buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egyensúlyozva a sárga és a kék árvácskák között


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Schäffer Erzsébet, nőíró (ahogy némileg megkönynyebbülve az egyetemesség terhétől – mely olykor túl egyetemes, mondjuk például tele van törött cseréppel – lesznek majd, vagy talán vannak is már rendes férfiírók), a Gyemekünk hajdani vitéze, a Nők Lapja újságírója egy hagyományos lélekmatematika szerint, a szív koordinátarendszerében helyezi el szeretetről, fájdalomról, hűségről, tisztességről, állhatatosságról, csalódásokról, bolondságokról, hitről, hitekről szóló történeteit, beszélgetéseit.

Kicsit furcsa, zavarba ejtő, hogy mennyire otthonosan érezzük magunkat történeteiben. Hogy nincs gyanakvásra, távolodásokra, toporgásra ok. Nincsenek skorpiók a szőnyeg alatt. Melyek révén aztán megkönnyebbülhetnénk, hogy együtt a rózsa és tövise. És mennyire megnyugtatóan halálos. Hát nem, Schäffer nem csak meghatódott, szinte folyton, hanem ráadásul eszébe sem jut megvédeni magát, így hát többnyire mi is védtelenül meghatódunk. Bár hessegetnénk.

Mintha nehéz volna rendes embernek lenni, rémülve látom, ahogy rendességünk mind kétségbeesettebb igazolásaképpen mind vadabbak és vadabbak leszünk. Lassan már félhetünk saját szájunktól, ha nyílik, miféle rémségekkel állunk ellen a rémségeknek. Egy lépés az öngyűlölet.

Hát Schäffer valami más. Másból van. Egy másik világot lát, de nem csak játszásiból, hamiskásan, hanem tényleg. Minden megfogható, látható, érzékelhető, ott lehetünk vele a héven, a vonaton, az út szélén, a konyhában, az ablaknál. És ez a világ mégsem az, amelyet élünk. El nem csalt tragédiák világa, melyben mindig libben valami megbocsáthatatlanul édes rózsaillat. Ez a világ az írónő teremtménye. Nem írói értelemben. Hanem emberileg. Gyakorlatilag. Ő egy lendületes, kíváncsi, rajongásra kész nő, aki a széplelkű világra fogékony. S aki önmaga jó szívével teremt maga körül mágneses teret. S ha interferencia adódik, adódik gyakran, mert tudja merre, kik közt, hol, mikor kell keresnie önmagát, akkor abból erős, sugárzó történet lesz. Látja, kiolvassa belőlünk, megérti, kideríti, ránk olvassa, hozzánk képzeli, hogy lennénk egymásnak valók. (Adódnak persze gikszerek, amikor az élő történeteket még élőbbé akarja varázsolni, és megindító toldalékokkal rontja el. Vagy amikor nincs találkozás, csak mintha, nincs történet, csak lennie kell. A válogatás mind a négy kötetnél lehetett volna kicsit szigorúbb. Noha talán az mégsem lett volna jó. Mert kell olykor egy kis pihenés, egy kis fanyalgás ahhoz, hogy megint finom legyen a valódi íz. De azért csak nem ártott volna egy kis szerkesztői figyelmeztetés itt-ott, hogy a Schäffer-pillanatot egy-egy könnyelmű, megelőlegezett, magától kicsurranó könnycsepp mennyire elronthatja.)

(És még valami. Ha már a kritikai zárójelnél tartunk. Az a vagány, életrevalóan felelőtlen, mondhatnám elvetemülten jóhiszemű nő, riporter, újságíró, aki gondolkodás nélkül beül idegen autókba, belemegy mindennapian lehetetlennek látszó helyzetekbe, s ugyanezzel a lendülettel sorra meg is nyeri azokat, ebből a vagányságából nagyon keveset enged látni a szövegeiben. Csak kikövetkeztethetjük, hogy kellett lennie. Az érzelmek kicsit udvariatlanok tettestársaikkal szemben.)

Az utóbbi évek terméséből könyvekbe összegyűjtött történetei, beszélgetései közt szép összjáték alakul ki, megható arányosságok és összefüggések. Mondjuk a hajnali gavalléroktól, akik vén fejjel legénykednek, épp csak egy szívdobbanásnyit persze – az áramszünet varázslatáig, hogy ma már olykor csak akkor látunk valamit, vagy látszunk valakinek, akik volnánk, ha váratlanul elsötétedik körülöttünk a műfénytől habzó világ. (Ne ezt azért ő így nem mondaná, ő annyira szereti a természetes fényeket, a fényt, hogy nem bírhatja rá semmi ilyesfajta harcias ítélkezésre.) Vagy a kunszentmártoni költői biciklistától, Nagy Magdolnától a salföldi lovagló festőuraságig, Somogyi Győzőig.

Száz név, száz arc a kötetekben, száz történet útközben, szóval sok, és közben folyton önmaga az író, titkaival, apjával, anyjával, szüleivel, gyermekeivel, gyermekkorával, barátaival. És a férfivel, aki felé minden útnak van egy kis leágazása. Egy nagy kép ez, az áramtalanított táj bevilágítása kis kézi lámpákkal, mécsesekkel, gyertyákkal, gyufaszállobbanásokkal. Nem is sejlik a habzó Balaton panorámája.

Jaj, olyan nehéz írni az irodalmi kánonon, rendszeren, hagyományon kívül eső művekről. Megfelelő nyelvet találni hozzá. Az efféle, fel nem szentelt, ki nem parcellázott területen termő nyelvi-szellemi termék többnyire kénytelen minden összefüggés nélkül, önmaga mércéje lenni. Miközben a Nők Lapja olvasói körében Schäffer Erzsébet jó lelki vezetőnek számít, ez nem elég ahhoz, hogy kíváncsiságot ébresszen iránta a lélek ügyeiben amúgy elszántan elkötelezett kritika felől. Noha az első és a második kötetet is Lázár Ervin ajánlja az olvasók figyelmébe. „Olyan erővel árad belőle a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. Írásai is erről szólnak.” Pedig mennyire meg tudjuk becsülni régi prózánk ezerféle változatát, naplók, szakácskönyvek, levelek, anekdoták, tárcák, karcolatok, riportok, feljegyzések, emberi, esztétikai gazdagságát, változatosságát. És milyen szemellenzősek és tanácstalanok vagyunk kortársainknál.

És most majdnem minősítésbe fogtam, hogy valami helyet találjak, jelöljek ki az írónő köteteinek, történeteinek, szövegeinek a jelen magyar nyelvű szövegtengerben. Nem teszem. Hadd mondjam csak azt róla, hogy itt egy bátor nő, egy ízig-vérig vállalkozó szellemű ember, egy „médiamunkás”, egy „sztárriporter” olyan magától értetődően helyezkedik az érzelmi hagyományok, a tradíciók, a lelki bensőségesség, az egymásra ítéltség, a sorsvállalás, mondhatnám a bibliai értékek mellé, mintha ez magától értetődő volna.

Egy szüfrazsett, aki a világgal van elfoglalva, már rég túl a múlt rémes korlátjain, és akkor erre föl, ezzel együtt, vagy éppen ennek szellemében a legszerelmesebb nő, odaadó anya és asszony. Szerelemmel van a világ iránt. És szeretni vágyó nőt, anyát, asszonyt, rájuk vágyakozó férfit teremt olvasóiból is.

Járja az országot, könyvei, mint váratlan előkerült családi fotóalbumok, nagyon sikeresek. Hisz mindannyian szeretnénk jót gondolni magunkról, bárhogy is bánunk (el) magunkkal és a hozzánk tartozókkal, és Schäffer Erzsébet kisegít minket egy-két estére, hogy szeretettel lehessünk a magunk körében.

„Valamit akartam mondani, de a barátom ekkor már a könyökére dőlve újra elaludt. Megsimogattam. Aztán az újsághalmok tetejére raktam a mesekönyvet, nyitva hagytam a száztizenhatodik oldalon, lábujjhegyen kimentem, és csöndben becsuktam az ajtót.”

Könyvei
Pipacsvirágok (Cartaphilus)
Bodobács (Cartaphilus)
Egyszer volt – történetek, találkozások (Sanoma)
Hol nem volt – életek, mesék, pillanatok (Sanoma)

 
 
 

Takács Géza

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu