buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Újtörökök a kiskertben


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A kérdésre, hogy milyen fogadtatásra lelt a gyűjtemény, a szerző a következőket válaszolta egy interjúban: „Vastag. Ez volt mindenkinél az első reakció. Volt, aki ironikusan megjegyezte, sokan fognak ennek a könyvnek örülni, mert 27 kritika van benne különböző szerzőkről és könyvekről, a 7 tanulmányban szereplő műveket, neveket ne is említsem. Másvalaki szerint senki nem ír majd róla, mert mindenki benne van (legalábbis a fiatalok közül), és azért elég ciki egy olyan könyvről írni, amelyben szerepelsz. A leghízelgőbb vélemény persze az volt, hogy minden egyetemen kötelező olvasmányként kellene tanítani.”
 

Kezdjük egy megállapítással. Az öregtörökök csak akkor veszik észre az érkező újtörökeket, ha fényképes bizonyítékot tárnak elő róluk, s csak akkor kezdenek komolyabban aggódni, ha kieszik a spájzból a szilvalekvárt. De akkor már késő. A fénykép itt van, megszületett. Összefoglaló kollekció a – többnyire – a rendszerváltás után indult írókról, költőkről, irodalmárokról határokon innen és túl, ahogy mondani szokás.

Folytassuk egy másikkal: nehezen, nagyon nehezen a kortárs irodalomtörténettel. A könnyű kapcsolattartást akadályozza a nyelv, a technika, fékezi az irodalomtudós roppant műveltsége. E roppant műveltség manifesztációja az időről időre kézbe kerülő dolgozatok képében olyannyira olvasóbarát, amennyire jobbágypárti Werbőczy Tripartituma. Kb. úgy szabad közeledni hozzájuk, óvatosan, kétszer meggondolva. Tíz évvel ennek előtte fogtam fel, mi a különbség az irodalomtörténész és a recenzens szemlélete közt. Az irodalomtörténész szakmai sovinizmusának engedve csak és kizárólag trendekben, folyamatokban és folyamatábrákban képes gondolkodni. Erről pedig a maga sajátos önvédelmi rendszerének köszönhetően lepattan az emberi beszéd. Tudomány, mint a mérnöké, a programozóé. Éppen úgy hat az emberre, veri szét irodalomhoz kapcsolódó „értését”, ahogyan szétveri a számítástechnikához kapcsolódó önértékelésünket, ha két számítógépes szakemberrel töltünk fél órát manapság. Ez rendben is volna. Csak az nincs rendben, hogy az olvasó szerkezetileg nem türelmes reneszánsz ember, képtelen úgy kinézni a fejéből hallgatása közepette, mintha akár egy mukkot is értene az egészből. Itt találjuk meg a kiválasztódás eredeti logikáját. A jobbak kiválasztódnak. Aki képes úgy nézni (ki a fejéből) irodalomtörténészi körben, mintha volna halvány fogalma a diskurzus tárgyáról, a történészek elfogadják. És módja van megérteni, hogy a történész elsősorban önnön kiválóságát fogalmazza, amikor új perspektívából szemléli a már többször megszemléltet, különös hajlathoz, új, eddig soha nem látott művészettörténeti mélység felfedezéséhez kalauzolja a meghökkent pályatársakat. Na, ennyi hirtelen.

Az irodalomtörténet olyanféle magánmetafizika, amely gyakrabban van ártalmára a kapcsolódó alkotónak, mintsem segedelmére. Ráadásul az irodalomtudósok is emberek, nézzünk akár hátra (Szerb Antal), akár előre (Madarász Imre), akiket esetenként emberi vágyak mozgatnak az irodalomban (is).

Egyszóval nehéz volt eleve megkülönböztetni a köznapi könyvismertetőt (recenzió) és a tudományos igénnyel fogalmazott „trendképes” (ez hasonlít a számlaképes adószakértőre, csak tizedannyit fizetnek érte) kritikától, mert legfőbb jellemzőjük nem az, hogy a tudós kritika olvashatatlan, hanem nagyobbat merít, az alkotást elhelyezi egy tágabb folyamatban, mialatt a recenzió a mű és az olvasó adott pillanatát kísérli meg eltalálni. Jó esetben. Rossz esetben ez is, az is olvashatatlan. Szerencsésebb esetben ez is, az is olvasható.

A helyzet azonnal megváltozik, ha egy tanult – papírja van róla – irodalomtudós belefut a szakmai kötelezettségeken túl a vers, a próza és hasonló kalandokba. Egyik lába az egyik, másik a másik csapdában. Az azt jelenti, ötven, ötven százalék. Fiatalember lévén egyik se képes elhatalmasodni rajta, egyikbe se fáradt bele, mindkét maradék ötven százaléka száz százalék a maga területén, ha netán kevesebb volna, átpótolnak egymásnak. A korosztályát szemmel tartó, minden szereplőt, minden leágazást ismerő tudósnak érzékenységben, forma- és szöveggazdagságban odapótol az alkotó költő, író. És viszont. Végeredményként kezünkben egy kritika és tanulmánykötet, amely akár folytatásos regényként is olvasható, hiszen a szereplőket ismerjük, látjuk, itt toporognak ugrásra készen a kiskertben. Ha néhol áttörne a tudós – kihagyhatatlan – fűrészporos szövege, a dolgot emészthetővé teszi, tudjuk, miről beszél.

Nem kérdés, az első tanulmánytól kezdve látható a kedv és az energia, hogy ide nekem az oroszlánt is. „Ha ebből a szellemi pezsgésből, a magyar irodalmi élet gazdagságából valamit sikerült megmutatni, ha ez átment a kötetbe, már megérte. Meg aztán ezzel a könyvvel letudtam a fiatalságom, véget ért egy korszak. Amúgy meg jó szórakozás volt, két-három éves élvezet.” – fogalmazza meg a már említett interjúban.

Németh Zoltán: A széttartás alakzatai
Kalligram K., 432 oldal, 2300 Ft

 
 
 

Onagy Zoltán

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu