buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Végzetes ajándékok krónikája


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Márai Sándort ma alighanem többen olvassák, mint valaha korábban. A Helikon Kiadó gondozza s teszi közzé életművét szép kiállítású, jól kézbefogható sorozatban. De még a megrögzött Márai-olvasókat is meglepte az a tavaly megjelent könyve, amelyről eddig még keveset írtak Magyarországon. Pedig ez a kis cikkgyűjtemény is figyelemreméltó, ha a benne foglalt írások nem is tartoznak az életmű csúcspontjai közé. A könyv problematikus voltát már érzékelteti a cím: Ajándék a végzettől, s feltárja az alcím: A Felvidék és Erdély visszacsatolása. Más szóval ez a gyűjtemény azokat a cikkeket, írásokat tartalmazza, amit Márai Sándor a fent említett témáról 1938 és 42 között írt és a Pesti Hírlap hasábjain közölt.
 

Ami az írások műfaját illeti, azt a rovat címe (Vasárnapi krónika) már bizonyos fokig meghatározza: inkább tárcákról, mint tudósításokról vagy riportokról van itt szó, ami azonban nem zárja ki, hogy Márai Sándor politikai gondolatait, illetve elmélkedéseit ne cserélje fel bizonyos pillanatokban útiélményeivel, amelyek természetszerűleg átcsúsznak a tudósításba. Már ez a tény megváltoztatja szerzőnk nézőpontját, amihez még hozzájárul a száműzött nosztalgiája. Vagyis az a Márai, aki sok helyen élt Európában és később Amerikában, a világpolgár, a kicsinyes nacionalizmusokat-sovinizmusokat mindig elítélő Márai szíve mélyén mindig kassai polgár maradt. A kérdés az, humanizmusa szenvedett-e csorbát olyan cikkektől, amelyek a két bécsi döntés alapján az 1938–40-es évek területi visszacsatolásait üdvözlik. Mert hogy üdvözlik azokat, az kétségtelen.

A Horthy-korszak Magyarországa érzelmileg egyetlen óriási traumából táplálkozott. Trianonról van szó, ami van akinek még most is fáj, van akinek kevésbé. De még ha el is ítéljük az olyan területi revíziót, ami a tengelyhatalmakkal kötött szövetség alapján jött, jöhetett csak létre (és itt a „végzet” helyett én inkább a Duce és Hitler nevét írnám be a könyvbe mint „ajándékozókét”), meg kell értenünk, hogy München után az a Kassáról elszakadt polgár, aki a „cseh időkben” nem volt hajlandó viszszalátogatni szülővárosába most teljes eufóriával veti magát bele abba a percbe, amikor a magyar csapatok harc nélkül bevonulhatnak a visszaadott területekre, amit (nota bene) az ottani magyar lakosság virágesővel köszönt. Ahogy Márai egyik, 1938 novemberében keltezett tudósításában írja: „Húsz éve készülünk erre… húsz éve várjuk, tízmillióan, ezt az utat, ezt a pillanatot”.

Érdekes módon ebben a pillanatban még úgy látszott, ezt a visszacsatolt és etnikailag túlnyomóan magyar területet Magyarország hosszú távon meg tudja tartani. Végül is a müncheni egyezményt az angolok és franciák is aláírták és sok minden múlott azon, csillapodik-e Hitler területi étvágya, vagy rohamosan növekszik – az utóbbi lehetőség, ezt már 1938-ban is lehetett tudni, végül világháborúhoz vezet. Teleki Pál kétségbeesett lavírozása 1939 és 41 között, hogy megtarthassa a viszszanyert területeket, de úgy, hogy Magyarország ki tudjon maradni a háborúból ezért volt tragikus és meddő igyekezet. Mert tudjuk, még Észak-Erdély visszaszerzése is összefüggött a nagyhatalmak politikájával – ha a Szovjetunió nem jelenti be igényét román fennhatóság alatt álló területekre, azt Magyarország sem tehette volna. A németeket eléggé idegesítette az is, hogy két szövetséges között kell döntőbíráskodniuk, meg az is, hogy a kettő közül Romániára volt (az olaj miatt) nagyobb szükségük. Itt megint azt kell mondanunk, úgy tűnik, Márai csak addig örül a területi revíziónak, amíg abból nem lesz olyan konfliktus, ami Magyarországot végérvényesen elkötelezi Hitler mellett, akinek démoni, tömegmozgató erejét a magyar írók közül talán legelsőnek ismerte fel. És még az olyan lelkes „irredenta” hangú tudósításból, mint a „Horthy Miklós felszabadította Kassát” is ki lehet olvasni valamit: a kassai közönség soraiban 1938 novemberében ott ül a konzervatív angol laptulajdonos Lord Rothermere, s amikor Horthy belovagol a városba, Kassa (magyar) lakossága megéljenzi őt is, meg más magyar miniszterekkel együtt Mussolinit. Hitlerről ebben a szövegkörnyezetben nem esik szó.

De ha csak ilyen hangú szövegek lennének ebben a kis Márai-kötetben, egyedül a történészeknek volna azt érdemes kézbevenni. Szerencsére van más is, számos kitűnő Márai-tárca Kassáról és Kolozsvárról, Mikes Zágonjáról és egy kissé a múlt zárványába fagyott Székelyföldről. És vannak olyan politikai hangütésű írások, amelyekben ugyanazt a Márait látjuk, akit eddig is ismertünk: a sokfelé megfordult, de patriotizmusát önérzetesen megvalló európai demokratát. „Egy úr Csikágóban” című írását én tüstént lefordíttatnám csehre és szlovákra: arról a Benesről szól, aki valahányszor revíziós tervekkel zavarták, mindig ezt kiáltotta: „Inkább az Anschluss!”, s akiről most már tudjuk, hogy a 20. század egyik legkártékonyabb és legsikertelenebb politikusa volt. De vannak más írásai, ahol a (nemzeti) gyűlölet ellen ír, mondván, hogy az írástudók feladata a gyűlölet szítása helyett a kölcsönös megértés, s egy olyan 1942 őszén kelt tárcája („A bűvész”), amiben nyíltan szembeszáll a nemzeti színekkel „politikai bűvészmutatványokat” végző álhazafias kóklerekkel. Más szóval elhatárolja magát a német szövetséget magyar ‘nemzeti’ jelszavakkal éltető jobboldaltól, amit (és erre tanú 1943–44-es Naplója) szívből utált és megvetett.

Végül úgy gondolom, nem árt ezt a kis kötetet együtt forgatni a Kassai őrjárattal (ugyancsak a Helikon adta ki 2000-ben). Abban ugyanis Márai nagyobb léptékben gondolkodik, s ír például a háború utáni Franciaországról, (ami szerinte nem lesz többé nagyhatalom), a régi polgárság bomlásáról és az új lehetőségéről, a tömegkultúráról és „a szellem ripacsairól, akik politikai magatartással sietnek pótolni azt, ami tehetségükből és jellemükből hiányzik” (Kassai őrjárat, 82.oldal). Márai Sándor hosszú távon meg tudta őrizni autonómiáját és emberségét. Évtizedek marginalizálódásával fizetett meg érte, de végső soron sikerült elérnie, amit keveseknek: a 20. század magyar klasszikusává vált. Érdemes olvasnunk és újraolvasnunk műveit, nem csak azért, hogy jobban megérthessük a kort, amelyben élt, hanem hogy őszintébben szembe tudjunk nézni saját mai magunkkal.

Márai Sándor: Ajándék a végzettől
Helikon Kiadó
2004, 347 oldal, 2490 Ft

 
 
 

Gömöri György

Helikon Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu