Account Suspended
Account Suspended
This Account has been suspended.
Contact your hosting provider for more information.
2019. szeptember 15, vasárnap
Enikő és Melitta napja





















Évfordulók:
1789: James Fenimore Cooper születése (Burlington)
1857: Timothy Alderearned szabadalmaztatta a betűszedőgépet
1926: Rudolf Christoph Eucken halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy kisfiú figyel


2005.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Igaz, úgy vettem észre, hogy nem igyekeznek se a felnőttek, se a gyerekek egyszerűbb életet élni. Azt szerették, ha a dolgok szinte kibogozhatatlanul bonyolulttá válnak. Eltévedni szerettek. Néhányan még meghalni is hajlandóak voltak egy jó eltévedésért.”
 

Lakatos Menyhért Füstös képekje és Jónás Tamás Apáimnak, fiaimnak kötetei megjelenése között három évtized van. A cigány irodalom egyáltalában is a hetvenes évek elején születik meg nálunk, mint tematika, mint sorsvállalás, mint kultúra, mint szellemi szerveződés, mint egy alakuló (vagy éppenséggel bomló, bomlása során új szellemi alakzatokban önmagát kereső) közösség identitásának új mineműsége. A két könyv azonban nem harmincévnyi távolságra, hanem 100 évre, vagy nem is lehet pontosan kiszámítani, hány száz évre van egymástól. Olyan messze, hogy talán nem is helyes együtt említeni őket. Félrevezető.

A Füstös képek vallomás, még szinte forma nélkül, zúduló emlékezet, évszázadok feltorlódó élményei, a letelepedés, a történelmi életformaváltás drámája, katarzisa, az elbeszélés felfedezése, egy profán cigány eposz. (Még nem Jókai, még nem a Puszták népe, még nem Zrínyi, de majdnem Móricz.) (Emiatt ma, a mindent jobban tudók, az utcára kiszabadult illem és tánctanárok korában kissé neveletlen szellemi terméknek számítana, ha számítana.)

Jónás Tamás azonban már kortárs magyar író. Egy kötetben, tíz elbeszélésben eljut Csáthtól (Sátán: a fiú mint sátánt öli meg az apját, elvágva a konyhakéssel a nyakát, aki őt, mint kisgyermekét, torokmetszéssel mentett meg a megfulladástól) Kosztolányitól, (Fiam szemében: az édes író édes gyermeke édes mondatain szomorkod, ámul) G. Márqueztől (Senza tempo: egy kis világfalu történetei mint egy világfa levelei) a posztmodern ponyváig (Szerelem, Felelőtlenek: – nem részletezném, csupa kurrens, pikáns szomorúság az új évezred nyitányán – Munkácsy Miklós + Hazai Attila + road movie). Szóval, hogy pontosabb legyek, ide-oda cikáz, kalandoz. Van egy terjedelmes irata egy gyermekkorról. Egy falusi mitikus játék, mesébe, álomba, képzeletbe szőve, ahol cigányok és magyarok úgy kavarognak, mint hópelyhek, nem is cigányok és magyarok persze, hanem valóban hópelyhek, a lét hóviharában, tragikusan és mókásan keringve, hullva. Csak az a baj, hogy ezzel a kis novellafüzérrel mintha már túl is lennénk jón és rosszon, ez már csak egy esztétikai próba, hogy fog-e a toll, hogy elég puha-e az ecset, nem döglöttek-e a színek, könnyed-e, laza-e kellően a csukló, a tárgy maga már kicsi. Már nem igazán tárgy. Már nincs ereje, hogy beleavatkozzon, mi történik vele. Már nem él. Már csak idézet.

Jónás, ha tetszik cigány író, de inkább nem. Tudná ezt a cigány szálat is gombolyítani, bizonyítja is, ha kedve volna. De nincs mindig kedve. Szívesebben az a nagyvárosi férfi, akinek a dalaira a Pótkulcsban csurig a pince, épp hogy csak belehallgathattam, kis füstös dalok a füstös pincében, és kis füstös dalok az elbeszélései is, egy elnyúlt, véget nem érő hajnalról, amikor a derengés ráfagyott az utcákra, minden látható, de minden csúszik. Minden csak fél fényben, mindenről lecsúszik a tekintet. Minden csak formaként látható, de minden forma lyukas.

Spleen ez, de már nem csak egy évszázad summájaként, hanem, sokkal hígabban, egy évezred bánataként.

Miközben persze még a Lakatos Menyhérték tudása is felfüggesztve, nem merünk, nem bírunk semmit sem kezdeni vele. (Hogy volna itt egy nép, aki eddig nem volt.) Összetorlódott idők, történelmek, feladatok, napi gyászjelentés: Jónás kevergeti, kavargatja, hátha kiad valami jó kis mondatot. Aztán ha unja, átül egy másik asztalhoz.

Talán túl gyorsan történet ez. Egyszerű kiugrás. Hagyjuk a dagadt ruhát, a kifizetetlen számlát másra.

Meglehet az is, talán épp a kellő szökési sebességet próbálgatja, hogy legyőzze a mindmáig legyőzhetetlennek tűnő nehézkedést…

Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak
Magvető Kiadó
230 oldal, 2390 Ft

 
 
 

Takács Géza

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu