buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hármas kórterem


2005.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A magyar költészet az utóbbi évtizedben – főleg a fiatalabb költők munkáiban – a könynyedebb, játékos, sőt néhol a kifejezetten vicces hangvétel felé fordult, és az ennek alárendelhető nyelvi eszközöket részesítette előnyben. A közelmúlt leginkább figyelemre méltó pályakezdései szinte kivétel nélkül ebbe a sorba állíthatók, Varró Dánielé vagy Orbán János Dénesé éppúgy, mint Karafiáth Orsolyáé. Annál feltűnőbb, hogy az idei könyvhétre három, harminc körüli költő, Acsai Roland, Lövétei Lázár László és Németh Zoltán szinte egy időben, ám egymástól függetlenül olyan versesköteteket jelentetett meg, melyek mintha szembe mennének az elmúlt évek tendenciáival, azaz talán egy új, az előzőhöz hasonló távlatokat nyitó beszédmódot honosítanának meg. Bár az is igaz, hogy e három kötet megérkezését hatékonyan készítette elő Borbély Szilárd kiváló, több irodalmi díjat is begyűjtő 2004-es kötete, a Halotti pompa, mely már megmutatta, milyen lehetőségei lehetnek a mai laza, akár olvasóbarátnak is nevezhető szövegek között a tragikust újszerűen megszólaltató, komoly, ám önmagát nem ódivatúan komolyan vevő költészetnek.

A három kötet közös hívószava a betegség. A betegség konkrét, kórházi jelentése, és a nyilván ettől sem független lelki megjelenése. Mindhárman sokat tudnak ugyanis a test szenvedéséről, de mintha mégsem erről, hanem a betegségekkel való együttélés kínjairól, a kiszolgáltatottság elkerülhetetlenségéről, és a levertségben megjelenő halálélményről szeretnének beszélni. Lövétei a rák elleni küzdelemről, Németh tüdőszanatóriumok és az urológiai műtétek magányáról és megaláztatásáról, Acsai pedig a szorongásról, a félelmekről és a depresszióról. A közös élményt megszólaltató versnyelvek azonban jelentősen különböznek: Németh a kimondás hidegségére és nyersességére helyez hangsúlyt, Acsai megformálja, szépen hajlítja a verset, Lövétei távolságtartóan beszél a halál torkában, nagyon jól tudva, hogy a szenvedés az egyik legnagyobb lírai közhely.

Németh Zoltán az előző, A perverzió méltósága című kötetében már megmutatta, hogy egyáltalán nem riad vissza a tabuk kimondásától, ahogy a megszokottnál nyersebb, durvább, kegyetlenebb megfogalmazásoktól sem. Ott a pornográfia szavait és képeit használta, most a mészárszékek és a horrorirodalom fogalmait viszi be az amúgy békés, vidéki gyógyhelyek falai közé. Kórház című versében lakonikusan jegyzi meg: „az emberek mind véreset vizelnek”, de aztán megtudjuk, hogy az osztályon gyakorlatilag minden véres, a lepedőtől a wc-ülőkékig, minden vér- és genny- és húgyszagú és mindenhonnan fájdalmas nyöszörgés, netán üvöltözés hallatszik. A katéterek felhelyezésének kínjai, avagy a vizelés során kierőltetett vérdarabok koppanásai meglehetősen taszító, már-már undorító szövegeket hoznak létre, melyek ugyanakkor mégis magukkal ragadnak – épp nyíltságukkal hökkentenek meg.

Németh nyilván nagyon sokat tud az olvasóban lévő félelmekről, ahogy a tabuk feltörhetőségéről és a bennük lévő energiákról is. Ő azonban mégsem megbotránkoztatni akar, hanem elsősorban ennek az általában szemérmesen kezelt témának a felszínre hozása, a kimondás általi átértékelése érdekli. Ettől lesz kemény és kegyetlen ez a kötet, egyszersmind ritka olvasmányélmény. Külön érdekesek ugyanakkor a versekbe szőtt szlovák nyelvű sorok és idézetek, melyek a felvidéki költő részéről egyszerre jelzései a kulturális gyökerek keveredésének és a tátrai kórházak idegenségének és hivatalosságának, illetve a fájdalomban szükségképpen fellépő magánynak.

Kétségkívül az erdélyi Lövétei Lázár László kötete a legmegrendítőbb, holott mindent megtesz azért, hogy ne érezzünk szánalmat és megrendülést: „huszonévesen kellett a rákhoz / hozzászoknom, mint levélnek az ághoz / (és ha nem félnék, hogy elrontja a pátosz / a verset teljesen, zene helyett / lovagolnék még ezen a témán)” (Egy kicsit fáj). Ő nem ír a test fájdalmairól, ennél sokkal jobban foglalkoztatja a halál fenyegetése, és az e fenyegetésre adott válaszok lehetősége, illetve a méltatlanul rövid élet („Harminckettő leszek vajon? / Van még huszonnégy hónapom?”), az árván maradó családdal szembeni felelősség, a gondviselő számonkérése, a tanácstalanság és a betegséggel szembeni tehetetlenség. Ihlete tehát elsősorban az élet és a halál konfliktusából fakad, egzisztencialista jellegű, hangsúlyos végkicsengésével együtt: „Szenteld meg minden napodat” (Tíz parancsolat).

Az igazi teljesítménye azonban nem ebben van, hanem épp a költői magatartásban, mely nem a szenvelgő, önsajnáló hangot keresi, hanem a néhol szinte közönyös, vállrángató és önironikus beszédben találja meg lehetőségeit. Lövétei képes játszani, sőt nevetni ott is, ahol véresen, sőt halálosan komoly dolgokról beszél, máshol pedig közli, hogy unja a témát, a kórházat és a reménykedést, unja az elmúlást értelmező bölcseket, soknak érzi Kosztolányit és József Attilát, és tulajdonképpen a versíráshoz sincs kedve. A kötet végén, a megindult gyógyulás bizonytalan fokán a beszélő aztán – önigazolásként is – két szék között, azaz élet és halál között találja magát: visszatáncolt ugyan a halál küszöbéről, ám az életbe nem tudott visszatérni. Ráadásul ezen a helyen is ki meri mondani, hogy ami késik, nem múlik.

Két társához képest békésebb, kimértebb, mégsem kevésbé felkavaró Acsai Roland új, immár harmadik kötete. Ő csak utal gyermekkorának végeláthatatlan szanatóriumi éveire, az asztma gyötrelmeire, ám közérzete nem csak ettől borús. A betegség nála inkább allegória, és voltaképp mindazt jelenti, ami az ébredéstől az elalvásig ránk vár. Ebben a költői világban ugyanis mindent áthat a szorongás, a depresszió, az állandó bezártság-érzet és a kedvetlenség. A gyógyszerek, a gyógyulás, illetve a költészet mint lehetséges terápia viszont csak úgy válik témává, hogy közben az olvasó is csontjaiban érzi az oldódás lehetetlenségét. Hiszen Acsai nem kitörési pontokat keres, határait mintegy befelé tekintve tapogatja ki. Azaz furcsa módon nem annyira a szorongások és a félelmek ellen küzd, mint inkább ezek megtartó erejét mutatja meg: nem kényelmes, pláne nem otthonos ez a világ, de legalább kiszámítható – biztos pontja a végesség tudata. „Ébrenléteid álmodban / Ne jöjjenek elő.” – írja a címadó versben, majd kibéleli ezt a két sort képekkel: halott állatok mindenfelé, macskák, egyéb házi kedvencek és fészekből kiesett madarak, majd temetői séták, de pusztulás, bomlás azon kívül is mindenfelé. Csak a fekete és a fehér. Nincs más szín. Komor, egzisztenciális érintettségű versek ezek, melyekbe alig jut lazább, felüdülést jelentő sor.

Mindeközben egy felkészült, tiszta hangú és erős gondolatiságú költőt ismerhetünk meg, aki igényességével és tudatosságával is tiszteletet parancsol. A hagyományos, örökölt lírai formákkal meglehetős szabadsággal bánik, de mindenképpen erősebb benne az újítás és a különbözés vágya, mint a kapcsolódás, netán az iskolához tartozás igénye. Hármuk közül talán ő a legérzékenyebb, a környező világból a legtöbbet meglátni képes, és ezt a képességét nagy nyelvi tudatossággal és kellő önreflexióval kezeli. Ráadásul talán az ő kötetében megjelenő betegsége az egyetlen, melyből tényleg nincs gyógyulás.

Ha más nem is, ezekből a rövid reflexiókból annyi biztosan látszik, hogy érdemes a lassan harmincas éveibe lépő generáció teljesítményét komolyan venni, kihívásaival szembenézni és perspektíváit megfogalmazni. Könnyen megjósolható ugyanis, hogy az itt tárgyalt költők hamarosan a mostaninál is határozottabban fognak beleszólni a lírai köznyelv alakulásába, és könnyen lehet, hogy ennek a nyelvnek az alapjait ezekben a kötetekben találhatjuk majd meg.

Acsai Roland: Alagútnapok
Palatinus Kiadó, 90 oldal, 1800 Ft

Lövétei Lázár László: Két szék között
Kalligram Kiadó, 72 oldal, 1600 Ft

Németh Zoltán: A haláljáték leküzdhetetlen vágya
Kalligram Kiadó, 126 oldal, 1700 Ft

 
 
 

Bedecs László

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu