buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Magyar telivér


2005.02.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A magyar recepció-történet egyik legérdekesebb állomása András Sándor Fehérlófia-elemzése. Ugyanis nem könnyű feladat elé állítja az érdeklődőt a „géfini univerzum” a maga – nálunk szokatlan – szövegfolyamával, amelyben a szabadvers – levél – dráma – esszé – ráolvasás – paródia – napló – és elbeszélés-elemek a fennkölttől a blaszfémiáig, az álomszerűtől a legvaskosabban naturális jelenetekig szabadon vegyülnek, valamifajta furcsa kollázs-egyveleggé állva össze. Maga az interpretátor így igazítja el „a mindenre kész, de sohasem mindenre felkészült” olvasót: próbáljon „játékosan ugrani és úszkálni” ebben a sokhangú, sokrétű, fergeteges szövegözönben, nehogy belefulladjon.

A tizenkét részre tervezett – de a kilencedik résznél egyelőre lezárt – „műfajtalan”, minden linearitást felszámoló szövegegyüttesben hiába keresnénk akár logikai, akár kronológiai sorrendet (jóllehet a személyes és a történelmi dátumok egyaránt nyüzsögnek benne). Minden szereplő maszkot visel, mint Hamvas Béla Karneváljában; maga az írói alterego is több álarc mögé rejtezik (K.G.L. – G.L. – P/álóczi/ Arthur – Fehérlófia, Bohóc stb.). Arthur, a táltosjegyekkel született költő mozaikokból összeálló sorstörténete nagyjából emlékeztet ugyan az író életrajzára – jegyzi meg András Sándor – de alakját a mondai elemek is át-átszínezik (Arthur király, a „kerekasztal”, Lancelot és a szent Grál mitológiája stb.), s az őt körülvevő barátok (celliek, montreáliak, arcanisták stb.) szellemi jelenléte is mindvégig érzékelhető a háttérben. A keret: a magyar történelembe ágyazott személyes múlt (a celli diákévek, a háború, 1944, majd a Rákosi-évek, 1956 októbere s azt követően az USA, Kanada, a montreáli egyetem oktatói tapasztalatai, az elementáris világirodalmi élmények, E.Pound, Ginsberg, Burroughs, Borges stb. szellemi sugallatai). András Sándor, aki többé-kevésbé maga is részese volt mindezen élményeknek, nemcsak értően és élvezetesen elemzi, hanem az újraalkotás izgalmával követi és bogozza ki az összekuszált történés-fonalakat, felfedve előttünk a géfini univerzum titkát – az abszolút független „világban-való lét” örömét („nem adnám semmiért ezt a zimankós szabadságot”).

A Fehérlófia esztétikai megformálásának, szövegszervezési eljárásainak sajátosságait kimagasló elméleti felkészültséggel veszi számba a szerző. Kitüntetett – szeriális – szerepet kap a műben a fehér szín, amely voltaképpen a „világszülésre” utal (fehérló, fehér ló, fehér ősló, a fehérsörényű aszszony fehér fényben hozza világra magzatát, a hatalmas gyermek-ősöreg-embert, a táltost, fehér a közös otthon is, „mely mindannyiónkra vár”; a fehér Apa haja fényfehér – azaz ő Isten-imago). Ugyancsak szériaszerűen futnak végig a művön az apró betéttörténetek, ismétlődő láncolatot alkotva, a mikro-részletek egymással mellérendelő viszonyban ágyazódnak be a makro-szintbe. Az antimimétikus alkotási módnak nem mond ellent, hogy realista-naturalista, sőt szürnaturalista betétek is be-beékelődnek a szövegbe (emlékmozaikok a gyermekkorból, Fanyűvővel és Krisztinával való „játékok”, majd a deportálás megrázó élményei s az ötvenes évek rémtörténetei stb). A Fehérlófia – mint szövegkompendium – eddig elkészült tömbjéhez nem racionális elvárásokkal kell közelítenünk – hangoztatja András Sándor –, hanem érzékszerveinkkel, mint élményvalósághoz. Lehet, hogy a ráció számára abszurdnak tűnik a mű, pedig csupán képekben szól hozzánk (ideértve az ideogrammatikus-vizuális-akusztikai elemeket is ). A mű legfontosabb poétikai újdonsága – interpretátora szerint – , hogy nem az egyes hangok (személyek, alteregok) a fontosak itt, hanem az ÉN-kórus egésze, azaz a mű erőterét a polifón többszólamúság alakítja. Az író kalandozása a különböző létszférákban valójában önkeresés (utazás önmaga bensejébe). Saját magát megsokszorozva „játszik” az író különféle maszkjaival, önnön tudattalanját kívánva felszínre hozni. Mindegyik ÉN-jét ironikusan kezeli, eltávolítva önmagától – így tárulhat fel lassan-fokozatosan mély ÉN-je: KGL hétköznapi, valós énjének legrejtettebb összetevői.

Fehérlófia a IX. részben kilép a meséből (Bohóc jelenti ki: „Rózsa Sándor nem ül többé paripán, Fehérlófia eltávozott az élők sorából”), ami persze nem azt jelenti, hogy a regényfolyam lezárult volna – jöhet még folytatás, de már az eredeti mesehős nélkül. Fehérlófia mint „szerelmes” vágyakozott sokáig – viszonzás nélkül – szülőföldje, otthona után, de már tudja: nincs hova visszatérnie, hiszen a haza nem ugyanaz többé, mint amelyet elhagyott. Ezért kell eltűnnie a regényvilágból. Marad tehát KGL számára az írás mint egyetlen megtartó erő, s majdani (virtuális, szellemi) hazatérésének záloga. Vagyis a mű és írója immár külön életet él: az előbbi – halhatatlanságában – hazatalál, az utóbbi : halandóként, valahol messze Európában fejezi majd be különös életét.

András Sándor kiváló elemzése talán hozzájárul ahhoz, hogy KGL is elfoglalja mielőbb az őt illető helyet a magyar irodalmi életben.

András Sándor: Futamok Kemenes Géfin László Fehérlófia c. művéről
Magyar Műhely Kiadó

 
 
 

G. Komoróczy Emôke

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu