buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 16, hétfo
Etelka és Aletta napja





















Évfordulók:
1859: Wilhelm Grimm halála
1883: Kós Károly születése (Temesvár)
1991: Vas István halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ilia ’70


2005.02.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Előttünk egy bizonyságot tévő könyv. Bizonyságot arról, hogy ha író, irodalom közeli személy, pária komolyan tekint feladatára: viszonyulást keres. Ki az erkölcsi mértéket adó, kivel egyezik vagy éppen kivel vitatkozik? Ebben az esetben szó sincs vitáról. A szeretet különböző hőfokán izzanak, égnek vagy lángolnak a megszólalók az „Ilia-intézményről”.

Mi, a ’70-es (úgy látszik az említett szám misztikája kísért) évek elején „szocializálódottak” (talán mondhatom plagizálva) mindannyian Ilia Mihály köpenyéből bújtunk elő; így vagy úgy. A szerencsések: mint tanítványai éveken keresztüli, kölcsönös figyelemre alapozott, életre szóló muníciót kapva. A kevésbé szerencsések (úgy, mint én is), nem voltunk iskolai, egyetemi tanítványai, de későbbi találkozásainkkor – néha csak rövid megjegyzéseiből is – útmutatást kaptunk.
Mindannyian emlékszünk egy, két, három olyan tanárra, aki meghatározta további szellemi fejlődésünket. Érdemes végigtekinteni a magukat Ilia-tanítványnak vallók során: kiket nevelt fel Tanár úr – nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a nemzet, a magyar kultúra szeretetének (akik közül természetszerűen csak néhányan kaphattak szerepet a kötetben). Járja egy mondás: Ilia Mihály nem tud úgy harminc kilométert megtenni Szegedtől, hogy ne találna olyan tanítványra, akinél szállásra ne lelhetne. Ezek a 30 kilométerek jócskán túllépték az ország határát.

Nos ezek a valódi és virtuális tanítványok, valamint kor- és pályatársak, több mint harmincan ajánlják írásaikat Ilia Mihálynak, a kiadó – a köszöntéseket, megemlékezéseket illetően már sorozatnak tekinthető folyamának – új kötetében.

Az irodalmi életben betöltött szerepét, személyiségének széles körben magasra emelt elismerését Vekerdi László egyfajta verespéteri közösségi magatartás-eszmében véli megtalálni („amelyikben már nem lelte a helyét a rosszfajta ember, még ha véletlenül bekerült volna is”).

Az írások jó része személyhez szóló, műfajilag sokféle; vers, mint a fentebb idézett Zaláné, vagy Géczi Jánosé, sok a szépirodalmi ihletésű memoár, esszé, novella is, mint Tóth Béláé. A megszólalók tanári, szerkesztői, irodalomtörténészi munkásságát mérlegelik külön-külön, vagy egymásra hatásuk szétválaszthatatlan egységében. Ahogy Sándor Iván írja: „…gyanítom, hogy az Ilia-állandóság nemcsak katedra, könyvtár, levélbélyeg-áradat. Az állandó figyelmet jelenti az értékekre, az új művek folyamatos befogadását, az ország sorsának aggódó figyelemmel kísérését, a mentalitáshibák bírálatát, a tanári ethosz makulátlanságát.”

Szokás őt korunk Kazinczyjának nevezni, abban az értelemben, hogy irodalomszervezőként (és az irodalmi „ügyekben” mindenről tudóként) jóformán mindenkivel levelező kapcsolatban áll. (Van olyan nagy tekintélyű szerkesztő ismerősöm, kb. 500 kilométerre a fővárostól, aki – holott régóta jó kapcsolatban áll Iliával – „féltékeny” volt arra, hogy a Tanár úr elsősorban lányaival levelezett.)
Az erdélyi „partnerek” közül a Gáll Ernővel, a Korunk egykori főszerkesztőjével való kiterjedt, sok évig tartó levelezésének Dávid Gyula és Csapody Mikós is tanulmányt szentel. Maga Gáll Ernő így emlékszik erre a kapcsolatra: „Meggyőződésem, hogy ha összegyűjtenénk és közölnénk az összes Romániába címzett Ilia-leveleket, művelődésünkről szokatlanul sokoldalú és mély kép bontakozna ki… Mert… rendszerint többet tudott rólunk, mint mi magunk.” Dávid Gyula – szinte folytatva Sándor Iván idézett gondolatát – keserűen panaszolja, hogy az elmúlt évtizedek alatt szétszakadóban a kapcsolatok, eltűnőben az egymásra figyelés. Ebben az értelemben nem nagyon találni követőit, holott a hetvenes években éppen ilyen szellemi elemózsiával tarisznyázta föl és bocsátotta útra tanítványait kalandozásra a Kárpát-medencében.

Fel-felsejlenek a kötet írásaiban nem, alig vagy ritkán megnevezett Ilia-hívők is (Baka István, Temesi Ferenc). Ha visszatekintünk műveikre, rendre felbukkan a Tanár úr, Szerkesztő úr alakja.
A Szerkesztő úr... Domokos Mátyás idézi azt a neki címzett ’74-es levelet, amelyben Ilia a Tiszatáj és saját helyzetéről ír: „A lap alapgondolatát támadják és kérdőjelezik meg lenn és fönn, nem tudom elviselni, hogy immár évek óta két munka mellett még arra is erőt kell fordítanom, hogy igazamat bizonygassam… A szerkesztés lényegét támadja a lokális érdek és az országos mucsaiság… Alapelveimet kellene föladnom, ha ebben a helyzetben folytatnám a szerkesztést. Ezek pedig voltak: összirodalmi folyóiratot csinálni itt, a magyarság sorskérdéseit, a szomszédos országok magyarságának dolgait és a kelet-európai kapcsolatokat jelenvalónak tudni…” Nehezen feldolgozható, szinte kiheverhetetlen visszavonulásra késztették ezen a téren. Bár megfosztatott tőle, a köztudatban és erkölcsileg „…lap nélkül is szerkesztő maradhatott” – idézi Zelei Miklós.

Tegyük hozzá: mindkét munkáját, az egyetemit és a szerkesztőit is az állambiztonsági szervek figyelő tekintete és legfőképpen: élesre hegyezett füle előtt végezte. E két helyen kívül még – biztos, ami biztos – lakásán is lehallgatták. (A kötet írásaiban visszatérőn felbukkan ez a motívum, de megfigyeltetéséről különösen mellbevágó Maurits Ferenc: Besúgó-rajz c. képe.)

Ha szó esett az országos dolgokról, Kárpát-medenceiekről, magyarságról – kapcsolódjunk vissza a szülőföldhöz, Tápéhoz. Újra és újra felbukkan. Szív Ernő (akit néha Darvasi László „álnéven” is olvashatunk) Ilia és Baka-tisztelő (rajongó?) sorai: „Oliver Kahnnal kell kezdenem, aki egy interjúban azt mondta, ostobaság az, ha a gyengébbnek szurkol valaki. Mert győzzön, mindig győzzön csak a jobbik. Szerintem ne győzzön mindig a jobbik. Én, ha a Real Madrid a Tápé ellen játszik, a Tápénak szurkolok. Roberto Carlos leállítja a labdát szabadrúgáshoz, és azt kiabálom, hajrá Tápé, izé illéri, illéri előre.”

(Személyes emlékeimből: mások által is többször felelevenített eset, mert többször is elmondta Baka István. A már emlegetett kitűnő költő, műfordító, szerkesztő – aki végül is élete végéig szülővárosához, Szekszárdhoz is elszakíthatatlanul kötődött – megvallotta, hogy az élet kacskaringói folytán elkerülve onnan, szellemi és fizikai értelemben véve is új otthont teremtve Szegeden, mi kötötte, illetve tartotta ott: Ilia Mihály barátsága, és a Kincskereső.)

A kötetben publikált saját írásai mellett – a két szerkesztő, Füzi László és Lengyel András körültekintő, derekas munkát végzett a könyv összeállításában. Szép, követésre méltó arányban tartják a személyes hangú írásokat, és az Iliának ajánlott, de másról, más témákról szóló tanulmányokat, pl. olyan „csemegékkel”, mint Mészöly Miklós a „régi” Mozgó „utolsó” (elmaradt) számába szánt (notesz-vegyes) jegyzeteit, és az azt közreadó Thomka Beáta-tanulmányt. Persze hosszan sorolhatnánk a többi írást is.

Végezetül álljon itt a fiatalabb tanítványok közül Balogh Tamás néhány sora: „Ilia tanár úr egyszer elmesélte nekem, hogy az irodalom nem más, mint kézfogások története. Átvitt értelemben is, és szó szerint is. Hogy ő találkozott például Kassák Lajossal, Németh Lászlóval, Füst Milánnal, Illyés Gyulával. Ők találkoztak Adyval, Kosztolányival, Babitscsal, Móriczcal. Ők Mikszáthtal, Jókaival. Ők Arannyal, Petőfivel. Ő Vörösmartyval. Ő Kazinczyval. Ő Csokonaival. És így tovább. Én pedig Ilia tanár úrral. Hát általa én is kezet fogtam mindenkivel, talán még Homérosszal is.”

Ilia '70. Írások 70. születésnapjára
Bába Kiadó
335 oldal

 
 
 

Gáspár György

Bába és Társai Kft.

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu