buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 19, hétfo
Huba napja





















Évfordulók:
1914: Bajomi Lázár Endre születése
1936: Federico García Lorca halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Újszegények, vadproletárok


2002.09.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Varga Imre: Utcalakók
Válasz Kiadó, 382 oldal, 2450 Ft

 

Miközben évente eltűnik egy város, itt növekszik körülöttünk egy másik: a 30–40 ezer budapesti hajléktalan aluljáró-fôvárosa. Errôl írt – kilenc hajléktalant meg egy segítôt kifaggatva – Utcalakók címen szociográfikus riportkönyvet Varga Imre költô, a könyv tizenegyedik szereplôje.

Ha mondjuk nincs Dunaúj(Sztálin)város, és mindaz, ami abból következik, hogy van, akkor a hajléktalanok jó része most gazdálkodó paraszt lehetne valahol? „Tizenegy lovas, hol találod nevük?” A hajléktalan igazolványokban? Elindultak az opál mezôkön Sinka István lovasai, és történelmi áramkimaradások eltűnései után az Astoria aluljáróban bukkantak fel újra? „A család, az vidéken maradt, csak mi gyerekek jöttünk föl egyesével, ahogy keresôképesek lettünk. Hogyne, hiszen amikor hazajött a nôvérem, amire én is emlékszem, jaj, de szép kabátja van, jaj de szép gojzervarrott cipôje van, lódenkabát! Hohó. Ha ilyen jó ott, akkor már tizenhat évesen megyek föl én is!” – így tünteti el a falu és a város közti különbséget, illetve önmagát meg a falut, az egykori agricola. És irány a Coca-Cola! A startnál még ugyan lódenkabátban, de ez ma már mit se számít.

Visszafelé gondolva át Varga Imre utcalakóinak élettörténetét: a szocializmus célja a vadkapitalizmus volt. Csúcsán a vadkapitalistával, aki fogában a kiharapott milliárdokkal, a kezében késsel, még jogot sért, de már paragrafust véd: kilakoltat és kirúg. Így keletkezik a vadproletár, akinek nemcsak munkája nincs, de már nem is lakik. Más négyzetmétereit növeli a hajlék, amelyben lakhatna, más hordja a ruhát, amelyben járhatna, de a bôrét is privatizálták, s valaki másnak a szájában vannak a fogai, és valaki más rágja az ô ételét.

Megkísért Varga Imre hôseinek élete. Miközben a velük készült beszélgetéseket olvasom, rádöbbenek: ez az én nemzedékem! A negyvenes évek végén, az ötvenesek elején születettek nemzedéke. Ez az én utam is a faluról a városba. És mennyi közös színhely. A megalázó szállások, a hülye albérletek. Világvárosinak hitt vendéglôk… Például a kör alakú – kör panorámás?! – Tengerszem étterem a József Attila Ifjúmunkás Lakótelepen, ahol a hatvanas évek közepén Sudár Laci barátom apja volt a rendôr, s így jellemezte a közállapotokat: ha valaki tüzet kér, elôször kérem kettôt bevágok neki, aztán elôveszem a gyufát.

Vagy az aquincumi kocsma. Kôbányán az Aranykerék. Meg Kecskemét, a rosszacska, de jelképes nevű Jalta borozóval. És Kiskunhalas, Kiszombor. A Napfény expressz, amellyel húszéves koromra a sok piától eljutottam a színes hallásig. Csak nem maradtam ott, ami nagy szerencse, és veszteség is, meg lényeges különbség mindenkivel szemben, aki ezekkel az expresszekkel nem tudott visszafelé is utazni. Ezt csak azért mondom el, hogy megmutassam, „a vidékrôl a városba került” melós és értelmiségi fiatalok útjában, beilleszkedési harcában és zavaraiban, egzisztenciális erôfeszítéseiben és kudarcaiban milyen sok azonosság volt. Ebben az azonosságban is értelmezni kell, amirôl Varga Imre könyvében Szappanos Lajos beszél: „a hajléktalanok magasabban képzettek az országos lakossági átlagnál. A hajléktalanokból soknak, legalább hatvan-hetven százaléknak van szakmája, addig a nagy átlagnál ez kevesebb. Köztünk több a középfokú végzettségű ember, talán még az egyetemet végzett is, mint az egzisztenciálisan stabil emberek között”.

Vannak ott lent, az aluljáróban, meg fönt, a domboldal bokrai közt, s a rakparton mások is, nem csak azok, akik a falvakból jutottak oda. Változatos a hajléktalanok társadalma. Vagyis Varga Imre könyve fölfogható amolyan hazai ellen-karrierregénynek is. Hogyan legyünk sikertelenek? Hogyan szegényedjünk el? És hogyan veszítsük el mindenünket?

Miközben pedig a hajléktalanok szakképzettségüket, egyetemi évfolyamtársnôik arcát felejtik, a tisztes-ségétôl megfosztott új típusú szegénység bugyraiban újfajta tudásra tesznek szert. Mert forsza van annak, hogy kell az utcán a nejlont úgy kifeszíteni, hogy záporesô idején se ázzon meg alatta az utcalakó. „Annyi értelme van a szenvedésnek, nyomorgásnak – mondja róluk, s errôl az újfajta szegénységrôl Szappanos Lajos –, hogy nem vagyok már mindenkivel szemben feltétlenül jóindulatú és adakozó.”

A szenvedés értelme? A kérdés az ember szakrális hajléktalanságára is rámutat. Meg az üvegházra is, amelyben az egész emberiség válhat hajléktalanná. Ha nem volnának gyerekeim, azt mondanám, csak derülni tudok a globalizációs legújabb-hullámon, amikor a két hatalmas környezetszennyezô, az Egyesült Államok és Oroszország azt hiszi, hogy a Bajkál-Amúr vasúti fôvonalon majd elutazhat a Marsra, és ott új otthont talál.

A kíméletlen fôkönyvhamisítók Amerikája mi, ha nem vadkapitalizmus?
Az oligarchák Oroszországa meg talán még az se.

És kettôjük között pattog ide-oda az Európa Ház fedele alá kívánkozó Magyarország sorsa, jelene. A puszta lét meg a magánlét ahogy összeforr. Talán a Földet kellene megkímélni.
Nem tudom, mások hogy vannak vele, de – ha már a puszta létrôl s a magánlétrôl beszélek, hadd mondjam el ezt is – értelmiségiként, íróként én ma úgy érzem, hogy bármikor végezhetem, na jó, fogalmazzunk pozitívan: újrakezdhetem kukabúvárként az életem. Pedig nem kerülöm a munkát és a munka se engem. Könyvmolyból kukamoly.

És a hajléktalansággal fenyegetô más életek? A panel- és közműrabszolgák helyzete: „Annyira bennem nem is dübörög a féltékenység azok iránt, akik itt panelben élnek. Ezeknek a lakásoknak a negyven százalékát nem tudják kifizetni, akkora a rezsije”.

A harminc-negyven ezer hajléktalanhoz mekkora fenyegetô hajléktalanságot számíthatunk hozzá?

És mi van vidéken?
Mára már több koldus van az egykori hárommilliónál, vagy még mindig egy kicsit kevesebb?
De hát ami látszik, az is riasztó. A szegénység olyan mennyiségben van jelen, hogy már részvétlenséget indukál. Négy hajléktalannak tudok segíteni. Negyvennel még próbálkozom. Négyszáz már erôs kételyeket ébreszt az erôm nagysága felôl. Négyezer pedig megdermeszt.

És tízszer ennyi vadproletár?
Ennyi vadkapitalista között?

Zelei Miklós

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu