buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Másvilág


2004.12.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Amint vettem, úgy adom, amint hallottam, úgy mondom. Aki hiszi, jól jár, megtiszteljük étellel-itallal, pecsenyével, borocskával, aki nem hiszi, annak hátrakötjük a sarkát, s eszem-iszom helyett szívesen látjuk egy kis mogyoróhájjal kötött verespecsenyére. Úgy kell neki, hadd tanuljon tisztességet!” – indítja Méhes György mesefolyamát eme ajánlással. A Gyöngyharmat Palkó című könyvben hat történet található. E mesék egyik alapértéke az, hogy a népmesék motívumaira nagyon is hagyatkozik. Elvégre nagyon bátor kísérletezô az a szerzô, aki ezeket a motívumokat, mint szinte nyelvi elemeket szándékkal nem használja. Mert különben ha akarja, ha nem, használni kénytelen, akár magát a magyar nyelvet. Az indoeurópai, és ezen belül a magyar, még beljebb az erdélyi mesekincsbôl való merítkezés elkerülhetetlennek tűnik, az író minél kevesebbet használ belôlük, az érthetôséggel annál több gondja akad. Méhes Györgynek hála isten eszébe sem jut ilyesmi. Ezért aztán meséi olybá tűnnek, mintha népmesék lennének, történetei errôl a fundamentumról építkeznek.

A mesék másik alapértéke a szerzô kópés humora. Olvasván ôket tényleg olyan hangulat fog el, mintha egy öregember konyhájában, vagy tisztaszobájában ücsörögnék, velem szemben a nevetô szemű, huncut mosolyú bácsika, aki úgy ringat el, úgy kacagtat meg, hogy közben maga kacag magában rajtam a legjobbat, hogy úgy eszem, falom a szavait, mint ama kacsa a nokedlit. Lévén mind a hat mese vitriolos szatíraként is felfogható. És ez e történeteknek harmadik alapértéke.

A mesék egyik fele, a Virágvarázsló, a Márványmacska és a Gyöngyharmat Palkó vándorlástörténet, a Csodálatos palota, a Szépike és Csúfuka és az Óbejó pedig inkább fabula, néhol vándorlás motívumokkal.

Nomen est omen alapon Méhes György mesehôseinek a neve szintén vigyorgásra fakasztóan telitalálatok. A Virágvarázsló küzdô párja a jóságos Fikurgum, ellenében a hótt ótvar Mukocsány. A történet veleje, hogy az álomszuszék varázslótól, Fikurgumtól ellopja varázseszközeit, a hétmérföldet lépô csizmát, a terülj-terülj terítôt és az élesen aprító kardot a fôboszorkányfi Mukocsány, hogy a jó varázsló minden erejét elvegye, és csak maga uralkodhassék, mely uralom egyet jelent azzal, hogy a föld sívó pusztasággá váljék, rajta többé fa, fű, ne teremjen, virág többé ne nyíljon, bogár ne zömmögjön, hangya ne szorgoskodjon, és ami hang halltszódjék, az ne legyen más, mint a borzalom hörgése, nyögése, és a rettegés sikolya. Az öreg Fikurgum persze nem hôsnek termett. Mégis hôssé kell lennie. Segít ebben neki itt a Hajnal Tündére, aki késôbb a világ rendjének visszaállítása kedvéért Tavasz Tündér képében még a Szépike és Csúfuka történetben visszatér. Ebben a történetben is egy „muszáj Herkulesnek” segít, egy mókussá változtatott szegény legénynek. Ez a muszáj hôssé lenni ott, ahol tengerré áradt az ostoba gonoszság motívum – a szerzô történeteinek egyik alapvetô üzenete. Így szekálja ki Jóbanjáró Jánosból is a hôsi kópéságot Miszirika király a Csodálatos palotában. Ebben a király ama örök zsarnoki vágyat akarja teljesítetni, hogy a neve, amíg a világ világ, fennmaradjon. No mármost mi más is juthatna tanácsnokainak az eszébe, mint egy épület. Egy hatalmas palota. Azt kell építeni. Evégett Miszirika a népétôl mindent eladóztat az utolsó krajcárig, morzsáig, szegig, összehívatja az ország minden pallérját, ácsát, téglavetôjét, hogy mármost az a palota meglegyen, de nem ám hétszer hét év alatt, hanem hétszer hét nap alatt, mert nem ér rá ôfensége a dicsôséghez megöregedni. Nohát odébb is vonulnak Jóbanjáró Jánosék a cidri hidegben, hétszer hét nap alatt fel is építik a csodálatos üvegpalotát – amibôl a kályhákat, hogy, hogy nem, kifeledték. Hogy miért, az bizony tavasszal derül ki, midôn az olvadó jég áradata elmossa, maga alá temeti Miszirikát meg a tanácsosait. Azóta tartja magát a mondás, ha valaki valami lehetetlen dolgot erôszakol: „vigyázz, még jégbe fulladsz, mint Miszirika”. No mármost, ez is egy üzenet...

Ha nem is jégbe, de bizony saját vérébe fullad Kacskaringi Bujtorján is, Gyöngyharmat Palkó gonosz ellenlábasa. Kacskaringi Bujtorjánhoz képest Miszirka maximum egy nyeretlen kétéves, egy senki, egy nemecsekernô. Miszirika zsarnoksága, mondhatni, hétköznapi, az ember két perc gondolkodás után simán fel tudna sorolni vagy kéttucatnyi hozzá hasonlót hús-vér lelkekbôl is. Kacskiringi Bujtorján hatalma viszont már maga az eszme, az értelem értelmetlenségébe vetett transzcendencia. Kacskiringi Bujtorján annyira van, hogy már szinte nincs is. Akik viszont nagyon is vannak, azok a fullajtárai. Két borzamasan kövér miniszterfélesége, a Déligevô, meg az Estigevô, saját mindent evô sárkánya. És ami még nagyon van, az a csodálatos palotája, a palotában száz szobája, a századik szobában a vasláda, amiben egy ezüstláda van, amiben egy aranyláda van, amiben egy gyémántláda van, amiben egy aranykönyv van, ami nem más, mint a tudás könyve, ami rendesen, ahogy egy eszmei magasságokig kiteljesített zsarnoksághoz illik, gyémánt, arany, ezüst és vaslakattal van elzárva. Mert mi a jó egy zsarnoknak? Ha hülye a népe. És az is marad. Ez is egy üzenet. Na most nem azért mese a mese, hogy Gyöngyharmat Palkó ezt a könyvet meg ne szerezze, nem kevés veszôdség és kínlódás árán. És nem lenne mese ez a mese, ha ki nem derülne, ha a hatalmas, a nagyszerű Kacskiringi Bujtorján nem lenne csak valójában akkorka, hogy egy egérlyukba is beleférne, mint ahogy ott is lakik százszobás paloltája századik szobájának egérrágta odujában. Onnan édes az élet.

Mint ahogy édes lesz az élet Óberossz városkában is, midôn a fôbíró a három tanácsnoka: Puzduri, Förmedi és Habarica urak segítségével kishíján meglincselteti, aztán inkább hordóba záratja és szakadékba guríttatja Dandolót, a jóságos varázslót, amiért az nem hajlandó nekik se aranyat, se gyémánot csinálni. Mondjuk, ez tényleg nem volt szép tôle, ha neki különben csak néhány mozdulatába és pár rejtélyes szavába kerül... Óberossz városka onnan kapta a nevét, hogy ott az volt az állandó hangulat, mondhatni néplélek szinten, hogy mindenki csak zsörtölôdik, elégedetlenkedik, semmi se jó, még az se, ami. Ez is egy üzenet. No most Dandoló varázsló azért egy kicsit megsértôdött, hogy hordóba zárva behajintották a szakadékba, a házát meg felgyújtották, mellékbüntetésül. Emiatt zseniális átkot eszelt ki. Óberossz városkában mindent cukorrá, csokivá, marcipánná, madártejjé és málnaszöppé változtat. Az elsô meghökkenés után a városka népe persze ennek nagyon is megörül, olyannyira megörül, hogy végre ki tudják mondani: Óbejó. Ez is lett a városka új neve. A fôbírónak krumplicukorból szobrot emelnek, mivel azt hazudja, hogy titokban ô is varázsló, neki köszönhetik az egészet. Az ám, de lassan itt is múlik a dicsôség. Romlanak azok az amúgy is odvas fogak. Aztán seperc alatt meg lehet ám attól undorodni, ha csakis édességet eszik, szörpöket iszik az ember, kenyér és víz helyett. Menekülni kéne Óbejóból, csakhogy az egyetlen világba kivezetô utat egy cukorhegy állja el: ezen kéne átennie magát a hálátlan népnek. A forradalmi helyzet hamar odáig fokozódik, mondhatni, édesedik, hogy Hétöklű János felemeli a szavát, amitôl rögtön elsôszámú közellenség lesz. Mármint a fôbíró szemében. Ekkor tér vissza szülôföldjére Dandoló varázsló, tarisznyájában egy mindig újranövô cipóval és egy mindig magát újratöltô kulacs vízzel. Azt akkor a nép feltámad, mint ama tenger, a fôbírónak és a tanácsosainak annyi lesz.

Cserébe pedig a porcukorból megint por, a csokicserépbôl cserép, a nápolyilécbôl pedig megint kerítés lesz. És lehet tovább Óbejóban jókat sopánkodni... Ez megint egy üzenet?
Mint ahogy az is üzenet (de jó lenne, ha így lenne), hogy aki gonosz, az szükségképpen ronda is, és minél gonoszabb, annál rondább, aki viszont szép, az jó is, és minél szebb, annál jobb ember.

Valahol ez biztos így van, de hát a mai gyógyszerekkel, fogyókúrákkal, sminkekkel ritkán látszik. Az, aki gonosz, az randa lesz, sôt, az is marad! mesei megfelelés az alapja a Márványmacska és a Szépike és Csúfuka történeteknek. A márványmacska amúgy egy gyanús macska, akinek az a dolga, hogy az emberek arcára a ráncokat reákarmolja. Kire olyan ráncot, amilyen a lelke. Utálatos egy dög, mert emlékeztet az öregedésre, sôt, még az elmúlásra is. És duplán utálatos annak, akinek olyan lesz a képe, akár az az ocsmány lelke. Ezt a tanulságot egy gôgös-szép királynô történetén tanuljuk meg. Kemény szatíra. Ugyanez a szatíra csillan fel a Szépike és Csúfukában, azzal a különbséggel, hogy ez inkább tündérmese, benne Szépikével és a mókussá változtatott szegénylegénynyel, és a gazdag boszorkánnyal és a randa leányával, no meg persze a világ rendjére ügyelô Tavasz Tündérrel. (Méhes György mesekönyvét az Ulpius adta ki.)

Autentikus népmesék összegyűjtésére és kiadására vállalkozott a Móra Ferenc Könyvkiadó. A gyöngyszemet hullató leány Dráva menti népmesék gyűjteménye. Ezeket Frankovics György jegyezte le és fordította magyarra horvát nyelvbôl. Heinzelmann Emma illusztrálta a tetszetôs könyvet. Itt maguk a mesélôk is megemlíttetnek. A legidôsebb a mondók közül 1876-ban, a legifjabb 1932-ben született. Nem fiatal emberek. Irigylem Frankovics Györgyöt, mert ô alighanem tényleg ott ült egy-egy konyhában, vagy tiszta szobában, vigyorogva hallgathatta a kópéságokat. A gyűjteménybôl motívumai alapján hadd rímeltessem Méhes György meséivel az Öregek bölcsességét, amiben egy ládikóra ismerhetünk, amit oly igen óhajtana megszerezni magának a zsarnok király a tenger fenekérôl, ám ez senkinek se sikerül. Mért nem? Mert a ládikó nem ott van, hanem egy nagy fa ágára akasztva. A tükörképe látszik csak a tenger felszínén. No most erre akárki öreg rögtön rájött volna. Csakhogy a király annak elôtte kiirtatta népébôl mindazokat, akik elmúltak hatvan esztendôsek. Csak egy öreg marad életben, kit a fia elrejtett. Visszatérô motívum a csónakos alakja, aki abban az átokban leledzik, hogy örökké révészkednie kell, a szolgálat sose telik le, kivéve, ha... át nem adja valaki másnak a lapátot (pl. A kígyó ajándéka). Aztán itt van a magától miszlikelô csodakard, a magától verekedô bot motívuma is, nem beszélve ama hétmérföldet lépô csizmáról és a terülj-terülj terítôrôl.

A motívumok visszatérése, most, hogy egymás után olvastam ôket, különös meglepetésül szolgált a számomra. Persze, tudjuk ezt, ám most láttam is. Merthogy ugyancsak a Móra jóvoltából megjelent Háncsvirág címmel egy norvég népmesei gyűjtemény is. E meséket fordították Asbjorsen és Moe gyűjtése alapján: Deák Sarolta, Fekete László, Hargitai Zsuzsa, Matzon Linda, Petke Emese és Vaskó Ildikó. Szegedi Ildikó készített hozzájuk gyönyörű illusztrációkat.

Már mindjárt az elsô mesében találkozunk Lókötô Peikkel, egy igaz kópéval, aki ha nem norvég lenne, lehetne akár magyar, horvát, német, de még francia is. Lókötô Peik az igazi tékozló fiú történet figurája, aki a világ lustájából lesz mesehôssé. Peik a maga igaz hogy ostoba, de legalább gonosz királyából csinál síkhülyét. E gyűjtemény kópéságainak sorába tartozik még a Könnyű annak, akit szeretnek a nôk (itt a legkisebb fiú ezt kívánja, míg a két bátyja meg azt, hogy mindig legyen pénzzel teli a zsebük), a Pejszakállú Höken ( aki egy rátarti királylányt tanít móresre, mint Makrancos Katát egy bizonyos William Sh.), A király nyulai (amiben a legkisebb fiú teszi bolonddá a királyt, a királynét és leendô aráját, minek elôtte a király két ostoba bátyja hátából szíjat hasított). A mesék közül talán a legkevésbé ismerôs a Griffmadár című történet, ami olyan mesei tájra visz el bennünket az Északi-tenger fjordjai közé, amit mi csak elképzelni tudunk, de látni nem. Ez a történet a legkisebb fiúé, aki annak rendje és módja szerint megküzd sárkánnyal, trollokkal (óriásokkal), mi több, még a fô ármánykodóval, a Vörös lovaggal is.

 
 
 

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu