buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy álmodozó herceg Oroszországból: Vlagyimir Odojevszkij


2005.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„…Eljön az idő, amikor a könyveket távirati stílusban fogják írni: ez alól a szokás alól csak táblázatok, térképek és bizonyos röpiratok esetében fognak kivételt tenni. A nyomdákat csak újságok és névjegykártyák nyomtatására fogják használni; a levelezést elektromos beszélgetés fogja felváltani…” Ezeket a sorokat Vlagyimir Odojevszkij (1803–1864) írta 1837 és 1839 között, befejezetlen regényében, A 4338-as év című utópiában, mintegy megjósolva az e-mail eljövetelét.

Ez a töredék több megdöbbentő gondolatot tartalmaz: a 44. században a földet két nagyhatalom, Kína és Oroszország osztja majd föl egymás között: kulturális téren Oroszországé lesz majd a vezető szerep, míg az ipari fejlődést Kína uralja. A régi, történelmi népek eltűnnek; a németekre csak Goethe fennmaradt töredékei emlékeztetnek, Anglia és Amerika csődbe jut, elárverezik földjeit. Oroszországban az államot, melynek fő feladata a tudományszervezés, az ország legismertebb költője vezeti. A technikai fejlődés soha nem látott méreteket ölt: a fő közlekedési eszközök a léggömbök és különféle repülők, az emberek mágneses telefonon beszélgetnek egymással, meghódítják a Holdat, ahol különböző gázokból levegőt alakítanak ki. Az emberi érintkezést a mágnesezés szokása teszi sajátossá, amely ugyanakkor csak a felsőbb rétegek kiváltsága: „Újabban a divatos torna aerostatikából és delejezésből áll: a társaságban egymás kölcsönös hipnotizálása mindennapos szórakozássá válik. A magnetikus szimpátia és antipátia újfajta elegancia kialakulásához vezet, és mivel az államok már egybeolvadtak, az egyes társaságok élesebben elkülönülnek egymástól a hipnotizáláskor tapasztalható belső szimpátiának vagy antipátiának köszönhetően.”

Ki volt Vlagyimir Odojevszkij? Megtudhatjuk, ha kézbe vesszük az Eötvös József Könyvkiadó által kiadott könyvet, amely válogatott elbeszéléseit és Zöldhelyi Zsuzsának, a kiváló filológusnak az íróról szóló tanulmányát tartalmazza. Odojevszkij művei eddig magyarul néhány elbeszélés-részlettől eltekintve nem jelentek meg, annak ellenére, hogy angolul, franciául és németül már régóta olvashatók. Zöldhelyi jogosan nevezi Odojevszkijt „reneszánsz személyiségnek”; hiszen egyszerre volt író, esztéta, zeneszerző, filozófus, magas rangú állami tisztviselő, aki jól ismerte és követte kora technikai és természettudományos eredményeit, s kivívta ezzel olyan neves kortársai elismerését, mint Puskin, Lermontov és Gogol.

Odojevszkij, mint az orosz arisztokrata ifjak általában, remek nevelést kapott. A Moszkvai Egyetemen filozófiát, irodalmat és zenét tanult. Lakása kora legragyogóbb elméinek találkozó helyévé vált; 1823-ban hozta létre a Bölcselők Társaságát, melynek célja az önálló orosz filozófia megteremtése volt, amely az eljövendő orosz irodalmat is megalapozta volna. 1826-ban Moszkvából Pétervárra költözött, megnősült és állami hivatalt vállalt, a belügyminisztérium ázsiai osztályán dolgozott. Feleségével lakásukon irodalmi szalont nyitottak, ahol nemcsak a kor neves irodalmárjai, de tudósok és zeneszerzők, valamint külföldi művészek és diplomaták is megfordultak, közöttük például Liszt Ferenc. Odojevszkij 1842-ben európai utazást tett, járt Németországban, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban. Ekkor találkozott Schellinggel, aki elismerően nyilatkozott róla.

Írói tevékenysége az 1830-as évektől az 1840-es évek közepéig tartott. Első nagy sikerét 1831-ben, a Beethoven utolsó kvartettje című elbeszélésével aratta, amelyben a nagy zeneszerző tragédiáját ábrázolta: az utolsó kvartettet, amelyet megsüketülése után írt, a zenészek nem hajlandók eljátszani, mert „egy őrült” érthetetlen alkotásának tartják. Az írót a későbbiekben is foglalkoztatta ez a hoffmani téma, a zseni és az őt meg nem értő, hozzá fel nem érő tömeg problémája. Egyik legismertebb elbeszélésében, az Improvizátorban szintén az európai romantika kedvelt dilemmáját, a művész démonizálódását mutatja be. Cipriano, a művész a „könnyű ihlet” képességére vágyik, munka és szenvedés nélkül akar sikereket elérni és meggazdagodni. Ezt meg is kapja egy varázserővel rendelkező mágustól. Viszont lélektelenné válik, nem tud többé gyönyörködni a szépségben, csak hideg bűvészmutatványokra lesz képes, s ez végül a pusztulását okozza. Odojevszkijnek ebben a művében is több párhuzamot fedezhetünk fel Gogol munkásságával. Ugyanez vonatkozik fantasztikus elbeszéléseire is, melyek közül több részévé vált az Orosz éjszakák című ciklusának. Odojevszkij az egyik előfutára a 19. század orosz irodalmában oly elterjedt, német gyökerű „hasonmás”-problémakörnek, amely Gogol és Dosztojevszkij műveiben érte el művészi tetőpontját. Az Odojevszkij-hősök, mint a romantikus hősök általában két világban élnek, telepatikus megérzéseik vannak, a jelen szorongással tölti el őket, míg a vágyott jövő csak az álmokban létezik. A magyar válogatásban a szerzőnek három ilyen, rendkívül sejtelmes, fantasztikus elbeszélése is szerepel: A szilfid, Az orlachi parasztlány és a Kozmoráma.

Odojevszkij egyébként nemcsak utópiát, de antiutópiát is írt. Mint ismeretes, inkább a szlavofilekhez állt közel, mintsem a nyugatosokhoz, noha a nyugati kultúrát nagyon jól ismerte és tisztelte. Nézeteit romantikus antikapitalizmus jellemzi, többek között keményen bírálja Bentham, az angol filozófus rendszerét, aki etikájában az érdeket teszi meg az élet alapelvének. A névtelen város című műve az egyik legfontosabb antiutópia a 19. századi orosz irodalomban, amely az utilitarizmus, a haszonelvűség ellen irányul. Az elbeszélés egy szigeten játszódik, melynek lakói Bentham elméletének fanatikusai. Miután országukban a közösségi érdek elve alapján szinte földi paradicsomot hoztak létre, idővel erőt vesz rajtuk az egoizmus, egymás ellen fordulnak, az ország kapitalistái kizsákmányolják a nincsteleneket, sőt, a korábbi erkölcsi rend egyetlen védelmezőjét, az utolsó prófétát a bolondokházába zárják.

Az Eötvös József Könyvkiadó jó szolgálatot tett azzal, hogy vállalkozott e kiváló 19. századi orosz író műveinek kiadására. Noha mostanság egyre több fehér folt tűnik el az orosz kultúra magyarországi megismertetésének területéről, még jócskán akadnak olyan fontos művek – kiváltképp a 20. századelő irodalma köréből –, melyek magyarra fordítása szükséges lenne ahhoz, hogy árnyaltabb képet nyerjünk az orosz irodalomban lejátszódott tényleges, immár ideológiamentes folyamatokról.

Az improvizátor. Vlagyimir Odojevszkij válogatott elbeszélései
Ford.: Antal Magdolna
Vál., utószó, jegyzetek: Zöldhelyi Zsuzsa
Eötvös József Könyvkiadó
197 oldal, ármegjelölés nélkül

 
 
 

Szőke Katalin

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu