buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Emberi aljasságok freskója


2002.02.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe. Ford. Tomcsányi Zsuzsanna – Európa Kiadó
 

A kecske eredendôen a termékenység szimbóluma. Késôbb a szexualitás, a hatalom és az alantas kéjvágy jelentései kapcsolódnak hozzá. A kereszténységben negatív jelentésű: az emberi bűnök szimbóluma. Az érzékiségnek és bujaságnak, sôt magának az ördögnek a megtestesítôje.

A Kecske a Dominikai Köztársaság három évtizedig regnáló diktátorának a csúfneve Mario Vargas Llosa legújabb regénéyében. A diktátor teljhatalma, „sokfejűsége” Trujillo számtalan „közhasznú” ragadványnevében hangsúlyozódik: Vezér, Ôfelsége, Jótevô, Az Új Haza Atyja, Fenevad, Kecske. A névadásban ô maga is jeleskedik, így nevezi legfôbb kegyeltjeit Korhely Alkotmányozónak – akit máskor Eleven Mocsok névvel illet –, Pengének, Elmésnek. „Számos merész gúnynév, amelyet ô ragasztott az emberekre, szinte beleégett az áldozataiba, és elhomályosította a becsületes nevüket.” Trujillo félelmetes Vezér, akinek a tekintetét senki sem tudja állni, és szeszélyes uralkodó, aki váratlanul a leghűségesebb kegyenceit is súlyos próbának veti alá, vagy éppen látszólag indokolatlanul kegyet és kegyelmet oszt. Pedáns, katonás ember, sohasem izzad, ô maga undorodik izzadó vagy rendetlen öltözetű embereitôl. Korlátlan hatalmának ez a pedantéria is megszilárdítója, s csak uralkodásának vége felé esik súlyos folt a becsületén és patyolat-tisztaságán: prosztatagyulladása inkontinenciát okoz, a legváratlanabb helyzetekben hagyja cserben záróizma s vizel nadrágjába. Mintegy annak a jeléül, hogy gondosan fölépített, órarendhez igazított életmódja és életműve, a diktatúra is gyengülôfélben van.

Trujillo ugyanakkor nagy rendezô a politika színpadán: minden munkatársa, a legaljasabbtól a legokosabbig, akarata és szeszélyei bábjává válik; ismét csak hatalmának paradoxona, talán egész rendszerének igazságtalanságát kifejezendô, hogy a legfôbb báb: a „bábelnök Balaguer” az egyetlen közvetlen környezetébôl, aki képes ôt megtéveszteni, kijátszani és halála után a zűrzavarban helyére lépni. Ugyanígy visszájára fordul legendás szexuális teljesítménye és termékenysége is, amikor éppen a kegyvesztett Elmés Cabral ajándékát, annak saját – tizennégy éves – szűz lánykáját, Uranitát nem tudja magáévá tenni. Mindaz, ami a legfôbb védelmet jelentette számára, talminak és hamisnak bizonyul: saját emberei, testôre, vállalatigazgatója végzik ki; saját bábelnöke rombolja le késôbb a Trujillo-mítoszt; összeharácsolt vagyona groteszk módon a svájci bankároké lesz, mert a kapzsi First Lady agyér-elmeszesedést kap és soha többet nem jut eszébe a kód. A nagy Jótevôbôl Trujillo vérengzô zsarnokká válik – bár a nép emlékezetében e folyamat késôbb visszájára fordul: „Máris elfelejtették a visszaéléseket, a gyilkosságokat, a korrupciót, a besúgást, az elszigeteltséget, a rettegést: a szörnyűség mítosszá szelídült” – kesereg Uranita agyvérzésben lebénult apja ágya fölött az ápolónô e – Magyarországon, a Kádár-diktatúra után is visszhangzó – kijelentésére: „»Mindenki talált munkát, és nem volt ennyi bűntény.«”

Bűntény? A regény az emberi aljasságok tárházával szolgál, olyan részletességgel, amilyenre ezidáig kevés író vállalkozott. A Trujillo elleni sikeres merényletet követô megtorlásokról olyan naturális képet fest, a kínzásokat az áldozat szemszögébôl ábrázolva, hogy szinte fizikai undort vált ki. Mi, magyarok is megéltünk ilyesmit: „... a homlokzat mögött – amely azt hirdette, hogy e nem mindennapi, szigorú, de tehetséges államférfi vezetése alatt az ország nagy léptekkel halad elôre – tönkretett, meggyötört és becsapott emberek szörnyű drámája játszódik le a mindenható propaganda és az erôszakkal átitatott, egetverô hazugság színpadán.”

A dominikai történelem felidézésének ürügye Urania Cabral hazatérése az Egyesült Államokból, a meggyalázott kislány negyvenkilenc éves hölgyként tér viszsza szülôföldjére. Ô az, aki a rokonait és az olvasót szembesíti a Történelemmel. És szembesíti az emberi esendôséggel, élôhalott édesapja elé állva, s a válaszolni és védekezni nem tudó ember elôtt feltárja saját lelkének sebeit, rettenetes tragédiáját, amelynek okozója Trujillo. És a kegyencek – köztük is az egyik leghűségesebb, édesapja: Agustín Cabral – majomszeretete, torz rajongása, szolgalelkűsége, gyávasága, és a mindezekbôl táplálkozó földöntúli aljasság.

Vargas Llosa széles panorámát fest a diktatúra harmincegy évébôl egy nem isteni, felülrôl látó, de mégiscsak omnipotens, mert mindenkinek a lelkébe és gondolataiba behatoló narráció eszközeivel. A módszer még akkor is hiteles, ha tudjuk, hogy a beszélôk többsége az elbeszélés jelenében régesrég halott. Komoly írói hiba viszont, hogy a szélütött, beszélni nem tudó, ezért indítékaiban sokáig meg nem ismerhetô Elmés Cabralt is beszéltetni kezdi a könyv felénél. Az általa feltárt események más szereplô szemszögébôl is elmondhatók lettek volna, s a legfôbb bűnös, a kislányát szexuális tárggyá lealacsonyító apa kommunikáció-képtelensége a regény legfôbb szimbólumává emelkedhetett volna: hogy van bűn, amire nincs hang, magyarázat, mentség.

Mesterfogás, hogy az író nem a rejtélyek hatásosságára építi a regényt: mindenrôl elôre értesülünk, a részletek megismerése nem a titok feltárulásának örömével, inkább a minden dolgok alantasságának csömörével tölt el. A többnyire a hatalmat birtokló elbeszélôk – persze mindenki áldozat is valamelyest – szubjektivitása ellenére is mindvégig az áldozatokhoz húz az olvasói rokonszenv, sôt a diktatúra nem kevésbé aljasnak mutatkozik, mint Edwidge Danticatnak a Trujillo-diktatúra kezdetét felidézô Vér és cukornád című regényében, ahol a haiti bevándorlók kiirtása Trujillo vezetésével kizárólag az áldozatok nézôpontjából ábrázoltatik.

Különös, hogy a sokadik diktátor-regény – Vargas Llosa olyan remekművei, mint a Háború a világ végén, Négy óra a Catedralban, Gabriel García Márquez remeke, A pátriárka alkonya, valamint A tábornok útvesztôje, vagy éppen Carlos Fuentes Artemio Cruz halála című műve – után is izgalmas, megrázó és tanulságos regény születhetett a témáról. Bár nyelve tárgyilagosabb és szürkébb, mint Márquezé, s történetmondásában kerül minden pillanatot, amely a meghittség, otthonosság érzetét kelthetné, ezért még leírásai is szűkszavúbbak, mint bármikor – az alakrajzban, a cselekményépítésben Vargas Llosa nagymester. Műve nem tökéletes, ô maga is írt ennél jobb regényeket – Háború a világ végén, A város és a kutyák, Julia néni és a tollnok vagy a Pantaleón és a hölgyvendégek –, mellékterméknek bizonyuló Don Rigoberto-regényei után azonban újabb nagy igényű prózafreskóval bizonyította, hogy máig a modern próza egyik legérdekesebb alkotója

Nagy Gábor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Eddigi hozzászólás ehhez a cikkhez:
giggs85

#1

2010.09.01 12:21

Ezzel a kritikával az a bajom, hogy Vargas Llosa nem akkor beszélteti Cabrált, amikor szélütött, hanem évtizedekkel korábban. A történet jelen idejében egy magatehetetlen roncs.
Erre illett volna odafigyelni.
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu