buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 19, hétfo
Huba napja





















Évfordulók:
1914: Bajomi Lázár Endre születése
1936: Federico García Lorca halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A séta
Megfelelően lelassítva


2005.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Fiatal nő siet az utcán az őt bámuló férfiak között, Ruth Orkin fekete-fehér fotóján, American Girl in Italy, 1951
csomó, pontosan 16 férfi néz egy nőt
vagy ha nem nézi, mindenképp foglalkozik vele: el néz, már nem néz oda, azért nem nézi, mert akkor felejti el
csak most tanulja meg
a másikat nézi, a többi férfit, azt figyeli, aki azt figyeli
az a felállás, hogy egy csinos nő, amerikai turista, mondjuk Rómában vagy Nápolyban sétálna nyugodtan, de nemigen sikerül neki, mert mindenki vele foglalkozik
nézegetné a látványokat, közben meg ő maga a látványosság, hálóba került, tekintetek hálózatába, és ez, mint a pókfonál, megfogja, befonja, nem ereszti, alig ereszti el
az ilyesmi bámulás lelassít, megállít, egy arról a helyről láthatólag nagyon is sietősen kifelé igyekvő nő áll lekötve a fényképen, 1951-ben, és most már
csak kíváncsi voltam, hogy
van-e ilyen: örökre, abban a láthatatlan hálóban, amit az őt figyelő férfiak tekintetének irányát meghosszabbítva, szépen a képre lehetne rajzolni
a fotó plakátméretre nagyított változatát Németh Gábor mutatta Grazban, egy kis utca, a már elfelejtettem, milyen Gasse egyik kapualjában, 1998. február 28-án
sétáltunk a túlzottan koraira sikerült tavaszi délelőtt, és úgy
gyalogolni rossz
a képet láttam már: nem a fényképet, hanem ezt a mozdulatlan, kimozdíthatatlan jelenetet, a faszikat így, ezzel a riadt lánnyal
gyalogolni állítólag, Móricz Zsigmond szerint, jó, pedig nem, ha sokat gyalogolsz, megfájdul a derekad, a talpad, a nyakad és így tovább, nem sorolom, és az meg miért volna jó
idegen helyeken mászkálni azonban mégiscsak varázslatos dolog
háromszor végig ugyanazon az utcarészleten, néhány sarok odafelé, vissza, megint vissza, cirka ugyanazzal a sebességgel, ugyanaz és mindig egészen más
nem kicsit más, hanem nagyon
persze, csak ha engedik, ha békén hagynak
ha bámulnak, akkor nem
ezen a fényképen olasz csávók stírölnek egy spinét
pontos kép, pont ilyen a leosztás, a nő ijedtsége, és az a frusztrált, férfiasan beszari agresszivitás, amit a nők könnyelműen kezelt, túl könnyen vett csinosnak-lenni-provokációja könnyedén kivált
legszebb játék
a legszebb játék kezdeni valamit ezzel, kezelni a férfi és nő egymásból kiváltott kölcsönös riadalmát
úgy működik, olyanok a szabályok, hogy a nők irgalmatlanul előkészítik magukat, fel készítik, mell, popsi, comb, szem, száj és karom meg minden, szagok és ékszerek, készületlenül ki se lépnének az utcára, aztán pedig a hatalmas felháborodás azon, hogy szabályosan meg akarják őket kúrni
hogy a megszólított válaszol, és úgy szól vissza, ahogy szólnak hozzá
pedig nem, mert a megszólított alig válaszol úgy: nem meri, mert nem érzi, hogy elért volna bármit is, azt érzi, hogy semmit sem ért el
ügyes fiú, erős, szép, fiatal és senki, hiába, ő senki, de senki, mert még nem csinált semmit, de semmit
ahhoz valamit teljesítenie kéne, és a többiek elismerése kellene hozzá, mármint ahhoz, hogy a többiek nélkül is legalább meg merjen nyikkanni
de hát, persze, nincs egyedül, ott van a többi között, arra jól vigyáz, nehogy egyedül maradjon
csak a lány van egyedül, a férfiak pedig egymást erősítik, mert csakis a többiek jelenléte erősíti föl bennük, nyomja el, ha nem is szünteti meg, a lány várható vagy kalkulált, fölényesen elutasító gesztusai miatti szorongást
ennek a lánynak tisztában kéne lennie azzal, hogy milyen hatással van: tisztában is van vele, készül rá, mégis fogalma sincs, fölkészületlen, tehetetlen
elkészült, most sétálni indul, és egyáltalán nem azért, igazán nem azért készült fel ilyen alaposan, hogy kipróbáljon bármit is abból, amit a nők egyébként elég sokszor kipróbálnak
nem akar semmit
szerintem
azért nem, mert most ez a történet van, így jött kedvem megírni
viszont az nem megy
hogy ne az legyen, amit okoz, hanem pont az ne legyen, ez így nem megy
ő sétálni indult a séta miatt, nézelődni, és „ugye, nem azért jött ide, hogy csókolózzon” (egyből megtaláltam a gépemben ezt a mondatot az amemória nevű file-ban, szerkesztés: keres: csókolózz, az Ősz c. írásból), ám ez az egész ügy senki akaratán vagy elhatározásán nem múlik
nem az elhatározáson, az előkészületeken sem, hanem csak úgy van alakítva a program, hogy a férfiak kétségbeesetten bámulnak egy kétségbeesett lányt
ez a séta
még ha senki sem eléggé nő is a résztvevők közül
vagy férfi
nem elég erős nő vagy férfi, szerencsére, hanem állati nagy a keveredés, animus és anima stb., ez el lett osztva a teremtmények között
hát csak sétálnak, nézelődnek, általános dühöngés meg csodálkozás, véletlen, szerencse és öröm, ahogy alakul, azt várják, amitől tartanak
áll egy kirakat előtt, és nem tudja, hogy nem csak magát látja-e
és akik őt bámulják, azok mit látnak?
a divat, ezt csak úgy mondom, férfiak dolga

„Egy korban mely a szót szétfejteni akarta
(S magam bontom szét szövetét
Hogy új selyem legyen s más módon összevarrva
Villámcsapás se vágja szét)”
ebből az iparból is ők élnek, ők találják ki, bevezetik, és eladják nőknek, vagy pedig nincs előre megmondva, hogy kinek, mert nők veszik meg, viszont őket a férfiak veszik meg, bár ez sincs pontosan előírva, csak nagyjából
a teljes felszerelésében divatozó nő látványos félreértés, rengeteg szép, csúf, vicces, bánatos, attól függ, üdítő, megindítóan bámulatos félreértés vonul le-föl, jeges tekintettel nyalogatva a fagyiját a Nagykörúton
pedig ebből az egészből semmi sem marad, csupán az eső áztatta haj, testhez tapadó, combközépig húzkodott trikó
kíváncsi voltam, hogy nézel ki vizesen, ezt egy színésznő mondja annak a színésznek, akit belelökött a vízbe 1998. július 15-én az MTV 1-en, ilyen tévéfilmeket mindig férfiak írnak
majdnem m
mert az a pillantás, amiről itt szó van, mindent leszámít, lemos, mint a kiadós zápor: nem feltétlenül vetkőztet, csak levonja, amit le, krémet és púdert, márkás ócskaságokat, szemhéj- és szolárium-színt, melltartó-formát
Bár tudnám míg kezem vad csipkékkel csigázza
A hálót mely határtalan
Elfogni angyalunk akinek szárnyas árnya
Akár egy púposé olyan. *
szépnek vagy cifrának lenni inkább férfias
mint nem
a nőstény szürke, hím állatok pompáznak, férfiak öltenek harci díszt, a nőket többnyire elfedik, letakarják, a cifraság az uralom jele
pompázó nők kompenzálnak vagy a hatalmi helyzetüket jelzik, ami lehet, hogy ugyanaz, viszont eztet most nem fejtjük ki rendesen
hímoroszlán rázza a sörényét
hímszarvas szarvát, kakas taréjt ráz, Mozart rizsporos parókát
igaz, hogy Fiordiligi és Dorabella is ráz, mint az áram, mind így csinálják, már (mindig is, és nem csak az utolsó kétszázvalahány éve) bőven részt vesznek uralmi játékokban
csak a nyugat, a Dämmerung civilizációs fejleménye, hogy nem szükséges a hatalmat folyamatosan kijelezni, elegendő az egyszerű szabás, fekete vagy szürke, néhány nyakkendő elég, egy darab egyforma szmoking, mert ékesség és jelképek nélkül is világosan tudható, pénz és presztízs révén pedig bármikor, azonnal és titokban is igazolható, hogy mi a helyzet, hol a helyed
nyíltan és látványosan is, ha úgy kell
bárhogy
nem épp maga a teljesítmény, az nem annyira érdekes, hanem a teljesítmény díja vagy presztízse, és az, hogy milyen teljesítmények fölött, mások teljesítményei fölött rendelkezel
elvegyülhetsz és kiválhatsz, királyfi koldusként, ha van kis kemény valamid, ott van a bankkártya a farmered zsebében
arcképeket már nem a pénzre vésnek, annál jóval több arcot képvisel a pénz, akárki arcát, azét, aki birtokolja
a pompa funkciója pedig megváltozik, tömegtermelő nagyipar, azoknak gyárt, akik, most ez a divat, a divat mögé bújnak fátyol helyett, de ezt már mondtam
noha igazából pont az nem megy, mert ahogy a fátylon áthatol, áttör minden cicomán is a női sexus
a divat arra hív föl, oda hív, ahová mindenki igyekszik, azt gondolja erősíteni, ami már úgyis, eleve éppen elég erős
a fátyol inkább leleplez, divat és bekenés nem segít
csöppet se
ezt szerintem mindenki tudja
az égvilágon
van divat és vannak kenőcsök, mert ez a játék része, és a séta meg az ámuldozás is a játék része, ez így a játék
elindulni utána, igyekezni előlük
vagy meg se mozdulni inkább, rendesen szorongani
legszívesebben, de abból semmi se lesz, mindnek utána fordulni, és persze hogy nem forogni, mert minek a francnak, dühítő, szánnivaló, meg aztán hogy nézne ki az
tudni jól, hogy mindegyiket, így van előírva, beírva, egyenként, szép sorban vagy össze-vissza, ahogy jön, mind meg kell baszni
belecsókolni a nyakába, azért nem pont mindnek, csak ennek és ennek
engedni, csakis ennek
neki, neki és neki, bocsánat, nekik mind
egyedül csak neki
de nem, még csak nem is pillantani oda, hanem az a mai program, hogy muszáj fölülírni a programot
ilyen kor
határtalan háló
egyáltalában nem bámulni sehova
én nem bámulok
hanem azt csinálom, hogy szublimálom a’ izét, az ösztönömet.

*Jean Cocteau: Egy korban,
Nemes Nagy Ágnes fordítása

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu