buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A hónap tárcája: A szabadság elvarázsoltjai


2006.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Jelképes filmjelenet ismétlődik a televízió ötvenhatos műsorai előtt. Így kezdődött, aminek már mindenki tudja a végét. De akkor még az egyetemista lányok és fiúk ragyogtatják márciusi tekintetüket az októberi napsütésben. Valami ismeretlen révület viszi őket zászlósan integetve, tilos szavakra nyíló szájjal, s mintha megállíthatatlanok volnának. Ott látom az első sorban Szabó Dénes professzoromat. Félrehajtja fejét, nyakát boldogan kiegyenesíti, mintha valami nagy tehertől sikerült volna megszabadulnia. Mosolyog szemüvege a fényes jelszavaktól, s mintha egyenest a fonetika óráról jött volna ide, miután a marxista könyveket megvetően félre sodorta. Most pedig kezdjük a nyelvészetet! – s kihúzta magát.

Velük tartottam én is, de ahogy nem látszom a filmen, úgy fogadott magába a sokaság, arcomat eltakarva vitte érzéseimet is kisajátított akaratommal együtt. Emlékezésem azonosult az eseményekkel, csak az esetleges mozzanatok, és a személyemre szóló későbbi életveszély pillanatai maradtak az enyémek. Én is láttam a Madách téri orvosi rendelő emeleti párkányán a zászlót lengető fehérköpenyes nőket, de akik lent, mellettem voltak, nem jutnak már eszembe. Elmosódnak az utcák, s valami opálos napsütés vonja be a hömpölygő sokaságot, melyen csak a Margit híd korlátja rozsdállik át. Úgy ébredek magamra a Bem szobornál, hogy az érthetetlen szónok felől a szemem elkalandozik a laktanya ablakából bámuló katonákra. Látom, amint a ceruzával megrajzolt Kossuth-címert mutatják. Azonnal egy emeletnyi bakát kezdtünk el éljenezni. Talán csak feltűnni akartak, eszükbe sem jutott, hogy nemzeti címerré, zászló-lyukasztó indulattá válhatnak rajzaik. Gyerünk a Parlamenthez! S elkezdődött a megfordíthatatlan, amire előbb senki se gondolt, hogy képtelen józan ésszel uralkodni magán az elszabadult tömegben.

Akkora eleven súlytól nem rengett még a Kossuth-híd. Már minden a véletlenen múlott, az is, hogy nem szakadt le, hogy még órákon át Nagy Imrét várjuk, hogy a mögénk kanyarodó Csepel teherautók platóin hozzánk nem illő alakok jelentek meg. Nem tudom, volt-e köze a köztéri világítás leoltásának a Gerő beszédhez, de a Kossuth téren az elsötétítés miatt tört ki az első rendszerellenes lázadás a Szabad Nép fáklyáival. Hazugsággal teleírt papírral világítottunk. S együtt mozdult a rádióban megsértett önérzet azzal a csalódással, amit Nagy Imre okozott. Vesszen Gerő! Le a Sztálin szoborral! Félni kezdtem, s egyszerre elfelejtettem félni.

Máig sem tudom, hogy a kíváncsiság vagy a részvétel ösztöne vitt-e mindenhová, ahol valami azon az estén történt. Mikor a kalauznő ceruzával áthúzta Sztálin nevét a földalatti kocsijában, fölért a szobordöntéssel. Amit lekéstünk, repülve hagytuk el, s nem emlékszem, hogy jutottam tovább. A Kálvin téren égő mentőautó, a csillagait leszaggató katonatiszt, a Rádió kapujában elsütött pisztoly sem térített észre, talán még föl se fogtam, hogy a fegyveres újpesti munkások érkezésével kitört a forradalom. Csak az első sortűz ébresztett arra, hol vagyok. Menekültem a golyók elől a Múzeum kerti fák mögé, hozzám meg az a lány bújt, kit addig nem is vettem észre, pedig mindenütt vele voltam.

Második nap
Október 24-én még nem múlt el az őszi nyár. Kockás ingben szaladok reggel nyolc órakor a Ménesi úti kollégiumból, s egyszerre ott veszem észre magam a Himfy utca sarkán, már nem az események irányítói közt. A megszálló hatalom tankjai jönnek a Fehérvári útról a Körtéren át. Szitkozódunk, iszonyodunk. Senkit sem érdekel, mekkora árat is fizethet ezért a tüntető kíváncsiskodásért. Majd később, egyedül maradva rémülök meg. Még a tankoszlop is közönyösen csikorog, dübörög, olajfüstöt ontva, kavarva. Legbelül mégis félünk, csak elfedi a vakmerő düh, mint arcunk sápadt rétegét a vér. Achilleuszi önbizalmunk közben még az se jut eszünkbe, hogy ha más meg is hal, én akkor is életben maradok.

Két óra múlva elcsöndesedik Dél-Buda. De mintha alkonyi árnyak tompítanák a délelőtti fényt. Távoli dörejek, durranások, pukkanások hallatszanak. Az ablakokból felhívást, parancsot, gyalázkodást szór mindenütt a rádió. Ellenforradalmi bandák garázdálkodnak, a néphatalom megdöntésére törnek. Minket sért, s követ ez a hazugság, ahol megfordulunk. Statáriummal fenyeget, főbelövést, fölkoncolást visszhangzik vörös és nyilas korszakokból. Ekkora gyalázat után ki teszi le a fegyvert?

Ezután puszta kézzel is… Miért árult el bennünket Nagy Imre?

Sebesülteket mentenek, fegyveresekkel száguldoznak a teherautók, véres történetekkel, rémes, vashideg árnyakkal írják tele a várost. S elkezdődik valami tragikomikus tánc a kóbor páncélos látványától a kapualjak és a járda között. Nem tudom, mi vezérelt Pestre, az Erzsébet-híd roncsa mögé a bölcsész menzára. Valami több kergetett, mint az éhség. A Szabadság-hídon át, mintha szál pallón egyensúlyoznánk, azt hisszük, lelőhetetlenül. A Dunára nyíló utcákból golyók sípolnak, s eszembe jutnak a szovjet filmek, azokban öltek mindig az eltévedt golyók. De most is az az érthetetlen achilleuszi önbizalom. Mivég-re a a szerencsejáték a száraz karéj kenyér és a hideg főtt hús miatt? Ott találtam velünk egy körülmény között Darvas Ivánt, s megjegyeztem, ahogy eszik, mert nem illett a diákokhoz ezen a másik színpadon, fázva falatozott a komikussal, s a festett hajú, kopott arcú kis nővel. Hajnalné menzafőnök asszony arca még most is eleven, valószínűtlenül kicsattanó, honleánymód piros, míg a közelben ágyúzzák az Astóriát. Tank válaszol egy-egy elvétett puska-pittyenésre, omlik a fal. Nincs kímélet a menekülés visszaútján, kezünkben papírzacskónyi elemózsiával lépkedünk a hídfőt őrző tankok mellett. Maguk körül pörögnek a lövésre kész gyerek katonák, reszketnek, úgy motoznak.

Legutóbb megjelent kötete:
Októberi fogadalom
Nap Kiadó, 2006
144 oldal, 2150 Ft

 
 
 

Pécsi Györgyi
felelős szerkesztő

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu