buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Lehetett volna másképpen?


2006.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aligha tévedünk, ha azt feltételezzük (állítjuk), hogy a magyar forradalom fél évszázados évfordulójára megjelenő mintegy ötven kiadvány közül a legnagyobb vitát Charles Gáti munkája, a Vesztett illúziók váltja ki. Okkal. Az 1956-ban fiatalon az USÁ-ba emigrált, s ott egyetemi oktatóként, elemzőként rangot kivívott szerző megkísérelte témáját mítoszok és szabadságharcos romanticizmus nélkül, elfogulatlanul vizsgálni. Nem részletkérdésekben, hanem alapkoncepciójában, végkövetkeztetésében vitatja az elfogadott, szinte kanonizált nézeteket. Előadásmódja is újszerű, a hangsúlyok, arányok magukért beszélnek.

Az előzményeknek rendkívül jelentős szerep – a 233 oldalas könyvből 147 oldal – jut. Gáti először Nagy Imre sorsának, pályájának fontos, meghatározó fordulatait idézi fel, a moszkvai évektől, NKVD-s informátori tevékenységén át (hangsúlyozza, hazugság, hogy Nagy ott állt volna a II. Miklós cárt kivégző osztagban), a háború utáni itthoni politikai szerepéig, funkcióiig, különös részletességgel az 1953-as miniszterelnökké választására, majd elmozdítására. Ezután a szerző több oldalról megvizsgálja a forradalom előtti évek, évtized itthoni bel-, és pártpolitikai csatározásait, társadalmi konfliktusait, s világpolitikai összefüggésekbe helyezve áttekinti az amerikai politika, s a CIA taktikáját, stratégiáját, illetve a szovjet pártvezetés vitáit, döntéseit. A forradalom eseményeit nem kronologikusan, hanem nagyon izgalmasan, újszerűen párhuzamosan négy különböző nézőpontból elemzi: a felkelők, a kormány, Washington és Moszkva viselkedését, reakcióit, szándékait, és tetteit egymással szembesítve, ellenpontozva.

Nagy Imre személyiségét, képességeit, tevékenységét – nem vitatva a perében tanúsított hősies magatartását – felemásan ítéli meg. Kitűnő, de nem túlságosan eredeti gondolkodású teoretikusnak tartja, aki hitt abban – akárcsak a kivégzett Buharin –, hogy a szocializmusba való átmenetnek fokozatosnak kell lennie. A forradalom vezetésére azonban felkészületlen és alkalmatlan, hiányzik belőle a kellő politikai érzék és rutin. Teljesítménye igencsak közepes. A forradalom első öt napját jóvátehetetlenül elvesztegeti, habozik, vagy úgy viselkedik, mint a régi gárda keményvonalas harcosai.

Október 28-ától változik magatartása, hozzáállása: többé nem ellenforradalomnak, hanem népfelkelésnek tartja az eseményeket. Kezdi elfogadni és megvalósítani a felkelők követeléseit: október 31. és november 4. között pedig a kormány és felkelők között kialakul egy modus vivendi. Nagyot azonban háttere és politikai szellemisége nem teszi alkalmassá arra, hogy ő legyen az 1956-os „Nagy Kompromisszum főangyala”, nem alkalmas arra, hogy elősegítsen egy – a szovjet pártvezetés számára esetleg elfogadható – antisztálinista végkifejletet.

Gáti meglehetősen negatívan ítéli meg az USA szerepét, a felszabadítási, visszaszorítási doktrínát pedig csak üres ígérgetésnek, sőt szélhámosságnak, szemfényvesztésnek tartja. Az USA nem tett semmit az 1953-as kelet-németországi, s csehszlovákiai, s az 1956. június 28-dikai poznani felkelés támogatásáért, s az amerikai politikusok cinikusan, közönyösen viszonyultak a magyar forradalomhoz is. Az USA csak reményt ígért, segítséget nem. Eisenhower elnök az újraválasztásával volt elfoglalva, Nixon alelnök pedig egy 1956. július 12-dikei titkos nemzetbiztonsági tanácskozáson kijelentette, hogy az USA érdekei szempontjából nem tartja a „megtestesült rossznak”, ha a szovjet vasököl ismét lesújt majd valamelyik szovjet csatlós államra.
(Az ’56-os forradalom a világpolitikában címmel néhány héttel ezelőtt megrendezett tudományos tanácskozáson Borhi László történész ezzel éppen ellentétes nézetet képviselve azt állította, Magyarország igenis fontos volt Amerikának, s a Nemzetbiztonsági Tanács már 1956 nyarán alapvető érdeknek minősítette a magyarországi változások támogatását.)

A CIA értékelésében hazánk a kelet-európai csatlósok közül a legalacsonyabb besorolást kapta. A felkelés kitörését sem a külügy, sem a CIA, sem a Szabad Európa Rádió nem látta előre. A forradalom napjaiban a CIA-nak a környező nyugat-európai országokban, így Ausztriában sem volt egyetlen magyarul tudó ügynöke, a budapesti követségen pedig mindössze egy (Geza Katona személyében.) Az USA nem lett volna jelen hazánkban a CIA pénzelte Szabad Európa nélkül, amely viszont meglehetősen vitatható tartalmú üzeneteket juttatott el a hallgatókhoz. Arra biztatta őket, hogy a legmerészebb, a maximális célokért harcoljanak, s otrombán támadta Nagy Imrét és kormányát.

Az Amerikai Egyesült Államok kormányának a forradalom napjaiban nem voltak tervei, diplomáciai kezdeményezései, nem volt semmilyen elképzelése a katonai segítségnyújtásról, sőt a CIA október 29-i határozatában elutasította a felkelők fegyverrel, felszereléssel való megsegítését. A forradalom bukása után – ahogy Gáti fogalmaz – „a felszabadítás mítoszát és a mindenhatóság illúzióját a tehetetlenséggel való mentegetőzés váltotta fel.”

Az abszolút negatív főszerep, ezt természetesen nem vitatja Gáti, a szovjet politikusoké, katonáké, titkos szolgáké. Ők egyébként – amerikai kollegáikkal ellentétben – előre látták a magyarországi eseményeket: a Honvédelmi Minisztérium 1956 júliusára prognosztizálta a zavargások kitörését, s leverésére Vojna (hullám) fedőnéven hadműveleti tervet dolgozott ki.

A régi, birodalmi reflexek és az antisztálinista nyitás között ingadozó szovjet pártvezetés, élén Nyikita Hruscsovval legfőképpen azért változtatta meg huszonnégy órán belül (a Pravdában is publikált) október 30-dikai döntését – miszerint haladéktalanul kivonják Magyarországról a csapataikat, s demokratikus alapokra helyezik Kelet-Európa-politikájukat – mert megrémítette őket a Köztársaság téri lincselés. (Ha Nagy elég erős, véli a szerző, megállíthatta volna a felkelőket.) Gáti teóriájával ellentétben azonban a mai napig nem tudni pontosan, hogy milyen körülmények, szándékok játszottak közre a szovjet politika radikalizálódásában.

Hasonlóan vitatható Gáti alaptézise, hogy ’56 bukása nem volt szükségszerű, a Szovjetunió brutális közbelépése nem volt előre eldöntött, sorsszerű; ha ugyanis a magyar forradalmárok követelései kevésbé radikálisak, ha beérik kevesebbel – olyanfajta korlátozott függetlenséggel, mint a Gomulka vezette lengyelek – Hruscsov lehetővé tehette volna, hogy az ország egyfajta fél független állapot felé induljon el. (Hozzátehetjük, a lengyel helyzet némiképpen más volt, mint a mienk, s más volt Gomulka tömegtámogatottsága is.) Hruscsov és a – Gáti szerint amúgy is következetlen – szovjet pártvezetés esetleges kompromisszumkészsége a fikció kategóriájába tartozik, izgalmas, de egyelőre tényekkel talán nem igazán alátámasztható feltételezés.

Gáti legalább másfél évtizeden át kutatta tárgyát: hihetetlenül alapos, szerteágazó anyaggyűjtést végzett, beszélgetett a forradalom több, mint száz résztvevőjével, a PB tagjaival (többek között Aczél Györgygyel, Biszku Bélával), rendőrtisztekkel, így a Nagy Imre-pert irányító belügyi vezetővel, Rajnai Sándorral, ellenzékiekkel, szovjet funkcionáriusokkal, belügyi, titkosszolgálati vezetőkkel, mindenekelőtt azonban budapesti, washingtoni és moszkvai levéltárakban megismerhetett több tízezernyi, eddig titkos dokumentumot. A most Amerikában és hazánkban egy időben megjelent mű már forrásanyaga miatt is megkerülhetetlen, s további viták, kutatások erjesztője lehet.

Charles Gati: Vesztett illúziók
Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom
Fordította: Makovecz Benjamin
Osiris Kiadó
2006, 254 oldal, 3200 Ft

 
 
 

Gervai András

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu