buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 10, kedd
Judit napja





















Évfordulók:
1875: Toldy Ferenc halála (Budapest)
1891: Nelly Sachs születése (Berlin)
1936: Luigi Pirandello halála (Róma)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Esztétikusra manikűrözött lóláb


2002.02.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Georg W. Bush: Utam a Fehér Házba, Perfekt Kiadó
Christine Ockrent: Hillary Clinton – Szerelem és Hatalom, Etoile Kiadó
Anchee Min: Madame Mao, Tiara Kiadó

 

Tisztelet a kivételnek, a politikusokról kevés jót lehet elmondani. (Ez még az olyan klasszikusoknak. sem sikerült, mint Arisztotelész vagy Pláton. Egy Machiavelli nevű úr a középkorban pedig már-már cinikus, ám annál idôtállóbb gondolatokat vetett papírra a hatalom örökérvényű természetérôl és a kormányzás művészetérôl. Bár olyat ô sohasem írt, hogy a cél szentesíti az eszközt – a ma megélhetésinek nevezett – politikusainak mégis csak ennyi jött át belôle.). Kampányidôszakban persze ez a tétel nem igaz, akkor csupa jót hallunk azokról, akiknek a demokrácia játékszabályai szerint bennünket lennének hivatva képviselni. Tudjuk persze, hogy ôk elsôsorban magukat képviselik, de hajlamosak vagyunk ideig-óráig elhinni, hogy ez nem így van, és ezeket a hölgyeket és urakat igenis a köz szolgálata (ah!) vezérli. Kampánykönyveket nálunk nem írnak képviselô, köztársasági elnök-és miniszterelnök jelöltekrôl. Magyarországon a választási kampányok idején kizárólag leleplezônek álcázott becsmérlô írásművek születnek a másik brancshoz tartozó bértollnokok többnyire sekélyes stílusában. Szóval, kilóg a lóláb, ezek az irományok még az objektivitás látszatát is kerülik.

A lóláb persze kilóg – szemérmetlenebbül mint nálunk – a nyugati kampánykönyvekbôl is. De a pata legalább profi módon ki van fényezve, azt ne mondjam, esztétikusra manikűrözve. A Bush és Hillary Clinton elhivatottságáról és vezetésre való alkalmasságáról az olvasót(szavazót) meggyôzni hivatott munkák színtiszta propaganda (piár) anyagok, de becsületükre legyen mondva nem is tesznek úgy, mintha a tényfeltáró(investigation) újságírás gyöngyszemei lennének. Mindezzel együtt olvasmányos, érdekes életrajzok, és becs’ szóra izgalmasabbak, mint Molnár Róbert képviselô Torgyán-könyve. Arról már nem is beszélve, hogy ezekben az alany egyeztetve van az állítmánnyal, ami a politikusi ponyvák esetében nem is olyan kis dolog...

Az elnökségért harcba induló texasi szenátor pályaképét saját piár-stábja vázolta fel a kampányportré szabályai szerint eljárva, ahogy egy politikust, esetünkben egy amerikai elnökjelöltet profi piár szakemberek fel szoktak építeni. Ugyanazzal a módszerességgel, ahogy mondjuk egy új, fékezett habzású mosóport bevezetnek a piacra. Azt már régóta tudjuk, hogy Amerika a lehetôségek hazája, ahol bárki lehet sztár (már amennyiben oda tud kerülni a kondér közelébe), de akár a világ legbefolyásosabb országának elsô embere is. Esetünkben (mármint ifjabb Georg Bush esetében) olyan családba kell születni, ahol a nagypapa és az apa is szenátor volt, utóbbi még elnök is. Ahogy vannak orvos, ügyvéd és esztergályos dinasztiák (bár utóbbiakról valahogy kevesebbet hallunk), arrafelé a jobb szenátor-családok csemetéi kiscserkész koruktól szenátorok, majd pedig, horribile dictu, elnökök akarnak lenni. (A kis arkansasi Bill Clinton gyerek is a nagy J.F. Kennedyvel történô Fehér Házi jattolástól kapott annak idején akkora lendületet, hogy meg sem állt az Ovális Szobáig.) Ha ez megvan, mármint az indíttatás, el kell végezni a szükséges iskolákat, a Nemzeti Gárda pilótájaként F-102-es bombázót vezetni, üzleti karriert befutni (figyelem, kedves magyar megélhetési honatyák: dollár-milliomossá lenni) s ha van bennünk elég ambíció – már miért ne lenne, amikor otthonról hoztuk – és kurázsi, meg kell pályázni a szenátorságot. Onnan már csak egy ugrás a Fehér Ház. Persze, nem ilyen egyszerű ez, akadnak közben buktatók, amelyek viszont arra jók, hogy megacélozzák az akaratot. A hatalom akarását, amit a protestáns etika szellemében a köz szolgálatára feltett életként illik beszédeinkben és önvallomásainkban emlegetni. Azt is megtudhatjuk egyebek mellett az önbizalomtól duzzadó ifjabb Georgtól, hogy „A világ igényli Amerika vezetô szerepét…” A fene tudja. Én speciel nem igénylem. Persze nem is vagyok a világ.

Amikor a Bush-életrajz 1999-ben napvilágot látott, még A küldetés (A Charge to Keep) címet viselte. A hazai könyvkiadók érdeklôdését – minden fentebb jelzett erénye ellenére – aligha keltette volna fel, ha a fôhôst idôközben nem választják meg az Egyesült Államok elnökének, no és, ha nincs a borzalmas szeptember 11-e, aztán meg az afganisztáni invázió. A könyvet Utam a Fehér Házba címen keressék, de keresni sem kell, mert a borítón lévô joviális Bush fotó oda vonzza a szemet. Arról legkevésbé a kiadó Perfekt Rt., tehet, hogy igazán pikáns részleteket nem talál a könyvben a kíváncsi olvasó. Például az ifjabb George amúgy közismert piás korszakáról. Vegyük tudomásul, ez nem egy olyan műfaj, amelyben érvényesülnek a dramaturgia szabályai: a hôsnek nincsenek(nem lehetnek) negatív tulajdonságai. Úgyhogy az is csak rosszindulatú pletyka, hogy G.W.B. veri a feleségét...

A Bush könyvhöz képest a Christine Ockrent francia újságíró által papírra vetett, Szerelem és hatalom szappanoperákra emlékeztetô címe ellenére egy tisztességes (kampány)oknyomozó munka, amely Hillaryt korántsem állítja be olyan Szupermannek (Szuperbarbie-nak), mint G.W.B-t a saját sajtóirodája. Ezt a könyvet egy olyan francia nô hozta tetô alá, akinek érezhetôen nem esik nehezére, hogy egy másik okos és sikeres nôrôl megírja, bizony az olykor elviselhetetlen hiszterika, aki kénytelen lenyelni, hogy lépten nyomon megcsalja a férje, s aki azért hord nadrágkosztümöt, mert vastagok a lábai. Ez persze nem tartja vissza , hogy a nôk, a gyermekek és az elesettek ügye iránt megszállottan elkötelezett, ügyvéd-zseni Hillaryt – a modern, mai emancipált nô mintapéldányaként – piedesztálra emelje.

A New York-i szenátorságért harcba szálló (és azt elnyerô) ex-elnöknét kampánykörútján kíséri végig monstre riportjában Christine Ockrent, és megkérdez mindenkit Hillaryról, aki csak hajlandó szóba állni vele. Egyedül a könyv fôszereplôjét nem sikerül szóra bírnia. Igaz, meg sem próbálja. Az újságírónô hiába gyôzköd az ellenkezôjérôl bennünket, rájövünk, hogy Hillaryt és Billt korántsem a szerelem, hanem a politikai ambíció tartotta (tartja) össze. Aztán az is kiderül, hogy a megtépázott nôi önérzetnél és az igazmondásnál (lásd: a Monica Lewinsky-affér) fontosabb a hatalom. Gyakornoknôk tettek vettek Billen az Ovális Szobában, mégis Hillary gyôzött. A könyv címlapja úgy van szedve, mintha azt Hillary Clinton írta volna, de ez ne tévesszen meg senkit. Saját, 2003-ban megjelenô visszaemlékezésein is dolgozik már egy újságíró-brigád. Clintonné ezért 8 millió dollár (nem vicc!) elôleget markolt föl, többet mint a pápa, vagy férjura, Bill a saját emlékirataiért. Ebben is ô a legjobb.

A harmadik könyv, amit a figyelmükbe szeretnék ajánlani, csak elsô ránézésre tartozik a fenti kettô kategóriájába.. Ez is egy, a hatalomért minden ravaszságra és aljasságra kész elnök-feleségrôl szól, de utcahosszal veri minôségben az amerikai kampánykönyveket. Anchee Min Madame Mao című regénye ugyanis valódi irodalom. Ahogy Mao felesége, Csiang-Csing asszony nem összemérhetô Hillary Clintonnal és Georg Bush-sal – nagyságrendekkel jelentôsebb, súlyosabb és hitelesebb személyiség a két amerikainál –, a két könyv sincs köszönôviszonyban az Amerikában élô kínai írónô opuszával. Nem agitálni akar, hanem, hús-vér figurákat teremtve, történetet elmesélve, ábrázolni.
Más kérdés, hogy Csiang Csing, aki fizikailag és lelkileg is megszenvedett azért, hogy a csúcsra kerüljön, hatalmát saját, megbocsátást nem ismerô bosszúvágya szolgálatába állította, mint a zsarnokok és zsarnokfeleségek általában. Csiang-Csing hatalom-akarása nem olyan közhelyek szajkózásába merült ki, mint a hazaszeretet, a köz szolgálata, vagy a küldetés; ôt megaláztatásai tették kis színésznôbôl a forradalom katonájává, majd nôi praktikái az egyre inkább eltorzuló, a saját gyermekeit fölzabáló Kínai Kommunista Párt elsô asszonyává – ezáltal a hatalom betegévé. Szenvedés, szenvedély, gyűlölet, bosszúállás – egy tíz- és százezrek megnyomorodásáért és haláláért felelôs asszony kálváriájának stáció. Egy, a végeredményét tekintve ördögi élet is lehet autentikus, és két (látszólag) patetikusan önfeláldozó, a közért fáradozó is érdektelen, dögunalmas és hiteltelen. Erre is bizonyság ez a három könyv, ez a három élet.

Tódor János

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu