buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Könyvek, könyvkiadás, könyvpiac Törökországban


2006.04.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aligha van még egy olyan ország, mint Törökország, amelynek történelme annyi szállal kapcsolódik a miénkhez, és mégis olyan keveset tudunk róla! Kalandozó honfitársaink legfeljebb a charter-gépekkel elérhető tengerparti nyaralóhelyeken vagy az isztambuli Fedett Bazárban szerzik élményeiket, avagy hogy tárgyunknál, a könyvnél maradjunk, kedves „nagy könyvünk”, az Egri csillagok alapján képzelik el még ma is a török világot.
 

Holott a Bazárból kilépve máris a könyvek világába érkezhetünk: a Sahaflar Çarsisinak, azaz az antikváriusok piacának nevezett teret köröskörül apró könyvesboltok, főként antikváriumok szegélyezik. A tér közepén árnyas fák alatt Ibrahim Müteferrika mellszobra rejtozik, akiben a törökök az első török nyomda megalapítóját tisztelik (1729), mi pedig azon okból is számon tarthatnánk, hogy fényes pályafutása során a Rodostóban letelepülő nagyságos fejedelem tolmácsa is lehetett... (Ibrahim Müteferrika eredetileg kolozsvári magyar fiú volt, aki 18 évesen esett török fogságba. Alapismereteit még Kolozsváron szerezte, s mint tehetséges ifjú emelkedett az udvari/szeráji ranglétrán. Az Ibrahim nevet a muszlim vallással vette fel, magyar nevét nem tudjuk.)

Törökországban régi hagyomány, hogy az ugyanazt a mesterséget űző kézművesek vagy egyprofilú üzletek egy bolyban telepedjenek, így Ankarában is van egy belvárosi utca, amelynek mindkét oldalát antikváriusok bódéi szegélyezik, s ahol a szépirodalom mellett nagy keletje van a régi folyóiratoknak és a használt tankönyveknek is. Ez a vásárló kényelmét szolgáló szokás tovább él a modern körülmények között is: az üzletházakban, passzázsokban, aluljárók labirintusában is találhatunk szabályos könyvutcákat. És természetesen a felszínen is. A nagyvárosok könyves utcáiban aztán minden megtalálható. A kiadványok ára nagyjából a magyarországi árszínvonalon mozog; vannak méregdrága, de gyönyörű albumok, pompás látványkönyvek, szép kiállítású regények és sok-sok verskötet. A klasszikus és kortárs szerzők művei mellett bő választékkal képviseltetik magukat a világirodalom korábbi és mai kiválóságai, a külföldi sikerkönyveket villámgyorsan piacra dobják. Nem hiányozik természetesen a különböző szakmák és tudományágak szakkönyveitől az életmód-tanácsadókig, az enciklopédikus művektől a habkönnyű ‘rózsaszín’ regényekig korunk könyvvilágának egyetlen műfaja sem. A könyvborítók általában igényesek, de az olcsóbb könyvek papírja bizony olykor elég silány. A gyakran többszintes üzletekben gyakran szól a zene, mert a könyv mellett egyre több helyen árulják a különböző hanghordozókat is. Itt nyugodtan olvasgathat, böngészhet is az ember, a hagyományos kis egyszemélyes boltokban viszont barátságos szóval, teával fogadják a törzsvásárlókat. Erre a Magyarországnál 7–8-szor nagyobb területű és népességű országra talán éppen ez, a sokszínűség, a modern, globalizált világ megannyi jellemzője mellett a hagyományok továbbélése a jellemző.

A könyvpiac jellemzői sem térnek el merőben az itthon tapasztaltaktól. Talán ami a legfeltűnőbb: az öregedő Európával szemben viszonylag magas születési rátájával Törökország fiatal ország; a fiatalok ízlése és a diákok igényei erősen rányomják bélyegüket minden más mellett a könyvkiadásra is. És még egy eltérés: néhány nagy banknak kiadója is van, sőt mind a Kulturális, mind az Oktatás Minisztérium bocsát ki szépirodalmi és tudományos műveket, s ezeket saját bolthálózatuk útján értékesítik.

A török könyvpiac számadatai
Az utóbbi években a nagyobb beruházások révén létrejött kiadók, valamint jó néhány bestseller rekordokat döntögető példányszámai megélénkítették a könyvpiacot, a könyvszektor azonban még így sem tartozik a legjelentősebb török „iparágak közé”. Arman Fikri, a Könyvesek Társaságának elnöke szerint a könyvpiac hivatalos volumene 300 millió dollár, ehhez azonban a feltételezések szerint mintegy 100–150 millió dollár értékű kalózkiadás járul. A szektor jelentős hányadát – 50–60 %-át – a tankönyvek alkotják, és csak az egyetemi tankönyvek 100 millió új török lírás forgalmában a kalózkiadásokét 60 millió új török lírára becsülik. (A vágtató infláció megállítása után tavaly vágtak le hat nullát, így most 1 YTL, azaz új török líra = 1 000 000 TL = 1,3 dollár.)

Új könyvek forgalmazásához évente 200 millió vonalkódot vásárolnak. E hatalmas könyvmennyiségen belül a ‘kulturális könyv’ (regény, novella, vers stb.) alig több, mint 10 %-ot, – 35–40 millió dollárt – képvisel. A szépirodalmi könyvek műszáma növekedett, az átlagos példányszám azonban egy-kétezerre esett vissza. A kiadott ISBN számok tanúsága alapján 25–27 ezer könyv jelenik meg évente, az ISSN-számmal rendelkező periodikák száma pedig 5160-ra emelkedett. Míg azelőtt két-három hónapig tartották meg a könyveket a könyvesboltok polcain, a gyors emelkedés folyományaként a forgási idő két-három hétre rövidült. A könyvek 80 %-át a nagy üzletláncok, 10 %-át a szupermarketek értékesítik. 8–8,5 millió dollár értékben vásárolnak a törökök könyvet az interneten keresztül. 250-re emelkedett a jól értékesíthető könyvekkel jelentkező kiadók száma, az összes kiadóé azonban a tízezret is meghaladja. A sikerkönyvek között a török szerzők művei vannak többségben, de természetesen igen sok a fordított mű, s pl. A da Vinci-kód vagy a Harry Potter-kötetek itt is „csillagászati” mennyiségben keltek el.

A hetvenmilliós országban kb. ötven millióan nemigen vesznek könyvet a kezükbe. A maradék húszmillió jelentős része tanul, vagy továbbképzi magát, tehát tan- és tesztkönyveket fogyaszt. A tankönyveket és segédkönyveket is beleszámítva az egy főre eső könyvvásárlás értéke évi 5,7 dollár, de ebből ‘kulturális könyv’-re csak 0,6 dollár jut.

Az Európai Kiadók Szövetsége (FEB) a kalózkiadások elleni harc tekintetében 25 ország közül a legeredménytelenebbnek nyilvánította Törökországot. Tavaly a tudományos művekre és művészeti alkotásokra vonatkozó törvény, illetve az önkormányzati törvény változtatásaival próbáltak ebből a helyzetből kimozdulni.

Az EU kapujában
Hogyan hat az oktatásról való gondolkodásra, illetve a gondolatszabadságra az EU csatlakozási folyama? Amikor ezt a kérdést tették fel Kenan Kocatürknek, a Törökországi Kiadók Szövetsége, a TYB vezetőségi tagjának, elsősorban az uniós tagországokbeli és a Törökországbeli gyakorlat különbségeiről beszélt; ugyanakkor Metin Celal, az Irodalmi és Tudományos Művek Alkotóinak Szakszövetsége, az EDISAM elnöke azt tartotta kiemelendőnek, hogy az EU-országokban – a magas szintű kulturális tudatosság ellenére az utóbbi időkben csökkentik a kultúrára költhető összegeket. Kocatürk emlékeztet arra, hogy a legrégebbi EU-országokban a könyvkiadás 400 éves múltra tekint vissza, de azonnal hozzáteszi, hogy ennek ellenére a sokkal később megindult török könyvkiadásnak sincsenek strukturális problémái; a gondot inkább ott látja, hogy míg amott az oktatási rendszer régi olvasási szokásokra támaszkodhat, s ezért hagyományosan igény van a könyvre, Törökországban a könyvkiadás igen magas hányadát képezik a tankönyvek, s viszonylag alacsonyabb hányadát a szépirodalom. Egyes EU-országokban az alsó fokú iskolákban ingyenesek a tankönyvek, azzal együtt, hogy nem feltétlenül a legalacsonyabb árat kínáló kiadótól vásárol az állam, ahogy ez Törökországban történik. Kocatürk szerint fontos különbség az is, hogy az EU-országokban a tanárok, avagy a tanárok és szülők együttesen választják ki a tankönyveket. A tankönyvügyekbe beavatkozó török állam az európai jogharmonizációs folyamat részeként a modern oktatási rendszer kialakítása érdekében két évvel ezelőtt megbízta az Oktatási Minisztériumot egy új tanterv kimunkálásával. Ugyanakkor pályáztatják a kiadókat, majd a bizonyos pontot elértek könyveit ugyancsak pályázatok útján vásárolják meg. A probléma csak ott van, hogy nem a legmagasabb pontszámot elért, hanem a legolcsóbb árat kínáló kiadótól vásárolnak, vagyis Kocatürk szerint így az állam igazságtalan versenyhelyzetet teremt, s ezzel akadályozza a szektor egészséges fejlődését. Tehát az oktatással összefüggő könyvkiadás foglalja el még mindig a legnagyobb helyet, s az Oktatási Minisztérium tartja kezében ennek a piacnak a felét. Továbbra is állami nyomdák nyomják a tankönyveket, de az is előfordul, hogy nem képesek az igényeket kielégíteni, és kalózkiadások kerülnek az üzletekbe. „A kiadó és az állam között igazságtalan verseny folyik, és a legnagyobb kiadó az állam! Egyetlen EU-országban sem fordul elő, hogy az állam a saját országa kiadóinak volna versenytársa” – zárja szavait Kenan Kocatürk.

Metin Celal az alkotók helyzetét hasonlítja össze: „Az európai írók, pusztán azért mert írók, nem részesülnek szociális ellátásban. Egyetlen előnyük, hogy mindabból részesülnek, amit a szociális állam a polgárainak nyújt. Nálunk az írók, mint a művészek általában, híján vannak a szociális biztonságnak, hiszen még társadalombiztosításuk sincs. Az is igaz, hogy íróink és fordítóink nem szeretnek szervezkedni, nem lépnek be az írók és fordítók szervezeteibe, holott egyénileg nem lehet ezt a kérdést megoldani. Az európai írók tőlünk eltérőleg tudatában vannak a szervezetek fontosságának. Már az EU létrejötte előtt alakult szervezeteiket a társadalom és az állam is elfogadta, s erejük azóta tovább nő. Például Németországban két éve külön törvényt alkottak az írók és fordítók szerzői jogai ügyében. Ugyanakkor például Olaszországban a szerzői jogokkal kapcsolatosan visszalépésekről jönnek hírek. Olyan könyvek esetében, mint a Harry Potter is, amelyekkel kapcsolatosan előre lehet tudni, hogy magas példányszámok érhetők el, a kiadók egyszeri fordítási díjat akarnak fizetni, ahelyett, hogy a fordító a példányszám alapján kapná a díjazást. Természetesen az írószervezetek felemelték ez ellen a hangjukat, de Berlusconit – aki maga is kiadó – nem tudták meghátrálásra kényszeríteni. Az EU nem avatkozott be az ügybe, sőt más országok, például Hollandia kiadói is az olasz modell követésének útjára léptek.” Metin Celal úgy véli, hogy az európai írók nemigen kapnak magasabb honoráriumokat, mint török társaik, sőt azok, akiknek kétezer példányban adják ki a műveit, még rosszabbul is járhatnak, mert alacsonyabb a szerzői jog százaléka, és nem a kiadott, hanem az eladott példányok után kapják meg a pénzt. Ha nem is mindenütt, de pl. Fran-ciaországban, Angliában vagy Németországban csak akkor kereshetnek jól, ha jól fogynak a könyveik.

Bookcrossing Törökországban
A világszerte viharos sebességgel terjedő mozgalom elérkezett Törökországba is: a Yasar Nuri Öztürk által alapított aprócska HYP (‘A Nép Felemelkedésének Pártja’) kezdett kampányolni Izmirben, majd Isztambulban úgy, hogy Turgut Özakman-nak a hosszú hetek óta minden eladási listát vezető Azok az őrült törökök című munkáját otthagyták az átkelőhajókon, autóbusz-pályaudvarokon, éttermekben és más nyilvános helyeken a következő megjegyzéssel: „Olvasd és add tovább!” A Ron Hornbaker, amerikai informatikus által kezdeményezett könyvtovábbadó mozgalom a török interneten „vándorkönyv” néven jelent meg. A könyvbe a dátumot írják be, és azt, hogy olvasás után tovább kell adni. E szerint a világon 2,5 millió könyv jár így kézről kézre, Törökországban pedig kb. ötszáz. Megszólaltak a szakemberek is, pl. Feridun Andaç kiadói vezető így: „Társadalmunkban az olvasás sem, a könyvek megőrzése sem általános. A könyvet otthagyni kicsit olyan, mint egy gyermeket otthagyni a dzsámi udvarában. Ez illúzió, elképzelhetetlen, hogy a könyv visszatérjen.” Ugyanakkor az irodalomkritikus Asuman Kafaogu Büke cselekszik is: „Hetente húsz könyvet számozok be és adok tovább, hadd járjon kézről kézre. Sokkal jobb ez, mintha csak állnak a könyvek a polcon. A kalandregényeket úgyis csak egyszer olvassa el az ember, Dosztojevszkij-köteteit pedig úgysem fogja odaadni.” Az Azok az őrült törököket megjelentető kiadó tulajdonosa, Ahmet Küflü sem nyugtalankodik: „A kampány minket akkor sem zavar, ha a könyvek fizetség nélkül járnak körbe-körbe. Magas példányszámban fogy még mindig, s az ilyen sikeres kiadványoknak amúgy is lesznek előbb-utóbb kalózkiadásai is.”

A József Attila emlékév eseményei Törökországban
A József Attila-centenárium mozgósította a költő törökországi barátait. Két lelkes fiatal: tanítványom, Sevgi Can Aysevener, valamint Orhan Tüleylioglu szerkesztésében jelent meg az emlékkönyv, Evrenle Ölç Kendini (‘A mindenséggel mérd magad’) címmel. A képekkel illusztrált kötet a két szerkesztő beköszöntőjével indul, ezt a Curriculum vitae követi, majd Ahmet Oktay, Kemal Özer, Metin Demirtag, Ataol Behramoglu, Behçet Aysan és Müslüm Çelik József Attila-ihlette versei következnek. A továbbiakban költő, író, irodalomtörténész, szociológus, filozófus és pszichológus vall arról, hogy mit jelent számára József Attila. A szenvedéssel teli élet és a tragikus vég momentumai, a szeretnivaló egyéniség és a szeretetre vágyó ember portréja, a finom képek és a lázító társadalmi igazságtalanságok költője jelenik meg ezekben a szubjektív hangú írásokban. Eltérő úton jár néhány szerző: Ahmet Imam, az Ars poeticáról nyújt érdekes verselemezést; Onur Toparlak pedig az Altató fordítása kapcsán a versfordítás lehetőségeiről és lehetetlenségeiről elmélkedik. Sunahan Develioglu József Attila és Nâzým Hikmet sorsában és költészetében fedez fel párhuzamosságokat; jómagam a két magyar géniusz, József Attila és Bartók Béla művészetének közös gyökereire próbáltam rávilágítani. Sajátos színt képvisel Selçuk Ülger írása: a Németországban taxisofőrként dolgozó szerző a frankfurti repülőtérre érkező MALÉV-utasokat kedvenc verséből, a Mamából „vizsgáztatja”, s azoknak, akik hozzá hasonlóan József Attila-rajongónak mutatkoznak, enged a fuvardíjból...
Az emlékkönyvben harminchét vers kapott helyet. Az új fordítások mindenek előtt a korai korszakból válogatva gazdagítják új színekkel a török versbarátok által eddig ismert József Attila-portrét. Mire május 7-én a könyvbemutatóra sor került, a kiadó már az utánnyomásra készült...

Ankara után Isztambulban folytatódtak a József Attila-emlékév eseményei. Tíz év után újra kiadták a Kemal Özer költővel összeállított a Temiz Yürekle (‘Tiszta szívvel’) című verseskötetünket, melynek diavetítéssel kísért bemutatóján Kemal Özer mellett Turgay Fisekçi szólt József Attila török barátaihoz; Beykozban pedig mindenek előtt a művészetszerető polgármesternek, Muharrem Ergülnek és a színész-rendező Mehmet Asának köszönhetően szinte fesztiváli hangulatban emlékeztek meg a százéves költőről. A Boszporusz-parti negyed főterén hatalmas transzparens hívogatta a 300 000 lakosú Beykoz közönségét. A program a téren fúvószenekari koncerttel kezdődött. Nem mindennapi élmény volt török muzsikusok előadásában hallgatni a Himnuszt és a Szózatot. Az előadóterem előcsarnokában a Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállításának tablói között Sunahan Develioglu eredeti ötletére hófehér anyagokra nyomva, szárítókötelekre csipeszelve „keringtek, szálltak a magasban” József Attila életrajzának törökre fordított részletei.

A jókora előadóterem színpadát csak gyertyák világították meg, a vászonra a Petőfi Irodalmi Múzeum centenáriumi CD-roomjának képeit vetítették. József Attila költői pályáját megrajzoló előadásomat meg-megszakítva mondott el Mehmet Asa illusztrálásul egy-egy jellemző verset, majd felolvasta a Curriculum vitaét, úgy, hogy a megfelelő pontokon Onur Toparlak énekelt el gitárkísérettel Sebő Ferenc, illetve a maga megzenésítésében törökül és magyarul egy-egy költeményt.
(A sok idegennek tűnő név viselői közül többen is megérdemelnék, hogy ismerjük őket: így pl. Kemal Özernek egy török Radnóti-kötetet is köszönhetünk, és kiadásra vár egy válogatása magyar költőnők verseiből; Sevgi Can Aysevener Örkény István egyperceseiből adott ki egy karcsú kötetre valót; Mehmet Asa két török színművet állított színpadra a pesti Komédium Színházban; Sunahan Deve-lioglu pedig Názim Hikmetről szóló dokumentumkötetének írásakor a költő magyarországi utazásainak nyomába eredt...)

A könyv tisztelete
Celal Üster írja a Radikal című újság Kitap (‘Könyv’) című mellékletében: „Emlékszem, amikor a nyolcvanas évek vége felé először megjelent a Cumhuriyet Kitap (A 40–50 oldalas könyves melléklet ma már a 850. száma felé tart. T.E.). Akkoriban még egyetlen más újságnak nem volt könyves melléklete, s miközben a Cumhuriyet már akkor is naponta két oldalt szentelt a művészeteknek és a kultúrának, a többi napilap szerkesztői úgy vélték, hogy »a művészetet és a kultúrát nem lehet eladni«. Ma azonban már minden újságnak van ilyen rovata, s ami még meglepőbb, egyre-másra indítanak könyvmellékletet is. Mi lehet az oka, hogy ennyire megnőtt az újságok szemében a könyv, az irodalom értéke? Nem hiszem, hogy az olvasók száma jelentősen megnőtt volna, de az biztos, hogy egyre több könyv jelenik meg. Vajon a megjelentő hirdetések, reklámok fedezik ezeknek a mellékleteknek a költségeit? A könyvkiadók győzik majd hirdetéssel ellátni az új és új könyvmellékleteket? Ennyire megnőtt volna, így nő a könyvpiac? A Törökországi Kiadók Szövetsége bizonyára választ keres majd ezekre a kérdésekre. De abban biztos vagyok, hogy a kulturális oldalak és könyves mellékletekkel mindenek előtt tiszteletet vívnak ki az újságok a maguk számára....”

A legkelendőbb könyvek listája
A Törökországi Kiadók Szövetsége az ország jelentős könyvesboltjainak eladási adatait összesítve teszi közzé havonta a tízes toplistát. Lássuk a hazai, valamint a nálunk is népszerű külföldi sikerkönyveket:
1. Turgut Özakman: Azok az őrült törökök (a rekordmennyiségben újra és újra utánnyomott szubjektív történelmi dokumentumkönyv a Mustafa Kema Atatürk által vezetett felszabadító háborút és részvevőit mutatja be)
2. Paulo Coelho: A Zahir
3. J. K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg
4. Robin Sharma: A Ferrariját áruló bölcs
5. Ahmet Altan: A leghosszabb éjszaka (a szerelmes regények népszerű alkotójának új műve)
6. Ihsan Oktay Anar: Amat (a sajátos misztikájú ifjú tehetség új regényének „hőse” az Amat nevű gálya)
7. Gülse Birsel: Hova, hova, földi? (az egyik legnépszerűbb török tévésorozat szerzőnőjének humoros írásai)
8. Burak Turna: Fémvihar – Felszabadulás (politikai sci-fi egy Törökország elleni amerikai támadásról)
9. G. García Marquez: Az írásért élni
10. Orkun Uçar: Fémvihar 2 – Az elveszett holttest

Tasnádi Edit
turkológus, műfordító
a Magyar–Török Baráti Társaság főtitkára

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu