buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Életképek Bartók Béláról


2006.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

125 éve született Bartók Béla. Az évforduló alkalmából jelentős és reprezentatív kötet látott napvilágot. Az Élet-képek című nagyalakú album több száz Bartók-fotóját Bónis Ferenc zenetörténész, a Magyar Kodály Társaság elnöke egyesített sajátos műfajú biográfiává: rávilágítva a legnagyobb magyar zeneszerző életének számos, eddig fel nem tárt mozzanatára, ihlető forrására. Bónis Ferenccel a Magyar Rádióban, dolgozószobájában beszélgettünk új munkájáról.
 

– Mi adta önnek az ösztönzést a Bartók-életmű immár több évtizede tartó kutatásához? Talán gyermekfejjel még találkozott is a Mesterrel?

Nyolc éves voltam, amikor Bartók elment Magyarországról, sajnos soha nem láthattam őt, ő pedig nem fordult meg Miskolcon, ahol felnőttem. Mégis, a vele való foglalkozás olyan közel hozott hozzá, hogy több ízben álmodtam is vele. Zongoratanulmányaimat egy volt Bartók-tanítványnál kezdhettem, akinél Bartók kezdettől fogva tananyag volt, a Gyermekeknek darabjaival, a Mikrokozmosz kezdőfüzeteivel és más művekkel. Felcseperedvén aztán láthattam, hogy mennyire elnyomják ezt a páratlan zsenit. 1949-től Bartók a tiltott szerzők listáján szerepelt, életművét megpróbálták két részre választani: egy optimista-népbarát és egy pesszimista-népellenes részre. Az optimistához tartoztak a már említett Gyermekeknek, a Román táncok és más könynyebben felfogható darabok. Miközben olyan óriási remekművek, mint a Cantata profana vagy a középső vonósnégyesek a nem előadandó művek közé kerültek. A csodálatos mandarin 1949-től hét évre le is került az Operaház játékrendjéről. Kötelességemnek éreztem tehát beállni Bartók szabadságharcának katonái közé. Ahogyan mestereim, Szabolcsi Bence és Kodály is tették. Az életpálya képekben való elmondásának már voltak előzményei. Szabolcsi 1955-ben írt egy csodálatos Bartók-életrajzot, mely egy irodalmi folyóirat hasábjain jelent meg, és tevőleges részt vállalt, hogy a Mandarin 1956 tavaszán visszakerüljön az Operaház színpadára. Ezen a bemutatón magam is ott voltam, és lelkesen tapsoltam. Szabolcsi életrajzát a Zeneműkiadó adta ki, nekem jutott az a megtisztelő felkérés, hogy képanyagot állítsak össze hozzá. Így kezdődött ez az ikonográfiai kutatás, amelynek immár a huszonegyedik állomásánál tartunk, az összes magyar és külföldi (francia, német, angol, amerikai, orosz, japán) kiadást beleszámítva. A képanyagnak 1964-től külön vált az útja a Szabolcsi-tanulmánytól, és a továbbiakban az én biográfiámmal jelent meg. Most pedig egy teljesen új életrajz látott napvilágot. Fókuszában Bartók élethoszszig tartó harca áll a démonnal, amely le akarta őt taszítani pályájáról. Ez a szó fizikai értelmében sikerült, szellemi értelemben viszont Bartók lett a győztes. Abban a pillanatban, hogy fizikai élete véget ért, olyan robbanásszerűen terjedtek el művei világszerte, hogy maga sem hitte volna, ha megéri. Ha csak hét-nyolc évvel tovább él, amerikai viszonylatban is meglehetősen gazdag ember lett volna. (Köztudomású, hogy igen szerény körülmények között élt.)

– Mi lehet az oka, hogy éppen halála után érett be a világhír?

1945-ben a világ néhány pillanatra újra egységesült, mielőtt még ismét kettévált volna. Megszűntek a háborús színterek. Az emberiség Bartók zenéjében felfedezett valamit, amiben megérezte, hogy neki írták, róla szól. Népszerűségének első mérföldköve egyébként a Táncszvit volt, melyet 1923 novemberében mutatott be Dohnányi – Bartók véleménye szerint olvasópróba nívójú premierrel –, viszont két év múlva, a prágai bemutatót követően, egyetlen szezonon belül hetven különböző helyen adták elő, vagyis több helyen és többször, mint Bartók addigi összes művét. Nem kétséges, hogy Bartók nagy áttörése a Táncszvit éve volt.

– Az Élet-képek című kötet mennyiben tartalmaz új információkat az életútról a korábbi publikációk összességéhez képest?

Minden szempontból új. Felfogásom persze nem változott Bartókról, ugyanúgy csodálom, ahogyan régen, ám most lényegesen többet tudok róla, mint ötven éve. Az előző változatok mondhatni pontszerűen foglalkoztak élete egyes eseményeivel. Amikor az addig zárt határok a hatvanas évektől valamelyest kinyíltak, megismerhettem szinte mindenkit környezetéből: két feleségét, két fiát, a családot, orvosait, kollégáit: ebből született két kiadást is megért kötetem, az Így láttuk Bartókot. Ennek tapasztalatait is felhasználtam. Számos tény most lett csak nyilvánvaló, így például a zenekari Concerto születésének valódi története, amelyről sok legenda volt forgalomban. Emberi kapcsolatainak alakulásáról, cselekedeteinek motivációjáról összehasonlíthatatlanul többet tudok ma, ennyiben is egészen új a könyv.

– Az Így láttuk Bartókot mellett Bartók Péter Apám című műve a legismertebb életrajz. Sokszor előfordul, hogy az eltérő nézőpontok ellenére többen szó szerint ugyanazzal a jelzővel illetik a Mestert, például a „gyémántszilárdságú ember”. Mennyire hitelesek ezek a jellemzések, így például a Székely Júliától származó, aki vélhetően szerelmes volt mesterébe? Érdekes, hogy Bartók Péter nem is említi kötetében Székely Júliát, holott fordítva megtörténik.

Erről egy Liszt-karikatúra jut eszembe, ahol a művészt körbeveszi vagy harminc festő, akik mind megörökítik más-más nézőpontból, más vonásokat kiemelve, de bizonyos mozzanatok azonosak valamennyiüknél. Nyilván voltak kortársak, akik észrevettek olyan jellegzetességeket is, amit más nem láthatott, ettől lesznek értékesek ezek az információk. Előfordulhatnak persze elrajzolt vonások is. Székely Júliának minden bizonnyal hiteles az összes meglátása, akkor is, ha feltételezhetően szerelmes volt tanárába (persze, egyoldalúan).

– Bartók kivételes emberi nagyságának példája az eset, hogy állítólag Schönberget megmentette a katonáskodástól az első világháború idején.

Valóban így volt, Denijs Dille közzé is tette a Documenta Bartókiana hasábjain. Schönberg, pozsonyi illetűségű lévén, a magyar honvédelmi miniszter hatásköre alá tartozott. Felmentését Bécsből kezdeményezték barátai és tisztelői, de Bartóktól fennmaradtak kérvény-fogalmazványok, amelyek szerint eljárt az ügyben, de nyilvánvalóan nem hencegett vele.

– Elégedettek lehetünk-e Bartók hazai ismertségével?

A 125 éves évfordulót a kulturális élet irányítóinak jobban fel kellett volna karolni. A Magyar Kodály Társaság elnökeként igyekszem elkerülni, hogy Kodállyal jövőre ugyanez történjék. Kettejük munkássága eggyé forrott: a zenei analfabétizmus felszámolásával Kodály teremtette meg azt a hangzó teret, amelyben Bartók zenéje visszhangozhatott. Kodály épp úgy védte Bartókot az őt formalistává minősítő nézetektől, mint ahogy Bartók is védte őt 1921 táján, amikor a magyar sajtó megpróbálta szembeállítani őket egymással. Ahogy Illyés Gyula mondta egy találkozásunk alkalmával: az ilyen nagy párosok mindig négykezest játszanak. Arany-Petőfi, Ady-Babits vagy Goethe-Schiller. A Bartókkal kapcsolatos mai személyi torzsalkodásokra néhány év múlva már nem fognak emlékezni. De ha fennmarad egy jó Bartók-összkiadás, az maradandó lesz. Tervben van egy Kodály-összkiadás is, Fischer Ádám vezényletével.

– A különféle színházi és filmes előadóművészeti ágak képviselőitől gyakori panasz, hogy a Bartók-örökösök megnehezítik a feldolgozásokat, az új alkotások létrejöttét.

A könyvemben látható, mennyi anyag származik Bartók Péter és Vásárhelyi Gábor archívumából. Nem igaz tehát, hogy mindenkinek megnehezítenék a dolgát. Van egy kialakult véleményük Bartók művészetéről, erkölcsi felfogásáról, és attól nem tágítanak. Megtehetik, hiszen ők a szerzői jog örökösei. Bartók pontosan beleírta partitúráiba, így például a Csodálatos mandarinba is, hogy melyik zenei frázishoz milyen mozdulatot képzelt el. Ha valakinek ez nem tetszik, az nem köteles színpadra vinni. Vagy színpadra viheti az elképzeléseit, csak akkor másik zenét kell íratni hozzá. Úgy gondolom, Bartók óhaját tiszteletben kell tartani.

– A kötet képanyagát milyen arányban alkotják új fotók?

Már a legutóbbi kiadásban is sokkal több kép jelent volna meg, mint amenynyit a Zeneműkiadó műszaki kapacitása hajdanán lehetővé tett. Most majdnem száz százalékkal több. Az előző változatban 440 kép szerepelt, most 843. Közben felfedeződött Bartók képeslevelezőlap-gyűjteménye. A Notre Dame-tól a felsőiregi kocsmáig ugyanis mindenhol vett képeslapot, ahol csak megfordult: ezek olyan helyszíneket is közvetítenek nekünk, amelyek ma már talán nem is léteznek. Például 1911-ben járt a Zürich melletti Waidbergben egy szanatóriumban, Kodállyal együtt. Itt a városlakó Bartók, Kodály tanácsára, új, természet-közeli életformát választott. Később 1800 méter fölött szeretett pihenni, ez regenerálta őt, és valóban betegesebb volt azokban az években, amikor nem tudott magas hegyeken pihenni.

– A 125 éves évfordulót milyen Bartók-kiadások gazdagítják?

Ennek megválaszolása nem az én tisztem. Felfogásom az, hogy a Bartók-könyvet nem egyetlen ember fogja megírni, az több nemzet több kutatónemzedékének az összefogása alapján születhet meg. Az összefogás azt jelenti, hogy valami új inspirációt tudnak adni egymás és a következő generációk számára. Például Denijs Dille belga Bartók-kutató, aki harminc évig élt Magyarországon és 1961-től 71-ig vezette a Tudományos Akadémia Bartók-archívumát, nyilván egészen más szemléletet képviselt, mint egy magyar kutató. Ő a nyugati zenéből ismert sok mindent, amit mi nem, és számos új szempontot hozott a Bartók-kutatásba. Könyvem utószavában utaltam Demény Jánosra, aki nélkül nem lenne Bartók-kutatás. Az ő egész Európára kiterjedő dokumentációs tanulmányait Szabolcsi és Bartha Dénes adták ki. Nem képzelhető el továbbá a Bartók-kutatás a levelezés nélkül, melynek kiadását Kodály mint a Magyar Művészeti Tanács elnöke kezdeményezte 1948-ban az első Bartók-fesztivál alkalmából. Magam Szabolcsi Bence ösztönzésére kerültem közel az ikonográfiai Bartók-kutatáshoz.

– Zenekutatói munkásságának legfontosabb részét ez jelenti?

Ezt nem nekem kell megítélni. Ha választanom kellene eddigi munkáim közül „fontosság” szempontjából, az ahhoz volna hasonlatos, mintha ki kellene választanom két kezem vagy két lábam közül, melyiket szeretem jobban. Mosonyi Mihályról írt monográfiámat, az Így láttuk Bartókot és Így láttuk Kodályt című köteteket, a Hódolat Bartóknak és Kodálynak vagy Mozarttól Bartókig című esszégyűjteményeimet, vagy a Filharmóniai Társaság százötven éves történetét semmivel sem tartom alábbvalónak. Ezek mind életem és munkám részei.

Az interjút Laik Eszter és Tóth Róbert készítette

Balassi Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu