buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Számvetés és balítélet
Pillantás Semprún munkásságára legújabb regénye ürügyén


2006.04.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Jorge Semprún (1923 Madrid) származása szerint spanyol, de valójában francia íróként ismert.
A spanyol polgárháború miatt családja száműzetésbe kényszerült, az író Párizsban végezte egyetemi tanulmányait. Életének irodalmi szempontból is meghatározó állomása volt, amikor a nácik megszállta Franciaországban csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. 1943-ban a Gestapo letartóztatta és börtönbe zárta, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálta.1952-ben belépett a Spanyol Kommunista Pártba, melynek vezető egyénisége lett, titkos akciókban vett részt. 1964-ben kizárták a pártból. Politikai közszereplést 1988 és 1991 között vállalt újra: Felipe González kormányának kulturális miniszterreként.

 

A mára már végérvényesen spanyol íróként jelentkező, nevét is spanyol helyesírással közreadó Semprún első regényét egy egész nemzedék életre szóló olvasmányélményként élte meg. A Nagy utazás, amely egy négy napos, marhavagonban megtett vonatút krónikájába sűríti a Buchenwaldba szállított főhős életének történetét, a spanyol polgárháborútól kezdve a francia ellenállásban való részvételen át egészen a táborból történő kiszabadulást követő időszak eseményeiig, új felfogásban mutatta meg a koncentrációs táborok és a nyugati fasiszta-ellenes és baloldali küzdelmek történetét és mindennapjait. Ez a másféle viszonyulás mindenképpen hozzájárulhatott gyors sikeréhez, majd hosszú elhallgatásához, hiszen a Nagy utazás már 1964-ben, franciaországi megjelenése után egy évvel olvasható volt magyarul, de az írónak a második világháború utáni nyugat-európai kommunista lét és gyakorlat kérdéseit feszegető Ramón Mercader második halála című regényére több mint húsz évet kellett várni – bár időközben megjelent ugyan magyarul a Nagy utazás „továbbgondolásának” tekinthető Ájulás (1967) és Alain Resnais La guerre est fini (’A háborúnak vége’ ) című filmjének irodalmi forgatókönyve (1969) – leginkább azért, mert Semprún időközben szembefordult a spanyol kommunista párt hivatalos irányvonalával, ami végeredményben a pártból történő kizárásához vezetett.

A buchenwaldi koncentrációs táborban szinte még kamaszként átélt szörnyűségek gyötrelmesen ismétlődő irodalmi feldolgozása mellett a spanyol és általában véve a nyugat európai kommunista lét problémáinak és visszásságainak a megjelenítése jelenti Semprún regényírói munkásságának másik alaptémáját. Az 1950-es években szülőhazájában illegálisan végzett pártmunka tapasztalatai jelennek meg a spanyolul megírt Autobiografia de Federico Sánchez (’Federico Sánchez önéletrajza’, 1978) című művében, amelyben kirajzolódnak a Dolores Ibarruri és Santiago Carrillo vezette párt visszásságai és ellentmondásai. Következő művében, az 1980-ban megjelent De szép vasárnap!-ban (1992) megint a koncentrációs tábor tematikájához tér vissza. De már nem a foglyok és a rabtartók ellentéteit mutatja be, hanem a táborlakók belső világának tagozódását, a kiszolgáltatott emberek között feszülő ellentéteket. A regény legmegdöbbentőbb része az, amikor a táborba zárt kommunisták konspiratív céllal, saját embereik megmentése érdekében együttműködnek a németekkel, és áldozatul dobják nekik a többi rabot.

Az ilyen és hasonló jelenetek nem sokat mondtak Semprún francia vagy nyugat-európai olvasóinak, viszont annál többet azoknak, akik ilyesféle történelmi tapasztalatokkal rendelkeztek. Ez magyarázhatja a spanyol író magyarországi népszerűségét is, hiszen alkotójuk kivetüléseinek tekinthető hősei legtöbbször olyan kérdésekkel szembesülnek, amelyeket Európának ezen a felén lehetett megélni a megelőző évtizedek során. Nem véletlen ezért, hogy a Ramón Mercader második halálának főhőse önazonosságát elveszítve végül a közép-európai sorsot jelképező prágai zsidótemetőben talál önmagára, hiszen kommunistaként Nyugat-Európában már csak egy szövevényes kémjátszmában szereplő titkos ügynök szerepét játszhatja el, ami nem kínál számára megélhető perspektívát.

A semprúni életmű harmadik mozgatórugója a spanyol polgárháború emlékezete. Az író számára ez nemcsak azt a gyilkos testvérháborút jelentette, amely a 20. századi spanyol történelem legvéresebb, nehezen feldolgozható eseménye, hanem az idilli gyermekkor végét, a kiszakítottság élményét, hiszen családjának a köztársaság bukása után Franciaországban kellett menedéket találnia. Az életrajznak ezek az eseményei – az emigráció, az egyetemi évek, a francia ellenállásban való részvétel, a koncentrációs táborban töltött idő, a Spanyolországban végzett illegális pártmunka – valóságos történelmi események keretében jelennek meg az 1994-es Írni vagy élni című regényben, amelynek kerete a köztársaság kikiáltásától, 1931-től a buchenwaldi tábor kései, 1987-es felidézéséig terjed, és az elbeszélő életének eseményeit európai perspektívába ágyazva jeleníti meg.

Semprún első spanyolul írt regénye, a Húsz év, egy nap első ránézésre közelebb áll a fikciós műfajhoz, mint a korábbi regények, amelyekben mindig fontos szerepet kaptak a rögeszmésen vissza-visszatérő önéletrajzi elemek, de ez csak rövid ideig tűnik így. A regény kiindulópontja egy gyilkosság, amely a polgárháború első napjaiban történik meg: a köztársasági eszmétől feltüzelt parasztok megölik a környék birtokos családjának egyik férfitagját. Az események valóságos ideje azonban 1956 júniusa, azaz húsz évvel és egy nappal az értelmetlen és érthetetlen haláleset után, amikor a Quismondo nevű falu határában álló La Maestranza birtokon összegyűlnek az Avendaño-család tagjai és a helyi notabilitások, hogy megemlékezzenek az 1936-os gyilkosságról. Az emlékezést szolgáló „engesztelő szertartás”, amelynek keretében a vezeklésre kényszerített parasztok illetve leszármazottjaik rituális módon újra eljátsszák a valamikori eseményeket, azonban az idők során anakronisztikussá vált. Erre is utal a regény címe: a Franco-rendszer bíróságai húsz év és egy napra ítélték a polgárháborúban részt vevő baloldaliakat, tehát elérkezett a felejtés és a megbocsátás ideje.

A szertartás előkészületei közepette, miközben gyülekeznek a vendégek, újra meg újra felidéződnek a két évtizeddel korábban történtek, de a gyilkosság igazi indítékaira és lefolyására az olvasó sokáig nem kap választ, mivel az egyes szemtanúk emlékeiből más- és másféleképpen rajzolódnak ki az események, az Avendaño család elő emlékezete, a birtokon élő ősöreg szakácsnő, a kiváló mesélőkedvvel megáldott Satur elbeszélése pedig alapjaiban kérdőjelezi meg az összes addig hallott változatot. Ekképpen az olvasó hosszú ideig tökéletes bizonytalanságban olvassa a regényt: tudja, hogy történt egy gyilkosság, és azt is tudja, ki az áldozat, de a részletek a regény utolsó harmadáig homályban maradnak előtte.

A két évtizeddel korábban történt események bizonytalan kirajzolódása talán a feszültség fokozását szolgálja, talán arra utal, hogy már nem is lényeges, mi történt, mert a vétkesek és vétlenek közötti határvonal megváltozott. A regényben csak egy valóban ártatlan és csak egy valóban bűnösnek tekinthető alak van: a meggyilkolt José Maria Avendaño egyértelműen rokonszenves figuraként jelenik meg, s az ebből a szempontból ellenpontjának tekinthető Sabuesa felügyelő az egyetlen elítélhető figura: bár az évtizedek óta a kommunistákat üldöző vizsgálóbiztos sem annyira politikai nézetei, mint inkább durvasága és meggondolatlansága miatt válik ellenszenvessé – amúgy egy munkáját aprólékos precizitással teljesítő hivatalnok.

Semprún, illetve Elbeszélője, aki a regény előrehaladtával egy elvont elbeszé-léstechnikai fogalomból egyre inkább hús-vér alakká válik, immár nem politikai meggondolásokból, hanem az emberi tisztesség szempontjából ítélkezik. Így mutat fel pozitív vonásokat a Franco-rendszert kiszolgáló legidősebb Aven-daño-testvérben, aki a gyermekkori barátságukra emlékezve alkalmazza birtokán a börtönt megjárt, kommunista múlttal rendelkező Benignót, és ki is áll érte Sabuesa ellenében. Benigno viszont a sztálini személyi kultusztól és a spanyolországi kommunisták terrorista gyakorlatától megundorodva hátat fordít a kommunista mozgalomnak, bár baloldaliságát mindvégig megőrzi.

Mindez Semprún, illetve a regényben szereplő Elbeszélőjének tudati átalakulását, a kommunista mozgalom elhibázott gyakorlatával való leszámolását érzékelteti. Láthatólag hiábavaló minden kísérlet, hogy „fikció” szülessen, Spanyolország elmúlt háromnegyed évszázadának minden eseménye annyira kapcsolatban van az író életével, hogy egy idő után még a kitalált történetbe is beleszövődnek az önéletrajzi elemek. Így találkozik a jelenkori spanyol történelmet tanulmányozó képzelt amerikai történész, Leidson szükségképpen Fede-rico Sánchez nevével, akinek írásai fontos szerepet játszottak az 1956-os madridi diákzavargások kirobbanásában és befolyásolásában, s a titokzatos pártideológus iránti érdeklődés vezet azután személyes kapcsolatukhoz, amelyből végül is megszületik ez a regény.

A Húsz év, egy nap megszületése hasonlatos a Ramón Mercader második halálának fogantatásához, amely a holland festő, Vermeer Delft látképe című képe előtt történt. A Húsz év… elbeszélőjét a 17. századi olasz festőnő, Artemisia Gentileschi Judit és Holo-fernesz című képe ragadja meg, s ennek nyomán bontja ki José Maria Avendaño és Mercedes Pombo szerelmének történetét, amely házasságuk és nászútjuk felhőtlen boldogsága után tragédiával végződött. Mercedes Gentileschi képére ráfeledkezve fedezi fel és tudatosítja magában testi vágyait: az asszír hadvezért lefejező Juditnak és szolgálólányának már-már a szexualitás határát súroló intimitása a szerelem új formáira ébreszti rá. Fiatal férjével együtt erotikus kalandok sorát élik meg nászútjuk alatt, de Mercedes megözvegyülése után sem szabadulhat a szexuális szabadosságoktól: a feudális kényúrként viselkedő idősebb Avendaño-fivér az „első éjszaka jogát” kikövetelve ágyasává alázza őt. Ez a fülledt erotikus légkör meghatározza Mercedes gyermekeinek a sorsát is, az ikerpár fiú és lány tagja a testvérszerelem gyötrelmes és mégis megejtő szépségű pillanatait éli meg a bizonytalan és boldogtalan jövőt sejtető szakításig.

Az emlékekből, álmokból, visszaemlékezésekből összeálló szerelmi történet ugyanúgy bizonytalanságot sugall, mint a regény többi szála. Semprún, illetve Elbeszélője a valamikor Faulknertől eltanult módon, akinek a hatására utal is a regény vége felé, különböző elbeszélők egymástól eltérő, egymásnak ellentmondó meséiből rakja össze a történetet, állandóan utalva a szövegmegformálás, a történetek elbeszélésének nehézségeire, cselekvő szerepet szánva a mű végső, befogadásban történő megformálásában az olvasónak is. Mindezzel, valamint a regény szövetébe beleszőtt szövegátvételekkel, azaz posztmodern korszak prózájában annyira jelentős intertextuális elemekkel a nyolcvanadik évén túl járó író nemcsak a spanyol polgárháború máig gyötrő problémájának, saját ideológiai vívódásainak feloldására, magyarázatára tett újabb kísérletet, hanem a modern regénnyel szemben megfogalmazott követelményeknek is sikerrel tett eleget.

Magyarul korábban megjelent regényei:
A nagy utazás (Ford.: Réz Pál, 1964) · Az ájulás (Ford.: Réz Pál, 1968) · A háborúnak vége (Ford.: Rayman Katalin, 1969) · Ramón Mercader második halála (Ford. Szabolcs Katalin, 1990) · De szép vasárnap! (Ford. Kamocsay Ildikó, 1992) · Írni vagy élni (1995) · Tündöklő nyaraink gyors tüze (Ford.: Szoboszlai Margit, 2000)

Pál Ferenc Gyula

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu