buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Átkozottul nagyok


2006.09.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Lukács professzor úrral két évvel ezelőtt találkozhattam először, amikor 80. születésnapja alkalmából, már nem első ízben, hazalátogatott. Számomra A XX. század és az újkor vége című, a Mérleg sorozatban megjelent történeti munkája alapvető mű közelmúltunkról: átértékelte mindazt, amiről azt hittem, kéznyújtásnyira van, mert magam is átélhettem, tehát úgy feltételeztem, értem, mi történt, mi történik. A Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztősége születésnapi tisztelgésképpen valamelyik művének adaptációját tűzte műsorára, én kaptam a megtisztelő dramaturgi feladatot. Én a XX. század vége… mellett kardoskodtam, de Szebényi Cecília szerkesztő döntése, hogy az Egy eredendő bűnös vallomásai hangozzék el a Kossuth Rádióban (Kulka János előadásában), sokkal jobb választásnak bizonyult a hallgatói mutatók és visszajelzések alapján. John Lukacs az Európa Kiadó könyvesboltjában dedikált, interjúra várva ott ültem mellette. Alig beszélgethettünk, hisz olvasói és tisztelői hosszú sorokban álltak, mindenki kezében legalább három-négy könyv volt. Úgy láttam, nagy hazatérés ez számára, hisz remek érzékkel 1945-ben hagyta el Magyarországot, előre látta, mi fog történni itt az elkövetkezendő időszakban, aztán a körülmények hatására nyelvet váltott, angolul ír és tanít. Amikor meghallgatta a rádiós adaptációt, azt mondta, hihetetlen és felfoghatatlan élmény számára, hogy az anyanyelvén hallhatja vissza magát, a gondolatait. Az idei Ünnepi Könyvhéten, a Vörösmarty-téren találkoztunk, megint egy dedikálás előtt. Tudom, hogy leginkább az Évek… című munkáját szereti, egy rendhagyó könyvet, amely egy történész szépirodalmi jellegű írása, a szakember kirándulása egy szubjektív műfajba. De egyáltalán: műveinek zöme remek olvasmány. Nem száraz történeti munka, hanem szuggesztív véleménykifejtés, amely tiszteletben tartja a laikus, hétköznapi olvasót is.
 

JOHN LUKACS: A történelem és az irodalom, pontosabban a prózairodalom kapcsolata szétválaszthatatlan. Számomra, ha szabad ezt mondanom (mert sok történészt megdöbbent, mikor erre hivatkozom), a történelem szavakból áll. Szavakból áll, a szavak a tényektől elválaszthatatlanok, mert csak így jelennek meg elménkben. Mind az író, mind az olvasó elméjében. A szavak nem a tárgyak csomagolásai. A tárgyak léteznek, de a tárgyak létezésének tőlünk függetlenül nincsen értelme.

• Az Ön könyveit az jellemzi, hogy nagyon ügyel a tényekre. Ott van az ír asszony esete, akit mikor megkérdezik a helyi pletykáról, hogy vajon igazak-e, azt válaszolja: Nem igazak, de eléggé igazak. Az Ön álláspontja éppen fordított, egy tény esetében a legfőbb kérdés, hogy igaz ugyan, de vajon eléggé igaz-e. Mindennek rigorózusan utánajár. Ugyanakkor fontos szempont az olvasmányosság, és nagyon ügyel arra, hogy mindig a pontos, megfelelő jelzőt használja. Ezért is szúrt szemet nekem a könyv vége felé az a kifejezés, hogy „Hitler és Sztálin óriások voltak”. Szabad-e két ilyen véreskezű diktátorról azt mondani, hogy óriás, akiknek a nevéhez, igen, óriási számokban emberáldozatokat kapcsolhatunk. Mit jelent a történelemben az, hogy óriás, szabad-e evvel a két emberrel kapcsolatban használni?

JOHN LUKACS: Hát kedvesem, az emberi természet nem egyszerű, az óriás nem dicsérő jelző, ugye! Mondhatjuk azt, hogy a Hitler- és Sztálin-fajta emberek gonoszok voltak, de hát nagyméretű gonoszok. Nemcsak azért, mert ennyi áldozattal járt a politikai ténykedésük. Nem lehet se Hitlert, se Sztálint egyszerűen besorolni a gonosz, őrült emberek kategóriájába, mert ez akkor azt értelmezi, hogy ők ketten teljesen rendhagyó emberek, sőt, nem is emberek, ezért nem is tartoznak a normális emberiség történetébe, egyszerűen őrültek voltak (kettőjük között persze vannak különbségek). Ez nagyon helytelen álláspont, mert ezzel egy síkon felmentjük őket a felelősség alól. Főleg Hitlerre mondják azt előszeretettel, hogy őrült volt. Dehogy volt őrült! Hitler egy végtelenül okos, intelligens ember volt, amivel nem dícsérni kívánom őt. Hogyha azt mondjuk, őrült, akkor a modern jogszolgáltatás értelmében nem lehet elítélni. Az őrült nem vonható felelősségre, tehát bezárjuk az elmegyógyintézetbe. Sajnos az olvasó és a tömeg is hibás és bűnös, amikor azt mondja, ezek szimplán őrültek, ezekről nem kell gondolkozni, ez csak egy őrült epizód volt, besöpörjük hát a kredenc alá.

• Nekem is döbbenetes volt az a tény, hogy függetlenül attól, hogy nagyhatalmú emberekről van szó, hajlamosak vagyunk elfelejteni az emberi oldalukat. Pedig őbennük is van, illetve volt kicsinyesség, előítélet, és a jellembéli fogyatékosságaik vagy éppen erényeik igencsak befolyásolták a dolgok menetét. Hitler például lenézte az oroszokat, a megnemtámadási szerződéssel jól kipackázott velük, ugyanakkor roppant gyűlölte az angolokat, akikre viszont felnézett. Ezzel szemben Sztálin a németeket becsülte nagyra (Hitlert pedig, mondhatnánk úgy, tisztelte), és az összes megalapozott figyelmeztetés ellenére nem hitte el, hogy egy átfogó, nagy támadás éri Németország részéről. Mit mondhatunk a két emberről, hogy melyik volt nagyobb hadvezér, nemcsak politikai, hanem katonai értelemben is, melyik hibázott nagyobbat ebben a háborús történetben, tehát a 1941. június 22-ei történetben?

JOHN LUKACS: Mielőtt válaszolnék, hadd tegyem hozzá, hogy tulajdonképpen a magyar kiadás címe kissé félrevezető. A könyv kitűnően van fordítva, de a címe a magyar kiadásban kicsit megfordított. Az eredeti angol címe 1941 június – a ‘Hitler és Sztálin’ pedig az alcím. Persze a két ember döntött el majdnem mindent, de a könyvnek a lényege 1941 júniusára szorítkozik, mert ez nagyon drámai és érdekes. Én Hitlerről már sokszor írtam, Sztálinról is írtam, persze. Sajnos megjelent egy nagyon dicsérő kritika az Élet és Irodalomban: hogyha valaki azt elolvassa, azt hiszi, hogy ez Hitler és Sztálin életrajzának az összefüggéséről szól. Nem erről szól a könyv, hanem a Barbarossa-hadműveletet megvilágító eseményekről. Ami pedig Hitlert és Sztálint illeti: mindkettő teljesen különös és különleges ember volt. Evvel nem dicsérni kívánom őket, egyszerűen (és ezt el kell ismernünk) államférfiúi tehetséggel rendelkeztek annak ellenére, hogy ilyen képzettségük nem volt. Erre a történelemben ezer példa van, hogy egyszerű emberből nagy államférfi lesz. Amikor azt a kifejezést használom, „nagy”, ez nem feltétlenül dicsérő szó. Mert lehet valaki nagyméretű csirkefogó, vagy kisméretű csirkefogó, nagyméretű sikkasztó vagy kisméretű sikkasztó. Ezek nem dicsérő szavak. De azt el kell ismernünk, hogy Hitler államférfiúi képességei majdnem csodálatosak voltak. És ennek a kaukázusi törzsfőnöknek is, ugyebár?

• A második világháború menetét nagyjából ismerjük. Tudjuk, mi történt a Szovjetunió német részről való lerohanása után, ismerjük a 45-ös békekötéseket és azok következményeit, stb. Ön viszont megjegyzi a könyvében, hogy nemcsak a második világháború, a világ és Európa két tömbre való felosztása, érdekszférák kialakulása volt ennek a június 22-ei támadásnak a következménye, hanem vannak más, rejtettebb és hosszabb távú következmények is. Az egyik ilyen például az, hogy Kína megerősödik Ázsiában.

JOHN LUKACS: Kína volt a nagy országok között a leggyengébb 1941-ben. De miután a háború azzal végződött, hogy Japánt legyőzték, és Japán kelet-ázsiai uralma megszűnt, ennek, és nem a kommunizmusnak volt a következménye az, hogy Kína nagyhatalom lett, és az is, hogy Kína már öt évvel a világháború után a kommunista uralom ellenére nem függött Oroszországtól. A Szovjetunió lett a győzelmének köszönhetően a második nagyhatalom a világháború során, és nemcsak Kelet-Európában terjeszkedett, hanem Kelet-Ázsiára is kiterjesztette uralmát. Ámde mind a kettő kezdett megrendülni, nem most, nem a 80-as években, hanem már az ötvenes években is.

• A másik nagy következménye ennek a bizonyos júniusnak, amint a könyvében is írja, hogy végül is a 90-es évekre az Amerikai Egyesült Államok vált a világ egyetlen szuperhatalmává.

JOHN LUKACS: Igen, de hát itt egy vákuum támadt (én ennek feloldását már nem fogom megérni), majd valaki más is be fogja tölteni a szerepet, merthogy ez egy természetellenes folyamat, nemde? Ez nem úgy jött létre, hogy Amerika győzött volna az úgynevezett hidegháborúban, hanem hogy előrelátható, de mégis csodálatos módon a Szovjetunió megszűnt. Evvel együtt pedig elveszítette a birodalmának nagy részét, háborús kudarc vagy forradalom nélkül. Erről én a könyvemben külön nem írok, hisz ez a közelmúlthoz tartozik, de tulajdonképpen tényleg csodálatos dolog, hogy ez így történt. Viszont előrelátható volt, jóllehet nagyon kevesek részéről. Volt néhány ember, akire nem hallgattak az amerikaiak sem, a nyugatiak sem, a magyarok aztán egyáltalán nem. Ilyen volt például az öreg Churchill, ilyen volt egy-két nagy amerikai gondolkodó, mint a Ken, aki már 1945-ben azt mondta, hogy Oroszország most felfalta Kelet-Európát, ezeket a nemzeteket lenyelte, de ezeket a nemzeteket megemészteni nem tudja. Pontosan ez történt.

• Beszéltünk a két nagyról, Hitlerről és Sztálinról. Ott volt a másik két nagy politikus és nagy államférfi, Churchill és Roosevelt. Mennyire fontos jelentős történelmi események létrejöveteléhez, hogy nagyszabású politikus, államférfi, vezető irányítsa az eseményeket?

JOHN LUKACS: Igen, e tekintetben a második világháború roppant érdekes és rendhagyó volt. Mert a demokrácia korában, ahogy ezt minden társadalomtudós régóta prédikálta, elértünk a nagy tömegek korába, világhírű történészek írják azt, hogy hosszú lejáratban minden a gazdasági, társadalmi válság és változás következménye, ezt a második világháború története majdnem teljesen megcáfolja. A második világháború nem történik úgy, és nem is történik meg, ha nincsen Hitler, Churchill, Sztálin satöbbi, satöbbi.

• Az egyik kedvenc könyvem Öntől A XX. század és az újkor vége című munkája. Ön szerint 1989-ben végérvényesen lezárult az újkor. Mi fog ezután következni, mit lát egy történész, jósolhat-e?

JOHN LUKACS: Csak azt tudom mondani, hogy én történész vagyok, nem próféta. Talán a történész, általában minden értelmes ember, alapjában véve csak egyet jósolhat meg. Az pedig természetesen nem az, ami be fog következni, hanem az, ami nem fog bekövetkezni.

Jósvai Lídia

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu