buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Minden fülkefényben


2006.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ahogy a térben vannak kijelölt, körbevizelt helyek (nekem a szülőfalum legelébb, amelynek, megfogadtam, valódi nevét többé le nem írom; és a bőségében is falusias Tótváros, melynek egy pompás redakciót és eszmélésem köszönhetem; a fukar mégis bőkezű Szeged, ahol az alma mater szorított a keblére, akár valami kívánós özvegyasszony régen látott unokaöccsét) nos, ahogy a térben léteznek megszentelt helyek, úgy az idő is kifesti magának a fontosabb pillanatokat. Gurulnak a kacska, ínséges hétköznapok, és hol okkal, hol majdnem oktalanul, de legalábbis talányosan lesznek percek, órák, amelyek már a megtörténésük pillanatában is ünnepiek. És ez tudható, nem a fals nosztalgia hangolja át őket. Az átélés maga, az örök jelenidő lesz impozáns. Pedig küllemükben a szokásos kopottságukban telnek el, mégis bizonyosan érezni: ez (most) kikerülhetetlenül fontos történés (volt).

Akadt egy izzó, gyűrött utam haza Gyomaendrődről másnaposan. Ragyogott a hajnali főtér, a fölöslegesen tágas, pazarlóan széles pusztai falu, ami akkor is sértődött és elhanyagolt, ha figyelmet kap, ha gondoskodni akarnak róla. Az idegeim maguktól megfeszültek, ahogy az utóbbi évben mindig, zsigerből jön, velem ébred a falánk gyomorideg. Álltam egy idegen város főterén, buszállomás, Krisztián-pizzéria, a kíváncsi tekintetű biciklisták úgy meredtek rám, idegenre, mintha egyenesen a szatyrukban matatnék. Elhaladt mellettem a munkások busza, ami a szeghalmi vegyi üzembe viszi reggelente a fogatlan napszámosokat. Nem csináltam semmit, mégis éreztem: erre a perce mindig emlékezni fogok. Ahogy egy délutáni hazaútra még alsó tagozatból, mikor olyan mézgásan kegyelmes és édes ősz volt, mint idén, és én tekertem haza Sáraságban a nagyutcán, szemben azok az öreg, mázolt falú parasztházak, amelyeket már lebontottak azóta, nádfedeles kunyhók, gazos portával, hízott galambokkal, és én megéreztem, hogy vagyok. Létezem. Ezektől a percektől, a következő jelölt percekig csak elmegy, ostobán eltelik az időm, és még arra is képtelen vagyok, hogy megállapítsam magam: hol, merre, meddig van, ami van? Mi változott: mi javult, mi romlott? Kit bántottam meg és kit édesgettem magamhoz? Csak éhesen és ostobán korog bennem a létezés. Az ilyen összekötött pillanatok aztán kiszíneznek egy üres, semmilyen életet, pókhálóvá fonódnak egybe, ökörnyállá, és ez a nem létező fonál átnyúlik egy másik nem létezőbe. Valóságossá teszi a oktondin elfecsérelt időt. Megjeleníti a közöket, az azonnal elpárolgó múlt időt: mikor még élt apám, nem volt kiselejtezve a falusi énem, se szőnyeg alá söpörve heveny szerelmeim.

Milyen jó lenne, ha mint a térben, az időben is lehetne választott úton lenni! Félúton. Utazni vágyom a szigetek között, mindig a megérkezés előtt lenne a legjobb, ahogy most is, ahogy a térben is, a megérkezés izgalma a legüdébb, ott lenni valahol már csalódás. Elindulnék lázasan a gyomaendrődi hajnal felé, ha a múltba soha meg nem érkezhetem, akkor is. Aztán tovább a sárasági éjszakába, mikor a családdal először és utoljára közösen jártunk filmszínházban. Illetve nem is, az öcsém még nem élt. Egy bolondul sikeres amerikai természetfilmre váltottunk jegyet, aztán olyan boldogan sétáltunk haza a néma sötétben, csak mi; az öregfaluba más nem jött, akkoriban arra tényleg öregek éltek. Elindulnék oda is: bele a kitalált múltba. Fiktív múlt ez, tákolt valóság, mese, ezeket a pillanatokat és a hozzájuk tartozó fabulákat már el sem hiszem.

Pedig ezekből lennék összegyúrva én.

De ha már el nem indulhatok oda, legalább elvonulnának előttem, mint erőlködve meginduló vicinális a méhkeréki pályaudvaron. A temető felé néznék, a Bihar lankáinak. És persze, hogy én állnék minden fülkefényben. Látnám magam: könyökölök és hallgatok.

Legutóbb megjelent kötete:
Pletykaanyu
2. kiadás
Magvető Kiadó, 2006
200 oldal, 2290 Ft

Grecsó Krisztián

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu