buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Örökös jelenlét
Domokos Mátyással és Sebestyén Ilonával beszélget Nádor Tamás


2006.12.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Egyirányúan konok, többféleképpen elfogult, beletörődően laza, kiváróan körültekintő, vagy éppen keményen tagadó arcok közt egy igényesen szelíd, következetesen árnyalt tekintet. Kezdettől a növendék s „a pályatárs szemével” figyel a „folyamatos múlt”-ra, „szerelmetes elfogultsággal” irodalmunk káprázatos kaleidoszkópjára. Kivételes – ám póztalanul őrzött – műveltsége révén pontosan tudja, hogyan illeszkedik itt az egyetemes literatúrába, kultúrába megannyi markáns, maradandó helyi érték. S mert ehhez méltó magánéleti és igazi „munka”-társat sikerül találnia – a Szépirodalmi Könyvkiadónál eltöltött négy évtized után – saját műhelyében ír, szerkeszt, emlékezik mindazokra, akiknek exkluzív olvasója, intellektuális partnere volt és maradt. Egyebek közt a Nap Kiadó In memoriam és Emlékezet sorozatában, s persze önnön műveiben. Most, hogy ő is eltávozott, nyilvánvaló: meg nem szakíthatjuk a vele sok évvel ezelőtt elkezdett beszélgetést. Képzeljük úgy, hogy most is itt van. Mert számunkra D. M. esszéista és persze író továbbra is: „folyamatos jelen”. Felesége pedig akként tart vele, hogy folytatja, amiben együtt munkálkodtak, és el nem engedi szellemét, szívét, kezét.
 

– A Nap Kiadó képzeletbeli és valóságos impresszumát olvasva két név rajzolódik ki markánsan: Sebestyén Ilonáé, aki e műhelyt irányítja, és Domokos Mátyásé, aki szerzőként, sorozatok és egyedi kiadványok szerkesztőjeként itt csaknem száz kötetben szerepel. Milyen előzmények után kerültek így egymás mellé?

Domokos Mátyás: Sokat írtam, beszéltem erről, nem szeretnék senkit önismétléssel fárasztani. Ezért valóban csak summáját adom az előtörténetnek. 1928-ban születtem Gyulán, édesapám járásbíró volt, tehát a maga nemében olvasó ember. Mivel szüleimmel Makóra költöztünk, legkorábbi, eszmélő, majd iskolai emlékeim már oda kötnek. Önálló olvasó bizonyára Ady Endre révén lettem; egyik osztálytársam adta kölcsön a poéta verseinek gyűjteményét az Athenaeum piros vászonkötéses kiadásában. E költészet mágneses vonzását és elektromos ütését azonnal éreztem. A később megismert Szerb Antal szavait idézve: „a félig értett dolgok gyönyörűsége” borzongatott meg. Rövidesen Móriczot is szinte habzsolni kezdtem. Ma már tudom: elsősorban nyers, sodró életismerete ragadott magával. Ady igézete ugyanis nemcsak érzelmileg kavart fel, hanem, amiként Móricz Zsigmondé is – mai szóhasználatommal élve –: ők szinte megtestesültek bennem. „Személyes ismeretségbe” kerültem velük. Hiszen abban a mezővárosban annyi minden valóban jelen volt: ott éltünk mi is „a magyar ugaron”. Hamar olvastam aztán minden egyebet. József Attilától (a Cserépfalvi-féle posztumusz kiadásban) Dantéig, Tolsztojig. Szerepe volt ebben annak, hogy 1945-ben városunkba került Lator László (mindmáig egyik legközelebbi barátom). Az ő révén hamar megismertem például Weöres Sándort, de mondjuk Apollinaire-t is Radnóti Miklós elévülhetetlen fordításában. Jártam aztán a szegedi bölcsészkarra, majd fölkerültem a budapesti egyetem magyar–német– filozófia szakára, s az Eötvös Colle-giumba. Ahol akkor még igazgatójának, Keresztury Dezsőnek jelmondata – „Szabadon szolgál a szellem” –, érvényesült. Barátom lett ott Fodor András, általa pedig többek közt Rába György, Kormos István. Aztán a kor „szellemisége” és gyakorlata úgy alakult, hogy a kollégiumból Latorral együtt, aki ott is társam volt, kitessékeltek bennünket. Ám az igazi szellemi életből nem tudtak kizárni. Rövidesen a Válasz folyóirat vonzáskörébe juthattam, ahol aztán megelevenedett az élő magyar irodalom színe-java. A szerkesztőségben, sokak közt, például Bibó Istvánnal is találkozhattam. S el ne feledjem: még 1947-ben, otthonról valaki átvitt Hódmezővásárhelyre, ahol egy hoszszú délutánt eltölthettem Németh Lászlónál, aki azután egyik meghatározó személyisége lett gondolkodásomnak, sokfelé ágazó irodalmi érdeklődésemnek. Csapongva, már-már táviratstílusban ennyit a korai előzményekről. De talán kitetszik ebből is: klasszikusokhoz és kortársaimhoz, ha filológus pontossággal is, ám soha nem betűről betűre, hanem mindig azok szellemében igyekeztem közelíteni.

Sebestyén Ilona: Hamar kezdtem, tizenegy éves koromra kiolvastam a hozzánk közel eső gyermekkönyvtár köteteit. (Az útleírások kivételével.) Mire korai olvasmányaimon túljutottam, mindenevő lettem. Mikszáthtól Móriczig, Krúdytól Karinthyig, Stendhaltól Martin du Gard-ig, Dosztojevszkijtól Russellig, Szol-zsenyicinig „faltam” a könyveket. Magyar–történelem szakot végeztem. E stúdiumok köréből elsősorban a nyelvészet vonzott: a szavak jelentése, a nyelv törvényeinek felismerése, alkalmazásuk sok ezernyi módja-neme. S már akkor mindennél jobban érdekelt az esszéirodalom, a tanulmányok világa. És nem kevésbé kortársaink remek, elegáns írásai. Köztük például Réz Pál és Domokos Mátyás esszéi, tanulmányai, amelyeket nem kötöttek meg azon időszak kimondott-kimondatlan előírásai. Eközben nyelvművelő cikkeket publikáltam. 1975-től 1985-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó kézirat-előkészítője voltam, majd olvasószerkesztője a Művészet (később az Új Művészet) című folyóiratnak. 1990-től ‘93-ig a Cédrus Kiadó ügyvezető igazgatójaként működtem. 1993-ban alapítottam a Nap Kiadót.

– E névhez mindenképp a fény, a világosság képzete társul. Mire kívánt a Nap Kiadó fényt deríteni, mit akart megvilágítani? Mennyire érvényesíthették személyes érdeklődésüket, vonzalmaikat?

S. I.: A Szépirodalmi Könyvkiadóban dolgozott Domokos Mátyás, ekképpen kollégája lehettem. De tisztelője is, hiszen például akkoriban publikálta remek esszéinterjúit a Kortársban, melyekben – az ő szóhasználatával élve – „az igazság gravitációját” kereste, huszonhét író-kortársának „töprengéseit és kételyeit” próbálta meghallani, fölfejteni. (Csak néhány név e rendkívüli listából: Illyés Gyula, Lator László, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Vas István, Weöres Sándor.) És akkor írt „kikerülhetetlen” tanulmányokat például Móriczról, Karinthyról, Szabó Lőrincről, Illyésről, Németh Lászlóról. Én pedig akkoriban is olvastam mindent, olvastam kortársainkat, a klasszikusokat az általam is gondozott könyvekben, meg persze „magánszorgalomból”. És annak az időszaknak a folyóiratait (Nagyvilág, Kortárs, Új Írás, Jelenkor, Tiszatáj, Alföld, Valóság stb.) Ekképpen mindig gondoltam arra, hogy egyszer majd könyvek önálló közreadója is lehessek. Ez valósult meg a Nap Kiadó alapításával, amelynek irányítójaként már sok mindent magam dönthettem el. Nyelvészeti érdeklődésem vezetett arra, hogy reprintsorozatot indítsak. Megjelentettem hasonmás kiadásban például Ballagi Mór A magyar nyelv teljes szótára című művét, vagy Szily Kálmán szótárát a magyar nyelvújítás köréből. (Előkészületben Czuczor Gergely–Fogarasi János – 1862 és 1874 között publikált –, illetve Balassa József egykori – l940-es kiadású – összefoglaló nagy alkotásai nyelvünk szókincsével.) Kiadtam olyan alapvető magyar néprajzi műveket, amelyekben természetesen nincsenek sem földrajzi, sem politikai határok. Ekképpen részint a Vajdaságban élő emberek évszázadnyi sorsáról tudhatunk meg sok mindent Burány Béla epidemológus professzor könyvéből (Így éltünk Délvidéken); részint pedig Sepsiszéki Nagy Balázs négykötetes munkája által összefoglaló, huszadik század végi „tablón” láthatjuk Székelyföldet, nyilvánvalóan Orbán Balázs egykori, klasszikus leírásának ihletésében. De megjelentettem értékes történeti tanulmányokat, vitairatokat, és – alkalmilag – művészeti írásokat; s mindezek mellett kortárs költők (Ágh István, Buda Ferenc, Csoóri Sándor, Deák László, Illyés Gyula, Lukács Sándor, Takáts Gyula) verseit is.

– Ám a Nap Kiadó mégis elsősorban In memoriam, illetve Emlékezet című sorozatai révén szerzett magának könyvkiadásunkban, sőt irodalomtörténetünkben exkluzív helyet...

S. I.: Domokos Mátyás összeállított egy kötetet: Nemes Nagy Ágnest mutatta be levelek, dokumentumok tükrében. Felajánlotta az Osiris Kiadónak, ám ott nem mutattak érdeklődést a kötet iránt. Kijött a kiadóba, hozzám, megmutatta a kéziratot. Megállapodtunk. Azt mondtam: „Megjelentetem, azzal a feltétellel, ha ebből sorozatot indítunk, amelynek maga lesz a szerkesztője”. Vállalta. S azóta több mint félszáz kötet jelent meg az In memoriam, illetve az Emlékezet sorozatban. És Matyi idővel nemcsak a munkában, az életben is a társam lett.
D. M.: 1953-ban kerültem a Szépirodalmi Kiadóba, és ott dolgoztam több mint negyven esztendőn át. A magyar irodalom közegében élhettem, amely a legnehezebb időkben is védő „búránk” lehetett és káprázatos szellemi közegünk. Szikrázó és szenvedélyes beszélgetésekben s a munkában társam volt például Kolozsvári Grandpierre Emil, Vas István, Juhász Ferenc, Csanádi Imre, Réz Pál, Kálnoky László, Örkény István, Pilinszky János. A magyar irodalom szerzőit személyesen ismerhettem. Az említett két sorozatban egyre teljesebben jelenik meg a huszadik századi magyar irodalom emlékezete. S mind nyilvánvalóbbá válik: régebbi és új klasszikusok közt nincs semmilyen cezúra: itt töretlen folytonosságban követték egymást a legkülönfélébb géniuszok. Adytól, Babitson, Füst Milánon, Kosztolányin, Krúdyn, Móriczon, Németh Lászlón, József Attilán, Radnótin, Szabó Lőrincen át Illyésig, Mészöly Miklósig, Nemes Nagy Ágnesig, Ottlikig, Örkényig, Pilinszkyig, Vas Istvánig, Weöresig ível a sor.

– Beszélgetésünk itt drámai ponthoz ér. Ám Domokos Mátyáshoz méltóan legyünk visszafogottak. Mire e sorok megjelennek, immár ő is az eltávozottak, egyszersmind az örökké jelenvalók egyike...

S. I.: Tíz éven át volt közös az életünk. Teljes szimbiózisban éltünk. Férjemnek nemcsak rendkívüli tudását, emberi tisztességét, tisztaságát tiszteltem, szerettem, hanem azt is, amilyen gáláns, nagyvonalú, segítőkész volt minden cselekedetében. Egyformán gondolkodtunk, ugyanúgy éreztünk. Számomra ő volt az igazi férfi. Még akkor is mellettem állt, amikor ő volt bajban. Ezért érzem minden percben most is a hiányát. Amiként az általa annyiszor idézett Weöres Sándor írja: „Mert ami egyszer végbement, / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök. / mulónak látszik és örök.”

Nádor Tamás

Nap Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu