buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Könyvek 1956-ról
Röplapok, személyes vallomás és a megtorlás dokumentumai


2006.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Napvilág Kiadó 2005-ben ünnepelte 10. születésnapját. Történészek és társadalomkutatók kezdeményezésére a Politikatörténeti Alapítvány berkeiben alakult, a kiadó profilja magában foglalja a tudomány fejlődéstörténeti és jelenkori munkáit. Három, az 1956-os forradalom témakörében megjelent kötetről és a kutatási irányvonalakról beszélgettünk Gellériné Lázár Márta főszerkesztővel.
 

• Évente hány kiadványt jelentetnek meg?

Szándékaink szerint a kis kiadók közé sorolom magunkat. Tisztességes katalógust állítottunk ki, évente 20–22 címet jelentetünk meg, elsősorban minőségi kritériumok alapján. Akkora a könyvpiaci túltermelés, hogy feltétlen elsőbbséget adunk ennek a szempontnak.

• 56 történelmi feldolgozása a rendszerváltást követően kitüntetett kutatási terület. Milyen témákat választottak az évforduló kapcsán?

A történettudomány nem évfordulókban gondolkodik. A történeti feldolgozások, tanulmányok elkészülte attól függ, hogy mennyi anyagot sikerült összegyűjteni, mennyire tudták a kutatók ütköztetni a feltárt tényeket, a források mennyire esnek egybe vagy sem a történészek által feltett kérdésekkel. Kétségtelen, az ünnep felgyorsította a téma iránti érdeklődést, akinek volt a tarsolyában valami, az igyekezett kihasználni is ezt. Mi is, mint jelenkor-történettel foglalkozó kiadó, egy fedél alatt élve egy kutatóintézettel, igyekeztünk közreadni olyan műveket, amelyek valamilyen új nézőpontot képviselnek e kiemelkedő jelentőségű történelmi esemény feltárásának jelen szakaszában. Kiadványaink között még olyan fontos segédeszköz is szerepel majd, amely nyilvános formában adja közre a Politikatörténeti Intézet levéltárának két 1956-os gyűjteményét.

• Ebből a levéltári anyagból is készült kiadvány?

Igen. Arra gondoltunk, a témát nemcsak új, hanem látványos feldolgozásban tárjuk az olvasók elé, olyasmit adunk az olvasók kezébe, amit máshol nem kaphatnak meg. Például az ’56 röplaphumora című kötetünk, amely egyszerre szórakoztató és nagyon elgondolkodtató a hozzáfűzött kommentárokkal, egyúttal pedig korrekt forráskiadás. Fény derül belőle a hétköznapi emberek véleményére, hogy miképp igyekeztek kiigazodni az egyre gyorsuló eseményekben, és próbálták valamilyen módon a maguk és környezetük számára értelmezni falragaszok és így-úgy sokszorosított iratok formájában. Úgy is mondhatnám, előtűnik a kötetből a mindennapok emberének értékelő viszonyulásmódja az eseményekhez. Szeretjük ezt a könyvet azért is, mert felmutatja a humoros fordulatokban a forradalmi napok pátoszát is. Külön szeretném kiemelni a kötet informatív bevezető írását, amely Horváth Juliannának, a kötet szerkesztőjének a munkája.

• A forradalmi események kiadványáradatában arányaiban kevés foglalkozik a megtorlás történetével, annak dokumentumaival. Ebben a témában mivel tudtak önök újat nyújtani az olvasóknak?

Nagyon fontosnak tartjuk az ’56 után történteket, ezért csatlakoztunk örömmel a Magyar az Országos Levéltárhoz, hogy közreadjuk a snagovi foglyok életéről hírt adó és a legújabb időkben Romániából megkapott egységes forráscsoportot. A snagovi történet (A kötet A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában, Baráth Magdolna és Sipos Levente szerkesztésében), túlmutatva már a néhány forradalmi nap történésein, a súlyos politikai utóéletet mutatja be bőséges kommentárokkal, jegyzetekkel. Betekintést ad a pár hónapig együtt élő csoport hétköznapjaiba, problémáiba, és tartalmazza az októberi–novemberi eseménysorozatról alkotott egyéni értékeléseket is. Ilyen például a függelékben Losonczi Géza kronológiai feljegyzései az októberi eseményekről. Ez az iratgyűjtemény a szereplők vallomásaival lehet, hogy egy majdani ’56-os nagymonográfia egyik alapforrása lesz. Túl a napi kommentárokon, híradá-sokon, azok szólalnak meg, akik a legrosszabbul jártak, maguk mondják el, hogy mit gondoltak, mit éreztek, hogyan bántak velük, hogyan csapták be őket… Nagyon fontosnak tartom ezt a kiadványt már csak azért is, mert a Napvilág Kiadó főprofiljának, a klasszikus értelemben vett forráskiadásnak egyik értékes darabja.

• Másfelől rámutathat egy fontos körülményre: ki az, aki a történést megúszta, és ki, aki következményeinek áldozata lett. Mit gondol erről?

Nagyon fontos! Éppen Snagov kapcsán válik világossá, hogy abból vált áldozat, aki megkísérelt tevőlegesen cselekedni a demokratikus átalakulás érdekében, jobbítani akart. Az erre a szándékra rátelepült szélsőségesek talán inkább „megúszták”. De ez személyes véleményem.

• Melyik a harmadik, 1956-al foglakozó kiadványuk?

Ez egy olyan kötet, amely az ötven éve nem velünk élő, de velünk érző nemzetközi rangú publicista, Paul Lendvai interpretációját nyújtja; a címe is beszédes Forradalomról tabuk nélkül. Lendvai könyve kiadásának külön érdekessége, hogy egyszerre jelent meg a magyar kiadás a némettel, amelyet a Bertelsman Verlag jelentetett meg. A napokban volt Bécsben a díszbemutatója, és maga az osztrák köztársasági elnök méltatta a kötetet. Lendvai egy nyilatkozatában azt mondja, hogy attól a pillanattól kezdve foglalkoztatja ’56 témája, és azóta próbálja újból és újból átgondolni a történéseket, hogy elhagyta Magyarországot. Számomra érdekes a vezető újságíró pozícióból, szélesebb politológiai rálátással, a személyes hangot sem nélkülöző fejtegetése. Ebből a szempontból kordokumentum, egyszerre ’56-ról és a máról, mert teszem azt, kitetszik, hogy sokkal merészebben nyúl a téma korabeli nemzetközi politikai összefüggéseinek feltárásához.

• Azt írja Lendvai: „Megpróbáltam ezt a roppant izgalmas történetet a maga ellentmondásaival felidézni, s politikai és erkölcsi jelentőségét valósághűen, minden politikai előítélet vagy személyi érdek nélkül, a mártírok és az áldozatok iránti mély tisztelettel megírni.” Ebből nyilvánvalóan kitetszik a hazai és a nyugati gondolkodás közismert eltérése..

Valóban. Eltérően a magát sokáig tartó magyar közvélekedéstől, a nyugaton élők igen hamar rájöttek, hogy nem voltunk tét az akkori világpolitikai áramlatokban, csakis a „tábor” tagjai számára jelentettünk ijesztő példát. A kettéosztott világrendszert senki nem akarta megbontani, hiszen meglehetősen kényelmes volt a kettéosztók számára. Ha akarták volna, Magyarország sorsát illetően akár külön alkut is köthettek volna, de nem tettek ilyet.

• 1956 megítélése szempontjából ön szerint milyen hatás vált ki a fenti három kötet?

Azt remélem, hogy az emberek szembesülnek a különböző magatartásmódokkal, lévén az elutasítás és az azonosulás a történelem megismerésének egyik fontos mozgatója. Például egy plakátszövegből teljes mértékben lemérhető, hogy az, aki fogalmazta és az, aki olvasta, mennyire azonosult az eseményekkel. A Snagov-kötetből átélhető a forradalmi események utótörténetének emberi drámája, elgondolkodtatja az olvasót, hogyan helyezné el magát a történetben. Paul Lendvai esetében pedig egy kortárs személyes véleményével lehet egyetérteni, avagy vitatkozni vele. Egy a fontos: a szellemi befogadás legfontosabb motivációja az önmeghatározás. Erre hatnak, és ebben segítenek a könyvek.

• Ön szerint milyen feladat előtt áll ma az 1956-tal foglalkozó történeti kutatás?

Magam, végzettségemnél fogva történész vagyok, de elsősorban kiadói szakember. Így „szakmán kívüli” személyes véleményemnek adhatok csak hangot. Úgy látom, legfontosabb tennivaló az, hogy a legapróbb nyomtatványoktól a személyes visszaemlékezésekig meg kell teremteni a kutatás lehető legszélesebb forrásbázisát, hogy szét lehessen választani a Nagy Imre-féle demokratikus szocialista eszményekért küzdők harcát a más indíttatású rárakódásoktól.

• Ötven év telt el. Nincs elég forrásanyag?

Az persze sosincs, mert soha nem lehet tudni, honnan, mi kerül elő. Pincéből, padlásról, egy levéltári zugból, ahol nem kutattak, amit elfelejtettek, amire nem is gondoltak. Ez vonatkozik persze az ókorra is, mert ha nem így lenne, egy-két klasszikus és máig eredményes szakmát el is lehetne temetni. A történettudományban sosem lehet kimondani az utolsó szót.

• Akkor szűkítsünk: mikor jelenhet meg ön szerint összefoglaló nagymonográfia 1956-ról?

Annyi még az ellentétes vélemény és állásfoglalás, hogy ezek miatt még messze vagyunk attól, hogy az elő- és utótörténettel együtt úgymond mindent eldöntő záró értékelés jelenhessen meg 1956-ról.

 
 
 

Váczi András

Napvilág Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu