buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A filozófiatörténet garabonciása


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Meggondolkodtató elmefutamot olvastam a minap az Isten elvesztése utáni, a szellemi és a lelki dimenzióit egyre inkább feladó, mind jobban elanyagiasodó világról, az (európai) ember eltévelyedéséről, célt-vesztettségéről. Ez a cél (Cél) Isten volt, az élet értelme, a „magasabb rendű fény”, melynek helyét az „Edite, bibite, post mortem nulla voluptas” („Egyetek, igyatok, a halál után nincs többé élvezet”) kulináris – értsd, itt: parlagi! – bölcselete vette át. Korunk a sietség kora, ám az „értelmetlen és őrült rohanás” következtében minden deformálódik s önmaga ellentétébe fordul át körülöttünk. Közben már arra sem vagyunk hajlandók, hogy észrevegyük: a rohanás rabszolgává tesz bennünket („Aki lohol, az csak rabszolga…”), „neurotizálja és káosszá változtatja a lelkeket”, a „gürcölés üressége és hitványsága” vesz birtokába minden magasabb rendűt s fölemészti a mélyebb értelműt. A legtöbbször már eszünkbe sem jut, hogy fáradozásunk „eredménye milyen gyakran nem éri meg a fáradságot”, s nem „nemes, magasabb rendű célokat szolgál”, hanem nem több, mint „a megtestesült közönségesség és hitványság, még ha ég felé is törekszik”.

Politikusainkból kiveszett minden (valahai férfias) erény, s csak „agyafúrtságban” jeleskednek, csupán
a „hazugság művészetét” fejlesztették tökélyre. Mintha az utóbbi hat évtized valóságos közép-európai tapasztalatai sűrűsödnének össze a felismerésben: „A nemzetek soha senkinek sem váltak olyannyira a rabszolgájává, mint »felszabadítóiknak«”, s akár ha az utóbbi esztendők – sőt, utóbbi hónapok – európai történéseivel kapcsolatos dilemmák fogalmazódnának meg az „Ahol a nemzetek is föderációba gyűlnek, ott a »nemzet« fogalma értelmét veszti…” vagy az „…Európával semmi nagyot nem lehet véghezvinni” felismerésében. Hiába haladt a legutóbbi két évszázad alatt a tudomány többet előre, „mint a korábbi évezredek alatt összesen”, az „emberiség nem elég erős ahhoz, hogy csodálatos, gyorsan kolosszussá növő gyermekét elbírja”. Mérhetetlen hódítás-vágyában az ember egyetlen apróságról feledkezett meg, az „előfeltételről: önmaga meghódításáról”.

A fentiek időszerűségét nyugtázó, egyetértő bólogatásomat az sem zavarja, hogy az írások, melyekből e ténymegállapító látomásokat vettem, nyolc-kilenc évtizede vettettek papírra. Igaz, itt, Közép-Európában, egy – enyhén szólva is egzaltált – múlt század eleji cseh író-filozófus, Ladislav Klíma tollával. Klíma – bár műveinek nem jelentéktelen része még életében (1878–1928) megjelenhetett – fölismeréseire, szkepticizmusára saját kora, a két világháború közötti, létének erőteljesen expanzív szakaszát élő Csehszlovákia polgári társadalma még nem igazán lehetett fogékony, a fasiszta, majd a kommunista diktatúra félszázada pedig szinte nevének említését sem tette lehetővé. Az 1989-es rendszerváltástól azonban a Klíma-kutatás és -kiadás reneszánszát éli, s az életmű – jellegében, irányában és mélységeiben is a nála későbbi, román származású Emile M. Cioran filozófiáját idéző – dimenziói csak ekkortól bontakozhattak ki teljességükben. Ezt bizonyítja a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó mostani válogatása, az Abszolút Akarat Vagyok is, mely – G. Kovács László jóvoltából – a szerző filozófiai írásait és aforizmáit gyűjti, igaz, nem hiánytalan csokorba.

Klímának magyarul eleddig csupán egyetlen kötete látott napvilágot Sternenhoch herceg szenvedései gyűjtőcímmel (Európa Kiadó, 1990), mely két kisregényét, valamint a végletes és sokakat megbotránkoztató exhibicionizmusáról tanúskodó önéletrajzát tartalmazza.

Ez utóbbi például azt fejtegeti, hogy gyermekkorában sportot űzött a lopásból s hogy éjszakánként betörje az ablakokat; testvéreit és szüleit azért utálta „az undorodásig”, mert „túlontúl közel álltak hozzá”; s veleszületett tulajdonságának az „általános megvetést” jelöli meg. Közben iskoláit – a „nyájidiotizmusnak” e neveldéit – szégyenletes módon kitüntetéssel végezte, s magaviselete is sokáig jeles volt. Eszmélésében tizenöt éves korára következett be a gyökeres fordulat (ekkor nyolc hónap leforgása alatt elveszítette az anyját, a nagyanyját, a nagynénjét és utolsó nővérét is), s leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy ettől kezdve csakis az „elgondolhatatlannal” foglalkozzon, s – isten „legszörnyűségesebb napszámosaként” – kíméletlen csatározásba kezdjen Istennel. Egyik értelmezője, Vladimir Kuncitr így ír róla: „Nietzsche az Istent megölte. Klíma megpróbál maga lenni az Isten”. Énjét abszolútummá fejlesztette, melyben már nyoma sincs a másik ember énjének („Csupán az Egy a szükségszerű, az én kell, hogy a világ legyen”), s több helyütt is egyenesen Istennel azonosítja magát („Isten teljes mértékben abban rejlik, hogy Istennek érezzük magunkat”).

Legfontosabb küldetésének a magában rejlő állati energia összebékítését látja az istenivel – „önmaga megformálását”, megteremtését, a „határtalan Önszeretet” megvalósítását, az „Önátölelés” kiteljesítését, mely „a virág, amelyben a szár végződik”.

Ladislav Klíma világában semmi sem önmaga, csak képzete önmagának, egy magasabb rendű (transzcendens) világ metaforája; ez a világ maga az irrealitásokból fakadó realitás, amelyben minden egy metafizikus síkban tűnik föl. Filozófiája a paradoxális valóságérzékelés és -értékelés tökélyre vitt megnyilvánulása. Író és filozófus szétválaszthatatlan benne; G. Kovács László értő bevezetője a „filozófiatörténet garabonciásának” nevezi őt, ördöngösnek, aki „a lét ijesztő mélységei fölött” mondja, mormolja a magáét, s szavai, ráolvasásai vihart gerjesztenek. De ebből a viharból a szem nem érzékel semmit: bennünk – olvasóiban – dúl, a lelkünket borzongtatja. Hogy elültével, énünkben megerősödve már „az örökkévalóság sötét szakadéka fölötti öröklét” vonzza s kösse le révült pillantásunkat.

Ladislav Klíma: Abszolút Akarat Vagyok
Válogatta és szerkesztette: G. Kovács László
Kalligram Kiadó, 280 oldal, 2300 Ft

 
 
 

Tóth László

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu