buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Diploma


2006.09.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ilyen lehetett a Múzeum-kert akkor is, amikor a Pásztorok einstandolták Nemecsekék üveggolyóit: simogató, bágyasztó napsütés, madárének az ágak között, futkosó gyerekek a bokrok körül. A Kiskörút felől persze behallatszott a forgalom zaja, lehetett érezni, amikor a közelben elhaladt egy villamos, az időnként föltámadó szél pedig arra emlékeztetett, hogy bár talán még pár hasonló délutánt engedni fog, az ősz itt van visszavonhatatlanul. Sokan voltak a kertben – nemcsak a Múzeum lépcsőin, ahol egyetemisták osztották meg egymással föl-föltörő kacajok közepette a nyári élményeiket, hanem az épület melletti és mögötti padokon is ültek az emberek: madarakat etető nyugdíjasok, a munkahely és az otthon között ténfergő hivatalnokok, szerelmespárok és magányosok élvezték a szeptemberi napsütést.

A férfi elaludt: Szabó Katalin érezte, hogy válla az ő vállához nehezedik, a fejét ugyan egyenesen tartotta, mintha csak pihentetné a szemeit, de Szabó Katalin tudta, hogy alszik. Azt is tudta, hogy csupán percekig fog aludni: hónapok óta rótták együtt az utcákat, s ez idő alatt kiismerte a férfi szokásait, azt is, hogy egy-egy napközbeni pihenőnél olykor elszunnyad egy kicsit a padon. Most is így történt: a férfi hirtelen fölébredt, körbeforgatta a fejét, aztán ránézett Szabó Katalinra, és anélkül, hogy az arca bármit is elárult volna, halk, ám határozott hangon közölte vele, hogy indulniuk kell.

Szabó Katalin ezúttal sem kérdezte, hová és miért. A férfi fölállt, megigazította a zakóját – viseltes, de elegáns zakó volt, Szabó Katalin azt se kérdezte meg soha, hogy a férfi hol tett reá szert –, lesöpörte a nadrágját, megfogta az egyik nejlonzacskót, és elindult a kijárat felé. Szabó Katalin a másik nejlonzacskóval a kezében követte. Elhaladtak a Múzeum épülete előtt, kimentek a kapun, balra fordultak, és az első lejárónál legyalogoltak a Kálvin téri aluljáróba.

Ott találkoztam velük. A Kecskeméti utca felől jöttem, tömött táskával a vállamon. Péntek koradélután volt, vidékre tartottam, haza, a nyugalomba, a főváros számomra még szokatlan nyüzsgéséből. Egy újságospavilonnál megálltam, hogy az útra vásároljak olvasnivalót. Kifelé jövet szólítottak meg. Olyan volt, akár egy jól begyakorolt jelenet: a férfi udvarias jónapottal köszönt, s miközben elnézést kért a tolakodásért, személyi igazolványt húzott elő a zakója belső zsebéből, és egy pillanatra megvillantotta a szemem előtt. Fakó, időnként könyörgőre fogott hangon arról beszélt, hogy Debrecenbe mennének, ott van az otthonuk, ám ebben az aljas városban valaki ellopta a pénztárcájukat, úgyhogy mivel látják rajtam, hogy jó ember vagyok, arra kérnek, segítsek nekik: ha megadom a címemet, mihelyt hazaérnek, táviratilag küldik a pénzt. Mindehhez sűrű bocsánatkérések közepette azt is hozzátette, hogy ne gondoljak semmi rosszra, ők mindketten tanult emberek, lám, a feleségének véletlenül épp itt van a diplomája is – azzal a nő felé fordult, aki a nála lévő szakadt fülű nejlonzacskóból előrántott egy vastag papírt, amin én csak egy nevet láttam, hogy „Szabó Katalin”, mert a következő pillanatban visszakerült a dagadozó szatyorba.

A férfi csöndesen, de folyamatosan beszélt, a város bűneit emlegette, meg hogy mennyire aljasak az emberek, és én ekkor már tudtam, hol találkoztam velük: a Nyugati pályaudvaron, pont egy héttel azelőtt. Nem tudtam féken tartani úrfias-egyetemista hetykeségemet, szemtelenül megkérdeztem tőlük: „Ezek szerint nem sikerült múlt péntek óta hazajutniuk?” A férfinak a torkában akadt a szó, tanácstalanul széttárta a karjait; Szabó Katalin elrángatta onnét.

A következő hetekben többször láttam őket a Kálvin tér és a Nyugati pályaudvar között. Hozzám nem jöttek oda többé, bizonyára azért nem, mert megismertek, és tudták, hogy mégsem vagyok jó ember. Több mint tíz év telt el, ám gyakran eszembe jutnak azóta is. Olyankor mérhetetlenül szégyellem magam, és csak remélni tudom, hogy Szabó Katalin és a párja időközben szerencsésen hazaérkezett.

Benedek Szabolcs író, esszéíró, műfordító legutóbb megjelent kötete:
A szabadkőművesség eredete
Tanulmányok
Pont Kiadó
2006, 112 oldal, 1720 Ft

Benedek Szabolcs

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu