buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Önérzet és számvetés – a mártíromság kapujában


2006.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nagy Imrének a romániai fogságban született írásait évtizedekig titok lengte körül. Hírlett – erre a könyv bevezető tanulmányát jegyző Vida István is utal –, hogy Berecz János, az Ellenforradalom tollal és fegyverrel (1969) „megbízható” szerzője látta az egészet, de aztán bevallotta, ő is egy Belügyminisztériumi összefoglalót olvashatott csupán. Mi, köznapi emberek – s ez a kádári idő történészeire is igaz – nemcsak a mártír miniszterelnök életének utolsó másfél esztendejéről, de a forradalomról sem ismerhettünk meg semmiféle fontos dokumentumot 1989-ig, így e szigorúan őrzött feljegyzésekben a „koronatanú” mindent megvilágító vallomását-beszámolóját láttuk – illetve reméltük látni – talán. Nagy Imréről számtalan tanulmány, sőt tudományos monográfia (Rainer M. János: Nagy Imre I–II., 1996; 1999) is született időközben, ahol a szerző a most Magyarországon először közzétett szövegeket is felhasználhatta, így e példás filológiai munkáról tanúskodó kötet merőben új ismereteket, történészi „szenzációt” nemigen adhat ma már. Mégis jó, hogy – a Snagovi foglyok párdarabjaként, annak kiteljesítéseként – megjelent, hiszen az ember és a politikus lelkialkatáról, a forradalomról – s az általa elképzelt szocializmus magyarországi esélyeiről – való, szinte az írás folyamata közben is formálódott felfogásáról, egyben a mártíromság vállalásának tudati, lélektani logikájáról minden eddiginél többet mond el nekünk. A Gondolatok, emlékezések, meg a kiegészítő Feljegyzések nemcsak az eseményeket magyar részről leginkább alakító-elszenvedő szemtanú hol higgadt, hol szenvedélyes politikai elemzése ugyanis, hanem legalább ennyire vallomás, amely mögül egy a nemzetért való társadalmi modell álma és az álom széjjelzúzásának a hatalmi természetrajza sejlik föl az időben – erkölcsi s történelmi példázatként akár.

Bár a könyv második felében közreadott, az elrablás és a letartóztatás között kelt levelek, beszélgetések, lehallgatási jegyzőkönyvek, meg a függeléknek a korra vonatkozó dokumentumai az olvasónak az egész história lényegét elmondják talán, én mégis ezt a lassan kifejlő, szinte az „elvégeztetett” tudatának megvertségével, egyben kegyelmi állapotával (!) átszőtt, egyszerre politikusi és emberi tanúságtételt vélem a fontosabbnak. Vida Istvánnak igaza van: nemcsak elemzés, de – a valószínűsíthető „felelősségre vonás” árnyékában élve – védőbeszéd is, amit olvashatunk, ám épp e pozíció adhatta meg a „belső függetlenségnek” azt az állapotát, ami a mártíromságra való morális készenlétnek – így a lélekmélyi őszinteségnek is – az előszobája volt talán. Ne legyen kétségünk: az a Nagy Imre, aki a „legnehezebb időben” élt a Szovjetunióban másfél évtizedet, tudta, mi vár reá, ha „ügyét” bíróság elé viszik, vélem, épp írása „védőbeszédre” hajazó – inkább második – részének papírra vetésekor volt a „legszabadabb”. „A ma »erőskéz« politikát hirdető Kádár–Münnich-klikk vajon hogyan állt helyt? Követte a Rákosi–Gerő-bandát.” – írta például. „S hol volt Marosán?

Bőrét mentve bujkált, és védelemért rimánkodott” – folytatta. Aztán: „aljas, gyáva dezertőr”, „hóhérbanda”, s más efféle fűtött jelzők, fordulatok dúsítják ezt az egyre zaklatottabb vallomást. Elismerem, az elárultság, a megalázottság s a veszélyeztetettség tudatából fakadt düh és keserűség szavai is ezek, ám abban biztos vagyok, nem így beszél, aki az említett „elvtársaktól” – az ország Moszkva által nyakunkra ültetett három „legerősebb” emberéről van szó! – elvár még bármiféle jóindulatot. Nemcsak védő- de vádbeszéd is bizony ez a több mint ötszáz kicsi lapra rótt, személyes mozzanatokkal tűzdelt, „marxista igényűnek” szánt elemzés, egy elméletileg igényes, (nemzeti) hivatástudattal fölvértezett, ugyanakkor magas fokú önérzettel bíró ember – tán önnön egész életútjával is való – végső számvetése. Testamentum, üzenet az „igazi szocializmust építő” jövőnek, amiről lemondani ő, Nagy Imre, a bitófa tövében is „hívő” kommunista sohasem tudott.

A szocializmust a kapitalizmusnál magasabb rendű társadalomnak tudta, de hogy a „megoldást” nem a sztálini recept szerint képzelte el, arról már élete forradalom előtti szakaszában is többször tanúskodott. Alkata, indíttatása s „föl nem számolt” népi elkötelezettsége adta tán, hogy a vágyott rendszert nem hatalomtechnikai kérdésként fogta fel, egy újmódi fogságba lökött – s már-már kiéheztetett – nemzet reménysége 1953 után csak így lehetett. „Nagy tőke, hogy vannak kommunisták, akik a szocializmust emberségesen akarják, kevesebb áldozattal, több kenyérrel és szabadsággal, félelem és terror nélkül”. Mindezt a pártból kizárt politikus írta noteszébe 1956 nyarán, az „olvadás” idején, egy olyan eszmény húzó szavaiként, amelynek megteremtésére esélye sem lehetett az országnak akkor, de ez a lelke mélyén őrzött idea tette őt – minden „pártfegyelemből” fakadt tétovaság ellenére – nyitottá végül a forradalommal való azonosulásra is. Igaz ez, ha tudjuk is ma már, hogy aktív politikusi életének legnagyobb fordulatát Nagy Imre október 23. és 28. között tanácstalanságoktól s súlyos kételyektől gyötörten tette meg. Mondanám, hogy a fogoly minderre már „kozmetikázva” emlékezett vissza némileg, de nem szívesen teszem, hisz a forradalom egyértelmű elfogadásának – legalábbis a szándéknak – néhány napos „visszavetítése” éppen nem a Kádár-kormány jóindulatára számító riadt ember gesztusa volt akkor. A forradalom első öt napja valójában egy erkölcsi s egy politikai megélés s megértés története volt, nem előzmények nélkül persze, ám oly katarzist hozva el, amelytől az ember önnön arcának s becsületének elveszítése nélkül többé már nem tágíthatott. Szovjet „engedély” ide vagy oda, Nagy Imre, aki nem akart forradalmat – meg többpártrendszert se persze! –, azt értette meg, hogy ha a „maga szocializmusának” esélyt akar, vissza kell „hátrálni” oda – az 1945-ös állapothoz –, ahova sem 1953-ban, sem 1956. október 23-án este nem akart még. Meg azt is megértette, hogy egy politikusnak – legyen eszményeiben és céljaiban magabiztos a megszállottságig akár – a nemzettel szemben igaza sohasem lehet.

A reá tán egész életében jellemző óvatosság és félelem alól ez a megértés szabadította fel őt, a snagovi jegyzetek „elbeszélői pozícióját” már ez a „tudás” határozta meg. Ezeket a szövegeket 1956. november vége és 1957. február 10. között írta, más-más lélektani körülmények közepette, de erkölcsi készenléte folyamatos volt immár. 1956 utolsó hónapjában méltányosságra is gondolhatott még, de az új esztendő – egy nagy-nagy elvtársi tanácskozás nyomán – a Nagy–Losonczy-klikk „árulózásával” kezdődött el, a Kállai Gyulával való január 25-i találkozó után pedig a reá váró perrel – meg annak a bolsevik körökben ilyenkor, „ilyen szinten” szokásos végkimenetelével – is tisztában lehetett már. Félt-e a haláltól, élt-e a remény benne, nem tudom, de az írást abbahagyta, letisztázta, s új munkába fogott. Viharos élete történetét akarta papírra vetni még. A cím alatti – a születés s a halál esztendejét jelölő – évszám másodikából csak az első három jegyet írta le, emígyen: 1896–195… Szülőföldjének, őseinek emlékét idézte áradó, a „messzeringó gyermekkorba” menekülő részletességgel szinte, de a történet az orosz hadifogság idejénél végképp elakadt. Április 14-én hurcolták el, az éppen soros mondatot sem fejezhette be.

Nagy Imre: Snagovi jegyzetek
Gondolatok, emlékezések 1956–1957
Gondolat Kiadó – Nagy Imre Alapítvány
448 oldal + CD-ROM melléklet, 4500 Ft

 
 
 

N. Pál József

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu