buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Magyar remekírók


2002.03.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Magyar költôk 19. század. 1-2.kötet
Kortárs Kiadó, 1800 oldal, 9000 Ft

 

Minden normális nemzet könyvkiadásának pillérei – az alapvetô és korszakonként megújítandó kézikönyvek mellett – azok a sorozatok, amelyek a nemzeti irodalom klasszikusait bocsátják a mindig változó olvasóközönség elé, ama közönség elé, amely nyelvében azonos és – az irodalom híveinek makacs rögeszméje szerint – mentalitásában, sôt nemzeti elkötelezettségében is egymással rokonítható egyének közössége. Ezek a „klasszikus” sorozatok rendkívül tanulságos módon tükrözik egy-egy kor viszonyát a nemzeti literatúra hagyományaihoz, amely hagyományok minden mérlegelô szerkesztôi objektivitás vagy vállalt válogatói elfogultság ellenére mindig a „jelenkor” ízlésérôl tanúskodnak. A múlt folyamatosan változik, hiszen a jelen – idôrôl-idôre és a legnagyobb írók ars poetikus rögeszméinek kiszolgáltatottan – olvassa az elôdök munkáit, keresi önmaga elôzményeit, a bátorítást és a bizonyságot. Ezek a sorozatok éppúgy bôvülnek és fogynak egyidejűleg, mint a magyar irodalom érettségi tételei. Amikor Ady még csak kamaszfüleket pirosító poéta, akkor még kötelezô volt számot adni a matúrán Tinódi („Lantos”) Sebestyén négysarkú rímelésű hosszacska műveirôl, amidôn már József Attila is beépült az iskolai kánonba, akkor meg már Gyöngyösit sem volt muszáj ismerni. Mindenesetre imponáló látványt nyújtanak a nagyobb könyvtárak polcain sorakozó egyenruhás könyvek, az arany nyomású gerinc, a bôrt utánzó kötés (a klasszikus sorozatok mindig igényes kiállításúak, hiszen a családok számára készülnek, ideértve a majdani unokákat is), a nemzet koszorús lantosainak neve fölött a sorozat neve – Élô Könyvek – Magyar Klasszikusok, Magyar Könyvtár, Nemzeti Könyvtár, Magyar Regényírók Képes Kiadása stb., stb.

Sorozatokat, sôt a mi korunk tiszteletét is megérdemlô sorozatokat még az olyan kevéssé normális korok is produkáltak, mint a mögénk került s pártállaminak titulált diktatúra évtizedei. A felettébb rusnya küllemű és szomorúan sárguló papírra nyomott Magyar Klasszikusokat éppúgy nem lenne helyénvaló eltüntetni a könyvespolcokról, mint a hasonló cím alatt futó, s hasonlóan lehangoló látványt nyújtó, de magyar nemzedékeket nevelô romániai sorozatot, de a Magyar Könyvtár vagy a viszályos hátterű Magyar Tallózó/Magyar Hírmondó kedvesen zsufa darabjait sem, sôt még a harmincöt évig futó Olcsó Könyvtár is megérdemel némi mélabús kegyeletet. Mindezekre emlékezve mondhatjuk, hogy a magyar irodalom klasszikusainak kiadásában egyetlen sorozat sem vetekedhet azzal, amit Illés Endre a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójaként indított el Magyar Remekírók címmel, s amely százegynéhány darab után 1991-ben szakadt meg Széchenyi műveinek hatalmas három kötetével. Nyolc-kilenc évig azt hittük, hogy idônek elôtte befejezôdött a sorozat, torzan és torzóban hagyva korokat meg életműveket. Most mondhatjuk, hogy „csak” megszakadt, noha maga a kiadó végleg eltűnt a rendszerváltozás kezdetén a megôrzésre feltétlenül érdemes nemzeti intézmények egyikeként. El a kiadó, el az Athenaeum, a Franklin, a Hungária és a Révai utóda, el a hatalmas könyvtár, szétszóródtak a szerkesztôk, arcot váltott (s tulajdonost, persze mindenek elôtt) a kiadó könyvesboltja is az Andrássy úton. Egyetlen szerkesztôbizottsági tag él csupán a hajdani nyolcból.
Illés Endre, amiként valahai programadó dolgozatában írta, diófát óhajtott ültetni, s aki próbálta már, az tudja, hogy ez nem éppen könnyű dolog. Az ültetés maga talán nem is ad sok gondot, de annyi minden fenyegeti ezta kényes palántát addig, míg termôre fordul az unokák számára, vagy súlyos koporsódeszkának kínálkozik. A talaj, a széljárás kiismerhetetlen veszélyeket rejt, amiket a leggondosabb gazda sem tud elhárítani, de elsôsorban a váratlanul lesújtó fejsze vagy a motorfűrész végzetes erre a simakérgű, mélyen illatokkal üzenô fára. Ha az Illés Endre hasonlatában szereplô fának az életkorát dôreség lenne is megbecsülni (mielôtt ennek a retorikai fordulatnak búcsút mondanánk), az biztosnak mondható, hogy enyhet adó és gyümölcsöt hozó kerti dísz volt már, amikor mintha maga is belenyugodott volna a maga elmúlásába. Persze van ebben a három-négy polcnyi könyvben néhány, amelyben tetten érhetô a cenzúra és az öncenzúra, akadnak összecsapottabb vagy kétesebb szempontokat követô válogatások, de maga a sorozat túlzás nélkül hihette magát a magyar Pléiade-nak. Példás szöveggondozás, korrekt, a szükségesnél nem terpeszkedôbb jegyzetek, takarékos, de még kezelhetô formátum és néhány felfedezés-értékű darab, elsôsorban azok között, amelyek egy-egy műfajt mutatnak be valamelyik századából a magyar történetnek.

Minden sorozat idô elôtt szokott megszakadni, ám a sorozatok nem szoktak újraindulni, vagy ha igen – az kivételesen esemény. Ez történt most,és az a kivételes jóérzés, amely a Magyar költôk 19. századának két kötete kelt a kézbevételekor, a Kortárs Könyvkiadónak köszönhetô, amelynek vezetôje, Mátis Lívia mint a hajdani nagy kiadó jeles szerkesztôje volt oly merész, hogy belevágjon abba a vállalkozásba, amely a maga idejében az állami kultúrpolitika (szigorúan ellenôrzô) támogatását tudhatta maga mögött. A megszokottra emlékeztetô betűk és borító, valamivel világosabb papír, de hasonló figyelem és szakmai – irodalomtörténészi, kiadói, nyomdai – tisztesség. A könyvet Kulin Ferenc válogatta jó egy évtizede, akkor, amikor még a régi szerkesztôbizottság egyik fele nem csupán irodalmi érdekeket óhajtott érvényesíteni a magyar líra elsô nagy korszakának, a Kölcseyéktôl, Berzsenyiéktôl Adyig ívelô szakasznak a bemutatásával, s nem mondható éppen hátrányosnak, hogy végül is a válogatásnál, ha megkésve is, az a teoretikus szemlélet és poétikai érzékenység érvényesülhetett, amely természetesen a szerkesztô sajátja, de amely bátorítást kaphatott attól a nemzeti és szabadelvű szellemiségtôl, amely a 19. századot és a magyar história legújabb szakaszát összekapcsolja. (Legszebb reményeink szerint.) A társszerkesztô Szilágyi Márton munkája a jegyzetek apparátusa, s az ebben megnyilvánuló munka nemcsak újabb bizonyítéka a fiatal tudós derekas felkészültségének, hanem méltó a sorozat legjobb darabjaihoz is.
Már most milyen is ez a könyv? Ki van benne és kik hiányoznak? Ez a vers miért kerül ide, amaz – atyáink kedves szavalati darabja – miért maradt ki? A szerkesztôi utószó rövidre fogott, mégis nagyvonalú koncepciója mely pontjain finomítható vagy miféle érvekkel erôsíthetô? Nos, ezek jó kérdések, kötelezôen felteendô kérdések. Ám ezt az olvasóknak kell feltenniük mindenek elôtt, akik odasorolják majd a többi közé, az „Új folyam”-nak eme két derék és szívmelengetô darabját – ha szabad ezúttal egy kicsit érzelmesebb, a képzavartól sem visszariadó szóválasztással élni.

Alexa Károly

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu