buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Valami a vérről


2005.02.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ez a könyv nem a vérről szól. Nem a bennünk s minden fejlettebb élőlény ereiben keringő „életadó” folyadékról, mely orvosi és egyéb célokból lecsapolható, megfigyelhető, osztályozható, általában hűtve tárolható és újrafelhasználható – ezt tudjuk.

A vérnek ez a formája, mely a vérbankok jól beváltható valutájaként a XX. században „elsőrangú nemzeti nyersanyagforrás” is lett, s amelyhez már alig-alig meglóduló sci-fi fantáziák a „vérszámvitel” intézményét csatolták, elsősorban a vér még további természettudományos megismerése, mesterséges előállításának lehetőségei felé siet. Ettől a minden ízében hasznossági-gazdasági érdekeken nyugvó megoldáskereséstől látszólag távol esik az az évezredek alatt felhalmozott, sokféle tudás, amely az emberi civilizáció legkülönbözőbb korszakaiban és helyein megszemélyesítette, démonizálta, vallásos rajongás tárgyává tette vagy bármiképpen a maga számára megszelídítette a vért.

Gudrun Schury könyvének alcímében jelzi, hogy ezúttal a vér kultúrtörténetét kívánta megírni, minthogy – s ezt mindjárt látni fogjuk – a vérnek csak kultúrtörténete lehet. Idézi Claude Lévy-Strauss véleményét, mely a vérfertőzés tiltásában és az exogámia kívánalmában látja a természetből a kultúrába való átlépés kezdeti feltételét, s mely így inherens módon a kultúrtörténet, mint műfaj közepébe illeszti a vérrel, vérségi kapcsolatokkal való foglalkozást, elmélyülést. Ez a vér mint komplex- vagy szupermetafora (nézzük csak meg a világirodalomban befutott szédítő karrierjét!) koronként változó és változatos szerepéről szóló könyv tehát par excellence kultúr- (és kultusz-) história. E történet – amint a szerző is sejteti – nem írható le a folklorisztikus, vallási megszállottságok lassú, évszázados meghaladásaként, mely végül beletorkollik a kortárs orvostudomány jelenlegi eredményeibe. Több helyütt kimutatja, hogy a mostani életkörülmények vérrel kapcsolatos elképzelései, rögzülései valójában az ősi, archaikus, tudományosan verifikálhatatlan sejtelmek modern továbbélései, sajátosan aktualizált változatai. A szerzőnek korunk tudományát illető fölényes iróniája tehát tartalmazza ezt a nyugtalanítóan evolucionista tudománykritikát, illetve azt a belátást, hogy amint elkezdene a vérről, mint „egyszerű” (de valójában „egy egészen furcsa”) nedvről írni, máris eltévesztené kutatása eredeti irányát, és a vér (nem létező?) történetébe bonyolódna bele.

A könyv kilenc fejezetben járja körül tárgyát, a vért, vagyis – most már tudjuk – sokkal inkább a hozzá kapcsolódó képzetek, szimbólumok egész tárházát. A kalandos, érdekes, olykor meghökkentő útra az irodalomtörténet, vallástörténet, az orvostudomány történetének, a kriminalisztika történetének, a hadi tudománynak, a művészettörténetnek vagy a filmművészetnek az eredményeit hívja segítségül Schury. Itt minden tény és adat annyiban érdekes, amennyiben hozzásegít egy-egy kor, vagy egy-egy nézet, akár pszichopatológiai jelenség vérrel kapcsolatos viszonyának megfejtéséhez, mely nyilvánvalóan eltér annak mai, átlagos vagy normális kezelésétől. A rendellenesség (mely e munkában éppúgy jelentheti az egész középkori kultúra vérrel kapcsolatos, széles körben elterjedt hiedelmeit, mint Hasfelmetsző Jack vagy Gilles de Rais báró valódi gaztetteit) lehetne e könyv hívószava. Ez a hívószó azonban, minden aggályos ön- és jelenkorkritikán túl is kialakítja a véleményeknek egy olyan fiktív körét, melyhez képest a történeti vagy habitusbeli eltérések másként, akár kórosként mutatkozhatnak meg. Mind a szerző, mind az olvasó (aki a szerzővel tart) ennek a hipotetikus normalitásfogalomnak a lebeg(tet)ésében érzékeli és borzongja végig a könyv javarészét. De ez a normalitásfogalom kérdőjeleződik meg a mű legfurcsább, egyébként példás bátorságról (mármint az önkritika és a konfliktusvállalás bátorságáról) tanúskodó oldalain is, a Victor D.-vel rögzített beszélgetésben.

Szerencsére ez a láthatatlanul és akaratlanul is kategóriák közé szorított normalitás eltűnik, mihelyst a vér művészi felhasználásáról olvasunk. Amikor erről a jótékony és megtisztító „mészárszéki mámorról” (Bohumil Hrabal) esik szó, akkor a korábban, a mindennapokban szélsőségesnek elkönyvelt viszonyulások hirtelen feloldódnak az esztétikai kíváncsiság vagy a radikális esztétikai tett terepén. A vérnek ez a pozitív és hívogató szellemi izgalma látszólag csak az utolsó fejezetben, megannyi véres szenzáció és rekord után következik el, ha jobban megnézzük azonban, láthatjuk, hogy mindvégig ez – a vérrel való egyéni találkozás művészi oldala: a jólformált döbbenet – szolgáltatta Schury könyvének az éltető, elevenen tartó energiát. Az e kérdésben (is) kötelezőnek tekinthető művek: a Biblia vagy a homéroszi eposzok kivételével a bemutatott irodalmi és kortörténeti anyag a német kultúrkör részletes(ebb) áttekintését vállalja csupán, s még azt is csak rendkívül vázlatos formában. A német mondákat, a Grimm-meséket, Goethe és Thomas Mann műveit idézi legtöbbször a szerző, mégsem állíthatjuk, hogy ettől a munka germanista érdekeltségűvé válna, mert a példaanyag itt nem a megismételhetetlen egyszeri, hanem a lehetséges egyik szerepét hívatott betölteni. A Goethe levelében emlegetett francia betegség, vagy a vérben egyesülő szerelem- és halálfantazmagóriák Thomas Mann álomleírása kapcsán: egyik esetben sem állíthatnánk, hogy hasonló előjelű francia, angol, vagy magyar példák nem állnak ugyanígy készenlétben. Mint ahogy azt sem állíthatnánk, hogy e könyv maradéktalanul és hiánytalanul összegyűjtötte a világ vérrel kapcsolatos tudásait, mert azok szerteszórtak. De e kicsiny metszet segítségével is átfolyt valamennyi előttünk a végtelen vérvonalból, s megtudtunk valamit: valamit a vérről.

Gudrun Schury: Éltető nedv – A vér kultúrtörténete
Kalligram Kiadó, Pozsony
232 oldal, 1900 Ft

 
 
 

Tóth Ákos

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu