buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Posztmodern Ötvenhat


2006.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az ötvenedik évfordulóra készült vagy ez alkalomból megjelent szépirodalmi, emlékirat és történettudományi kiadványok közül a legkülönlegesebb, legrendhagyóbb alkotás Szőcs Géza: Liberté 1956 című könyve. Részben azért is, mert ez a könyv egyszerre és egymásra vonatkoztatva tartalmazza azokat a különböző műfaji, szövegszervezési sajátosságokat és eljárásokat, amelyek általában külön-külön jellemzik a szépirodalmi munkákat, memoárokat, szaktanulmányokat.

Alapja a Liberté című „dráma” (ahogy a szerző nevezi egy megjegyzésében), ami már önmagában is igen összetett karakterű alkotás: drámai jellegű dialógusai, jelenetei, lírai versei, dalszövegei, elbeszélt történetei, újság, rádió és egyéb dokumentumszövegei, szerzői instrukciói, táblás feliratai, narrátora egyszerre emlékeztethetnek valamiféle brechti epikus vagy egyéb avantgárd, kísérletező, helyenként abszurd színházi mű szövegkönyvére és jelképes, szimbolikus eszközökkel is dolgozó, 132 jelenetet egymásra halmozó film forgatókönyvére. (Tudható, hogy Vidnyánszky Attila a debreceni Csokonai Színház társulatával létre is hozta már a mű drámai és filmváltozatát, még októberben be is mutatják.) A kötetben ezt követi Jegyzetek címszóval összefoglalva az egyes jelenetekhez kapcsolódó, azokat magyarázó, értelmező, forrásmegjelölő jegyzetek, esszék (Kádár Jánosról, Maléter Pálról, Nagy Imréék elrablásáról, Falábú Jánosról) és újabb jelenetek és vers, illetve dokumentumszövegek több mint ötven oldalas gyűjteménye. Függelékként közli a kötet a szerzőnek a Szovjet katonák a magyarok oldalán című történettudományi jellegű, esetleírásokból, szemelvényekből, dokumentumokból és hozzájuk fűzött elemzésekből, kommentárokból álló, több mint száz oldalas tanulmányát (csatolva hozzá a Jegyzetekben és a Függelékben említett művek bibliográfiáját). A könyv végén pedig Szőcs Hol van a haza és mekkora című személyes vallomását, haza-esszéjét olvashatjuk ’56 élményének és a haza-képének összefüggéseiről. A könyv szövegeibe tördelt, időnként háttként szolgáló korabeli fotók – melyek többségét Bollobás Béla fül-orr-gégész főorvos készítette, és itt jelenik meg először – hatékonyan járulnak hozzá a forradalom eseményeinek és atmoszférájának fölidézéséhez. A Jegyzetek és a Függelék között olvasható a Liberté néhány szövegrészletének, többnyire versének fordítása orosz, német, angol és olasz nyelven, azzal „a kiadó” által aláírt indoklással, hogy „talán jól jelzik, milyen nyelvi, értelmezési és poétikai feladványokat kell megoldani a fordítónak”. Ha már itt vannak e fordítások, én inkább látom azzal megindokolhatónak közlésüket, hogy azt jelezhetik: a szerzői szándék megvalósulóban van. Ugyanis a Liberté elé írt szerzői bevezető első mondatai így hangzanak: „Ez a szöveg nem magyar olvasónak készült.

Egyáltalán: nem is olvasónak készült, inkább nézőnek. Olyanoknak, akik soha semmit nem hallottak 1956-ról, de talán még a magyarokról sem. Azt is lehetne mondani: a szerző egyféle nemes értelemben vett történelmi ország-reklámot, még inkább: nemzet-imázst próbált szolgálni e történettel, mely talán naiv, mint olykor mi magunk, és éppoly egyszerű, mint annyi minden, ami megesett velünk.” Több szempontból is elemzésre érdemes szerzői felvezetés ez, de én csak arra hívnám most fel a figyelmet, hogy ebben a formájában mégiscsak magyarként és olvasóként szembesülünk a szöveggel, a magyar ’56 története pedig (főként magyar szemmel) korántsem tekinthető egyszerűnek, mint ahogy ez a mű sem naiv egyszerűségű, hanem sokkal inkább posztmodern furmánnyal létrehozott, többrétegű és többszólamú alkotás.

A kerettörténet szerint 1958 júniusában, Nagy Imre kivégzése után egy angliai egyetemi klubban úgy döntenek a diákok, hogy zenés formában összefoglalják és (egyik társuk, Florence rendezésében, aki végül a darabbeli hősnővel azonosítja magát: „Susan én vagyok”) előadják az 1956 őszén Magyarországon történteket (kicsit a Jézus Krisztus szupersztár vagy a Petőfi ’73 című filmekre emlékeztetve). Zenés főpróbájukat olvassuk, „látjuk” tehát, és az előadottakból időnként, a szerzői szándék szerint, hangsúlyosan visszaváltunk az előadás kerettörténetébe. A diák színjátszók, természetesen, ráadásul 1958-ban sok mindenről nem tudhatnak, számukra egyszerűbbek lehetnek a képletek, a bonyolult, szinte napról napra változó történelmi helyzetek, az ellentmondásos jellemek (az igaz és a hamis felismerése) stb. Nekik könnyebb ironikus játékkal tekinteni az egészre, számukra Kádár János például lehet egy karikatúraszerű, groteszk figura, vagy kezdettől a népre csak hivatkozó, demagóg, ellenszenves, társai elveszejtésére készülő kommunista, „nagy muszkavezető”, ahogy Nagy Imre titulálja, aki viszont kezdettől a forradalom hívének látszik, miként Maléter Pál is, de számukra a Bécsből Budapestre érkezett angol diáklány Susan és a fiatal szovjet katonatiszt, Pavel szerelme is magától értetődő természetességgel és gyorsasággal bontakozhat ki. S ezzel párhuzamosan Pável átállása a magyar forradalmárok oldalára is már-már magától értetődik, nyilvánvaló belső vívódásáról csak egy Susannal lefolytatott filozofikus párbeszédből és a narrátor szövegéből értesülünk: „Pável felismeri, hogy nincs középút: vagy a rossz oldalon marad, ami saját halálát jelenti – vagy az igaz ügy mellé áll, ami rövidesen fizikai pusztulásához fog vezetni.” A Függelékben közölt tanulmányban viszont igen körültekintő alapossággal dolgozza föl a szerző azokat az esetleírásokat, szóbeli és irodalmi beszámolókat, amelyek hasonló átállásokról tudósítanak, s eközben sorra veszi mindazokat a lehetséges történelmi, magán- és néplélektani, a konkrét szituációkból fakadható motivációkat, amelyek egy-egy szovjet katonát a saját hadseregével való szembefordulásra (abból a nézőpontból hazaárulásra) késztethettek. A történeti kutatások szempontjából is hiánypótló és további kérdéseket felvető (például, hogy az október 25-dikei Kossuth téri vérengzés kiváltó oka esetleg épp a tömeges fraternizálás, átállás megakadályozása volt-e?) ez az összegezés, de a szerző szerint a kérdés körüljárása „a Liberté szavahihetősége szempontjából sem közömbös”, ugyanis Pavel sorsát jelképesnek szánja több tekintetben is.

A felszínen futó két meghatározó, mert (az epizódokkal szemben) kidolgozott és végigvitt, egymástól látszólag független cselekményszál, a forradalom politikai eseménytörténetét (a Kádár hazaárulásához, Maléterék, majd Nagy Imréék tőrbecsalásához és kivégzéséhez vezető út állomásait) felidéző közéleti, illetve a szerelem kibontakozását bemutató magánéleti (fiktív) mellett a darab még számtalan más történetet, drámai jelenetet felvillant, hol cselekményesen a két főszálhoz kapcsolva vagy azokból elágaztatva, hol motivikusan, asszociatíve. Ezek részben a forradalom napjainak valóságos (részben utcai) történéseit idézik, vagy legalábbis olyan epizódokat, szereplőket, amelyek, akik jellemzőek voltak rá, más része különböző irodalmi művekben szerepelteket. A Libertét a jelölt és jelöletlen (bár ha a főszövegben nem is, a jegyzetekben többnyire megnevezett) szó szerinti vagy átírt, továbbírt, kifordított intertextusok (és hivatkozások) elképesztő garmadája járja át. Szőcs Homérosztól, Dantétól, Shakespeare-től kezdve a világirodalom (több szovjet-orosz) és a magyar irodalom olyannyira sok szerzőjét és művének részletét (esetenként memoárok vagy történeti szakmunkák részleteit is) idézi bele saját szövegébe, az ’56-ban született, illetve arra emlékező versekig, hogy azt is mondhatnánk, a mű története és szövege jórészt azokból épül föl, ugyanis szerves elemeivé válnak azok is a műegésznek. Nem díszei, illusztrációi ezek a textusok a történteknek, hanem részben maguk egy-egy történet, jelenet, vagy belőlük indul, bomlik ki, vagy kötőanyaga, összetartó eleme másoknak. Ilyen például a szovjet hős, Gasztyello kapitány története Spanov: Az életért című regényéből, ugyanis az egykori kapitány csaposként dolgozik a forradalmi Pesten abban a kocsmában, amely fontos események helyszíne lesz – többek között a megszállás és az árulás kérdését élesen exponálva – Gasztyello, Pável és korábbi parancsnoka, Gennagyij (aki egyben Gasztyello egykori bajtársa) közös halálának. Vagy ilyen például az emlékezetüktől szörnyű kínok között megfosztott monkurtok története Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap című művéből, a Szuezi-csatornát megvédeni Magyarországra érkező szovjet katonák (köztük a regény hőse, Förgeteges Edigej) által előadva. Ez a példázatos történet bár cselekményszerűen nem, de moti-vikusan szorosan kapcsolódik ahhoz a mű egészét (igaz, inkább csak a mélyrétegeiben) átjáró, (de) szertefutó szálait összekötő ismeretelméleti, történet- és egziszten-ciálfilozófiai kérdéskörhöz, mely éppúgy foglalkoztatja Pávelt és Susant, mint Nagy Imrét: megismerhető, felidézhető-e a múlt valósága, hogyan függ össze egymással múlt- és jelenbeli egyéni és a közösségi sors; az ember igazi énjének megtalálásában mi a szerepe az egyéni és közösségi emlékezetnek; szabadon választhat-e az ember múltat és jelenbeli sorsot. Súlyos kérdések ezek, nem véletlen, hogy a mű sem mindig ad egyértelmű választ rájuk. Azáltal például, ahogyan ábrázolja, alakítja, módosítja, egyszerűsíti vagy dúsítja – relativizálja is a történelmet, a múltat, ugyanakkor mégis minden mozzanatával az emlékezés, a nem felejtés szükségességére hívja fel a figyelmet (ahogy anno Nagy Gáspár klasszikussá vált verse is: „nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI”), még azzal is, ahogyan Angyal István Eörsi Istvánhoz írott, az ellenkezőjére felszólító levelét beidézi: „Feledjetek el, feledjetek el minket, ez a hasznos. Az emlékezés köti a cselekvő kart vagy ostoba, szertelen tettekre sarkallja. Ti éljetek, nevessetek teli szájjal, mert mi is így akartunk élni. Ne hagyjátok, hogy úrrá legyen rajtatok az emlékezés.” Egyrészt az intertextusok, különböző történetek és helyzetek beidézése, átformálása, ironikus, humoros kontextusba állítása, másrészt a valóságos vagy arra emlékeztető történelmi szituációk tragikomikumának és képtelenségeinek felerősítése révén tudja a szerző groteszk, abszurd minőségekkel oldani és gazdagítani műve alapvetően tragikus és patetikus hangvételét, de bizonyára a saját szerzeményű verseknek, dalszövegeknek is van hasonló funkciójuk, mint ahogy a nyelvi regiszterek szükségszerű keverésének is. A hangnemek, esztétikai minőségek, nyelvi rétegek különös kavalkádja egyszerre teszi mulatságossá mégis felemelővé a Liberté világát.

Idéztem, hogy Szőcs számára fontos a Liberté „szavahihetősége”. Igen, de a Liberté ugyanakkor irodalmi alkotás, aminek a „hihetősége” és a hitelessége mégsem a történelmi tényeknek való pontos megfelelésen, hanem sokkal inkább saját belső törvényszerűségein múlik, ami pedig elég nagy szabadságot biztosít. A Jegyzetek funkciója az is lehet, amellett, hogy megjelöli a forrásokat és értelmezéseket fűz egyes mondatokhoz, hogy erre ráirányítsa a figyelmet. A pontos hivatkozások, magyarázatok (amelyekből kiderül, hogy még egy rím sem véletlenül került a szövegbe) mellett, időnként kijavítja a szerző az előadást, illetve jelzi, hogy egyes eltérések a tényektől „a londoni fiatalok képzeletének szüleménye” vagy megmagyarázhatatlan rejtély, „de talán nem is a mi dolgunk magyarázatot keresni minden egyes rejtélyre”. Szőcs kívül helyezkedésének, távolságteremtésének oka részben a leegyszerűsítések elfogadhatóvá tétele, másrészt talán az is, hogy eközben a Jegyzetek napjainkbeli többlettudását is a Liberté szerves részévé integrálja, ami által még inkább kitágítja annak világát, tripla fenekűvé alakítva a már eddig is jellegzetesen posztmodern, a fikciós rétegekkel az értelmezési lehetőségeket is megnövelő dupla fenekű játékot: a második rész végén például vége a londoni klubbeli előadásnak is, de a történet továbbfolytatódik (kilépve saját addigi 1958-as kerettörténetéből) a harmadik résszel, „Egy emberöltő múlva”, 1991-ben, az oroszok (remélhetőleg) végleges távozásakor, a Nyugati pályaudvar előtt. Hasonló tér- idő- és jelentéstágító, már-már az időtlenség illúzióját keltő szerepe van a fentebb már említett funkciókon túl az intertextusoknak is: mintha Marcus Aurelius Elmélkedéseitől Nostrada-mus jóslatán, Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekén át Ady verseiig a múlt számtalan irodalmilag is megformált eseménye, üzenete mutatna a magyarság 20. század közepi tragédiájához – és persze tovább, főként, hogy az egész történet Borges halhatatlan emberének színe előtt játszódik.

A kerettörténeten való túllépés a harmadik résszel „leleplez” mindenféle illúziót a londoni előadással kapcsolatban, ez a történet a maga polifon összhangzatával, természetesen, elsősorban Szőcs Géza látomásában elevenedik meg és áll ilyen formában össze. De hogy az olvasóéban is, az már az ő írói bravúrjának az eredménye, annak, hogy képes volt magyar és egyetemes egyéni és közösségi sorstapasztalatokat, az ötvenhatos valóságos történelmi eseményeket, az ötvenhatos és a több évszázadból való olvasmányélményeket saját fantáziájával és mondandójával megtermékenyítve, ha nem is egységes, de hatásos egésszé gyúrni.

Szőcs Géza: Liberté 1956
Irodalmi Jelen Könyvek, Arad
2006, 295 oldal, ármegjelölés nélkül

 
 
 

Elek Tibor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum


Eddigi hozzászólások a cikkhez:
panda

#1

2006.11.18 10:03

szerintem nem kéne mindig mindenbe belekötni - egy szerkesztő ugy állit össze antológiát ahogy neki tetszik. ilyenek hogy nemezti irodalom, ezek már anakronizmusok. akiket meg elek hiányol, hát azok tényleg nem igazán érdekes irok. lehet hogy jó irok, de ma már unalmasak.
[VÁLASZ]
panda

#2

2006.11.18 12:12

bocs, ezt a hozzászólást elek tibor másik irásához szántam, de ugy látom az mnincs fönn a neten, csak az októberi ujkonyvpiac papiros valtopzatában (Magyarország irodalmi névjegye?)
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu