buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Psyché hangján


2006.03.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Palya Bea magyar népzenei együttesek tagjaként indulva, azóta egyre szélesebb zenei horizonton mozogva, világszerte egyre ismertebb névvel, immár önálló zenekarral alkotja és adja elő műveit. A Laokoón-csoport, a Hólyagcirkusz, a Folkesztra, a Sebő, a Kárpátia mind egy-egy fontos, otthont adó „fészke” volt Bea szárnyaló hangjának, míg 2004-ben a Palya Bea Quintett Weöres Sándor művéből elkészítette a Psyché című lemezt. Az album kapcsán költészet és zene valaha volt és újjáéledő egységéről, a világzene születéséről, a hangoskönyvek szerepéről beszélgettünk.
 

• Weöres Sándor költészete régóta foglalkoztat, korábban is merítettél már műveiből. Beteljesülése volt ennek a szeretetnek a Psyché-album, út a „teljesség felé”?

Már egészen fiatalon rendkívül szerettem Weörest, volt egy kis hangkazettám tőle, amin a verseit mondta, egészen elnyűttem, annyit hallgattam. A jellegzetes hangját is nagyon kedveltem. Konkrétan a Psychéből is előfordult már korábban feldolgozás-részlet, még a Laokoón-csoporttal készített anyagunkon hallható két vers belőle.

• „Rokonok vagytok” Weöressel abban az értelemben, hogy Psyché is az archaikus, közös emberi emóciók alapszókincsének megszólaltatója – akárcsak te magad.

A szeretet, a szerelem, a halál, a születés, az öröm, a félelem megnyilvánulásai mindenkiben ugyanúgy kódolva vannak, ezek természetes és őszinte megszólaltatása közös célja költészetnek és zenének. Én magam oly mértékben találtam és hangolódtam rá Psychére, hogy általa tudtam új módon magam megformálni és közvetíteni, lényegében tehát rólam szól az az album. De nemcsak nőként történhet ez meg valakivel, hiszen épp az emberi vonásai lenyűgözőek. Megénekeltem benne magamat, egy korszakomat. Valamiféle napfordulós korszakváltásnak érzem: átfordulás őszből tavaszba, éjszakából nappalba. A Psyhcé után bármi újhoz fogni, bármihez is nyúlni: nagyon nehéz lesz. Életemben először tudtam például teljes mértékben függetlenedni attól: ki mit fog mondani majd, mi lesz a véleménye. Ebben nagy erőt adott Gryllus Samu, a Psyhé lényegében Samuval való interakcióink, vitáink, egyezségeink története, a mi történetünk megéneklése. Én a szövegben adtam magam hozzá, Samu a zeneszerző volt.

• A Psychét az irodalomtörténet a pastiche műfajával határozza meg: olyan montázs, amely valóságos, autentikus elemekből, szereplőkből épített világába helyez be egy fiktív személyt és történetet, s hoz létre ezáltal új, de megalkotottságában is eredetivé váló művet. Valójában nem magad is egy „zenei pastiche-t” teremtesz?

A zenében is meg kellett alkotnunk azt az áltörténeti kort, amely háttérként szolgált, és ehhez felhasználtunk az adott kor zenéjéhez hasonló elemeket. De az igazán csodálatos az, hogy Weöres után újra életre kelhetett egy alak: született egy zene által megformált lény – ezúttal általam is és a zenén keresztül is.

• Az egyes versek megzenésítése után ezúttal egy komplex művel kellett dolgoznod, egy műegész világát megteremteni. Ennek az összetettebb feladatnak talán feltétele is volt valamennyire egy immár saját csapat összehangolt működése.

Minden szempontból új kihívás volt. Kíváncsi, nyugtalan természetem van, folyton keresem, kutatom és alkalmazom is az újat, a különféle irányokat. Nem szeretem szűk korlátok közé zárni magam. Már az Álom álomban és az Ágról ágra című lemezen is kerestem az eklektika védőbeszédét, valóban ágról-ágra kutatva, míg eljutottam egy személyes ághoz... Minden énekesnek elérkezik egy idő után a felismerés, hogy csak azzal tud üzenni, ami a szíve legmélyén van, függetlenül attól, kinek mi a zenei világa, ki hogyan viszonyul a szöveg–dallam egységéhez, ellentmondásaihoz. Mindez akkor működik jól, ha azt nyújtod, ami valóban benned van. Az (ön)-előadás vágya lassan eltolódik a másokkal való megosztás vágya felé. Ezért döntöttem úgy, hogy megcsinálom a saját zenekaromat. Jó döntés volt.

• Weöres életműve kanonizált és klasszikus. Többször nyúlsz azonban kortárs, fiatal szerzőkhöz is, így például Bódis Kriszta-verset is megénekeltél már. Kell ehhez némi bátorság, már csak a szokatlanság okán is.

Krisztával egy barátságból indult a közös munka, megkértem egy dalszöveg megírására. A Hold az ő műve. Én sugalltam az élménymagját, ez konkrétan Dsida Jenő Távolban élő kedvesem című verse volt. Kriszta feljárt hozzám, én énekeltem, kölcsönösen hangolódtunk, s végül remekül összehangolódtunk. Sok kortárs verset olvasok azzal a szándékkal, hátha megtalál, vagy én találom meg benne a hangot, és ez a szerencsés találkozás nemegyszer megtörtént már. Magam is írok olykor szövegeket, magyarul és újabban franciául is.

• Vajon miért a népzenei motívumok a művek megzenésítésének jellegzetes és leggyakoribb eszközei?

A népzene maga is költészet, ugyanakkor igen közel áll a beszélt nyelvhez. Moldvában, ahol eléneklik hogy „a fényes nap immár elnyugodott, a föld színe sötétben maradott”, ugyanott beszélgetve nap mint hallhatod, amint azt mondják: „elmaradtunk az ég alatt s a föld színén”. Ez a hétköznapi nyelv. A népzene arra van, hogy halál, öröm, születés, altatás érzelmeit spontán módon öntse dalba. Azt szokták mondani, hogy ez a zene „hastól hasig” hat és terjed. Ott érzed, belül, amikor megérint. Ezt az énekesek még pontosabban tudják, hogy szinte szó szerint így igaz: azokban a puha, belső üregekben születnek, képződnek a hangok. Akkor jó, ha ott érinti meg a hallgatóját is. Ez lenne a szerepe a költészetnek is.

• Lehet, hogy az úgynevezett „világzene” műfaja, amihez a te művészeted is besorolják, megfelel a nyelvek babiloni mítoszának?

Mint minden mítosz, a babiloni is meseszerű, utópisztikus. Lehet, hogy a világzenének van ilyen eredetkereső, -találó vágya, célja, hiszen a holisztikus szemléletnek ez az alapja. A világzene elterjedésének okát én inkább a kinyílt világban látom: a gyakori és egyre könnyebben megvalósítható utazgatások során megannyi dallammal, áramlattal találkozik az ember, zenészként különösképp hatnak rá, és ezek a hatások azután óhatatlanul meg is nyilvánulnak. A mai technikák segítségével akadály nélkül bárki bármikor könnyen hozzájuthat a népek zenéihez, az egzotikusabbakhoz is, és ehhez még csak a nyelvet sem kell ismerni. Az angol nyelvű produkciókat pedig már az is érti, aki nem is tud angolul, a szókincsük annyira köznyelvesült. Zavar viszont, hogy a világzene divattá válásával erősen arra vagy kondicionálva, hogy minden zenét befogadj és ismerj. Erre nincsen szükség.

• Mintha a hang reneszánszát élnénk manapság: hódítanak a hangzó anyagok, a hangoskönyvek. Lehet, hogy ezzel is csak az olvasás idejét próbáljuk megspórolni?

Ez nem időspórolás, sőt. A meghallgatás ideális esetben az olvasáson túl történik, de a befektettet energia százszorosan megtérül. Nem tudja egyik helyettesíteni a másikat, de a zene által közelebb jut a költészet a befogadóhoz. Épp a kettő egysége, párhuzamossága volna a tradíció, nem pedig újdonság. Az az abszurd, ami kb. száz éve történik, hogy nem éneklünk, eltűntek életünkből a hangok. A keleti országokban még ma is él például a hangos újság műfaja, a Qwali, ami egy refrénes, hangos hírmondó. Egyszer egy turnén Macedóniában a buszon ülve az énekes dalban társalgott és tudósított mindenről: elénekelte, hol vagyunk, mit csinálunk, közben udvarolt, kedveskedett, tréfált – mindezt énekben improvizálva. Nálunk Berecz András csinál valami egészen hasonlót. A prózai hangoskönyvekkel már nincs annyi tapasztalatom. A versekből evidens módon hívható elő a zene, és valószínűleg a prózával is van egy közös, ősi gyökér. A különválás, az üzleti ágakká bomlás és csontosodás az új kor jelensége.

• Épp az összhang jegyében rendezték meg 2004-ben az Athéni Kulturális Olimpiát, ahol te képviselted Magyarországot.

Huszonnégy zenészt és kilenc énekest hívtak meg egy projektre, amelyben egy görög zeneszerző, Manos Hadjidakis műveit kellett saját szövegünkkel énekelni. Egyedül én voltam, aki át is dolgoztam egy kicsit és közelebb hoztam a saját világomhoz. Az athéni rendezvényen az volt csodálatos, hogy a tulajdonképpeni „népek barátsága” nem is a színpadon valósult meg, zajlott igazán, hanem a hajnalig tartó beszélgetésekben az athéni parkokban, a színpad mögötti spontán táncraperdülésekben, az örömteli improvizációkban. Kirajzolódott egy közös horizont. Életem egyik legszebb élménye volt. Már maga a színpad... Szabadtéren, egy sziklafal előtt, tündöklő ég alatt, pálmafák között... Leírhatatlan. Az emberek tudják a dallamot, ismerik, közösen éneklik, a görög zenét pedig talán be sem kell mutatnom, mennyire vérpezsdítő. Ráadásul a zeneszerző állítólag nagyon karizmatikus egyéniség volt.

• Világjáróként és világzenészként hogyan látod a magyar irodalom és zene ismertségét?

Egyre inkább ismerik, hála a remek követeknek, mint például a Muzsikás, vagy az Ando drom, de hosszú a sor. A magyar cigány és zsidó nemzeti zenében nagyon népszerűek vagyunk, és ők nagyon identikusak is a zenéjükkel. A Sziget-fesztivál Európában az egyik legjelentősebb és legismertebb rendezvény. A költészettel már nehezebb a helyzet, ezt rendre megtapasztalom például Weörest mutogatva angol és francia barátoknak. Nagyon nehéz fordítani, az eredeti zsenialitását viszszaadni. Ráadásul konkrétan Weöres híres volt arról, mennyire nem izgatta a nemzetközi hírnév, a külföldi ismertség, még a Nobel-díj sem. Erről szól az anekdota is, amikor összehozták egy Nobel-bizottsági taggal, és ő a maga népsze-rűsítése helyett nagyokat hallgatva üldögélt és kedvesen töltögette a bort...

• Terveid?

Mindig tízszer annyi, mint ami rövid távon megvalósítható. Hogy kell-e ezeknek tárgyiasulni is, vagy elég ha a bensőmben megszületik egy írás egy dallam...? Elindult az életemben a „francia ág”, illetve elkezdtem egy új lemezen dolgozni. Egyelőre kellemes káosz van a fejemben, ma már nem is ijedek meg tőle, mint régebben, jó ebben most lebegni. Érlelem magamban a gyümölcseit, hogy aztán kicsavarjam a levét. Ez az új lemez valószí-nűleg nem itthon fog megjelenni, de természetesen dolgozom tovább itthon is. Március 4-én a Művészetek Palotájában lesz egy önálló estem, afféle vissza- és előretekintős nagy koncert. A barátaimmal mesélünk, zenélünk, megköszönve és megosztva mindent. Az új „fiaimmal” Gryllus Samuval és a Quintett alkotótársasággal: Lukács Miklós (cimbalom), Szokolay Dongó Balázs (fúvós) Novák Csaba (bőgő), Dés András (derbuka, kanna, ének) remekül működünk. A Psyché-albumon két kiváló vendégszenész, Lantos Zoltán és Bujtor Balázs is dolgozott. Igazi nagy élmény volt az összeállítást egyben meghallgatni: ők sem csináltak még ennyire „irodalmi” lemezt. Ha jó csillagok járnak fölöttem és jó angyalok röpködnek körülöttem, megvalósítok mindent.

A Hangzó Helikon sorozatban megjelent CD-k:
Kaláka · Kányádi
Sebő · Nagy László
Cseh Tamás · Ady
Sebestyén Márta · Magyar népköltészet
Sebő · József Attila
Kaláka · Kosztolányi
Kátai · Krónika
Palya Bea · Weöres Sándor · Psyché

Laik Eszter

Helikon Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu