buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kányádi Sándor legújabb kötete,
avagy a verseket recitáló Pán Cogitó


2002.04.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kányádi Sándor: Felemás ôszi versek
Jelenkor Kiadó, 186 oldal, 1500 Ft

 

A hagyományos és modern versbeszéd felé egyformán nyitott Kányádi-líra korábbi pályaszakaszainak legfontosabb törekvéseit részben újszerűnek tetszô poétikai eljárásokkal gazdagító legújabb kötet (Felemás ôszi versek) szinte minden elemében a klasszicizálódás és a kiteljesedés jegyeit mutatja. Az öt évvel ezelôtt megjelent egyberostált versek (Valaki jár a fák hegyén) jellegadó darabjainak partitúráját (alapvetôen vallomásos, lamentáló, szelíden (ön)ironikus hangvételét) megôrzô, a konfeszszionális tartalmakat (búcsúzás, számvetés) mind gyakrabban a transzcendencia felé tágító és távlatosító verseskönyv legfôképpen emberi mélységével, gondolati tisztaságával, nyelvi szépségével és míves formarendjével lepi meg az olvasót.

Az emberi létezés talányos-tragikus misztériumát „kétélű optimizmussal”, a túlélés tanulhatatlan fortélyaival és szürkületbe takart, vékonyka, halovány-fakó reménységgel megidézô kötet önnön létünk alaphelyzetével és alap-motiváltságával szembesítve nyújthat szellemi izgalmat és a végsô kérdésekkel szembenézô illúziótlan tudást. A korábbi Kányádi kötetek sorába koherens módon beépülve ekként lehet ez a könyv is az intenzív jelenlét és a beavatás élményében részeltetô igazi misztérium. Avagy Cs. Gyímesi Évát idézve: „az éber szerelem öntudatával átélt valóság lírája”.
A kevert érzésminôségeket, különféle hangulatokat és ambivalens gondolatokat sejtetô kötetcím (Felemás ôszi versek) azért lehet pontos és találó, mert életremény és halálhívás vitáját anticipálva képes kifejezni a lírai személyiség alapvetôen paradoxális szerkezetű értékvilágát. Ez a létérzékelés a már nem és a még nem aleatorikus módon elgondolt, köztes pozícióját jelenti, ami öröm és bánat, remény és félelem, hit és hitetlenség, otthonosság és otthontalanság, teremtés és pusztulás viszonylatában nem a vagylagosságot, hanem az együtt értendô és egyidejűleg érvényes új és tisztultabb minôséget foglalja magában: a romlandóban a romolhatatlant, a végesben a végtelent, a múlandóban a múlhatatlant. (A ’felemás’ jelzô persze a régmúltat a közelmúltat is jelölheti; a Megsárgult irkalapok ciklusába pl. csupa ötvenes évekbeli vers került.)

A jelen kötetbe szerkesztett versek korábbi folyóiratpublikációk (Hitel, Holmi, Kortárs, Tiszatáj, Magyar Napló, Forrás, Látó, Parnaszszus, stb.) nyomán kerülnek az olvasóhoz, immáron ciklusokba rendezve. A cikluscímek (Ólom-rajzok, Felemás ôszi énekek, Körömversek, Megsárgult irkalapok, Hazatérések, Eretnek táviratok) atmoszférikusan jelentésesek, mintegy segítve a befogadót a versekre való ráhangolódásban. A versek partitúráját nagyobbrészt az élmény-rétegekhez igazodó illúziótlan keserűség, elégikus borongás és lamentáló panaszolkodás határozza meg. Az egyazon érzés- hangulat- és gondolatkörben fogant opusok (Csángó sirató, Sirám, Jövendômondás, Felemás ôszi ének, Megvonja vállát az idô, Szelíd fohász, Vagyunk amíg, Elôregyártott elemek hattyúdalokhoz, stb.) a korábbi kötetekben ismerôs regiszteren szólaltatják meg az örök emberi szomorúság, a vereség- és veszteségtudat, a csonkaság és lét-rontás hiábavalóság-érzettôl és halovány reménykedéstôl motivált, jellegzetesen kányádis futamait.

Lényegében ezt a vonulatot árnyalja és erôsíti a komor létélményt személyes mozzanatokkal dúsító, fôként az édesapa alakjára fókuszáló költemények sora (Vénülôben, Kertünk végében, Konkrét költemény, Levéltöredékek). Az elmúlástudat és halálközelség tragikumát a szerelem idilljével ellenpontozza a Megsárgult irkalapok II. ciklus több emlékezetes szépségű, egészséges érzékiséget sugárzó darabja (Pajzán táncszók, Talán cigány, talán félvér…, Szemérmetlen sopánkodás, Tíz évet késett hálaadó ének).

Még a Kányádi Sándor költészetét jól ismerôk számára is a felfedezés örömével hat az Eretnek táviratok megannyi reveláló darabja (Találkozás, Rögtönzött monológ, El tudtam volna képzelni, Koszorúk Cogitó úrnak, Eretnek táviratok Pán Cogitónak odaátra), melyekkel az európai kultúra alapértékeit képviselô, mindvégig a szellem jelzôfényeire figyelmezô Zbigniew Herbert elôtt tiszteleg a szövegalany.

Hasonlóképpen megvilágosító erejű, megrázó misztérium a kötet záró kompozíciója, az évek óta remélt nagy formátumú Sörény és koponya című poéma. A természete szerint motívumösszegzô és metaforalezáró alkotás képanyagában a Radnóti Razglednicákat és eclogákat idézô világomlás elborzasztó naturalizmusa keveredik a nyers kínok megvált(hat)atlanságát valamelyest ellenpontozó, poétikusan megemelt sorokkal („Aknamezôre terelt konda / lekaszált lovak szétlôtt oltár / égô erdôk uram e ronda / fajzathoz mely gyilkol naponta / baján enyhítni mért hajolnál // fiad már egyszer meghalt értük / eredményét magad is látod / gyűlölet a fegyverük vértjük / pusztuljanak legyen már végük / teremts nélkülük új világot // elég nagy a te mindenséged / mentsd ki az innen menthetôt még / oda hová lábuk se léphet / krisztustalan amit beszélek / de talán mégis lehetôség”). A két részes, többszöri nekirugaszkodássál megírt nagyszabású líraalakzat az életmű kanonizált darabjaival (Fától fáig, Fekete-piros, Halottak napja Bécsben, A folyók közt) együtt tarthat számot sokak érdeklôdésére.

Kányádi Sándor legújabb kötetének apropóján idekívánkozó megjegyzés: a ritka tudatossággal és organikussággal fölépülô Kányádi-ouvre értékeit és esetleges fogyatékosságait számba véve ezzel a líravilággal is sok mindent lehet tenni; lehet ezt a költészetet dicsérni és/vagy bírálni, lehet fanyalogva vagy ajnározva kezelni, csak egy dolgot nem lehet vele csinálni: úgy tenni, vagy olyan látszatot kelteni, mintha ez a költészet egyáltalán nem is létezne. Már csak azért sem, mert a Nagy László-i üzenet a 21. századi olvasó számára is változatlan érvénnyel bír: „a vers Pelikán; valakihez pirosa áttör idôn s ködön”.

Ködöböcz Gábor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu