buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Mennyi koncentrált bánat.”


2005.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Három napló a címe az Európa Könyvkiadó újdonságának, amely a világhírű rendező Ingmar Bergman, felesége Ingrid von Rosen és lányuk Maria von Rosen nyolc hónapon keresztül tartó naponkénti feljegyzését tartalmazza. Az első bejegyzés 1994. október 10-i keltezésű, amikor kiderült, hogy Ingridnél gyomorrákot diagnosztizált az orvos.

A könyv előszavában Maria az olvasó elé tárás szándékával ír szülei kapcsolatáról és apjához fűződő viszonyáról. Nem a magamutogatás vezeti sorait, sokkal inkább az őszinte feltárulkozás, mely ahhoz járulhat hozzá, hogy a napló olvasói értsék, és tisztában legyenek azokkal a körülményekkel, melyek döntő súllyal határozták meg hármójuk kapcsolatát. Az 1957 őszén megismerkedő Ingrid és Ingmar barátságából egy 1969 nyaráig tartó szerelmi viszony, valamint Maria von Rosen született. „A papám, Jan-Carl egészen kiskorom óta nagy melegséggel és szeretettel vett körül. Mindig úgy bánt velem, mint saját gyermekével. Egy nyáron, amikor tizenegy éves lettem, anya bejelentette, hogy elválik papától. Azt mondta, hogy másik férfit szeret. (…) Huszonkét éves voltam, amikor Ingmar egyszer csak elmondta, hogy ő az igazi apám.”

A könyv mindhárom írója élete legnagyobb részében naplót vezetett, de soha nem azzal a szándékkal, hogy kiadják kezükből. „A bejegyzések a pillanat termékei, soha nem azzal a céllal születtek, hogy írójukon kívül bárki más elolvassa őket. (…) Nem próbáljuk leplezni vagy mentegetni saját elégtelenségünket vagy tehetetlenségünket sem. Ez tehát nem irodalom, hanem dokumentum. Nem könyv, hanem tanúságtétel” – írja Ingmar Bergman az előszavában.

A három napló egymásutániságának, a zárt időszak monotóniájának, a hétköznapok apró-cseprő felidézése miatt filmszerű jellege van. Minden Bergman műben meghökkentő személyességgel jelennek meg a figurák, de ezek mindig a művész fantáziája által kreáltak, áttételesek még akkor is, ha esetleg több személyes vonást is hordoznak. Bergman eddigi könyveivel hasonlóságot mutat az a látásmód, mellyel tíz évvel a naplóbejegyzések után felismerte – és ez az alkotó rutinja – hogy a napló önmagában egy dokumentum, de ha a három napló egymás mellé illeszkedik, ha a fájdalom hangja háromféle képpen szólal meg egymás mellett, akkor már többé válik egy dokumentumnál.

Ingrid csak regisztrálta a történteket: a kórházi kezelés, hányinger, ebéd, séta, jégkrém lakmározások, Két férfi egy eset, beszélgetések, könyvelés a hétköznapi életritmus rutinja köré szerveződtek. Ritkák azok a feljegyzések, melyek a saját halálával kapcsolatos gondolatait rögzítenék, csak olykor olvasunk arról, hogy „sötét gondolatok” foglalkoztatták. S bár feljegyzéseiben nincs látványos kitörés, a feszültség mégis levezethetetlen. „Ebédre itt az összes gyerek. (…)

Mindegyik nagyon kedves, biztosan azt gondolják, meg fogok halni.” Rettenetes mondatok, melyek mögött a halálba való belenövés kínzó gyakorlata feszül.

Maria feljegyzései irodalmi értékűek, lévén író (főként forgatókönyveket, TV és rádióhangjátékokat ír apja biztatására) nem csak az anyját elvesztő gyermek hangján szól, hanem képes megrajzolni családja belső dinamikáját is.

Ingmar feljegyzései szembenézések azzal a szenvedéssel, amit hetvenhat évesen az élet rá szabott, s szembesülés a ténnyel, miszerint családja figyelmességével és felesége gondoskodásával elhalmozott férfiként még mindig gyerek, s retteg attól, hogy elveszíti azt a személyt, aki mindeddig gondoskodott róla. Megpróbált belenőni a gondoskodó férj szerepébe, de ez sokszor csak szándék maradt, melyet a hétköznapok kihívása felülírt. Megrázó olvasni, hogy nem merte hazavinni feleségét a kórházból, aki pedig azt szerette volna, ha otthon ápolják, félszegségét, szomorúságát, s gyakori sírásait. „Mennyi koncentrált bánat. Nem tudom, hogy szabadulhatnék meg tőle. (…) Ami hátravan, az vélhetőleg kegyetlenebb. Nem tudom, csak sejtem. De egyvalami biztos: fogni akarom Ingrid kezét mindaddig, amíg ő el nem engedi az enyémet. Nincs rövidebb út.”

Bár mindhárman számíthattak egymásra, (s nem csak egymásra, hanem rokonok, barátok jóindulatára) mégis menthetetlenül magányosak voltak. S ez a magány bizonyossága annak, hogy elindultak az elmúlás ösvényén, amelyen ki-ki aszerint lépked, olyan tempóban melyet Isten szab meg számára. Ingrid már rohan, Ingmar szaporázza lépteit, meg-megáll, majd újra sűrűn lép, míg Maria aprókat lépked. Naplót írnak. Hogy megosszák magányukat. Az agónia elhagyatottsága csak később következik. Mi pedig olvassuk…

Három napló
Összeállította: Maria Von Rosen és Ingmar Bergman
Ford.: Kúnos László
Európa Könyvkiadó
309 oldal

 
 
 

Erős Kinga

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu