buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Szür-Elise


2005.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aki csak az utóbbi években kezdett el Szabó Magdát olvasni – az ez idő tájt megjelent műveit (Az ajtó, Für Elise) –, méltán hiheti őt par excellence önéletrajzi regények írójának. Aki azonban több önéletrajzinak tűnő regényét is ismeri, észleli, hogy ez azért mégsem ilyen egyszerű. Vannak ugyanis köztük a történetek referencia-litásában jelentékeny különbségek. Biográfiai gyökerű művei inkább egy téma változatai. S bár Szabó Magda interjúiban nyomatékosítja, hogy minden regénybeli tényének létezik előképe a valóságban, azt is közli, hogy változtat a modellen, annak körülményein, amikor regénytémává alakítja. Akár a posztmodern paradigmán belül is jól értelmezhetők ezek az egymáshoz képest észlelhető eltérések, elágazások alkotta, regények közti öszszefüggések.

A másikat felülíró, közös gyökérből szétágaztató, ugyanazt az atmoszférát más-más részletekkel kidolgozó, különböző eszközökkel elérő változatok regényes önéletírás-fikciók. Az azonban, hogy markánsan megrajzolt, lélekrajzi hitelű szereplői, jól követhető, cselekményes történetei vannak, inkább elkülönítik a szerzőt a posztmodern egy vonulatától, a nyelvileg, intertextuálisan jócskán terhelt szövegvilágoktól.

Nyolcvanadik életévén túl fordul gyerekkora felé a legkevesebb áttétellel, a Für Elisé-ben, erős kijelentésekkel téve közzé művét, miszerint most, ebben mondja el végre az igazságot... Hogy miről? Az írónő külső, publicisztikai megszólalásai érdekes módon nem a szereplők közti viszonyokra utalnak, hanem történelmi vallomást, igazmondást, leleplezést ígérnek, ennyiben – a feminista szemlélet felől – a maszkulin megnyilvánulás példái. Trianonról, Európáról, Európának nyújtható tanulságainkról nyilatkozik az imént említett regénye kapcsán is, éppen ezt a momentumot emelve ki belőle az interjúkban. (Legfontosabb könyvének pedig A szemlélőket tartja, ugyancsak a fenti okokból.) Korábbi regényeivel kapcsolatban pedig az önéletrajziságot a főszereplőket illetően tagadja: azok a lányok, asszonyok nem rá hasonlítanak, állítja.

Az olvasók többsége pedig valószínűleg éppen e korpusz felől kötődik hozzá: a lányregényírót, az ifjúsági regények szerzőjét látja benne. Az is ismert, hogy történelmi drámákat írt, debreceni indulása, indíttatása ugyancsak köztudott.

Az idei könyvhétre megjelent kötetének műfaja viszont talán a legkevésbé jelenlévő oldaláról mutatja be – költőként. Pedig nem először jelentkezik versekkel (sőt Szüret című válogatással sem; a kötetcím-ismétlést mindenfajta konnotációja ellenére szerkesztői, kiadói hibának tartom).

Költőnek indul. Kis csúsztatással mondhatnánk: harmincévenként ad ki azóta is verskötetet. 1947-ben, 1949-ben, majd 1975-ben jelennek meg tőle költemények, s most, újabb harminc év elteltével az Európa gyűjti össze azokat. Azaz: a már ismerteken túl néhány a Szilfán halat (1975) kötet óta előkerült, sokáig rejtegetett darabbal bővül a sor.

A kötet versei alatt e kevés kivételtől (Függelék; Megtalált versek az ötvenes évek elejéről) eltekintve nincs is évszám. Annyi tudható tehát, hogy a század középső harmadában írta őket. Vezérmotívumával élve: a létezés keserű édessége nyilvánul meg bennük. A rettenet, az iszony, a sírok, a sírás mellett a nem várt, nem hívott, akaratlan, irgalmatlan szerelem kap hangot, ölt arcot általuk. „Még nem tudom, mi vagy nekem, / áldás vagy büntetés. / De elfogadlak, mint erem / e lázas lüktetést. / Hát vonj a sűrű méz alá, / míg szárnyam-lábam befenem, / s eláraszt villogó homálylyal / az irgalmatlan szerelem.”

Másutt is használja a méz toposzát: „... Mért örülne a fa, / ha mézet ken, mely hajdan rajta nőtt, / más száján a gyümölcs? Reménytelen / és keserű vagyok, mint most a föld.” A sok pátosz mellett itt előtör a regényekből ismert vadóc, nárcisztikus, magával eltelt, önmaga körül forgó, szemtelen, önsajnáló, örök gyereklány hangja.

A regények szólamai itt-ott megjelennek, az Ókútból ismert versszekreter-játék is felrémlik például a Második levél címűben, amely rímeket (itt ugyan tompa asszonáncokat) sorjáztat, versso-
rok nélkül; szőnyeg – szörnyek, sikoly – a por. Rímeiben másutt is ott a peszszimizmus, a levertség, a szorongás szemantikája: kincs-nincs, veszély-szenvedély, élet-félek, „Hazánk. Anyánk. Most mostohánk.” Gyakorta megszólal a haza iránti elkötelezettség és a félelem az idegenségtől; „...s nem kell lerogynom idegen / felhők alatt, / és nem idegen ég / rontja el tagjaimat.”
Ugyanennek az opusznak (Születésnapomra) az elején egy elsőre befogadócentrikusnak vélhető megszólalás: „Mi enyém, mi? Még ez a vers sem. / Nem azé, ki megírja, hanem aki megérti, / a költemény” is mintha inkább a szerzői intenció helyes megfejtésére irányulna, arra hívna fel...
Szó mi szó, didaktikus ez a gesztus, s helyenként kissé elavultnak hat ma az ilyen versbeszéd, főként ha komolyan vesszük a kísérőszöveg intencióját.

Amely, azaz a fülszöveg, két hangot vegyít. Egyes szám első személyben indul, majd (tipográfiailag, tördelésben jelöletlenül) vált át harmadik személybe, s nevezi Szabó Magdát szemérmes, rejtjelezve író alkotónak. E furcsa szövegrészben fogalmazódik meg a felettébb különös óhaj: bárcsak ne kellene többet bujdokolnia, újabb áttételekbe bocsátkoznia egy költőnek sem: „Történelmünk istene segítse az irodalmat, hogy többé már soha ne rejtvényt fejtsen az olvasó, hogy együtt sírhasson a síró és nevethessen a mosolygó költővel.” E patetikus jókívánság, úgy vélem, poétikailag, logikailag, hermeneutikailag elhibázott: a rejtjelezés, más néven metaforikusság örök sajátja a művészeteknek, így a költészetnek is, így hát értelmetlen a megszüntetésre törekedni. Ha a politikai okú, kényszerű allegorézist kárhoztatja az azonosíthatatlan beszélő, akkor sem az „édes és keserű” közvetlen átadására törekvés a poétikailag helyeselhető költői program...

A kötet verseiben a rossz érzések, a betegség és a megalkuvó gyógyulás képzetei is ott keringenek, kimondva és kimondatlanul a politikai közérzetet tematizálva. Jól ismert alkotói, műfaji kibúvó szorongatott politikai helyzetekből a fordítás, az ifjúsági művek írása, a dramatizálás, lektorálás, melyek közül Szabó Magda is többet kipróbál, egzisztenciálisan pedig a betegség állapota lehet egyfajta menedék. Menedék: „Elengedem magam. A kényelmes betegség / megtart. Apadó testem alatt a talaj / végre szilárd. / A rosszullét állandó. Egyedüli / állandóság, mit megtűr a világ. // Milyen pihentető, hogy szűrve hozzák / az ételt meg a századot, / nem kell emésztenem, / ha nem tudok, / nem a vezércikk, a higany / szabja meg a napot.” A gyógyulás szégyenéről pedig így ír Lehullsz, mint sebről címmel: „Már moccanok, mint nagybeteg, / engedni kezd a bénulás, / oldja torkom keserű görcsét / az irgalmatlan gyógyulás.”

A le és a fel irányváltásai, a vödör és a kút motívuma, a kötött versnyelv, a mitológiai utalások szervezik a kötetet, amelynek leghosszabb darabja a Szüret című híres elbeszélő költemény.
Bár fel-felfedezzük az újholdas költészet hangját ezekben a művekben is, a versben bujkáló költő keserédesei mégsem hatnak ma feltétlenül revelációként. Érthető a harminc év utáni újrakiadásuk, ahogy a szerző iránti érdeklődés is (az előbbi leginkább az utóbbiból). E vallomásos, újromantikus hang, e veretes líra a némileg korszerűsítő tárgyiasság megléte ellenére sem marad meg tartósan a fülünkben. Az itt és most szituáltságából paratextuálisan megszabott felszólítás a dekódolásra meglehetősen szerencsétlen gesztus, a kanonizálási aktus helyett inkább a kultusz építése felé mutat ügyetlenül. A társadalmi kontextualizáltságú lírai önéletrajziságot hangsúlyozza túl és politikai üzenetet kíván közvetíteni egy elmúlt diktatúrából nagyrészt már akkor is megjelent szövegekkel. Én úgy olvasom: a megrendítő, poétikailag összefogott, reflexív, emocionálisan-intellektuálisan összeérett és eredeti helyeken túl, melyek ugyancsak jelenvalóak benne, ám csak kisebb részben, s melyekről reményeim szerint idézeteim is meggyőzik az olvasót, az űrt töltik ki, a várakozást rövidítik meg, amíg az író újabb művét vehetjük kézbe.

Szabó Magda: Szüret. Összegyűjtött versek 1935–1967
Európa Könyvkiadó
331 oldal, 2200 Ft

 
 
 

Gilbert Edit

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu