buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Megvesztegethetetlen szakértelem


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Bár ritkán valljuk be, úgy lehet, a népi-nemzetinek nevezett (irodalom)szemléletre a legnagyobb veszedelmet éppen önnön képviselői némelyikének kritikátlan lelkesedése és ordító színvonaltalansága hozhatja. Tudhatnánk: a (bolond)gomba módra szaporodó őstörténeti idétlenségek, meg a nemzeti klasszikussá lelkesedett dilettáns vagy közepes életművek legalább oly ártalmasak az „ügyre" nézvést, mint az egyébként joggal fölpanaszolt veszejtő szándék.
 

Mintha a nemzetsors vállalásának szenvedélyes forrósága a tárgyilagossággal s az ismeretek mélységével külön utakon járna nemegyszer, s ami nagyobb baj, hogy még az erre való figyelmeztetést is saját erőink gyöngítésének, avagy az „ellenséges érdekek” kiszolgálásának véljük csupán. Márkus Béla irodalomtörténészi és kritikusi munkássága már csak ennek okán is vigasztaló.
Bevallom, írásait nem mindig olvasom könynyen, meglehet, épp azért, ami a legnagyobb erényük talán. Mert ő aztán minden számba vehető adatot elősorol a maga helyén, mondatai ezért kacskaringósan túlzsúfoltak lesznek nemegyszer, pártatlanságára pedig olyannyira ügyel, hogy néhanap képtelen vagyok eldönteni: szereti vagy sem, dicséri vagy elmarasztalja éppen, akiről vagy amiről beszél. Lelkendező fordulattal tán sohasem él, egyéniségétől a „hódoló hajlongás s a tisztelgő áhitat” csakúgy messze van, mint a Barta Jánosétól (A Baumgarten-díjas Barta János és Babits), nincs oly szeretett életmű és nincs oly – általa is! – példának tekintett szerző, aminek vagy akinek a fogyatékosságát ne emlegetné föl, ha így látja jónak („egészében feledhető” – írja a szlovákiai barát Gál Sándor egyik könyvéről például). Szó se róla, Márkus Béla „kukacoskodó” szakembernek is tetszhet akár, szerintem „nagyvonalúbb” is lehetne némely pillanatban, csak az a baj, hogy – szinte – állandóan neki van igaza. Meggyőzni nem mindig tud persze – mondhat a reflexiók hiányáról meg a narrátori pozíció rögzítetlenségéről amit akar, én Gion Nándor tetralógiájának a harmadik részét (Ez a nap a miénk) is imádom például –, de hódolattal ismerem el, hogy amit tesz, nemcsak szakmájának, hanem az egyetemes magyarság egészének is a hasznára válik.

Felfogásának – amely morális tartás is egyben – talán az „egészre tekintő” hajlam van a centrumában. Ez a szándék nemcsak geográfiai persze, irodalom- és történetszemléleti is. Teoretikusan felkészült ítész ő, de nem az irodalomelméleti iskolák divatosabbjain lovagol, az „irodalmon vagy szövegen kívüli” mozzanatokat is számba vevő szempontrendszere példátlanul széles, élet- és valóságérdekű – s ekként sorsvállaló! – munkásságának éppen ez a záloga. Tagadni, ha akarná sem tudná, hogy értékválasztását irodalmunknak az erkölcsi-nemzeti gondoktól is viselős, ha tetszik szolgálatelvű része határozta meg egykor, ám a szigor ami ítéleteiben vezérli őt, épp a kisebbségi magyarság körében (is) gyakran reklamált követelménynek tesz eleget. Márkus Béla valóban „egyenlő mércét” használ mindenütt, meghatni őt sem a – mondjuk, „magyaros” – témaválasztással, sem a könnyesen patetikusra srófolt stílussal nem lehet, kedvvel irtja a legendákat is – Kántor Lajos Szabédi László-tanulmányairól írt bírálatában is e szándékot üdvözli például –, mindaz pedig, amit állításainak bizonyítására elősorol, nemegyszer meghökkentő, s azt az érzetet kelti: szerzőnk – irodalmon innen és túl – több könyvtárnyi művet elolvasott. Annyi bizonyos: nem sietett, alaposan fölkészült ő, első könyve (Magányos portyázók, 1989) negyvennégy esztendős korában jelent meg csupán, azóta ez a hetedik.

Ez a kopár, de rendkívül találó című kötet az eddigi életút hossz- és keresztmetszetét adja szinte. Olyan, mint egy mély gyökeret eresztett hatalmas fa, mondhatnám. A témák sora Ady Endrétől napjainkig terjed, a négy fejezetbe sorolt munkák egymásutánja pedig egy tervszerűen felnövő élet- és irodalomszemlélet természetrajzát adja. Az első fejezet – Adytól Fülep Lajoson át Németh Lászlóig – a „gyökérzetről”, a többi – sorrendben erdélyi, délvidéki majd felvidéki, kárpátaljai munkákról szólván – a szervesen összetartozó organizmus különböző tájairól, „ágairól” beszél. A dolgozatok egyik-másika hatalmas művelődéstörténeti anyagot mozgató tanulmány inkább – a Móricz-regényből kiinduló Bethlen Gábor arcai mindenképpen ilyen –, az egyes darabok közötti asszociációs lehetőség végtelen szinte, s nemcsak a módszertani következetesség okán: a Németh László 1935-ös romániai útinaplójáról („Ocsmányolja hazáját”) vagy a 2001-ben megjelent Sütő András kötetről (Erdélyi változatlanságok) való elemzést „egymásra olvasni” például nem éppen tanulságok nélkül való. Egy írást – az utolsóul közöltet – mégis fontosnak vélek kiemelni. Nemcsak azért mert a szerző megvesztegethetetlenségét és filológiai fegyelmét példázza híven, hanem mert az emberi és szakmai felelősségtudatát is. Márkus Béla becsüli Wass Albertet, ez nem lehet vitás, s én is állítom, hogy ennek a tragikus sorsú alkotónak az élete és műve irodalmi és nemzeti tudatunk integráns része kell, hogy legyen visszavonhatatlanul. Felszökő népszerűségének is csak örülni tudok, de az emléke körül fölmagzott ájult esztétikai és legendagyártó dilettantizmusra szomorúan nézek már egy idő óta.

Ennek a jó tollú, remekül mesélő, emberi-etikai kiállásaiban is példás, ugyanakkor önmagát feltűnően gyakran ismétlő, és bizony sémaszerű alakokat is gyártó írónak az élettörténete torkot szorító, ezt elismerem, de prózája sem a világirodalom jeleseihez sem a magyar irodalom legnagyobbjaihoz nem mérhető: ezt jobb lenne, ha tudomásul vennénk végre – a saját érdekünkben. A vele szembeni méltatlan vádak elhárításának nem a fékevesztett magasztalás az útja ugyanis. Márkus kikezdhetetlenül alapos elemzése (Hozsanna néked, Wass Albert?) remélhetőleg azokat az életmű és az életrajz legendáit szinte versengve gyártó, javíthatatlanul amatőr „kutatókat” teszi nevetségessé, akik – meglehet, öntudatlanul bárgyú lelkesedéssel – mindent elkövetnek-elkövetnének, hogy az irodalom s az irodalomtörténet-írás nemzeti feladatait vállaló, ugyanakkor felkészülten is józanul maradt szakemberek váljanak nevetségessé. Nagyon kellett már a tisztázó beszéd, s ezt a dolgozatot csak szerzőnk írhatta meg.

Márkus Béla: Tények és képzetek
Felsőmagyarország Kiadó, 372 oldal, 2300 Ft

 
 
 

N. Pál József

Felsőmagyarország Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu