talán ha nem ide hoz, akkor még eltartott volna legalább a következő karácsonyig a gyermekkor. Talán ha szépen elmesélik az egészet, akkor nem olyan lesz, mintha becsaptak volna, és az éjszaka kapuja előtt várakoznék. A kapu előtt, hol azelőtt az angyal állt, már senkit sem láttam. Csak poharak koccantak, csak a dohányfüst marta a szemem. Ide nem is hoznak soha gyerekeket. Apám nem is szólt semmit az utcán, ahogy ballagtunk hazafelé, hallgattuk csak a hó ropogását a lábunk alatt. Néhol az átfolyásoktól jég fénylett keskeny sávokban, de nem figyeltem rájuk, csak az járt a fejemben, hogy otthon mi vár. Az időzítés pontos lesz, a gyertyák sárga csillagai bepettyezik az ablak sötétjét, belépünk a kapun, és ahogy zörren a zár, már tudni lehet, hogy megjöttünk, dobogunk a fal mellett, akár a lovak, hogy csizmánkról lerázzuk a havat, mielőtt az előszobába lépnénk.

A szüleim csak egy pillantást váltanak, mielőtt belépnénk, hogy nem a szokásos mondatok jönnek most, és nem hibázhat a sors semmit el, ha ünnep van, akkor az rólunk szól, csak azért is, és nem lehet senkinek beleszólása ebbe, csak azért sem. A szoba közepén ott a fa, alatta a titokzatos doboz, de én nem rohanok a fához, hogy a gyertyákat meggyújtsam, vagy türelmetlenül letépjem a dobozról a csomagolást. Ott van a tányéron a gerezdekre vágott piros alma, az akácméz, a fokhagyma torokgyík ellen. Már minden ráér. És nem bánjuk meg. Mostantól másként lesz, magunk teremtünk ünnepet, nemcsak úgy teszünk, hanem úgy is érezzük, mintha ez az este csak a miénk volna. Kevés szóval, kevés gesztussal, halk sercenéssel, ahogyan a sarokban a lemezjátszón halkan lefut a tű a bakelitlemezről.

Kontra Ferenc

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu