buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Makovecz breviárium
„A szerves építészet a teremtett világgal harmonizáló környezeteket hoz létre!”


2002.08.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nem csak az építôművészet megszállott híveit, minden olvasó embert életre szóló élménnyel ajándékoz meg az a könyvhéti kötet, amely Makovecz Imre eddigi életművét pásztázza végig a leghitelesebb forrásból, a világhírű alkotó saját írásai alapján. Serdián Miklós György író, az editio plurilingua kiadó vezetôje valóságos Makovecz breviáriumot ad az olvasók kezébe. E kötetbôl plasztikusan elénk tárulnak a magyar organikus szemléletmód sajátosságai, a Makovecz-épületek stílusjegyei, melyekrôl Paolo Porthogesi, a világ egyik legjelentôsebb, világhírű olasz építésze úgy nyilatkozott, hogy Makovecz Imre és tanítványai itt és most megelôzték, sôt, szabályosan lepipálták az irányzat nyugat-európai képviselôit. A könyvbôl megtudjuk, hogy a többek között Ybl Miklós-, Kossuth-, Magyar Örökség-díjjal, Corvin Lánccal, a Francia Építészeti Akadémia Aranyérmével kitüntetett alkotó, a velencei Cápa vendéglô, a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának, a piliscsabai Stephaneumnak, a Kecske utcai Művészeti Akadémiának, a makói színháznak, az egri uszodának teremtôje imponáló szépirodalmi tájékozottsággal, fölényes filozófiai ismeretekkel rendelkezik. Ráadásul teljes mellszélességgel vállalja, sôt, erkölcsi kötelességének tartja a magyarság jövôjéért folytatott közéleti tevékenységet.
 

Ön könyvének tanúbizonysága szerint is 1954-1959-ig, a magyar történelem talán legsötétebb, de szellemileg mindenképpen leg-ingerszegényebb korszakában végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet, de már akkor az organikus építészet elkötelezett hívévé vált.

Valóban, egyetemi éveim alatt intellektuális értelemben tökéletesen elzártak bennünket a nagyvilágból érkezô információktól. Másodévesként éppen túl voltunk a zsdánovi szocialista realizmus korszakán, amikor fogékony évfolyamtársaimmal együtt megpróbáltunk csak azért is megismerkedni a hiteles építészeti irodalommal. Szerencsémre a műegyetem dokumentációs irodájában dolgozott egy nagyszerű asszony, akinek joga volt nyugaton élô építészek írásait, nyugati folyóiratokban megjelent publikációit lefordítani, s kéziratként tárolni, hogy kizárólag a kiemelt káderek és a tanszékvezetôk megismerhessék az igazi szakmát is. Boldog emlékezetű Weininger tanár úr megengedte, sôt, sugalmazta, hogy bár elvben nincs jogunk hozzá, de mi is éljünk ezzel a lehetôséggel. Az említett kedves hölgy behunyta a fél szemét, s mi élveztük a tiltott gyümölcsöt. Mindez egy mai ifjú titán számára hihetetlennek tűnhet, de akkor televízió nem volt még, folyóiratokon keresztül pedig nem juthattunk hiteles információkhoz, mert azokat nem engedték be az országba abban a hallatlan szocialista szellemű szabadságban. Önmagában is abszurd, hogy az építészek akkori legifjabb nemzedéke elvben azért járt egyetemre, hogy megtanulja a szakmát, de csak informális úton, egy kiváló tanár és egy jóindulatú dokumentátornô kegyelmébôl képezhette magát. Ezen a módon volt szerencsém megismerni mások mellett elsô sorban Frank Lloyd Wright eszméit, amelyek megfogalmazták az organikus, magyarul szerves építészet lényegét. Wright, ez az 1889-ben született, 1959-ben elhunyt amerikai alkotóegyéniség a modern építészet egyik legnagyobb alakja, az organikus, szerves szemlélet etalonjaként hozta létre a tokiói Hotel Imperialt, a pennsylvaniai Vízesésházat, a Guggenheim Múzeumot és számos, a természetes környezettel összhangban álló nevezetes épületet. Épített életművével egyenértékű az a korszakos szakirodalmi munkásság, amely, mint hogy eredendô hajlamaimmal egybevágott, engem is a szerves építészet hívévé tett.

Noha egy hosszabb interjú sem helyettesítheti egy életművet átívelô könyv elolvasását, kedvteremtônek mondjunk legalább néhány szót a szerves építészetrôl.

A szerves építészet az Isten által teremtett földi világgal tökéletesen harmonizáló mikro és makrokörnyezeteket kíván létrehozni. Ennek érdekében az ôsi tradícióból, a nemzeti hagyományokból merítkezik, amelyek ráébresztik az embert égi származására. A növényeket, az állatokat, a földet, az eget, természetes környezetünknek minden elemét úgy közelíti hozzánk, hogy emlékeztessen bennünket az aranykorra, másrészt hitet és erôt ad nekünk ahhoz, hogy fölvegyük a versenyt a halállal. Úgy gondolom, hogy amikor az ember már hatvanhét éves és egy életútján átívelô könyv összegyűjti mindazt, amit negyven éven át cselekedett, akkor ki kell mondania, hogy rendkívül hálás azoknak, akik a kötetet megszerkesztették. Összegyűjtötték és szelektálták ezt az eszméletlen nagyságrendű anyagot, s az általam leírt szövegeket megszűrve, finoman, de határozottan érvényesülô kronológiát követve összeállították és nagyon szép, élvezhetô egységgé varázsolták. Az edition plurilingua kicsi kiadó, komoly anyagi háttérrel nem rendelkezik. Amikor egy kis könyvműhely nagyléptékű, drága könyvre vállalkozik, akkor életveszélyes akrobatamutatványba vág bele, mert nem létezik az a tôke, amit visszaforgatva tudna mozgósítani a kötet úgynevezett átfutási ideje alatt.

A könyvbôl is kiderül, hogy ön ismeri és szereti a klasszikus és a kortárs literatúrát, így annak is örülhetett, hogy könyvét egy szépirodalmi profilú kiadó író vezetôje gondozta.

Serdián Miklós Györgynek azért is hálás vagyok, mert a könyvhéten egy asztalnál dedikáltam Határ Gyôzôvel és Kabdebó Tamással, drága öreg, kedves író kortársaimmal. Gyôzô egyike a legnagyszerűbb és legérdekesebb, valaha avantgárd irodalmi jelenségeknek. Vérbeli magyar író, költô drámaíró ma is, de miután leültették a háború elôtt is és börtönbe zárták a háború után is, mert az igazi tehetségnek nálunk ilyesmi természetszerűen jár, 1956-ban a forradalom leverése után úgy gondolta, hogy most már elmegy, mert több variánst nem akar kimeríteni. Ma is Londonban él, abban sem változott, hogy hihetetlen eleganciával és műveltséggel írja meg a műveit, nem nyelvi leleményekben gondolkodik, Weöres Sándorhoz hasonlóan fantasztikusan bonyolultan s mélyen érti és használja a magyar nyelvet. Másik könyvünnepi szomszédom Kabdebó Tamás, Írországban is a magyar irodalom egyik jeles képviselôje maradt. Egy asztalnál személyesen is összeismerkedik egy angliai, egy írországi és egy magyarországi magyar, kiknek műveit Serdián Miklós, az edition plurilingua vezetôje adja ki. A kiadó nevéhez híven próbálja áttörni azt a kemény nyelvi határt, ami részben táplál, részben megnyomorít bennünket. Nagyszerű gesztusnak tartom, hogy Serdián kicsinyke, reprezentatív füzetformában kiadta Kölcsey halhatatlan művét, Himnuszunkat magyar és angol, illetve magyar és olasz változatban, mellékelvén Erkel Ferenc zenéjének kottáját is. Hálás vagyok ennek az embernek, inkább kötéltáncosnak nevezném, mint könyvkiadónak. Jelenségnek számít ebben a monoton könyvkiadási stílusban, ami még mindig jellemzô reánk, noha az 1989 elôttihez képest hihetetlenül színessé és gyönyörűvé vált. Csak zárójelben, érdekességként mondom, hogy egy svájci szerzôtôl e kötettel egy idôben jelent meg egy nagy Makovecz-monográfia Németországban, s örömmel hallom a hírt, hogy a könyvnek több, mint fele elfogyott már, akár a magyarországi kötet is.

Könyvében arról sem hallgat, hogy a szerves stílus és szemlélet, annak dacára, hogy a természettel harmonizál és az embert isteni eredetére emlékezteti, egy szűk, de agresszív ellendrukker csoport áskálódásaiba ütközik.

A szerves építészetet ma már rajtam kívül sokan mások is gyakorolják Magyarországon, hiszen létezik a Kós Károly egyesülés huszonkilenc cége, közöttük láthatatlan eszmei, spirituális kapocs támadt. Könyveim és a szerves szemlélet sikerét magyarázza, hogy az emberek jobb énjéhez közelebb állnak, mint a high tech emberidegen konstrukciói, a Kálvin tér, vagy az újabb pesti irodaházak, multiplexek és társaik. A globalizált világ kis létszámú, de jól szervezett új internacionalistái azért tekintik engesztelhetetlen ellenségüknek a szerves építészetet, mert fölébreszti a Teremtô képmását hordozó ember méltóságérzetét. E szemlélet hazai képviselôi mucsai magatartásukkal arra kényszerítenek, hogy tudomást se vegyek róluk, amióta megjelent Magyarországon is egy építészeti útikönyv. Ez a műfaj a világ összes országában elterjedt, ismérvei közé tartozik, hogy az objektív, szenvtelen kamera látószögébôl, mindenféle pro, vagy kontra értékítélet nélkül írja le az adott országban található jellegzetes építészeti irányzatokat és épületeket. Nos, a hazai útikönyv, amelyet Oktogon Kiadó adott ki és Klein Rudolf írt hozzá elôszót, mintegy huszonöt oldalon át azzal foglalkozik, hogy én miért vagyok hülye. Ez a Kôbánya-alsó szintű társaság, amely a világon mindenütt érvényes szabályokat felrúgja, szuverénnek vélt, életidegen „valóságot” próbálna ráerôltetni a létezô világra. Ez a törekvés elôbb-utóbb mindenütt kudarcot vall, viszont tény, hogy rendkívüli színvonalú anyagi támogatást élvez, ami megnyújtja az agónia idôtartamát.

Makovecz Imrérôl köztudomású, hogy bár neki volna min, de soha nem ül a babérjain. 1981 óta máig folyamatosan dolgozik a MAKONA Tervezô Kisszövetkezet vezetôjeként is.

Nagy és fontos munka sűrűjében vagyunk, a Tisza tó mellett épül egy nagy szálloda gyógy és konferenciaközpont, amit remélünk, hogy a hirtelen megváltozott politikai légkörben is folytathatunk, ugyanis a Széchenyi terv támogatására számítottunk Továbbá a Királyhágó térre készítek egy hatvan lakásra szóló tanulmánytervet, annak a foghíjnak a helyére, ahol valamikor egy régi nagyszerű függôfolyosós ház állt. Folyamatosan keresnek meg kis falvakból, például azzal, hogy szeretnének egy faluközpontot létrehozni, ahol elfér a polgármesteri hivatal, egy óvoda és egy helyiség, ahol napközben a falu öregjei összejöhetnek. Máshol a falut szeretnék egy kicsit kicsinosítani. Ilyenkor elmegyek a helyszínre, beszélgetek az emberekkel és igyekszem alkalmazkodni ahhoz is, amit kimondanak, s ahhoz is, amit nem. Az ember megpróbál akár a semmibôl is elôkaparni valamit. Komoly veszélybe kerülhetnek a határon túli munkáim, hiszen az új kormányzat csak tízmillió magyarral foglalkozik. Csíkszerdán, Vargyason, Temesváron is építünk házakat, templomokat, de hát azok a pénzforrások, amik idáig működtek, most nem valószínű, hogy fognak. S ha ezek a félkész épületek évekig ott állnak, fizikailag tönkremehetnek, arról nem beszélve, hogy az emberek lelkében is minô károk keletkeznek.

Mégis, mit remél a jövôtôl?

2002 április 13-án, szombaton valami csoda történt itt Magyarországon. Hasonló ahhoz, mint 1956-ban. Másfél millió magyar emberrel szemközt ültem a tribünön a Kossuth téren, és láttam, hogy a Bajcsy Zsilinszky útig megtelt a város. Azt még nem tudtam, hogy az alsó rakparton és a Margit hídon is álltak. Megjelent egy fény az emberek szemében, amit utoljára ama szent forradalom és szabadságharc napjain láttam. Azóta több, mint nyolcezer polgári kör alakult meg az országban, melyeknek spirituális kapcsolataira már lehet építeni. Az emberek azóta együtt gondolkodhatnak, mi legyen a falvakban, a városokban, a kerületekben, hogyan kellene tovább élni, mit kellene tenni. Én úgy gondolom, hogy nem igaz az a félelemteljes kijelentés, hogy az országot a polgári kormányzat kettészakította. Az igazság ezzel szemben az, hogy az ország egyik fele a szükséges mértékig európaivá változott, és közben ráébredt, hogy magyar. A másik fele nem. De elkerülhetetlenül, elôbb-utóbb a nemzet másik fele is eljut ahhoz a normális magatartáshoz, hogy büszke legyen magyarságára. Ám ahogy az ország nagyobbik fele negyvenöt-ötvenöt éves agymosás, szellemi nyomás után szinte egyik pillanatról a másikra vált április 13-án élô emberré, a kisebbik, alvó fele is elôbb-utóbb fölébredhet. S nehogy bárki is türelmetlennek higgyen. Mint építész, nagyon is jól értem, minô életformát jelenthet egy fôvárosi lakótelep negyedik-hetedik hetedik emeleten, ötvennégy négyzetméteres bunkerben lakni, ott együtt lenni a gyerekekkel, vendéget fogadni. Én egyes, önmagukat szegénypártinak, baloldalinak valló gondolkodókkal ellentétben soha nem proliznám, lumpenezném le ezt a réteget, hanem nagyon odafigyelnék rájuk. Ugyanis a kölni, a stockholmi és más példákból tudjuk, minô jövô vár a lakótelepekre. Nem az a fô baj, hogy építészetileg robbannak le, hanem hogy a lakóik erkölcsileg mennek tönkre.

Pósa Zoltán

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu