buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
különleges könyvek = különleges köny


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

(I) Mondhattam volna azt is, „ellenállhatatlan könyvek”, hanem ez egyelőre csak rám vonatkozik, szerintem azok – az Olvasónak erről még meg kellene győződnie, ám az az érzésem, végig erre az eredményre juthatnak sokan. Természetes, hogy csak ez lehet a kezdés: „Szentkuthy”. A – mondjuk így – újvidéki Fekete J. József könyve, a Post a Szentkuthy Miklós és művei büszke alcímet viseli, és (büszke lehet a Forum Könyvkiadó, és Bori Imre kiváló fülszövege is igazságosan telitalálatos) nem okoz csalódást. Sőt, jól elegyíti a tudhatót az újdonsággal; azt, ami adódik – például az obligát cím – azzal, ami merészen összefoglalódva is szerteágazó; szakismeretről tesz tanúbizonyságot a szerző, rendkívül világosan szerkeszt és fogalmaz, jó szolgálatot tesz Szentkuthynak. Nem csillogásra-villogásra törekszik, kalauz-szerepet vállal, eszményi fokot közelítően. Persze, korábban is dolgozott már Fekete J. József a Szentkuthy-témán (pl. Széljegyzetek Szentkuthyhoz, 1996, Újvidék), de itt, nem is titkolva, alapkönyv megalkotására törekedett, annak minden veszélyét (jeleztük, mit, és még sok mindent) vállalva. Sikerének százalékaránya hatalmas, a könyvet bárhol felüthetjük, igaz és teljesség felé mutató képet olvashatunk az íróról.

Az európai méretekkel mérve is „a legnagyobb” írók egyikéről! (Ld. a könyv 298. oldalán.) Miért mondható el Szentkuthyról hitellel ilyen közhely? Ha csak a halálában is reneszánsz alakot-alkatot tekintjük (295–296. old.), kevés. Ha a rettenetes méretű műveltség jellegeit (így!), az sem telitalálat. Ha a termékenységet, mely végtelen-célzatú igazságkereséssel, prózai teljességgel stb. párosul, még mindig csak körözünk a lényeg táján. Talán nem is tudnám felsorolni, hányféle alkat, olvasói „kedély” találja meg Szentkuthyban a magáét, miközben – bocsánat a csúnya szóért, de Szentkuthy is örökké „közben” volt! – az írói mű szintézise nem megalkuvó, nem tesz engedményeket a regényesség, a kaland, az erotika, a tudományosság, menny és pokol (hogy így mondjam) kárára vagy javára; és így (lehetne) népszerű olvasmány. Hanem talán már sokak számára az is. Míg mi magunk, átlagosabb emberek, talán életünkben vagyunk fukarkodók a merész sokféleséggel, hogy (esetleg) művünkre figyelmezhessünk, vagy művek látják kárát a személyes túlszerepléseknek, mindegy, Szentkuthynál az emberi teljesség nemcsak elbírja a művekbeli teljesség megcélzását, hanem elő is segíti azt. Nem reneszánsz, nem modern, nem klasszikus és nem újító ez a Prae-Orpheus-Gigi-etc. Szentkuthy, de nem is átlagoló. Mondom, extravagáns és törvényalkotó úgy, hogy nem kerül döntéskényszerbe. csodálatos élet- és íróerején átbocsát mindent, amit csak elérhet, és a forma kötelmeit sem maga meg nem határozza, sem másoktól magára mérni nem hagyja. Az egész kultúrát áttekinti (ameddig! persze, és amire szüksége volt), de annyit lát, hogy az már teljességnek nevezhető. Mégis az egyetlen metafora felé halad(na), ahogy a más szerzőket kiválóan idéző Fekete j. József épp Fogarassy Miklóstól kölcsönzi a kifejezést, „az egyetlen ember felé”. A múltkoriakban, lévén, hogy senki „ügyét” hívságos hízelgéssel segíteni nem szokásom (már), realista képet próbáltam rajzolni Szentkuthyról, ám a teljes hódolat jegyében... mondjak inkább, büszke bámulatot. Hogy ez az író a mi nyelvünké, a miénk. Évtizedeink (a többest is csak ilyen abszolút legnagyobbak esetében használom, nem irodalmunk vagy történelmünk – ah! – teljességét illetően) kitermelték Szentkuthy Miklóst, a Prae korai egész-voltát, s ezután még a fokozást is! Állandó érték volt ő, és csak Gödel tétele vonatkozhat rá „fenntartással”: semmi, ami konzisztens, tehát bensőleg alapvetően összefüggő egész, nem bizonyíthatja ezt anélkül, hogy épp e konzisztencia ne lássa kárát. Ezért nem engedélyez Szentkuthy sem „érzületnél” erősebb bizonyítási lehetőségeket saját „nagyságára”. (Weöres áthúzatta e szót a maga esetében, én a „zseni, zseniális” szavak irtására törekszem, hiszen ezt már Musil is megmondotta volt, bizony, az „európai”, főleg a német szokás irtózatos értékdevalválásának kifejezője a „genial”.) Szentkuthy nem „zseni” volt és nem „nagy” volt. Mindenség volt úgy, hogy demokratikus maradt: semmiféle más mindenség tagadására nem bíztat egy szava sem; erőteljes, irtózatos erejű „jelleg” volt ő, felmérhetetlen mennyiség, de tündökletesen fénylő minőség. (E szavakat megőrizném, ha lehet.) Fekete J. József, mint minden összefoglalás-író, lehet nagyon elfogult a maga ítéletjellegeivel, de csak ritkán az, alig.

Az eredmény, ismétlem: a legvilágosabb, leghasznosabb Szentkuthy-értékelés, amit e pillanatban így, összefoglalás-keretben elképzelhetek. Szentkuthyval párhuzamosan olvasható. Sok mindent tudatosít, sok mindenről, amit művi ködökbe szeretnek bugyolálni az ítészek, megmutatja: napnál is világosabb. Azt, például, hogy Szentkuthy (bocsánat megint!) közhasznú írónak is remek, mert így is szórakoztató és megunhatatlan. Ha a megfelelő adagokban fogyasztjuk, egyebek mellett. Ha Szentkuthynak bármi fogyatéka van, Fekete J. József nem kifejtve jelzi, sőt. Magam úgy érzem, épp a nagyon nagy teljesség az, ami helyett olykor a gyarlóságok valóban gyarló mivoltának tudatát igényeljük, a takaros katarzist. Ez utóbbi az, ami Szentkuthynál nincs. A magunk hibái „felett” érzendő megrendülés, gyarló mivoltunk tudata. De hát ő ilyen író, ezt is mind beleoldotta, belesodorta prózájának hibátlan szövevényébe. Ellenben itt a bizonyíthatatlan konzisztencia kérdéséhez érkeztünk. Szentkuthy felette áll a bizonygatásoknak.

És a cáfolósdinak is!

(II) Abszolútumot „céloz meg” a német könyvpiac nemesen megrendítő értelemben sikerkönyve; a kiváló regényíró, Walter Moers (a Szó Kiadó érdeme nálunk), könyvének címe, Az Álmodó Könyvek Városa esetleg ködös romantikát ígérne, az alcím meg (Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei) divatot, mókát, holott egyikről sincs szó. Vastagsága ellenére „ütős”, címei ellenére végtelenül kemény, tragikus könyv, és a tömérdek nyelvi játék ellenére is sodró lendületű, pusztulásos., A könyv nagy meglepetése a fantasztikus bűnügy, mely a szellem ellenében a pokol erőinek jókora jelenlétét tárja elénk, hátborzongatóan. Magam sem hittem eleinte (fordítóként) ezt a meseszövésbeli, profi (így mondom) tökélyt, melyet nagy meglepetésre tartogat Moers mintegy befejezésül. Bár a jók közül jó páran túlélik a fejleményeket, a szereplőgárda (a föld alatti könyvpoklokban – !! –, a föld feletti különös ős-városban, ahol minden az irodalom körül forog, látszólag), igen, a cselekmény megjelenítői és „hordozói” egyszerűen minősíthetetlenek, ördögiek, vagy még azok se, túl vannak jón és rosszon.

Tessék nekiesni a könyvnek, várni, mi lesz – pompás rajzokkal szemlélteti a dolgokat ráadásul maga Moers, ettől teljesebb az élmény –, nem „hátralapozni”, s hinni abban, hogy megint egy (legmagasabb kategóriabeli) szórakoztató mű, melynek sikerül a bravúr, hogy mélységes is legyen; tartsa, amit ígér; következetesen végigvezesse a cselekményt; ne legyen erőltetett, olcsó, behízelgő, de öncélú kalandokba is csak ritkán bocsátkozzék – túllendülni ezeken, kérem! –; mondom, egy remekmű.

Bízom benne, hogy Moers elindul nálunk is valamiféle siker-úton, ismétlem, a könyv vastagsága ne legyen riasztó, annyi méltatlanabb félkilóra pazarlunk figyelmet... itt megéri az olvasásra szánt napok.

Ha valamiről meg voltam győződve már bűnügyi históriánál, nevezetesen a szellemi teljességről, hát itt igen! Adjunk esélyt Moers dinoszauruszainak, szörnyeinek és embereinek! Merthogy emberek is előbukkannak végül, méghozzá hogyan... az a fő élmények egyike lesz. ilyet, ugye, nem is hinnénk manapság.

(III) Ha már előbukkanásról van szó, az ERI (más írásban Eri) Kiadó megint nagyokat merít a múlt kincseiből. Krúdy Gyulát nem nagy neve (s remélem, majd fel-feltámadó újabb divatja) adja el, nem, az Aranyidő (Kis Mária kacérságai), a pompás borítóval, bent Kass János illusztrációival roppantul élvezetes kis regény. Korrajz, a legjavából; alakok, tényleg a „mindenféléjéből”; s Krúdy mesélőkedve tulajdonképpen – mai bűvszavam? – irgalmatlan, bár végeredményben megértő. A cselekményt itt sem árulom el, jóllehet Krúdynál inkább a folyamatok lényegesek, az összeállítások, a kontrasztok. Eleve jó forgatni ezt a csinosnál is különb könyvecskét, még ritkaság is lehet (800 példány), ahogy a kiadó sok kiadványa, megjóslom, az lesz majd.

Mint a Krúdy-könyv, Szini Gyula regénye, a Profán szerelem is az ERI Kis szerelmes irodalom című sorozatában jelent meg (500 példány). Thurzó Gábor mintha felülmúlni akarná a Krúdy-könyv Szép Ernő adta ajánlását (mai randa korunkban, írja Szép, ilyen értéket, mint az Aranyidő, csak a legjobbakra lehetne bízni, olvasókra), igen, a „Profán”-t a kitűnő kritikus Thurzó Szini legjobb alkotásai közé sorolja. Ez nekünk nem sokat mond, mert Szini Gyula jócskán feledésbe merült (meríttetett), s a múltkor pompás Jókai-életregényére itt próbáltuk felhívni a figyelmet. Ha Ottlik a magyar prózairodalomból a „mondénséget” hiányolta s nyilván Bródy, Krúdy sem volt neki mindig elég, hát a Szini-regény megadja, ami a kedélynek vágya-ingere. Soledad, a meztelen táncosnő, és gonosz szerelme, Szodoma Pál (ah!), lélekölés, kaszinó, öngyilkosság, vad érzelmek, naiv, de napfény-bujaságú erotika (Thurzó szava), van itt minden. Jó kis szecessziós könyv, stílusát tekintve: nem sokat kertel, kimondja, „amiről szó van”, értsd, összefoglalva jellemez, Szini talán ezért nem emelkedett a Kosztolányi-, Móricz-méretű novellisták sorába, de annál több szeretetünket igényli, és a legkülönfélébb „emberiségrétegeknek” szól.

Nagy és kellemes meglepetés (ERI, 800 pld.) egy bizonyos Avercsenko nevű orosz író (1881–1925) Figurák című novelláskötete. Csettintünk, annyira az ottani irodalom javából való, s ha valami, ez, gondolom, nagy dicséret. Sodró írások, célratörés, sok bizarr fordulat, fanyar humor és groteszk... A szerzőt Lenin is tesztelte (a hátlap tanulsága szerint), nevezvén őt így: „egy őrülten ellenséges fehérgárdista tehetség”, mármint írónak Lenin szerint is az volt. Egyetérthetünk, ha az őrült fehérgárdistaság kategóriájához nem értünk is. Hadd emeljük ki viszont a grafikus Bátki Nóra príma munkáját!

Végezetül említenünk kell egy örök klaszszikust, a mostanság (nagy családregényével is, jaj) hanyagolt Martin du Gard Vén Európa című kisregényét. Mészöly Miklóstól tanultam meg tisztelni ezt a művet, a mi Tersánszkynkat is idézi (vagy fordítva): cseppben a tenger, egy kis francia falu Európa. Nem a mai. Eredeti címén: Vén Franciaország volt, de így a jobb, még uniós idők előttről kb. Belefeledkezésre csodás olvasmány, a színvonal magas, magabiztos. Majd csak rájövünk, a század egyik legnagyobbjával van dolgunk (s nem csupán e könyvecske okán). Szerencsés kéz húz a kalapból az ERI-nél, az már biztos. Várjuk a folytatást. (Bocsánat, nem „szerencsés”: jó kéz.)

Fekete J. József: Post. Szentkuthy Miklós és művei
Forum Kiadó, 311 oldal, 2000 Ft

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa
Szó Kiadó, 488 oldal, 3780 Ft

Krúdy Gyula: Aranyidő
Szini Gyula: Profán szerelem
Avaercsenko: Figurák
Martin du Gard: Vén Európa
ERI Kiadó

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu