buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mozart Forever


2006.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mozart születésének 250. évfordulója természetesen nem csak a zeneszeretőknek, hanem a hangversenyszervezőknek, az előadóknak, sőt a CD- és könyvkiadóknak is ünnep. A magyar könyvpiacon jelenleg legalább tizenöt Mozart-könyv, ezen belül 10–12 életrajz kapható. Közülük hat kifejezetten az emlékévre időzítve jelent meg. Az új kiadványok kivétel nélkül fordítások, nagyrészt az elmúlt húsz évben született jelentős Mozart-életrajzok magyar változatai, azaz hiánypótló, régóta esedékes könyvek. A bőség azonban kételyeket ébreszthet: hogyan lehet ennyiféleképpen elmondani ugyannak az életnek a történetét? Lehet-e még egyáltalán újat mondani a tárgyban? Vajon nem csupán egymást ismétlik ezek a munkák?

Nos, a könyvek egy része valóban nem törekszik új nézőpontok kialakítására, és legfeljebb a kiadvány minősége igazodik a mai olvasók igényeihez. Az efféle, ismeretterjesztő kötetektől ennél többet persze nem is lehet elvárni, bár szerencsés esetben ezek is igyekeznek lépést tartani a legújabb kutatásokkal, még akkor is, ha azok sok helyen átrajzolják a meglehetősen statikus, sok legendára és sejtésre alapozott Mozart-képet. Mivel ugyanis manapság csak a legritkább esetben kerülnek elő új Mozart-dokumentumok, -portrék, netán -kották, az újdonságot nem ezek, hanem éppenséggel az ismert tények újrarendezése, az életrajz hangsúlyainak megváltoztatása, illetve az életrajzzal kapcsolatos közhelyek felülvizsgálata és lerombolása jelentheti. E tekintetben viszont bőven van tennivalójuk a szerzőknek. A csodagyerek-mítosz, az apa és a feleség szerepének megítélése, illetve Mozart vagyoni helyzetével, megbecsültségével, halálának és temetésének körülményeivel kapcsolatban ma is fellángolnak a viták, és egyre több regényesnek tűnő motívumról derül ki, hogy kevés köze van a valósághoz.

Célszerű nekünk is ebből a szempontból, tehát a legendákhoz való viszony szempontjából végiglapozni a legújabb könyveket.

Kezdjük a Taschen és a Vince Kiadó közös, magyar, angol és cseh nyelvű kötetével, mely rövid, de a legfontosabb problémákat így is érintő bevezetést nyújt Mozart életének és műveinek történetébe. Johannes Jansen könyvének Mozartja még nagyon sokban hasonlít a főleg Milos Forman Amadeus című filmje után népszerűvé vált bolondos és könnyelmű, mégis zseniális zeneszerző alakjához, de néhány ponton, például a szegénytemetés kérdésében már egy ezt meghaladott álláspontot képvisel. Leírja ugyanis, hogy Mozartot az akkori temetkezési szokásoknak megfelelően egy egyszerű bécsi polgárnak kijáró tisztelettel, de megfelelő díj ellenében temették el – díszsírhelyet ugyan tényleg nem kapott, de azokban az évtizedekben nem is volt szokás, mondván, a halálban mindenki egyenlő. Azt az ellentmondást azonban, mely a gyerekkorában a császárnék térdén lovagló, Európa majd minden főúri udvarába bejáratos, majd később csodálatos zenéket szerző és az állítólag kicsapongó, ugri-bugri lúzer személye között kétség kívül fennáll, nem tudja feloldani. Ráadásul, bár Jansen egyébként elkerüli a vitás pontokat, a 68. oldalon Mozart „több mint ötven” szimfóniájáról beszél, holott csupán negyvenegy elkészült szimfóniája ismert – talán az elveszett és félkész darabokat is ide sorolja? Furcsa lenne egy efféle, szerény tanulmánytól…

A könyvet a kiadótól megszokott színvonalú, kiváló minőségű, minden ismert Mozart-portrét bemutató reprodukciók teszik igazán értékessé. Így elsősorban azoknak ajánlható, akik egy valóban szép kötet segítségével, gyorsan szeretnének a Mozart-életrajzzal megismerkedi. A háromnyelvűség persze alaposan megnehezíti a tájékozódást, épp a képek sokszor a szomszédos oldalakra csúszó aláírásaiban, de a könyv ezzel együtt is kellemes lapozgatnivaló.

Dirk Böttger sokkal óvatosabb és alaposabb életrajzot ír, ügyesen egyensúlyozva a népszerűsítő és a tudományos igényű munkák között. Nem a konfrontációt keresi a korábbi szerzőkkel, de egyéni és következetes véleményt formál a fent felsorolt kulcskérdésekben. Nem ítéli el például Konstanzét, Mozart feleségét, ugyanakkor némi kritikát fogalmaz meg a tehetséges gyerekeit cirkuszi mutatványosnak tekintő, és Európa szerte felléptető apával szemben. Böttger is elismeri, hogy Leopold nevelői és tanári munkája nagyban hozzájárult Wolfgang nagyságához, de érezteti, hogy eközben az apa meglehetősen zsarnokian bánt fiával: tiltotta barátaitól, különösen a lányoktól, ahogy házasságát is nyíltan támadta, azaz igyekezett megakadályozni, hogy Mozart egyre inkább kilépjen irányítása, illetve a kor muzsikusainak alárendelt, szolgai szerepéből, és próbáljon független művészként és értelmiségiként érvényesülni.

A könyv szövege kellő részletességű, mégis pergő olvasmány, a szinte minden oldalon ott lévő apró, keretes idézetek, táblázatok, avagy egy-egy fogalmat vagy hivatkozást magyarázó rövidke jegyzetek pedig kifejezetten változatossá teszik. A képanyag lényegében Jansen könyvével azonos, de inkább csak felidézi azt, hiszen itt csupán kisméretű fekete-fehér, majdhogynem élvezhetetlen illusztrációkkal találkozhatunk. A két könyv tehát tulajdonképpen jól kiegészíti egymást: előbbit elsősorban a képekért, utóbbit a szövegért érdemes forgatni.

Donovan Bixley könyvének érdeme, hogy láthatóan minden tekintetben megpróbál kilógni a Mozart-könyvek sorából. A szerző afféle levélregényként, a zeneszerző elképzelt leveleinek segítségével írja újra Mozart életét, miközben a szöveget saját színes, valóban ötletes, vicces, sőt bájos rajzaival illusztrálja, amivel kifejezetten közel tudja hozni az általa elgondolt Mozartot. Mozart nála is trágár, pénzét nőkre, ruhákra és biliárdra költő bohém, meg nem értett zseni, akit környezete intrikái hajszolnak a halálba.

Bixley ötlete viszont más szempontból is elgondolkodtató. Azt jelzi ugyanis, hogy az életrajz akár levelekben is elmesélhető, avagy fordítva: az életrajzírók jórészt a Mozart-levelezésre támaszkodnak, ez a legfontosabb, sőt bizonyos kérdésekben az egyetlen forrásunk. Csakhogy a levelek eleve tartalmaznak fiktív elemeket, hiszen még egy lelakatolt naplóba sem írja senki a „valóságot”, hát még a másoknak szánt, sőt az utókor számára gondosan archivált levelekben! Bixley levélimitációinak (-paródiáinak?) játéka arra mutat rá, hogy nem kell mindent készpénznek venni, ami a Mozart-levelekben található, azaz éppenséggel megírható lenne egy ezeknek esetleg fontos pontokon ellentmondó életrajz is. Humorával és eredeti ötleteivel sokat segíthet az új Mozart-kép kialakításában, különösen akkor, ha a gyerekkönyveiről ismert Egmont Kiadónak sikerül a legfiatalabbakhoz is eljuttatnia a könyvet. Ebben segítheti a – ha jól értem – kifejezetten a magyar kiadás számára összeállított CD-melléklet, mely igényes válogatást nyújt néhány Mozart-mű részletéből, köztük olyan, ritkábban hallható remekművekből is, mint a C-dúr fuvola-hárfa kettős.

A Kossuth Kiadó reprezentatív albuma, Max Becker és Stefan Schickhaus munkája már azért is kitüntetett figyelmet érdemel, mert a német kiadással egy időben jelent meg magyarul. A kiadvány igazi huszonegyedik századi könyv: nem lineáris olvasásra, hanem lapozgatásra, csemegézésre, vagy, hogy úgy mondjam, szörfözésre készült. A szerzők városnevek köré rendezik Mozart-életét, de ezt egész oldalas műismertetésekkel, avagy „Mozart és a zongora”-típusú mini-esszékkel szakítják meg, ami fantasztikusan színessé és változatossá teszi a könyvet, de ezzel együtt, legalábbis ami az életrajz időrendjét illeti, áttekinthetetlenné is. A könyvből szinte dőlnek az információk, de ezekből bizony nehéz egy egységes képet összerakni Mozartról. Afféle éjjeliszekrény-könyv ez, melyben jó hosszabb-rövidebb ideig elmélyülni, benne újabb és újabb érdekességeket felfedezni, vagy egyszerűen a portrékban, a jelmez- és díszlettervekben, esetleg régi és újabb előadások színpadképekeiben gyönyörködni.

Becker érdeme, hogy a korai halál (Mozart 35 évet élt) kapcsán elgondolkodik arról, micsoda szerencse, hogy Mozartnak, és így nekünk Mozartból ennyi is adatott. Tudni kell ugyanis, hogy főleg a fertőzött víz miatt akkoriban csak minden harmadik gyerek élte meg az egyéves kort. Mozart szüleinek hét gyermekéből például csak kettő, Mozart hat gyerekéből szintén csak kettő tudott felnőni! Abban azonban alighanem téved, mikor az utolsó év fantasztikus műveiben (A varázsfuvola, Titus kegyelme vagy akár a Requiem) folyton Mozart „végrendeletét” és az „összegzést” keresi, hiszen Mozartnak nyilván esze ágában sem volt meghalni, azaz végrendelkezni; a végzetes betegség pedig két hét alatt zajlott le, előtte legfeljebb apróbb jelei lehettek állapotromlásának. A könyv ugyanitt felidézi a nagyszerű zongorista, Glenn Gould erősen vitatható bon-motját, mely szerint Mozart nem túl korán, hanem éppenséggel túl későn halt meg: már így is jó úton haladt a középszerűség felé.

Volkmar Braunbehrens és Maynard Solomon tudományos igényű, egyenként hatszáz oldalas monográfiái nyilvánvalóan más céllal és más eszközökkel íródtak, mint a fentebb tárgyalt, elsősorban ismeretterjesztő munkák. Braunbehrens történészként közelített a témához, és mintegy elölről kezdte a kutatást. Ő maga egyetlen új dokumentumot sem fedezett fel, viszont a rendelkezésére álló anyagból egészen új, a regényes elemektől megfosztott, és így a korábbiaknál valamivel „unalmasabb” életrajzot írt, melyben az igazi izgalmakat épp a legendákkal való konfrontáció jelenti.

A szerző adatokkal és kiváló érvekkel bizonyítja például, hogy Mozart egyáltalán nem volt perifériára sodort zseni, és egyáltalán nem volt rosszul megfizetve, épp ellenkezőleg: a halálát megelőző években köztiszteletben álló, muzsikuskollégáinál lényegesen többet kereső tagja volt a bécsi művészvilágnak. Az igaz, hogy ebben az időben nem egyszer kölcsönökért rimánkodott, de ezt épp növekvő bevételeinek ígéretében tehette. Mozart jól keresett, de minden pénzét azonnal elköltötte, így feleségének váratlan betegsége, illetve a gyógyíttatás extra költségei valóban megrendítették anyagi biztonságát.

A könyv ezzel együtt határozottan cáfolja azokat a véleményeket is, melyek szerint Mozart felesége, Konstanze úgymond leterhelte, kihasználta, megcsalta és nagyvilági életmódjával szegénységbe sodorta férjét, azaz emberileg tökéletesen alkalmatlan és méltatlan volt arra, hogy a valaha élt legnagyobb művészek egyikének társa legyen. Braunbehrens amellett érvel, hogy ugyan meglehetősen keveset tudunk Konstanzéról, de ez alapján inkább azt feltételezhetjük, hogy gondos feleség és anya volt, aki nagyon is odafigyelt a család gazdálkodására, és férje igényeire. A hagyaték gondozójaként pedig azt is megmutatta, hogy teljes odaadással áll Mozart emléke és műveinek népszerűsítése mellett.

A csak néhány hete megjelent, de a hazai Mozart-évet úgyszólván bearanyozó Solomon-monográfia a legrészletesebben és a legárnyaltabban tárgyalja sok más mellett a fent említett életrajzi problémákat is. A megjelenésében is kifogástalan könyv a nemzetközi Mozart-irodalomnak fontosabb hivatkozási pontja 1996-os angol kiadása óta, és bizonyára a hazai Mozart-képre is jelentős hatással lesz.

Solomon a pszichoanalitikus érvkészletét használva, precíz és részletes elemzések segítségével próbál Mozart magatartása, jelleme és döntéseinek okai mögé látni, miközben izgalmas fejtegetésekbe kezd egy-egy zenemű érzelmi kontextusáról is. Mindeközben minden kérdést érint, minden véleményt ismertet, és megnyerő biztonsággal igazít el Mozart műveinek világában. Az persze talán túlzásnak tűnhet, hogy egy teljes fejezetet szentel Mozart aláírásaiban használt névváltozatainak, azt kutatva, mi mindent jelenthet egy-egy konkrét alkalommal az Amadé, az Amadeó, az Adam, az Amadeus alak valamelyikének választása, és hogy hogyan függött ez össze Mozart és apja többszörösen is terhelt kapcsolatával. Be kell azonban látnunk, hogy a következtetések érvényessége, illetve a különféle Mozart-legendák hatásos korrigálása végső soron megkívánja az efféle részletességet.

Solomon így tudja cáfolni például azt az általános véleményt, hogy Mozart könnyedén komponált volna. Szerinte a zeneszerző gondosan és átgondoltan, különös szorgalommal és komoly zenetörténeti ismeretek birtokában dolgozott, és egyébként nagyon sok munkát félbehagyott. Ma már százával ismertek a szimfónia- vagy kamaramű-töredékek, melyek azt bizonyítják, hogy Mozart több fáradságos munkafázison át alkotott, a dallammotívumokból csak kisebb tételrészleteket írt meg, majd ezeket tisztázta teljes tételekké vagy áriákká, hogy aztán egy újabb lépésben – jellemzően a határidők szorításában – a fiókból elővéve tisztázza azokat előadásra alkalmas művekké. Az, hogy Mozart kortársaihoz képes egy-egy év alatt sokat írt, csak azt bizonyítja, hogy szigorú rendszerességgel és sokat dolgozott, azt nem, hogy ez a munka könnyű, netán laza volt.

Braunbehrens és Solomon könyvei is azt bizonyítják, hogy Mozart egyáltalán nem volt az a bohém figura, amilyennek biográfusai sokszor leírják, hanem tisztes jólétben, szerető feleséggel az oldalán élt, és az anyagi haszon reményében alkotott. Ez egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan tudta az alacsony származású, lényegében szolgasorba született zeneszerző a legmagasabb körökbe küzdeni magát, ahol nem csak mint művész, de mint értelmiségi is megtalálta a helyét. Ez a két könyv tehát épp azért válhat a legnagyobb hatású új Mozart-könyvvé, mert szigorú kritikával illeti a legendagyár szorgos munkásait és fogyasztóit, akik – rejtélyes okokból – a tények ellenére is érdekeltek a mítoszok fenntartásában. Mozart élete nyitott könyv, és a bulvárízű kiegészítések nélkül is rendkívüli történet. Igazán rendkívüli azonban a zenéje, melyről, jól látják, az itt ismertetett könyvekben meglehetősen kevés szó esik. Pedig Mozartot mégis csak ezért, és nem életrajzának fordulati miatt szeretjük.

Vagy tévednék?

Johannes Jansen: Mozart
Ford.: Tasnádi Ágnes
Taschen-Vince-Slovart, Köln-Bp.-Prága
Bp. 2006. 94 oldal, 2275 Ft

Dirk Böttger: W. A. Mozart
Ford.: Haynal Katalin
Helikon
2006. 192 oldal, 1990 Ft

Donovan Bixley: Őszinte híve, Mozart
Egmont
130 oldal, 2999 Ft (CD-melléklettel)

Max Becker–Stefan Schickhaus: W. A. Mozart élete és műve
Ford.: Bánki Dezső
Kossuth Kiadó
2006. 160 oldal, 4990 Ft

Volkmar Braunbehrens: Mozart. A bécsi évek
Ford.: Győri László
Osiris Kiadó
2006, 588 oldal, 3580 Ft

Maynard Solomon: Mozart élete
Park Kiadó
2006, 7900 Ft

Bedecs László

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu