buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„...ahol van tétje a dolognak”
Jónás Tamással beszélget Elek Tibor


2007.01.26

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nemcsak az első köteteidből, de a legutóbbiakból, az immár a Magvetőnél megjelent versesköteteidből (Ő, 2002; Kiszámítható józanság, 2006), novelláskötetedből (Apáimnak, fiaimnak, 2005) is látható, hogy szokatlanul (legalábbis manapság szokatlanul) személyes és őszinte a te költői, írói világod, és olyan érzéseket, élményeket is megfogalmazol, amelyeket mostanában nem szokás. Honnan, miből táplálkozik bátorságod, merészséged a kitárulkozás ilyen mélységeire?

• Ezt sokszor megkérdezték már tőlem, és még soha nem voltam annyira merész, hogy visszakérdezzek: miért, másban nincs meg ez a bátorság?

Hiszen az Ő című 2002-es köteted fülszövegében magad is azt írod: „Őszinte vagyok, bántóan, mint a vakítóan ragyogó nap…”, és én épp arról beszélek, hogy másban nincs meg, vagy nem effajta, nem ilyen leplezetlen módját, formáját választja a kitárulkozásnak…

• Nem nagyon értem én ezt, bár próbálok objektívan nézni magamra és írásaimra, hogy rájöjjek, amikor különböző kritikákban, elemzésekben az őszinteségemről beszélnek, akkor az vajon mit is jelent. A téma a furcsa, a hangütés? Nem tudom, de nekem természetes ez, s ennek lehet, hogy vannak olyan okai, amik a cigánykultúrával összefüggenek. Az én családomban legalábbis elvárás volt az, hogy az ember őszinte legyen, legalább önmagával szemben. A becsületes ember őszinte, még az is lehet, hogy bűnöző, de őszinte. Nem mondom, hogy ebből ered az én költői habitusom, de ez tesz értetlenné, amikor erre vonatkozóan kérdeznek valamit. Ezek és így fontosak az életemben, próbáltam én olyanokról is írni, s talán születtek is jó versek, amik nem ennyire zsigeriek, de valamiért az olyan módon megformált szövegek nem váltak számomra fontossá, modorosságuk, mely sok esetben irodalmi hagyományok tiszteletéből alakult úgy, zavart engem. Talán illethettem volna valami találóbbal is azt, amit zsigerinek neveztem… De hogy miért pont ebben a regiszterben keresgélek, azt nem tudom.

Elég találó ez… Az újabb prózáid is egy kifejezetten kemény világról, többnyire fölismerhetően cigány világról, életről, emberekről szólnak, vidékiekről, városiakról akár, de mindenképpen szegény, kiszolgáltatott, szerencsétlen emberekről. Indulatoktól, ösztöni reakcióktól megvert, megáldott, de jóra, szépre, szeretetre is vágyó emberekről. Mennyire a gyerekkori élményeidnek a továbbélése ez még mindig, s mennyiben tudatos írói témakeresés ez már?

• Ez már egy tudatos szelektálás eredménye, mert azért nem ennyire tragédiákkal teli, a lét peremén élő, kozmikus egzisztenciákkal küzdő emberek, sorsok vettek engem körül, nagyon mély boldogságok és nagyon szép és teljes életek is. Ezek azonban íróként engem nem nagyon érdekelnek, mert ezeket, úgy gondolom, megélni kell, s nem megírni – szakralitásukban sérteném ezeket a boldogságokat, úgy érzem, ha szöveggé egyszerűsítem őket. Másrészt: ezt tartottam nehezebbnek. Valahogy mindig az érdekelt, hogy olyan témákat, hagyományokat kövessek, amik nagyon nehezek. Valahol ott vannak a bukás vagy a giccs szélén, pontosabban, ahol van tétje a dolognak. József Attilát is azért érdemes folytatni, mert valójában nem lehet. Átadni a nagyon banális érzésekben lévő, egyébként mindent felforgató energiákat, legyen szó például a szerelemről vagy a halálról – ezek majdnem biztos bukások. Belekezdesz, belebuksz. De ha valami sikerül, mégis, ha egy kicsit nagyobb a siker, mint a bukás, akkor úgy érezheted, márványba vésted, amit csináltál. Mert azok az állandó, emberi, mindenkit érintő, mindenhol érthető élmények, sorsok. Tulajdonképpen pazarlok, mert miután az ember elhagyja a kamaszkori bizonytalanságait, allűrjeit, felfedezi, hogy a történeteiben, a sorsaiban annyi-annyi árnyalat van, olyan sok finomság, hogy azok is megérdemelnének még jó pár prózát, könyvet. De azokra talán még van időm. Vannak dolgok, amelyeket sürgősen, adott időben, izzadtan, zaklatottan kell megírni, megélni.

Az Apáimnak, fiaimnak című 2005-ös kötetedben (melynek alapján a Bank Austria Creditanstalt Kelet-európai Irodalmi Díja tíz díjazottja közé kerültél) mintha tudatosan különböző beszédmó-dokkal és szövegformálásokkal kísérleteznél, igaz az életanyag is különböző, a falusi gyerekkori alaphelyzetekétől a városi családos íróember léthelyzetéig ívelően. Az apa-fiú motívumpár hangsúlyozásán túl milyen szempontok szerint állítottad össze ezt a kötetet?

• Az a könyv egy bonyolultabb kompozíció. Sokan felvetették, hogy talán nem véletlenek az egyes történetek címeiben szereplő zenei szakszavak (Senza tempo, Hűség-tremoló), a hosszabb-rövidebb történetek sorrendje, a témákban, a főszereplők habitusában történő változások és változatlanságok. Valóban nem véletlenek. Visszafejteni most sem fogom a struktúrát, mert azt gondolom, hogy ha jó, hat anélkül is, hogy tudnánk róla, az arányok, ritmusok tudat alatt, tudat alól hatnak igazán, úgy gondolom. A kísérletezésről pedig egyszerűen: igen. Kíváncsi voltam magamra, a lehetőségeimre, a tehetségemre és hibáimra. Keresem a leghatékonyabb formát, vázat, hangot – számomra fontos dolgokat készülök megírni, nem akarom, hogy a technikai részleteken bukjon meg a dolog.

A 2006-ban megjelent versesköteted, a Kiszámítható józanság szerintem akár a novelláskötet lírai ikerdarabjaként is olvasható. Abban az értelemben legalábbis, hogy a meghatározó alapélmények és lírai helyzetek itt is a gyermekkorból (ezúttal az apaélmény mellett hangsúlyosabban szerepel az anyához való viszony) és a „férfivá csalódott” (önmagával, Istennel, házastárssal hadakozó) „felnőtt ember” tapasztalataiból, válsághelyzeteiből táplálkoznak. Szándékos volt-e ez a párhuzam, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tudsz szabadulni a gyerekkori élményeidtől („minden emlék / minden nyom / gyomromba lép / agyonnyom”), és az aktuális, (ahogy fogalmaztál) „zsigeri” élményeknél sincs fontosabb?

• Egy időben készült a két könyv. És ugyan nem tervszerűen alakult így, de butaság lenne tagadni, hogy a verskötet inkább anyámmal, a prózakötet pedig apámmal való leszámolásom dokumentációja. Ez a két könyv mindenben megfelel annak, ahogy apámmal és anyámmal lehet(ett) beszélni. A könyvek azonban nem rólam szólnak. Még a verseskötet sem. Általam szól az az én, akinek a sorsát cipelve szeretném nem általánosítani a magánsorsokat, mégis keresem a korokon is átívelő, érvényüket sosem veszítő közös vonásokat. Erős, a hibákkal is dolgozó, vállaltan tökéletlen és hibáiban felragyogó könyveknek érzem ezeket. Úgy érzem, mindent beletettem ebbe a két könyvbe, amit irritált, konok kamaszként még megszólaltatni voltam képes, utoljára. Belépőkártyák a felnőttek klubjába.

Tudom, hogy versek, rövidebb-hoszszabb prózák mellett, regényen és drámán is dolgozol már elég régóta, hogy állsz a regénnyel?

• Úgy állok, hogy állok, nem haladok. Megvan az íve, tudom, hogy mit szeretnék megírni, de lehet, hogy nincs itt az ideje.

Az én olvasatom szerint pedig már az Apáimnak, fiaimnak remek kisregé-
nyében, a Senza tempoban is benne lehetett volna egy igazi nagy regény, család- és faluregény lehetősége, szinte sajnálom is, hogy „csak” ennyit hoztál ki belőle. Ráadásul van a kötetben még két-három másik, hasonló világban játszódó írás. A majdani regényben ezt a kicsit mitikusan, mágikusan realista világteremtést és szövegformálást folytatod majd, vagy valami egészen másra számítsunk?

• Erről már tettem említést: készülök kész lenni. Készülök rutinos íróvá válni. Nem hiszem, hogy valami egészen új dologgal rukkolok elő, de majdnem valószínű, hogy valami egészen új módon. A tartalom, a műfaj, a terjedelem, a szöveg tekintetében. Ami készül, nincsenek kétségeim, beszakítja majd a legerősebb, leginkább megingathatatlan szerkesztői asztalokat is, és nők fognak pityeregni rajta, kamaszok falják és a tévé, rádió nem fog békén hagyni, hogyan lett ez a könyv ilyen sikeres. Onnan tudom, hogy ez történik majd, mert ezek egyáltalán nem érdekelnek, ambíciók ezekhez nem fűznek.

Emlékeim szerint már a drámai műfajban is volt egy próbálkozásod, de mintha azt nem mutatták volna be. Annak, amin most dolgozol, lesz-e esélye színpadra kerülni, van-e már érdeklődés iránta?

• Igen, ez a második drámám, amit megírok, az elsőt csak tisztességből fejeztem be annak idején, de én sem akartam, hogy bemutassák, ez viszont talán eljut a színpadra. Eleve a Kolibri Színház felkérésére írom. A tőlem megszokott módon itt is szociográfia és költészet keveredik, nagy kihívások elé állítva a színházat, a rendezőt, a színészeket. Valami olyasmi született és vár még egy kis plasztikázásra, ami ma még nem divat, nehéz és olyan kultúrában is éppen csak elfogadható, ahol a magas kultúra mindennapi eledel. Magas az a kultúra, ami lélektápláló, magában hordja a katarzist vagy az ahhoz vezető utat, kijelöli önmaga határait, végeit, és alapja lehet a rákövetkező nemzedékek munkáinak.

Az elmúlt évben egészen különleges alkotói területre is elkalandoztál, gondolok itt a Marozsán Erikának írott dalszövegekre. Hogy élted meg ezt a munkát?

• Juhász Gábor dalaihoz, zenéjéhez írtam szövegeket. Jó munka volt, csak nagyon időigényes. Ez egy megkomponált CD, kifejezetten Marozsán Erika személyiségére, habitusára íródott, hosszadalmas és nehéz munka volt az írás is és az utómunkák is, a CD-felvétele közbeni együttmunkálkodás is, de jó volt, különleges élmény egy olyan alkotónak, aki addig magányosan dolgozott.

 
 
 

Részletek egy hosszabb beszélgetésből, amely a Bárka folyóirat
2007/1. számában jelenik meg.

Elek Tibor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu