buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Meddig bírja az iskola, hogy elfelejtettünk róla rendesen beszélni?


2005.02.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Pontosabban, hogy el tetszettek felejteni az iskolával törődni, az iskoláról gondolkodni, az iskolára figyelni? Politikusok, vállalkozók, akadémikusok, háziaszszonyok, újságírók, tévések, polgárok és a többiek. (Azért nem vállalhatok itt még illendően sem közösséget a mulasztásban, mert hát tanár volnék, de anynyira azért mégsem elvetemült, hogy a magam rovására elkövetett dolgokkal vádolnám magam.

Noha amúgy persze természetesen ez is jellemző ránk, hogy mi tanárok nagyon is szeretjük a közös felelősségvállalást, hogy hol rontottuk el, szegény hazánk, mintha ezzel emancipálódhatnánk némelyest, hogy éppúgy fáj a fejünk, mint a fejeseknek, de most mégse.)

Jelentem, az iskoláról való megfeledkezést a végtelenségig lehet húzni. Szóval nincs semmi baj. Csak olykor adódnak, feltűnnek következmények. Mint most is. Amikor az iskola szem elől tévesztésében érdekes fordulat állt be.

A szakértők már össze vannak zavarodva egy ideje, ez nem újdonság, nem értik egymást, nem is beszélnek egymással, nem is néznek egymásra. Ahogy az iskolára is csak tükörből. Nagyjából minden megértési kísérletük csődöt mondott, és egyáltalán nem tudható, az volt-e a baj, hogy sokszor ők írták a napirendet, a házirendet, főhatóságnak és világvégi kis iskolának vagy épp az, hogy nem elégszer? Ami pedig a nem szakértő társadalmat, a nyilvánosságot, az iskola szellemi pozícióját illeti, ha volna kétség, hogy azért talán mégsem annyira gyalázatos a helyzet, persze, ne durváskodjunk, de ezt a mégsem annyira gyalázatos helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Mindentudás Egyetemének évek óta tartó nagy ünnepi sorozatában még egyetlen iskolai téma nem került szóba, még egyetlen iskolatudományi (iskolamesteri-iskolaművészeti) előadás nem hangzott el. Így tessenek hinni az iskola mindenek fölötti fontosságáról mindenütt hallható egyetemes és általános hazai szólamoknak. És a friss hír, hogy ez a Mindentudás Egyeteme kapta a jó szándékú magyar vállalkozóktól, a közönség lelkes közreműködésével a legjobb tanár díját. Egy olyan tanár, aki megfeledkezett az iskoláról.

Viszont van itt egy friss könyv, a megújult Magyarország felfedezése sorozatban, Szilágyi Gyulától, Megbukott az iskola? címmel. Ez azért valami új. Új, persze, hiszen jó ütős címe van, a nyilvánosság föl is kapta kissé, mintha KIBORULT VOLNA A TINTA, ez azért mégis érdekes, ha nem is halálos.
Nos, ha hiszik, ha nem, az iskola megbuktatására vállalkozó szociográfus pontosan olyan képet festett tárgyáról, mint egy kiöregedett távolsági sofőr a nőkről. Neki az élő nő a boltban, a szomszédban, a saját lakásában már semmi, nem is látja, ha nézi is, ha próbál is beszélni róla, neki csak a saját képzeletbeli kalandjainak feslett hölgye a valóság.

Ne higgyék, hogy tréfálok, vagy túlzok. A fantasztikus szociográfia Mária Teréziától a PISA felmérésig kalandoz, szakoktatástól egyetemig, kis falutól, gyógypedagógiáig, komoly statisztikáktól vicces káromkodási táblázatig, szociológiától hócipőig, 180 oldalon, ami csak a szerző eszébe jut. A könyv nagymonológjait egy egészen különös beszélgetőtárs mondja el – épp úgy kurzívval van kiemelve a szövege, mint a monogrammal és iskolai státusszal jellemezett interjúalanyoknak –, akit a szerző (az Ismeretlen Pedagógus)-ként azonosít. És aki olyan sületlenségeket mond nagy hangon az iskoláról, hogy az olvasónak könnyen tátva maradhat a szája. Hogy egy szociográfia kifejezetten az iskoláról szóló sommás, lapos, egyoldalú, előítéletes, tudálékos vélekedések gyűjteménye legyen, az még csak hagyján, de hogy mindezek bajnoka, az „Ismeretlen Pedagógus”, legyen, a névtelen hős, aki mindig megtapizza a lényeget (a szerző alteregója vagy rossz szelleme, mindegy), az azért már mégis csak az önismeret ellenforradalma. Akárhogy vesszük.

A könyv meghatározása az iskoláról, leleplezve Mária Terézia álságos iskoláztató buzgalmát, (s egyúttal mindenkit, aki iskola közelébe kerül) a következőképpen szól: „a társadalom hosszú távú stabilitása úgy biztosítható legolcsóbban, ha gondoskodunk arról, hogy az utódok mindenben pontosan ugyanúgy cselekedjenek, mint az elődök. Az ugyanúgyra meg kell tanítani, arra pedig hogy cselekedjenek, rá kell szoktatni az éretlen korú ifjakat. A cél elérésének államilag intézményesített eszköze az iskola.”

Ha a felséges királyné így gondolta volna, akkor rosszul kalkulált volna, az iskola épp csak az ugyanúgyra nem jó, képtelen magát ismételni, és talán nem is a cselekvés ismételgetésére való klasszikus helyszín. Hiszen se kapa, se ló. (Azt azonban, hogy legolcsóbbságának kiemelése milyen fondorlatos történelmi célzás, mikor drágább közintézményt nem könnyű találni, nem találgatnám.) Mindenestre alig érthető, és alig követhető, hogy ha az iskola eleve a kicsinyes és primitív hatalmi önzés eszköze, miért baj, ha bukásra áll.

Ez a kezdet, aztán szó esik a „körülszaros iskoláról, különböző változatban, és valahogy mindig ennyire frappánsan és közönségesen, mintha minden tanárból eleve dőlne a hülyeség, elég ha kinyitja a száját. (Úgy értem, mintha a szerző ugyanolyan eredetire stilizálta volna beszélgetőtársai szövegeit.)

A nyomozás tárgya, hogy miért is romlott a magyar iskola teljesítménye az utóbbi harmincöt évben. De egy kicsit távolabb kerülünk a megértéstől, mint ahol tartottunk eddig, mert a szerzőnek nagyon szelektív a figyelme és nagyon kevéssé türelmes. Majdnem oda jutnánk vele, ha követnénk a gondolatmenetét, hogy ha tökös legények maradtak volna tanáraink, és nem álltak volna le tananyagot csökkenteni szíre-szóra, ma is a csúcson volnánk. De itt valakik folyton akadályozzák a nagyon is tudásra szomjas hazai ifjúságot a tanulásban. Mert ugye, lám, Jókai is telhetetlen volt a tanulásban, napi tizenhat óránál nem adta alább, és vitte is valamire, naná, bezzeg, ha beleesett volna egy tananyag-csökkentési hullámba, biztos hogy tele lett volna helyesírási hibákkal a Kőszívű.
Persze, lehet, hogy ezt az új típusú szociográfiát Magyarország felfedezése közben kell olvasni, hangosan, hogy asztaltársaságok kedvencei legyünk, amint előadjuk a „seggzsírtól fényes svájcisapkás” történeteinket.

De térjünk vissza az Ismeretlen Pedagógusra, aki a könyv vége fele járván, utolsó monológjában a következő tanáros összefoglalását adja könyvének, a könyve által jellemzett oktatásügyi helyzetnek: „Évekkel ezelőtt olvastam egy idevágó történetet. Főszereplője egy fiatal, ambiciózus karmester, aki arra kap megbízást, hogy a vak muzsikusok szimfonikus zenekarát dirigálja a süketek otthonában élő zenerajongóknak adott koncerten. Amennyire én látom, a közoktatás vezérkara négy évenként hasonló helyzettel kényszerül szembenézni.” Most azon túl, hogy a süketeknek még vakon sem lehet nehéz zenélni, és azon túl hogy ez a poén talán nincs a legjobb helyén a Gyógyító pedagógiát követő fejezetben, ha egyáltalán bárhol jó helyen lehet, és azon túl, hogy a könyvben erről a fiatal ambiciózus karmesterről a pedagógiában, akit a körülmények sújtanak, hogy legalább azonosíthatnánk, egyetlen szó sem esett, azért mint tanár, ha nem is csodálkozom, de föl vagyok háborodva, hogy egyszerűen csak egy sületlen vicc idióta fogyatékosa legyek egy valaha jobb napokat látott nemzeti önismereti program egyik kötetében. Ez azért elég durva tréfa volt, azt gondolom. (És attól félek, hogy amikor a szerző leírta, hogy „olvastam egy idevágó történetet”, akkor nem is viccelt.)

Szóval ennek már a fele sem tréfa.

Szilágyi Gyula: Megbukott az iskola?
Magyarország felfedezése sorozat
Osiris Kiadó
192 oldal, 2980 Ft

 
 
 

Takács Géza

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu