buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 10, kedd
Judit napja





















Évfordulók:
1875: Toldy Ferenc halála (Budapest)
1891: Nelly Sachs születése (Berlin)
1936: Luigi Pirandello halála (Róma)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Rézfánfütyülő


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nehéz manapság a tini lányok élete. Is. Persze, mikor nem volt az? Mikor kinek nem volt, kortól és nemtôl függetlenül? „Mindig úgy rossz, ahogy van / Mindig annyi bajom van...” – szólhatna a rock and roll, ha szólna. Csak – mesélik, sejtetik, suttogják – Elvisnek nincs már bánata, noha köztünk van. Csak akarnunk kell, és máris látjuk ôt.
 

Balázs Ágnes: Feladó: Fekete Szivárvány című, új pöttyös regényének hôse Zsófia. A fekete hajú, sötét bôrű, kék szemű leánykának a történet elején az a legnagyobb baja, hogy anyukáját közlekedési baleset éri: figyelmetlenül lép le az úttestre egy busz mögött. Így siet átjutni a kislányhoz, boldogan integetve, mert valami fontosat újságolna el: befizetett egy tengerparti nyaralásra. Életükben elôször látják majd az Adriát. Nem kis dolog ez egy anyától, aki egyedül neveli a lányát – és pedagógus. De baleset éri. Elüti egy motoros. Az anyuka beüti a fejét, eszméletét veszti. A népek kíváncsian veszik körül, amíg meg nem érkezik a mentô és a rendôrség. Az anyát beviszik a kórházba, Zsófi pedig csak áll sóbálvánnyá meredve, aztán futva menekül a helyszínrôl. Hogy miért? Errôl szól ez a leányregény. Zsófia története egy nyári szünidô két hónapja, amíg az anyja kómában fekszik a János Kórház intenzív osztályán. Zsófi magára marad. Nem mer segítséget kérni senkitôl attól való félelmében. Mert ha árva lett...(?!) Akkor ...akkor ôt is állami gondozásba veszik, ahogy édesanyját, Irént. Irént, akit csecsemô korában tagadott meg az anyja. És Irén félig se elmesélt rémtörténetei azok, amik miatt a lány inkább a kilátástalan, kétségbeejtô egyedüllétet választja. Elkezdi magányos életét egy a körúthoz közel esô utca egyik lerobbant bérházának második emeletén lévô kis lakásukban. Ez az alapszituáció. Valóban, mihez kezdhet egy gyerek itt és most egy nagyvárosban, például Budapesten, ha magára marad? Ha összesen annyi pénze van, amit a pedagógus mama a konyhában tart, a kredencben. Mindig az a bizonyos néhány ezer forint a háztatásra, hó végétôl hó végéig. Ahol már a hónap negyedikén hó vége van, mivel harmadikán utalják a bankba a pénzt. Persze, nyilván segítenének a szomszédok, az ismerôsök, ha tudnák, Zsófit és az anyját mekkora baj érte. Dehát a lány nem szól, így a szomszédok és az ismerôsök nem is veszik észre, hogy egyedül maradt. Miért is vennék? Amikor nem is nagyon illik manapság a másik dolgával, gondjával törôdni, hiszen majd minden dologban, gondban van valami kis szégyellni, titkolni való. Aztán kinek-kinek megvan a maga dolga, baja. Irénnek, az anyának is bôven van mit takargatnia. Például, hogy ki a gyermek atyja. Vagy hogy miért is lett ô árva, és aztán cigány származása miatt miért is alázták meg folyvást a nevelô intézetekben a társai, tanárai. És hogy aztán miért neveli úgy a lányát, hogy mindentôl óvja, elsôsorban a maga és gyermeke vérét, származását tagadván tagadva, noha az nyilvánvaló. Mert látszik. Pedig a mama kiváló pedagógus, aki elôre elrendelt sorsából éppen azáltal volt képes kiemelkedni, hogy keményen harcolt a maga identitásáért: igazságáért. Ehhez szerencséjére találkozik a szintén cigány származású mentorával, Rácz Rozáliával, volt tanárával, aki a történet idején ott iskolaigazgató, ahol Irén is tanít.

Szóval Balázs Ágnes jól belecsap a lecsóba. És a lecsó receptje: végy egy hátrányos helyzetű gyermeket, helyezd egy hátrányos helyzetű városrészbe, állítsd a fôhôst egy szinte végzetszerűen kemény szituációba, aztán kíváncsian figyeld, vajon mihez kezd az a szegény gyerek. Hadd küzdjön! És Zsófia küzd is. A két hónap alatt az ártatlan lelkű kislányból csaknem felnôtt ember lesz.

Küzdelmében majdnem mindenki, ha akaratlanul is, segíti, ha máshogy nem, hát úgy, hogy megalázza, hátráltatja. Mert nem elég ám Irén anyu eltűnése (Zsófi nem tudja ôt meglátogatni, mert a gonosz kórházi portás sehogy se engedi be). Itt van az elsô, a nagy, az igazi tini szerelem, amit az osztytárs, az úri fiú Bán Feri iránt érez. És ami kiteljesedni látszik, amíg a lányt a Bán anyuka meg nem látja, és a fiát el nem tiltja. A cigánytól, akik, mint azt tudjuk, mind csalfák és mind lopnak.

Valamint ölnek, csalnak, hazudnak. Ferike szót fogad az anyjának, kap is cserébe egy biciklit...
Zsófi robinsonádja kitűnô alkalmat kínál. A szerzônô nem kevés iróniával mutatja be azt a közeget, ahol a cselekmény játszódik. Nagy figura a kilencven éves Vincze néni, aki noha nem házmester, mégis szorgalmasan figyeli és egzecíroztatja a lakókat. Akik kivétel nélkül mind jól leírt karakterek. A zsidó Klauszmann bácsi, aki szintén a maga életét keresi – a múltjában: ifjú korában ô is elvesztett mindenkit. Szabó néni, meg az ô kisfia, aki amúgy felnôtt férfi lenne, ha az anyja nem terrorizálná folyvást vissza korai kamaszkorába. Fontos figura még a koldus, aki évek óta az aluljáró ugyanazon lépcsôjén tartózkodik, és aki egyszer enni ad Zsófinak, midôn elfogyott a lány pénze. A kakukkos óra, aki a vészmadár szerepkörébôl küzdi fel magát, mint egyfajta horrorisztikus szimbólum, a pártoló totem posztra, Zsófia jellemfejlôdését leképezendô. Ugyanígy Zsófia fejlôdésének szimbóluma Kormos macska is, aki a történet közepére meghalasztott Vincze néni kandúrja volt. Ruppert néni, a gyümölcsös kofa, aki Zsófit szünidei munkára alkalmazza a Nagycsarnokban, bár a bölcs öregasszony se sejt sokáig semmit. Végül pedig Hédi a harmadikról, a szôke mintagyerek, mintaszülôk angyalkája, akirôl persze kiderül, hogy kölönórák helyett egy punk sráccal randevúzgat, aki különben jó fej, és akinek van egy punk beütésű, gimnazistákból álló zenekara, akik szintén elég jó fejek. De ez még semmi ám Hédirôl! Mert a végén az is kiderül, hogy Hédi Zsófinak nem mása, mint a... De ezt nem árulom el. Annyit azért igen, hogy a mintagyerek mintacsaládja is pont olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló, aki a látszat szerint még él, noha már rég ki kellett volna múlnia...
A „mintacsalád” motívumhoz kapcsolódik Zsófi elemi vágya: a bezzeg de jó lehet annak, akinek van saját apukája... Zsófi is keresi, keresné azt a férfit, ám ô az apjáról semmit se tud. Aztán csak annyit, amennyi kiderül néhány levélbôl. Ezeket megtalálja anyja titkos kis dobozában. Néhány levelet, amit a rejtélyes úr írt Irénnek. A neve: G. No, ki lehet ez a „G”? Ez a harmadik dolog, aminek a történet végére ki kell derülnie. Kiderül. Ám, ahogy minden jó mesénél, itt is felmerülhet a kérdés, hogy a „minden jó, ha a vége jó” után mi történik tovább.

A Fekete Szivárvány is szimbólum, nem is mellesleg a punk együttes címadó nótája. Ennek a csapatnak Zsófia az énekese lesz. Mi kell még? Balázs Ágnes szocio-pöttyös regénye sikerre méltó. Ajánlhatnám filmben nyomuló producereknek.

Balázs Ágnes: Feladó: Fekete Szivárvány
Ill.: Borogvai Zsuzsanna
Móra Kiadó, 272 old., 990 Ft

Cornelia Funke új regényét aligha szükséges filmproducereknek ajánlani. A Tolvajok urát és a Sárkánylovasokat már forgatják amott Amerikában. És most íme itt a harmadik nagy mű: a Bűvölet. Műfaját tekintve manapi fantasy. A történet egy szintén tizenkét esztendôs leány küzdelme a nem semmi gonoszokkal. Maggie és Mo, az édesapja, elsôsorban az apa csudálatos és ebbôl adódóan átkos képessége miatt kerülnek szörnyű kalamajkába. Mo ugyanis „varázsnyelv”. Ami alatt az értendô, hogyha fennhangon olvas egy történetet, és közben olyasképpen artikulálja a szavakat, a hangokat, hogy azok nem hogy eléggé, hanem túlontúl plasztikusak, akkor bizony elôfordul, hogy a Valóság szövete felfeslik, a „csak” írott, tehát egy elme által „fantáziált” szöveg egy-egy szereplôje hús-vér lényként pottyan elibénk. Vagy viszontag, az foszlik semmivé eme világban, és kerül bele abba a másik világba, aki az imént még elôttünk ült, és tátott szájjal hallgatta a varázslatosan elôadott szöveget. Nohát ez az átkozott csoda esik meg Moval, vagyis Mortimerrel egy baljósan szép este, midôn Teresának, felségének, szerelmének és leányuknak, az akkor még csak hároméves Maggie-nek olvas fel egy bizonyos szerzô, Fenoglio művébôl, melynek a címe Tintaszív. A horrorisztikus tündérmesébôl kipottyan a fôgonosz, Kaprikornusz, a kegyetlen, szadista, ôrült démon, és a segédje, Basta, aki a szekrény nagyságú, halszemű, piromániás gyilkost apjaként tiszteli, harmadiknak meg Porkéz, a „Tintaszív” történet kedves alakja, foglalkozására nézve bűvész és tűznyelô, regénybeli hivatására nézve viszont a legsajnálatraméltóbb áldozat, akinek az írói szándék szerint sajnos meg kell halnia, méghozzá nem is akárhogy... És amíg ôk hárman kipottyannak a könyvkötô (könyvgyógyász) varázsszavai által a kis szobába, addig Teresa beleszívódik a mesébe. Nos, ez Cornelia Funke alapötlete. Aztán képzeljük el, mit érezhet az, aki idepottyan ebbe a világba, noha az elôzô pillanatban még valami sötét, mágikus, középkori világban élt, ami tele volt tündérekkel, koboldokkal, óriásokkal, üvegemberekkel – hôsi lelkekkel, és még ôsibb gonoszsággal. És képzeljük el azt, aki innen oda szívódik, innen, ami tele van „civilizációval”. Ami alatt az értendô, hogy az élet hétköznapian dögunalmas, és igaz kalandot csak a könyvekben lelhet az azután óhatatlanul sóvárgó emberi lélek. Nohát ez a konfliktus magja. Mert Kaprikornusz és Basta persze, hogy vissza akarnak jutni a saját tündér-horrorukba. Porkéz is. Csakhogy nem megy. Mert Monak fogalma sincs, a varázslat hogyan működik. Ezért hiába próbálja meg századszor, ezredszer, Maggie anyját se sikerül visszaolvasnia ide, tündér-horrorékat meg vissza amoda. Ciki. Marad a lehetetlen helyzet, amiben mindenki joggal boldogtalan. Ám Kaprikornusz nem azért a fôgonosz, hogy ne találja fel magát. Rálel arra a helyszínre, amit az író, Fenoglio használt műve megírásához: valahol Itáliában, távolabb a tengerparttól, kietlen, kígyók járta vidéken egy falura. Oda eszi be magát, és pont olyan rémvilágot teremt maga körül, mint amilyenbôl idepottyant. Mi több, egyre jobban érzi magát, elvégre a mi „civilizált” világunkban egy olyan virtigli gengszter éppen úgy nyerô, mint abban, amit Fenoglio kitalált, nyilván nem pusztán csak a játék, hanem némi gázsi kedvéért...

A végzetes hiba elkövetése után kilenc év telik el. És akkor egy esôs éjszaka kellôs közepén, midôn Maggie kinéz az ablakon, meglátja Porkéz rémítô, fenyegetô alakját, az udvar közepén ácsorogni... Pórkéz közli az apjával, Kaprikonusznak kell a könyv, a Tintaszív utolsó példánya. Mert a többi kötet „elveszett”. De hogy miért kell a fôgonosznak, azt még Porkéz sem sejtheti. Innen elindul a lassan lüktetô vándorlástörténet egészen Kaprikonusz ( a Bika csillagjegye) falujáig. Kalandos, bűvöletes olvasmány. Nem tudom, a szerzônô hogy csinálta, de nem lehet gyorsan túljutni a mondatain. Gondolatban is meg kell forgatni, csócsálni a szavait. Tandori Dezsô nyilván tudja, mivel ô fordította a művet. A szerzô szép dramaturgiai gesztusa, hogy minden fejezete elé egy-egy klasszikus mesébôl, történetbôl idéz, mintha ezek a szövegek-élô szövetek bűvölnék elô immár az ô agyából a folytatást. Ijesztôen szép az az igazság, amit sugall: ezek a valóságok csakugyan velünk együtt élnek a Kincses szigettôl a Gyűrűk Uráig. Maximum a szereplôk nem potytyannak elénk. Bár az is megtörténhet. Miért ne?

Cornelia Funke: Bűvölet
Ford.: Tandori Dezső
Ciceró Kiadó, 520 old., 2890 Ft

Talán nem sértôdne meg nagyon Cornelia Funke, ha a fülébe jutna, hogy műveit, ahogy a meséit elgondolja, Michael Endéhez hasonlítom. És talán nem sértôdik meg Kántor Péter se, ha a Kétszáz lépcsô föl és le című „gyermekvers” kötetét, a benne lévô versek játékos kedvét, mívességét és humorát pedig Weöres Sándor remekléseihez. Noha nem divat már ez az ódivat, sôt, snassz egy szerzôt valakihez hasonlítani, csakis azért bátorkodom megtenni, hogy az, aki netán eme recenziót olvassa, rögtön tudja, ezt a kis kötetkét máris vegye meg a gyereknek, mert ezek a versek pont arra jók, amire a nagy klasszikustól kiadott könyvek. Felolvasni lefekvés elôtt, jókat röhögni a gyerekkel, aztán megint, most már úgy formálni a szavakat, a mondatokat, a bennük lévô zenét, hogy akár ki is pottyanhatna belôlük ez meg az, például a hétfô, a kedd, a szerda, vagy Torony Ernô, vagy a Libalovas, vagy a Gnú, vagyis nem a gnú, hanem a madár, vagyis nem a madár, mert azt nem látjuk, hanem az a száraz fa, vagyis az a kopár. Mert mit keresne egy gnú a szobában, aki föl-le szaladgál, akár egy másodperc mutató. Kántor Péter szemtelenül jól tudja ezt a fajta verset, ezért aztán szemtelen. Néha már csak azért se rímel, mert a rím úgy adná magát, néha meg csak azért is, mert olyan könnyen nem is adja, hagyja. Mint például a címadó Kétszáz lépcsô című versében. Szalma Edit rajzai e versek szakavatott szerzôtársai: segítenek az olvasás közben, elôtt vagy után ama valóság-idézés-bűvölésben.

Kántor Péter: Kétszáz lépcső föl és le
Ill.: Szalma Edit
Móra Kiadó, 48 old., 1590 Ft

Sebôk Éva válogatását, a Seregélytáncot a Napkút Kiadó jelentette meg, Péter László kedves kis rajzaival. Sebôk Éva is nagy varázsló. Elképedve nézem, hogy írói pályája 1959 óta ível, folyik, ágazik. Mennyi idô, mennyi mű! Nem lehetett könnyű igényesen, érzékenyen válogatni gyermekversei körül. Némi tematizálás azért fellelhetô a szerkesztésben. Mert aminek benne kellene lennie, annak, ugye, benne kell lennie. Már csak azért is, hogy az olvasó szülô megmutathassa a gyereknek: nézd már, kicsim, én meg ezen nôttem: a Koboldoson, a Hiszôkén, a Tűzmanón. Aztán most, hogy újra nézem a Seregélytáncot, mit ad isten, egészen másképp értem azt, hogy :
Mert a boldogság mindenkinek más:
van, akinek egy lélegzet csupán,
vagy moccanás,
van, akinek egy kis mosoly
vagy egy könyv,
vagy egy csíkos labda,
piros kalapka,
vagy egy tejszagú kiskutya,
vagy röpke bánat,
vagy...

Állítólag Elvis is talákozott egy Hableánnyal. Ám akkor még azt se tudta, mi az a heroin.

Sebők Éva: Seregélytánc
Ill.: Péter László
Napkút Kiadó, 172 oldal, 2390 Ft

 
 
 

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu