buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Augusztusi olvasónapló


2005.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A posztmodern szexista
Mostanában csak a nagyon merész (magukkal eltelt) szakemberek állítják, hogy a Mű az érvény, a mögötte álló Személy nem számít. A dolog úgy van kitalálva (vélhetőleg az Úr keze benne), hogy ő ketten együtt „hatályosak”. Vélhetőleg régebben is így volt, csakhogy a lassan lecsengő, az elmúlt korszak fűrészporral applikált kultúrpolitikája egyszerűen tehetetlenül állt az életrajzok előtt. A szövegeket még csak-csak herélgette, a klasszikusokat is, de az ezer helyen megjelenő nyilvános életrajzzal – túl azon, hogy kihagyott némely kényes passzusokat – nem sokat kezdhetett annak veszélye nélkül, hogy közröhej tárgya ne legyen. Helyette kitalálta és belepasszírozta a népbe, hogy van a feledhető író, és tőle függetlenül az „írói munkássága” címen elfogadhatónak tekintett életmű. Ezen a vágányon aztán cifra esetek, félfejű, féllábú irodalmárok születtek. A helyzeten nem javított, ha a mű maga volt az írói élet leképezése. Mint Nabokov esetében.

Na most: ha a helyzet így áll, akkor a Nabokov iránt érdeklődő kedves olvasó bújjon cipőbe, ballagjon le az Írók Boltjába, olvassa el, vagy még jobb, ha megvásárolja a mostanában piacra került Ex Symposion 51-et, amely folyóirat Nabokov életét tárja fel olyan kedvcsináló koncentráltsággal, hogy aki eddig még a főműnek tekintett Lolitán sem küzdötte át magát, kedve támadjon (pl. a Móricz-Csibe-Nabokov-Lolita-párhuzam).

Nabokov élete maga is regény (kell ide egy közhely). Alapvetően unalmas regény. Azaz kezdetben nem annyira unalmas. Gazdag orosz arisztokrata. Kölyökkorától három nyelven beszél (apja, aki a Duma tagja, és akit később meggyilkol egy orosz emigráns, orosz nyelvtanárt kénytelen fogadni, mert a kis arisztokratasarj az oroszt nem használja, nem tanulja); 17 évesen óriási vagyont örököl. De sütheti, 1917-ben hatalomra jut a Nagy Októberi, ekkor Párizsba emigrál. Húsz éveket él Németországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban. Elismert lepidopterológus (elneveznek róla egy általa felfedezett lepkét). Sakkfeladvány szerző. A sakkfeladványok szerzőit a normális emberek, de a versenysakkozók sem tartják egészen normális embernek. Lássuk be azért, ha egy tárgyalt személy életviszonyait gyors egymásutánban meghatározza előbb lenini eszme, azután Hitler, később az amerikai hidegháborús őrület, nem marad érintetlen.

Ha mindehhez hozzájön három olyan szenvedély – lepke, sakk, irodalom (a káros szenvedélyek közé sorolva az irodalmat is) – amelyek külön-külön is képesek megszakítani a kapcsolatot a rációval, de a háromra együtt fogadni lehet. (Szívre a kezet, az emberek többsége attól padlót fog, ha a bolsevikik einstandolják harmincezer holdját.)

Tizenöt könyve jelent meg magyarul, mégis – könyvei példányszámát tekintve – ismeretlen írónak számít Magyarországon. A EX-ből nem derül ki, miért. Én úgy érzem, azért, mert Nabokov nem adja könnyen magát (megjegyzem, egyetlen irodalmi különlegesség se dől be azonnal a kedves olvasó alá, hiszen az olvasó szokások még a nemi vagy étkezési szokásoknál is nehezebben változnak). A pornóvadász, pedofilközeli könyvkedvelőknek komoly csalódás a pornóként elhíresült Lolita.

Technikája mozaikosnak nevezhető, ráadásul behoz olyan idézeteket, magyarázatlan információkat, amelyekről – feltételezi – az olvasó, aki Nabokovot vesz kézbe, átköti, érti, funkcionálja az idézeteket. Így van ez. Az író csak az írásra, a felépítményre koncentrál. Az olvasóra alig. Később, amikor a sanda olvasóra is kénytelen gondolni sanda újságírói kérdések nyomán, tizenötször nyilatkozza, tiltakozva a feltételezés ellen, hogy ő látni se látott tizenkét éves kislányt. Nemhogy az életből hozta volna a történetet.

Persze Nabokovot lehetetlenség nem a Lolita felől közelíteni. Az irodalomtörténet a Lolitát a 20. század legellentmondásosabb regényének tartja. Nincs még egy író, akinek a neve hallatán ennyire „a” kötet ugrik be (hacsak Malcolm Lowry nem a Vulkán alattal). És nincs még egy író a világ irodalomtörténetében, aki alkotott volna egy főnevet, amelynek jelentése még a kevésbé olvasó népek előtt is tiszta és egyértelmű. A pedofília analógiájaként használatos. A Lolita felől közeledve az olvasó szinte bármelyik regényében otthon találja magát. Aki a Lolita Humbert Humbertjét megismerte, személyesen ismeri Pnyin professzort is, ráadásul Liza Logolepovát is. Ez a nő „alkotja” a Pnyin professzor című regény háttérszíneit.

Nem számít. Nincs történet. Van, de nem a történet határozza meg az élvezetet. Az alapeset: az életben ügyetlen, gyerekkorától megfosztott orosz Pnyin professzor Amerikába települ. Ottan csetlik és botlik, keresi helyét a népek nagy kulturális olvasztótégelyében, ahogy mondani szokás. Keresi a helyét. De nem találja. Mindenféle fotómontázsszerűen megírt, jellemzett, felépített figura mozog körülötte. Nabokov kicsiket lép. Aprózza. Meg sasszézik, elmozog előre-hátra az időben. Az olvasó lohol utána. Nem mindig érti, ki kicsoda, mit tesz éppen, de jó olvasni, menni előre a könyvben. Irodalomtörténeti meghatározás szerint ő az ős posztmodern. Közben pedig nem az. Mérnökember, aki halálos pontossággal szabja a megjelenő figurák jelentőségét, e szerint nyit helyet számára, és mérnökember, aki halálos pontossággal helyez el bizonyos szikrázóan erotikus felíveléseket, fél bekezdéseket a regényben. Azután és azelőtt a maga hangján szól, dé, vagy cé dúrban, apró, de egymást sorozatosan követő írói fogásokkal.

„A művészet isteni, mert az ember a művészetnek köszönhetően – igazi, teljes jogú teremtővé válva – tud a lehető legközelebb jutni istenhez. S amellett játék, mert csak addig marad művészet, amíg emlékszünk rá, hogy ami előttünk játszódik, az végeredményben kitalá-ció…” Ezt a mondatot Nabokov követte el egy Dosztojevszkij-tanulmányban. Akit valójában ki nem állhatott, ezt bizonyítják Dosztojevszkij ellenes kirohanásai, ami pedig azt bizonyítja, nagy falat volt neki a jó Fjodor Mihajlovics. Ez pedig nem bizonyít mást, az Istenhez közelítő alkotó ember is választ magának megmászandó hegyet, amit utál, hogy inspirálja.

Még egy Nabokov-mondat, csak hogy tudjuk, merre tartunk, és tudjuk, miért szeretjük, ha szeretjük: „Egy könyv a stílus és a felépítés; a nagy eszme mind csak mosogatólé.” Na most: ez vagy így van, vagy nincs így (Szabó Dezső mondana rá egy súlyos dél-alföldi konstrukciót), azonban igen pontosan kifejezi a posztmodern lényegét, akkor főként, ha eszünkbe jut, a tétel ugyanazt fogalmazza meg, mint az „alanyban és állítmányban gondolkozni”, csak más szavakkal.

Vladimir Nabokov: Pnyin profeszszor
Magvető Kiadó, 217 oldal, 2590 Ft

Az ENIGMA regénye
Régen olvastam letehetetlen könyvet. Fogalmam nem volt, hogy ennyire érdekelnek a hírszerzéssel, titkokkal és titkosírással kapcsolatos történelmi pletykák, dokumentumok. Minthogy – elismerve a második világháborúval kapcsolatos jelentőségüket – nem érdekeltek. A szerző ráadásul nem író, hanem matematikus és katonai szakember. Nem katona, hanem katona-kutató, ami még kevésbé képes mozgatni a fantáziát. Csakhogy ez nem katonakönyv, úgy értem, tankönyv. Ezek hihetetlenül érdekes katonatörténetek horgászás közben. A Nagy Történet – az Enigma, és az Enigma kicsomagolása – ezernyi kis sztorija, kalandja, kapcsolódó képtelenségei, éppen csak annyi időben elmesélve, amíg az ügyes horgász újracsalizza a horgot. Ül(nek), mesél(nek), nevet(nek), szomorkod(nak) a hadviselt obsitos hangján, valószerűtlenül jó retorikai- és ritmusérzékkel, lendülettel. Nagy szerencse (már az első oldalakon érzékelhető), hogy az ötvenévnyi titkosításnak nevezett altatás minden sallangot lepucolt a tárgyalt eseményekről, semmi mellébeszélés, semmi maszatolás. A beszélő(k) ugyan kiskatonának tűnnek, legalább is őrnagy alatt, akik szerint minden tábornok gyáva, ostoba, igyekvő és bokacsattogtató hülye. A szellem embere nem való katonának, mert rövid úton kicsinálják a nála tehetségtelenebbek. Ez, úgy látszik, minden militáns szakmában törvény. Churchill nem véletlenül hagyta ott futva a hadsereget az első világháború után.

Az elmék harca nem csak arról szól, hogy a német hadsereg és a szövetségesek nagy koponyái a kor technikai csúcsteljesítményét jelentő Enigma fölött agyháborút folytatnak. Az agyak küzdenek: a kódolás és a dekódolás trükkjei, a türelemjáték és az életbe vágó (katona-ezrek életébe) kis lépések, kis előnyszerzések stratégiája folyik. A mai olvasó számára mindez mégis Háry János és Münchausen báró csodálatos kalandjai kategóriájába tartozik. Aki volt katona, azért. Aki nem volt, azért. Ugyanis hihetetlennek tűnik, hogy a jól megismert hadseregek látható állománya, a sültanalfabéta tiszthelyettesek, iszákos tisztek, lebutított harcoló katonák mögött él egy második vonal, a zsenik és félzsenik minihadserege. Még a melléfogásaik is zseniálisak.

Persze nem árt tudatosítanunk, hogy a legokosabb katona sem okosabb, mint a rendszer, amelyet szolgálni szegődött. A hivatásos katona, lett légyen bár zseni a maga módján, mégiscsak katona, aki a másik ember –, akit aktuálisan ellenségnek nevez a politika –, kiiktatására szerződött a feljebbvalóval, s mint ilyen legalizált gyilkos. A második világháborúban, lényege szerint, a kiszolgáltatott civilnek sem volt esélye. Na most. Ez a könyv – többek között – arról szól, miképpen koncentrálták, működtették az angolok ezt a speciális haderőnemet, hogyan úszta meg a világ, hogy a hitleri rendszer különös moráljának megfelelően élje le a 20. századot. De hát még csak erről sincs szó. Nem szeretném riogatni a kedves olvasót. A kötetben egyetlen szó nincs morálról, politikáról is alig. A háborúról, az eddigi legnagyobb háborúról beszél, a hadiiparról, a háborút kiszolgáló tehetséges, tehetségtelen katonákról és zseniális civilekről, akik – zsenialitásuknak megfelelően, éppen úgy, mint bármi más szakmában – bolondok, különcök, extravagánsak. Budiansky nem véletlenül indítja a könyvet a következő idézettel: „Ahhoz, hogy valaki rejtjelfejtő legyen, nem kell feltétlenül őrültnek lennie. De sokat segít.”

Olvastam egy háborús regényt. Életem legjobb, legizgalmasabb háborús regényét. Hemingway lírai betétekkel összenyálazott első világháborús pénztermelő dolgozatai elbújhatnak mögötte. Ekkora meglepetést az okoz, ha az olvasó azt gondolja, számára újat aligha mondhatnak a második világháborúról, annak kisebb nagyobb részleteiről, beleértve az Enigma rejtélyt, Churchill szerepét, Anglia és az ULTRA szerepét, és egyáltalán. Ráadásul nagy, komoly könyv, majdnem kilencven oldalas eligazító függelékekkel, tárgy és névmutatóval, kronológiával, kisszótárral. A függelékben olyan – világosan elmagyarázott – kódolási és dekódolási módszerek, hogy olvasása, a lehető technikák végiggondolása, megértése két napomba telt.

Ha valaki asszonyféle engem kérdezne, mit ajándékozzon név- vagy születésnapra a kedvesnek, azt mondanám, ha műszaki érdeklődésű, ne tétovázzon, vegye, vigye, a fickót elvarázsolja. Ha netán humán érdeklődésű, de láthatóan elege van a svindler regényekből, versfolyamokból, számára is élmény lesz Budiansky Elmék harca című dokumentumkötete. Megéri az árát.

Stephen Budiansky: Elmék harca
Vince Kiadó, 484 oldal, 3995 Ft

Útmutató sörturistáknak
A lusta és óvatos ember egyik szenvedélye a bédekker. Biztos helyen (törzshelyen) nem lépnek a lábára, nem keveredik el a csomagja a reptéren, nem lopják el a kocsiját, nem morog az asszony, ha kategóriákkal rosszabb a szálloda, mint árából elvárható volna. A lusta és óvatos embert a sörözőjében nem robbantják fel, nem lövik le, nem rabolják ki, nem ejtik túszul. A 21. század első fél évtizedére jellemző magyarázat kézre jött a kényelmes embernek. Van mit mondania, védekezését turistahullák és autóroncsok tucatjai megtámogatják, most tehát nem „oblo-movozható” le (Oblomov egy Goncsarov-hős, a mozdíthatatlan szerkezetű orosz bojár megtestesítője). A lusta, óvatos, de ezzel együtt hedonista ember, hogy ki ne maradjon az összes létező jóból, alkalmanként elfekszik az árnyékban, ott izgalmasnak tetsző útikönyveket olvas. Kölyökként kezdte, Molnár Gábor brazil őserdei kalandjaival, folytatta a kevesebb fantáziát mozgató, de a konkrét magyar valóságot közelebbről érintő Fekete Istvánokkal, ezt követte, jelentős mennyiségben az idegen légió, Rejtő Jenő pályaszéli, de a pálya szélén magukat remekül érző legionáriusai. Mégis maradt az árnyékban minden esetben, bármekkora volt a csábítás.

Bevallható tehát, hogy a lusta és óvatos ember nagy gyakorlattal bír a fékek ösztönszerű behúzásában, ha ne adja Isten, lendületből meglódulna valamerre. Mert az hagyján, hogy indul és odaért, a baj az, hogy kötelezően haza kell jönnie, mert ott nem maradhat. Ez pedig nem egyéb, mint hagyománytisztelet. Az ember vigyázza hagyományait. A hagyományok gondos őrizete a hosszú élet titka, mondja a francia.

Most a Sörmentén Prága olvasatakor, olvasata közben, alatt, minden várható és előre látható gondolata ellenére néha elbődült a melegben: Prágába akarok menni!

A hedonista nem csak a sört, de a sörmelléki ételeket is kedveli. A kötetben ízesen és jókedvűen a királyi sörök, a történelmi sörök és a vezérsörök is felsorakoznak, köztük pedig a prágai sörözők szokásosan elképesztő sörkorcsolya-választéka.

A szerzők szeretettel teli hangján, nem titkolt profizmusán látszik, hogy nem elméletben szerezték meg a gyakorlatot sör és sör közti különbség megtételére. Az is látszik, az alapminőségeken túl odafigyelnek a pénztárcára, a személyes kontaktra is. Nem mindegy ugyanis, hogy egy söröző a turistaáradat kellős közepén szép lassan rászokott, hogy dől a lé, a külföldieket le kell vágni, „a hírnév megvan (mint pl. a Hašek Švejkjéből elhíresült Kehely, amely Prága egyik leggondosabban felépített kopasztója), gazdagodjunk, más nem számít”. A szerzők végigjárják az összes könnyen vagy nehezen elérhető sörözőt. És nem csak azt sorolják fel tételesen, hogy miért igen, netán miért ne keressük fel nevezettet, hanem azt is, a söripari műintézményben mennyi időn belül álltak be a változások, amiből kikalkulálható, a pillanatnyi viszonyok EU-s tempójában mennyi esélyünk van, hogy a rögzített állapotot találjuk, nem esünk pofára.

A kötet az idegent részletes kis és nagyobb térképek jól követhető kalauzolásával vezeti az ismeretlen terepen. Még az olyan idegent is, mint a lusta hedonistát, akinek ritkán van türelme a térképkövetéshez. Ezen kívül: kiváló fotók. Ha a sörözők féliannyira elfogadhatók, mint ahogyan a képeken láthatók, Prága sörözői gyönyörűek, archaikusak, sörszagúak, a barna valamennyi árnyalatában pompáznak. (Prágába akarok menni! – üvölti a hedonista a negyvenfokos kánikula kellős közepén.) Az ételek éppen át nem lépnek az oldalakról a tányérba. A kötetet jó kézbe venni. Profi szakmunka.

Zárójelben jegyzi meg, hogy a könyv nem irodalmi szakmunka, nem novellagyűjtemény, hanem pontos, tárgyilagos, mégis izgalmas, ízes, éppen megfelelően módszeres söröző-album a szépséges Prágáról. A sör finomkodó ser-ként való aposztrofálása első ötven esetben bántotta a fülét, ötszázadik olvasatra megszokta. De mondva van, nem irodalom. Bédekker.

Az már csak hab a tortán, hogy a szerzők egyike a költőként indult, gombnyomogató MDF-es képviselőként híresült el, III/III-as besúgóként vált hírhedetté, aki olyannyira lelkiismeretesen súgta a zenészeket, hogy tartótisztje külön jutalomra javasolta. A neve Szokolay Zoltán. De miért hab? Mert a magyar néplélek olyannyira bonyolult, hogy itt egy besúgó, aki a szívünkhöz közeli északi sörök feltétlen kedvelője. Mit tegyünk? Aki a sört kedveli, rossz ember nem lehet. Tehát jó ember. Puff.
A Hibernia Kiadó profilja egyébiránt az útikönyvek, atlaszok, térképek. A sörkönyveket (Prága, Budapest, Bécs) láthatólag jókedvéből és sörelkötelezettségből, mintegy mellékesen adja ki. Bónusz a szerkesztőknek. Látszik rajta a jókedv.

Sörmentén Prága
Hibernia Kiadó, átdolgozott kiadás, ármegjelölés nélkül

 
 
 

Onagy Zoltán

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu