buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A könyvek világa Japánban


2002.08.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Talán nincs még egy olyan metropolisza a világnak, ahol mint Tokióban, egy egész városnegyeden keresztül egymást követve sorakoznak a jobbnál jobb könyvesboltok: kicsi üzletecskék és tízemeletes fényben pompázó könyváruházak, új könyvektől, színes magazinoktól roskadozó könyvpaloták és patinás, több mint százesztendős múltra visszatekintő antikváriumok. Ennek a tokiói városrésznek a neve Kanda, ami magyarul azt jelenti: Isteni föld.
 

S valóban, annak, aki szeret elgyönyörködni a könyvekben, jobb helyet nem is lehetne találni. Japán négy nagy szigete közül a legnagyobb, a “fősziget” jelentésű Honsu keleti partján egy kis halászfaluból épült föl a mai Tokió. 1868-ig Edónak nevezték, s csak ezután kapta a keleti főváros, azaz a Tokió nevet. A Magyarországnál is nagyobb népességű, 11,5 milliós nagyvárosban nemcsak a könyveknek van külön negyede. A villamossági szaküzletek például a csillogó felhőkarcolókkal teli villanyvárosban, a szintén költői nevű Akihabarán, az Őszi falevelek mezején találhatók. De térjünk vissza Kandához, a könyvesboltok kerületéhez. A nagymúltú városrész cinóbervörös sintó temploma, a Kanda Mjódzsin szentély a 8. században már fennállt, minden év május12-től 15-ig itt tartják a sok-sok látogatót idevonzó látványos ünnepséget a szentély alapításának tiszteletére. A negyed egyik szélét a Kanda folyó határolja. Sokszor játszódnak a 20. század nagy prózaíróinak, Nacume Szószekinek (1867-1916), Akutagava Rjúnoszukenak (1892-1927), Kavabata Jaszunarinak (1899-1972) a novellái, regényei ebben a régi városrészben. Mióta a téli sportok Japánban is közkedveltté váltak, a régi könyvüzletek közé beköltöztek a sílécek, így aztán Kanda a könyvek mellett a sífelszerelések negyedévé nőtte ki magát az idők folyamán. Kanda antikvár könyvüzleteiben keskeny falépcsőkön kaptat fel az ember egyik emeletről a másikra, s nemcsak japán vagy kínai nyelvű könyvek között böngészhet, hanem meglepő módon régi európai könyvritkaságokhoz, gyönyörű albumokhoz is hozzájuthat méghozzá igen olcsó áron.

Nem véletlen azonban, hogy régtől fogva külön negyede van Tokióban a könyveknek. A japánok ugyanis nagyon szeretnek olvasni. Az átlag japán ember körülbelül másfél, két órát utazik a munkahelyére reggel, s ugyanennyit tölt vonaton, metrón vagy buszon hazafelé is. Az utazás alatt két dologgal foglalatoskodnak a japán emberek: vagy édesdeden alszanak, vagy pedig ki-ki ízlése szerint újságot, magazint, képregényt vagy könyvet olvas. Természetesen Kandán kívül, Tokió többi negyedében is találhatók 8-10 emeletes könyvesboltok, ahol valóban mindent meg lehet kapni. Könyvek, CD-k, DVD-k, kazetták mellett gyakran edzőcipőt sőt tengeri kagylókat, csigákat is árusítanak. A japán Gazdasági Kereskedelmi és Ipari Minisztérium 2001-es adatközlése szerint megközelítőleg 23000 könyvkereskedő dolgozik az országban, ezek közül mintegy 20000 új könyveket árusít. Ahhoz képest, hogy Japán lakossága 120 millióra tehető, ez azt jelenti, hogy körülbelül 5200 lakosra egy könyvkereskedő jut. A Kiadók évkönyve 1993-as adata szerint Japánban 11 751 könyvesbolt van. Persze ezek mérete nagyon különböző, de ellátottságukra nem lehet panasz. A boltok több, mint 1/10-e – 1275 üzlet – Tokió megyében található. A megyék közül második helyen Oszaka megye áll 756 könyvüzlettel, ahol az ország második legnagyobb városa, Oszaka van. A harmadik hely szinte holtversenyben a legészakibb sziget Hokkaidó 558 könyvesbolttal és Fukuoka megye a déli fekvésű Kjúsú szigetén, ahol 535 könyvesbolt áll a vevők rendelkezésére. A legkevesebb, 42 bolt a Honsu sziget déli részén található kis Tottori megyében van.

A könyvüzletekben általában nagy a forgalom valószínűleg nemcsak az olvasás szeretete miatt, hanem azért is, mert a boltok polcain, állványain sorakozó könyvek vidám tarkasága becsalogatja a járókelőt. A földszinten többnyire ezerféle színes folyóiratot találunk. Ezeket általában két blokkban helyezik el, az egyikben a férfiaknak szóló folyóiratok, a másikban a női magazinok találhatók. Japánban ugyanis mást olvasnak a férfiak és mást a nők. Abban azonban a férfiak és a nők ízlése megegyezik, hogy főként azokat a folyóiratokat kedvelik, melyeknek latin betűs főcíme van. A japán nyelvben nincsen L hang. Így aztán nemcsak az L betűs magazinok a legkedveltebbek, de a japánok előszeretettel nevezik el a kutyájukat is L-nek. A női és férfi megkülönböztetés persze nemcsak a színes magazinokra, hanem a regényekre is vonatkozik. A fajsúlyosabb szépirodalmat inkább a férfiak, a szórakoztató regényeket inkább a hölgyek olvassák. Ez az éles elkülönülés a japán nyelvre is jellemző: nemcsak olyan szavak vannak, melyeket csak férfiak, illetve csak nők használnak, hanem például másképp kell az igéket ragozni a férfiaknak, mint a nőknek. Másképp mondja azt egy férfi, hogy én, vagy te, és másképp egy nő. Változó korunkban azonban ez a merev elhatárolódás is kezd elmosódni. Japánban is, az Amerikai Egyesült Államokban is igen kedvelt írónő, Josimoto Banana (sz. 1965), aki regényeit és novelláit egyes szám első személyben írja, a tinédzser korú fiatal lányokat állítva művei középpontjába. Ezek a már emancipálódott fiatal dolgozó nők az én jelentésű női vatasi szó helyett a férfiak által használt boku szót vonatkoztatják saját magukra.
A japán írás különben rendkívül attraktív. Az igen fejlett esztétikai érzékkel rendelkező japánok ezt alaposan ki is használják. Ez azt jelenti, hogy írásuk vegyes írás: a japánok először a kínai írásjegyeket vették át koreai közvetítéssel, de ez sok bonyodalmat okozott a kínai és a japán nyelv szerkezeti különbségei miatt. Míg a ragozást nem ismerő kínai nyelv egyszótagú szavakból áll és a szavak sorrendje határozza meg a mondatban betöltött szerepet, a többszótagú szavakból felépülő japán nyelv -- a magyar nyelv szerkezetéhez hasonlóan – végződéseket illeszt a szavak végére. Így a kínaiaktól átvett fogalomírás önmagában nem volt alkalmas a japán szavak lejegyzésére. Még a 8. században a japánok egyes kínai írásjegyek leegyszerűsítésével létrehoztak egy ötvenegy elemből álló saját szótagírást, a gömbölyded hiragana írást, melyet a japán eredetű szavak lejegyzésére használtak és használnak ma is. Majd a 9. században egy másik ugyanekkora, de szögletesebb szótagírást alkottak, melynek neve katakana. Ez utóbbi általában a nem kínai, de idegen eredetű szavak leírására alkalmas, emellett kiemelő funkciója is van, a mi dőlt betűs írásunk szerepét tölti be. Napjainkban a katakana fontossága megnőtt, hiszen a japán nyelvben is elszaporodtak az angol eredetű szavak, melyeket ezzel a szótagírással kell írni. A jelenlegi japán írás tehát azért vegyes írás, mert a megfelelő fogalmat kínai eredetű fogalomírással, a hozzá tartozó végződéseket pedig hiraganával jegyzik le.

Egy példa bizonyára segíti a japán írás megértését:

 
 
 

A mondatot így kell kiejteni: Kinó terebi o mimasita. Ebben a mondatban tíz különböző írásjegy van. Ha jobban megnézzük őket, az 1., 2. és a 7. bonyolultabb rajzolatú, ezek a kínai eredetű fogalmat jelölő írásjegyek. Az 1. és a 2. együtt azt jelenti: tegnap, a 7. azt jelenti: látni, nézni. A 3., 4., 5. egyszerű szögletes jegy, ezek katakanák, nem kínai eredetű idegen szót jelölnek, ez a szó azt jelenti: tévé. S végül a 6., 8., 9. és 10. jegy az egyszerű, gömbölyű hiragana, mely a végződéseket jelöli. A tévé szó után a tárgyat, a nézni szó után a múlt idejű végződést. Így most már le is tudjuk fordítani ezt a mondatot: Tegnap tévét néztem. A mai japán irodalmi nyelv 1858 kínai írásjegyet használ, amelynek megtanulása bizony nem könnyű feladat. Ezért népszerűbb szövegekben vagy gyermekkönyvekben a megfelelő kínai írásjegyek mellett apró betűs szótagjelekkel jelzik a szó ejtését, így nyújtanak segítséget azoknak, akik a fogalomírást nem ismerik. Mindazonáltal a kínai eredetű fogalomírásra szükség van, mert a 8. századtól kezdődően íródott művekben ezeket használták. Ha ezeket az írásjegyeket figyelmen kívül hagynák a japánok, s mindent csak szótagírással írnának, akkor az eddigi írások veszendőbe mennének. A folyóiratokban, könyvekben, posztereken, tévében hemzsegő reklámszövegeket böngészve azt tapasztaljuk, hogy szinte minden ok nélkül egy-egy szón belül szinte váltogatja egymást a hiragana és a katakana írás, s mindez a tetszetősség, a szépség élvezete miatt.

A japán könyvek lapjait, akárcsak a kínaiakat, jobbról balra számozzák, az oldalakon a sorokat fentről lefelé olvassák. A könyvekben, folyóiratokban, újságokban tehát leggyakrabban függőleges írást alkalmaznak. De a japán írással lehetőség nyílik arra is, hogy balról jobbra vízszintesen írjanak vele. Ez utóbbi írásmódot általában levelekben, külföldiek számára készült tankönyvekben használják.
A japánok eredetileg mindent ecsettel írtak le, az íráshoz tust használtak. A tust mindenki maga készítette: egy kis tálkába vizet öntöttek, abban dörzsölték a tuskövet, s időbe tellett, míg az írás számára megfelelő sűrűséget elérték. Az íráshoz szép rizspapírra volt szükség. Ehhez kiváló fa alapanyagot használtak. A legszebb papírt Japán egyik déli fekvésű szigetén, Sikokun növő papírboroszlán nevű fából nyerték. Ennek a fának olyan rugalmasak az ágai, hogy csomót lehet rájuk kötni. Az ebből készült papír valódi különlegességnek számít.

A szépírás, a kalligráfia, a fehér papír és a fekete tus játékának kultusza önálló művészeti ággá fejlődött a középkori Japánban. Az írást, a vonalvezetést hosszú éveken keresztül tanulták a buddhista szerzetesek. A tusrajz a szűkszavúság, a kihagyások művészete, amely csupán jelzéseket használt a természeti szépség végtelenségének kifejezésére. A függőleges tekercsképekre nemcsak tusfestményt készítettek, hanem artisztikus szövegeket, rövid költeményeket is. Sőt az olyan tekercsképeket is kedvelték, melyeket csak írás díszített, s a leírt gondolat vagy vers szépsége és az írásjegyek finomságának harmóniája adta az esztétikai élményt. Ma is vannak olyan főiskolák, ahol éveken keresztül ezzel a művészettel, a kalligráfiával foglalkoznak az ott tanulók. A kalligráfia művészei azt vallják, hogy egy-egy írásjegyet hatvanféleképpen is le lehet írni. A vonalvezetés dinamikussága sok mindent elárul a szöveg írójáról. A tusírás nyomait a mai japán írás is őrzi. Például a mondat végén levő pont valójában karika, mert ecsettel csak így lehet egyértelműen pontot írni.

A könyvek készítését is a kínaiaktól vették át a japánok, s a megtanult eljárásokat tovább tökéletesítették. A könyv lapjait harmonikaszerűen összehajtogatták, s a belső oldalak üresen maradtak. Az így kapott könyvet varrták össze különféle módon. A leggyakoribb a négy helyen történő ténő összevarrás volt a könyv hosszabbik és jobb oldalán. A négy vízszintes irányú összefűzést egy függőleges irányú, a könyv teljes hosszában tartó varrás is megerősítette. A könyv tetejére címkét ragasztottak, melyen feltüntették a szerző nevét és a mű címét. A címke lehetett középen, vagy a könyv baloldalán, de mindenképpen függőlegesen helyezték el, hogy fentről lefelé el lehessen olvasni. Az egyik legdíszesebb könyvkötési mód a japánok által meghonosított ősjapán (jamato) kötés volt: függőleges irányban, a könyv jobb oldalán a gerinctől 12 mm-re két helyen, fönn és lenn díszes szalaggal fűzték össze a könyvet. A különböző könyvkötési eljárások az Edo-korszakban (1603-1868) a 17. század idején virágoztak a könyvnyomtatás elterjedésével. Ma már Japánban is olyan könyvkötési eljárásokat alkalmaznak, mint a világ bármely más részén, de a szép könyv, a tetszetős külső, a finom papír természetes kívánalomnak számít.

A könyvnyomtatás segítségével szélesebb körben is ismertté váltak a különböző kedvelt művek. Most már nemcsak az arisztokrácia, a nemesség birtokába kerültek könyvek, hanem a városi polgársághoz is eljuthattak. Ezek a könyvek a régi hagyományok folyamatába illeszkedtek. Japánban ugyanis a 10. századtól kezdődően terjedtek el, majd a 11. században váltak népszerűvé az ún. horizontális tekercsképek. Ezeken egymást követő jeleneteket festettek meg, s ilyen módon a tekercset két kézben fogva lehetett a képeket nézegetni. Az első horizontális tekercsképeken Buddha életét, alakváltozásait festették meg. Az egyik legnépszerűbb horizontális tekercskép a 12. században készült, a leghíresebb japán irodalmi mű, a Gendzsi regénye tíz tekercsképen megfestett illusztrációja. A tíz tekercsképből sajnos csak három maradt meg. Muraszaki hercegnő regénye 1004 és 1008 között íródott, a grandiózus mű ötvennégy fejezetből áll, minden egyes fejezet Gendzsi herceg, majd később fia, Kaoru egy-egy szerelmi kalandját beszéli el. A három megmaradt tekercskép a regény tizenhárom fejezetét illusztrálja. A képsorozat gyönyörű színes lírai képeken mutatja be a regény mintegy háromszáz szereplőjét a kulcsfontosságú események tükrében. E horizontális tekercskép jellegzetes sajátossága, hogy a palota termeiben játszódó jeleneteket úgy ábrázolja a festő, mintha a kastélynak nem volna teteje, s így a kép szemlélője rézsutosan felülről lehet az események szemtanúja. Egészen más stílus jellemzi a 12. század végén készült A madarak és négylábúak játéka című négy részből álló horizontális tekercsképet. A hajlékony ecsetvonásokkal megrajzolt tusképen nem a színek orgiájára törekedett a kép alkotója, sokkal inkább a formák szatirikus megjelenítésére. A fekete tussal megfestett békák, nyulak és rókák dinamikus mozgása vidám hangulatot áraszt. Ez a kétfajta stílusú horizontális tekercskép tekinthető a későbbi képeskönyvek, karikatúra rajzsorozatok ősének, amely Japánban igen nagy népszerűségnek örvend. Az Edo-korszakban elterjedt jellegzetes képeskönyvek voltak a közvetlen előzményei a ma közkedvelt ún. mangának, amely magyarul tulajdonképpen kétféle fogalmat takar: egyrészt képregényt, másrészt rajzfilmet jelent. Ma már széles e világon a különböző tévécsatornákon és a mozikban nagy sikerrel vetítik a japán rajzfilmeket, azaz a mangákat.

1868-tól kezdődően a külföldtől addig elzárkózott Japán kapui megnyíltak és beözönlött az európai és amerikai kultúra. A japánok a több évszázados elmaradást rögtön akarták pótolni: egyszerre jelentkeztek a különböző stílusirányzatok: a romantika, a naturalizmus, a szürrealizmus, a proletkult, az egzisztencializmus. Az olyan nagy írói egyéniségek azonban, mint Nacume, Akutagava vagy Misima (1925-1970) nem egy-egy irányzatnak hódoltak, hanem a klasszikus kínai és a hagyományos japán irodalom ismeretében, a nyugati irányzatokat követve a maguk sajátos stílusában a modern japán kor kifejezőivé váltak. A japán írók közül többen voltak már a Nobel-díj várományosai, de eddig csak két írónak sikerült elnyernie ezt a kitüntetést. A japán hagyomány lírai hangvételű megszólaltatója, Kavabata Jaszunari 1968-ban, Óe Kenzaburó (sz. 1935) pedig a Futtball-lázadás című regényéért 1994-ben lett a Nobel-díj kitüntetettje.

Japán a különböző irodalmi díjak hazája. A japánok maguk is azt mondják, úgy szaporodnak náluk az irodalmi díjak, mint a gomba eső után. Jelenleg mintegy 370-380 különböző irodalmi díjat osztanak ki általában évente egyszer. Ezek közül a két legrangosabb a 2001-ben százhuszonötödször kiosztásra került Akutagava-díj, melyet az első kiemelkedően jelentős irodalmi alkotásért adnak, és a Naoki-díj, melyet igen népszerű szórakoztató műért vagy periodikáért ítélnek oda. Mind a két díjat a Bungei Sundzsú kiadó alapította, s 1935 óta évente két alkalommal osztják ki. 2001 őszén az Akutagava-díjat Gen’jú Szókjú (sz. 1956) buddhista szerzetes kapta “A halál utáni híres hét hét virágai” című misztikus írásáért. Az írót már egy évvel korábban is jelölték erre a kitüntetésre. A Naoki-díjat ez alkalommal Fudzsita Josinaga (sz. 1950) “Szerelmi szféra” című népszerű regénye nyerte el, mely egy megözvegyült ötvenes szabó és egy harmincéves festőnő románcát mondja el.

A Szaisin bungakusó dzsiten vagyis a Legújabb irodalmi díjak lexikona tartalmazza és értékeli az összes japán irodalmi díjat, no meg azt, ki mikor melyik elismerést kapta meg. A japán irodalmi díjak szigorú hierarchia szerint osztályozhatók. Az új tehetségek, az új írók kapják a különböző kiadóktól az Új írók irodalmi társulása (Bungei Sundzsú kiadó), a Sincsó kiadó új írói (Sincsó kiadó), az Új írók Gunzó-díját (Kódansa kiadó), és még néhány új írók számára alapított díjat. Ha már az előbbiek egyikének birtokába jutott valaki, akkor elnyerheti az említett Akutagava-díjat, vagy a Misima-díjat (Sincsósa kiadó) . Az az író, akit e két díj egyikével már jutalmaztak, befutottnak számít. A következő lépcsőfok a Tanizaki-díj, melyet a nagy hagyománnyal rendelkező irodalmi folyóirat, a Csúó Kóron kiadója adományoz. A tisztán irodalmi műért járó legmagasabb kitüntetés a Noma irodalmi díj, melyet a Kódansa kiadó ítél meg. Az érdekesség kedvéért felsorolunk néhány különlegesnek tűnő japán irodalmi díjat:
A Tezuka Oszamu-díj a humoros művek díja, a Manga Grand Prix a képregényeké, a Kisida Kunio-díj a drámai műveké, a Kavabata-díjat az előző év legjobb novellájáért adják. A Pascal új novellaírói díj az új számítógépes irodalmi munkákért jár, a Cobalt Novel Grand Prix az ifjúsági művek díja, az Edogava Rampo díjat a misztikus művekért adják. A sci-fi irodalom díja a Japan Fantasy Novel Grand Prix, a képeskönyvekért a Kódansa Legjobb új szerző képeskönyve díjat adományozzák. A nyugati típusú verseket a Japán költői klub nevű díjjal jutalmazzák, a hagyományos japán költeményeket a Kadokava Tanka emlékdíjjal tüntetik ki. Az egyik legújabb díj, a 2002. szeptember 2-án először kiosztott kritikusok díja, a Kobajasi Hideo-díj. A japán “kritikusok királyáról” elnevezett kitüntetést a Sincsósa kiadó adományozza. Bizonyos városok is osztanak ki díjakat híres szülöttjeik emlékére. Az egyes napilapok díjai közül a legtekintélyesebb a Jomiuri című újság irodalmi díja. Természetesen ezen kívül vannak még állami akadémiai kitüntetések, kutatásokért, fordításokért kiosztott díjak és jutalmak is.

Egyébként a kiadók száma és megoszlása is érdekes adatokat mutat. 4602 kiadó közül 3418-nak van a székhelye Tokió megyében. Úgy látszik, nemcsak Magyarországon tapasztalható a főváros körül kialakult centralizáció. Oszaka megyében 218, Kiotó megyében 141 könyvkiadó található. Egyetlen megye, a déli Kjúsú szigetén lévő Óita nem rendelkezik kiadóval. A Nemzetközi Könyvvásárt is minden évben április 22. és 25. között Tokióban rendezik meg. 1999-ben a Japanese Book News adatai szerint a Tokiói Könyvvásáron 535 kiállító vett részt, ebből 446 volt japán, 89 pedig külföldi. A látogatók száma évről évre nő, 1999-ben 46 181 volt. Sok kiadó fél áron adta itt el könyveit, melyet a Japán Könyvkereskedők Szövetsége szponzorált. Április 23-án a Nemzetközi Könyvnap alkalmából állították össze Japánban az év emlékezetes könyveinek listájáttáját. 24 625 megkérdezett olvasó válaszai alapján a következő könyvek kerültek fel az első tíz helyre:
1. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
2. Lucy Maud Montgomery: Anna a zöld tetőről
3. Jung Chang: A vadhattyúk
4. Antoine de Saint Exupéry: A kis herceg
5. Asida Dzsiró: A vasutas
6. Szenó Kappa: H, a fiatalember
7. Nacume Szószeki: A szív
8. Anne Frank: Anna Frank naplója
9. Miura Ajako: A Siokari hágó
10. Miura Ajako: Fagypont.

Egészen más képet mutat a 2000 decembere és 2001 novembere között eladott könyvek száma szerinti toplista ugyancsak a Japanese Book News adatai alapján (a paperback könyvek eladását nem vették figyelembe):
1. Spencer Johnson: Hová tűnt a sajtom?
2. J.K.Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
3. Ókava Rjúhó: A csodák törvénye
4. Robert Kijoszaki-Sharon Lecter: Gazdag papa, szegény papa
5. Ikeda Daiszaku: Az új emberek forradalma 9. és 10 kötet
6. Alan Pease: Miért nem szófogadó a férfi, miért nem ismeri a térképet a nő?
7. Og Mandino: A tizenkettedik tündér
8. IidzsimaAi: Plátói szex
9. Horiba Maszao: Akik tudnak dolgozni, és akik nem tudnak
10. Takami Kósun: Királyi csata.

Japánban a könyvvásárlási szokások is változnak. Régen többnyire könyvesboltokban vették meg a könyveket, folyóiratokat. Manapság a japánoknál is lehet Internetről könyvet vásárolni. Természetesen a virtuális könyvesboltok portáljai is csillognak, villognak. A nagyobb könyvesboltoknak is, az antikváriumoknak is van honlapja, ahonnan könyvet, CD-t, videót, DVD-t lehet rendelni.

Nemcsak könyvvásárlásra alkalmas a japán Internet, de például a japán Országgyűlési könyvtár egész anyaga (1,8 millió japán és 200 000 nem japán címszó) olvasható Internetről. Az 1948 óta gyűjtött kollekció teljes egészében alkalmas keresésre címek, szerzők, kiadók és az egyes címszókon belüli részek szerint. Az anyaghoz 23 000 grafikus kép is tartozik, melyek közül híres festmények, rézkarcok is megtekinthetők. A továbbiakban az adatokat a folyóiratok cikkeire is ki kívánják terjeszteni.

Említettük már a Japanese Book News című folyóiratot, amely évente négy alkalommal nemcsak japánul, hanem angolul is megjelenik. Az eltelt időszak alatt kiadott könyvek ismertetésén kívül sok érdekes cikk olvasható benne a japán könyvekkel kapcsolatos tudnivalókról. Azt is mondhatnánk, hogy az újság mintegy az Új Könyvpiac japán testvérlapjának is tekinthető. A lapot a Japán Alapítvány adja ki, amely 1972 óta Japánnal kapcsolatos programokat szervez, támogatja Japán nemzetközi elismertségét, , a külföldiek japán nyelvtanulását és különböző ösztöndíjakat. Nemcsak Japánban vannak irodái, hanem a világ minden részén. Büszkék lehetünk, mert a közép-európai térségben egyedül Magyarországon tartanak fenn irodát. Ez a kitüntető figyelem Magyarország iránt valószínűleg a magyarok Japánnal kapcsolatos érdeklődésének tekinthető. Ha megvizsgáljuk a lapban közölt 2000. márciusi adatokat, kiderül, hogy milyen példányszámban kapják meg az egyes kontinensek vagy azok nagyobb egységei a Japanese Book News című lapot:
Nyugat-Európa691
Kelet-Európa (volt szocialista blokk)115
Közel-Kelet 46
Dél-Ázsia 76
Délkelet-Ázsia118
Kelet-Ázsia (Japán kivételével) 130
Ausztrália és Óceánia151
Észak-Amerika450
Közép- és Dél-Amerika 83
Afrika 65

Japánban az országon belül 643 példány fogy el belőle. Ha térségünket, a volt szocialista térséget országonkénti elosztásban tovább szemléljük, a következő adatokat kapjuk meg a közölt 115 példány megoszlását illetően:
Albánia1
Azerbajdzsán1
Bosznia-Hercegovina 2
Bulgária7
Csehország4
Észtország2
Fehéroroszország2
Grúzia1
Horvátország4
Jugoszlávia7
Kazahsztán4
Lengyelország 11
Lettország1
Litvánia2
Macedónia2
Moldova1
Magyarország 27
Oroszország 21
Örményország1
Románia6
Szlovákia3
Szlovénia2
Ukrajna2
Üzbegisztán1

Tehát az adatok szerint a térségben kiugróan Magyarország mutatja a legnagyobb érdeklődést a japán könyvek iránt. Bár még sok japán irodalmi mű nem jelent meg magyar nyelven, de a hat leggyakrabban idegen nyelvre fordított japán írót hazánkban is ismerik, egyes műveiket magyar nyelven is bárki elolvashatja. Ebben nemcsak a kiadóknak tulajdonítható fontos szerep, hanem a Nagyvilág című folyóiratnak is, amelyben rendre jelentek meg a japán irodalom kiemelkedő képviselőinek alkotásai.

Vajon mit ismernek a magyar irodalomból és a magyar könyvekből a Felkelő nap országában? Óe Kenzaburó, aki nemcsak a japán, hanem minden nép folklórja iránt komoly érdeklődést mutat, amikor 1997-ben egy konferencia díszvendégeként Magyarországon járt, elmondta, hogy gyermekkorában, a II. világháború idején édesanyja magyar népmeséket olvasott fel neki, s ezek közül is nagyon megragadta az égigérő fát megmászó Jánosról szóló magyar népmese. Azóta többkötetes magyar népmesegyűjtemény is megjelent japánul. Mindenképpen hálásak lehetünk Hani Kjokónak, aki a 60-as éveket Magyarországon töltötte, s egy csokorra valót fordított egyrészt magyarra a japán írók kiemelkedő alkotásaiból, másrészt több magyar művet ültetett át japánra, hogy megismertesse a japánokkal például Móricz Rózsa Sándor trilógiáját. Ő alapította meg Japánban a Kodály Intézetet, melynek eredményeképpen nagyon sok zenei tárgyú magyar könyvet ültetnek át japánra. Oszakában a Külföldi Nyelvek Egyetemén Magyar Nyelvi Tanszék is működik szép sikerekkel. A tanszék oktatóinak köszönhető, hogy 2000-ben megjelenhetett egy impozáns válogatás Esterházy Péter műveiből. Ugyanekkor mutatták be Tokióban Göncz Árpád az 56-os forradalomról szóló Rácsok című drámáját. Néhány évvel ezelőtt japán színtársulat járt Magyarországon, s nagy sikerrel mutatták be nálunk Örkény István: Tóték című darabját. A magyar gyermekirodalomból a legkedveltebb regénynek Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című műve tűnik. Magyar nyelvet tanuló japán barátnőm első budapesti útja alkalmával rögtön a grundot akarta felkeresni, s nagyon elkeseredett, mikor megtudta, hogy azt a régi Pál utcát már soha nem láthatja, mert bérházak sorakoznak a helyén.

Vihar Judit

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu