buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mágiaetika


2006.03.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Harry Potter-könyvek immár hatodik kötetét a február elejei magyar nyelvű megjelenés óta már mindenki elolvashatta: azok is, akik feltétlen rajongói a sorozatnak, és azok is, akik csupán a szerzőnő elleni újabb támadási felületeket keresnek a könyvben. Az előbbiek olvassák tovább ezt a recenziót. Mert a Harry Potter és a Félvér Herceg megérte a hosszas várakozást (fenntartva némi fanyalgást a magyar fordítás Mamamaci és Francica-jellegű, az angol eredetitől igencsak elütő cikornyás címadásaival és szóhasználataival szemben).
 

A regényciklus eddig megjelent kötetei közül ez a legkomorabb, de egyben a legmegrázóbb, legnemesebb is. Ahogyan az évek haladtával a kalandok egyre veszélyesebbek, és a Sötét Nagyúr egyre erősebb, úgy Harry jellemrajza is egyre színesebb és árnyaltabb lett. Az előző két kötet már nem a tudatlan, mindenre rácsodálkozó, felelőtlen főhőst mutatja, hanem a negatív érzések, a düh, a szégyen, a bosszúvágy, a fájdalom felerősödésével egy összetett személyiséget teremt.

Természetesen a gyász, a fájdalom csak fejlődéslélektani vagy esztétikai szempontból üdvözölhetőek vagy érdekesek. A főhős számára a gonosszal vívott folyamatos élet-halál izgalmai mellett korántsem nélkülözhetetlenek – mégis ezektől az új érzésektől lesz Harryből valóban nagykorú varázsló. Az internetnek és egyéb hírforrásoknak köszönhetően már az angol nyelvű megjelenés napján tudni lehetett, hogy az a bizonyos „jóbarát”, aki meghal e kötet végén, nem más, mint Dumbledore professzor. Ám Harry nemcsak igazgatóját, mentorát, egyetlen támaszát veszíti el. Keresztapja, Sirius elvesztése után, Dumbledore halálával lesz Harryből valóban a Kiválasztott: barátai deklarált segítőkészsége mellett is magányos hőssé válik – e hőstípus minden pozitív és negatív attribútumával felvértezve.

Az új kötet már nem annyira a varázsvilág–valóvilág lét- és ismeretelméleti hasonlóságát és különbségét állítja a középpontba: a mágikus, színes, egzotikus varázsvilág már csak díszlete a regényvilág nagyon is valós, súlyos morális kérdéseinek. A jó-gonosz, igaz-hamis, barát-ellenség párharcai mellett immár a hűség-árulás problémája is megjelenik. Harry és a varázslóvilág vesztesége azért sokkal több a legnagyobb tudású mágus halálánál, a Voldemorttal szembeni legerősebb védőbástya elvesztésénél, mivel éppen Piton professzor mondja ki rá a halálos átkot. Rowling az eddigi kötetekben Pitont sosem ábrázolta rokonszenvesnek (mardekáros lévén, e ház fejeként, nem is lehet rokonszenves), Harryvel végig kölcsönösen utálták egymást, az események azonban mindig úgy alakultak, hogy a nagyon is nyilvánvaló gyanús jelek ellenére bebizonyosodott róla, hogy ha nem is a jó oldalon áll, az éppen aktuális eseményekben sosem vétkes. Eddig számos sötét részlet kiderült a múltjáról, Harry szüleivel és Voldemorttal való viszonyáról. Ám minden józan idegenkedést és érzelmi ellenállást lesöpört Dumbledore beléje helyezett feltétlen bizalma: ő mindenek és mindenki ellenére meg volt győződve Piton lojalitásáról. Dumbledore meggyilkolásával így maga a bizalom, a szeretetbe vetett hit kérdőjeleződik meg. Dumbledore végtére nem volt más, mint egy bolond öregember, aki vakon bízott a hűségben, és aki még halála pillanatában sem tudta elhinni, hogy elárulták. A regény megdöbbentő, sokkoló dramaturgiai fordulata ez: „Dumbledore rimánkodott”. Vajon szükségszerű a halála? Hogyan bukhat el ő, a legerősebb mágus? Amiben rendíthetetlen és kikezdhetetlen ereje rejlett, ami megkülönböztette őt a Sötét Nagyúrtól, ami fölébe emelte: a szeretni tudás képessége okozta vesztét. Bukása szükségszerűnek látszik, hiszen tévedéséért fizetnie kellett, és mivel tévedése végzetesen nagy, saját életével kellett fizetnie. Bukása és egyben e kötet egésze azért borzongató, mert valami visszafordíthatatlant indít el a varázslóvilágban. Nemcsak Harry számára vész el a remény, hanem az egész világ kiüresedik Piton árulásával. A regény világképében radikális változás következik be: megkérdőjeleződik a megingathatatlannak tűnő pozitív morál érvényessége. Harry ettől a fordulattól magasodik valódi hőssé, hiszen – szó szerint is – farkas-világban kell ezután teljesítenie, és ráadásul már nem csupán a saját feladatát. Egyéni sors és világegész összekapcsolódása sosem volt még ilyen erős, és ennyire nyilvánvaló a sorozat eddigi köteteiben, hiszen az olvasó eddig is tudta, hogy ő, és kizárólag csak ő győzheti le a gonoszt. A gonosz csak akkor tűnik el a világból, ha Harry túléli a vele folytatott küzdelmet. Dumbledore és hitének halálával Harry jövőbeli győzelme azonban nemcsak a gonosz pusztulását jelenti, hanem az egész világ megújulásának lehetőségét is: a remény maga nem a küzdelem előfeltétele, hanem eredménye, jutalma lesz. Van Peter Jacksonnál A Gyűrűk Ura filmváltozatában egy (kissé giccses?) jelenet, ahol Denetor kormányzó éppen elindul kíséretével, hogy elevenen elégesse fiát saját magával együtt, mert a sötétség annyira reménytelenül végtelen és legyőzhetetlen számára. Akkor a kamera egy pillanatra felvillantja a király fáját, amelyik fehéren és kiszáradtan áll a pusztulás közepette: egy virág nyílt ki rajta. Denetor nem láthatja, de mi igen. Tudjuk, hogy itt/innen fordul a világ. Nos, ez a fajta kicsiny remény halt meg Dumbledorral együtt. Halála ezért hihetetlen. És ezért megrendítő.

(A Harry Potter-könyvek kitartó olvasója e katartikus fordulat bekövetkezte után sem hiszi el, hogy tényleg megtörtént, ami megtörtént. Ha a varázslóvilágban már nem is, benne él a remény, hogy Rowling majd egy nem várt, csak rá jellemző mágikus, csavaros fordulattal jóváteszi a történteket. És akkor kiderül, hogy mindez csak félrevezetés, csak álca, csak elterelő hadművelet, vagy valami ilyesmi, és Dumbledore természetesen ott lesz a helyén, mikor újjá kell majd építeni Voldemort legyőzése után a varázsvilágot…)

A Harry Potter és a Félvér Herceg dramaturgiailag kitűnően felépített, végül is egy eddig szándékosan háttérben tartott és folyamatosan háttérbe nyomott „mellékszereplő” kiugrásáról szól: a címben szereplő Félvér Herceg maga Piton professzor, így tudtunkon kívül is a kötet végig róla szól.

Ugyanakkor a főszereplő támasz nélkül maradva, immár fizikai és lelki értelemben is reménytelenül vállalva a feladatát ebben a kötetben lesz valódi hőssé. Immár nincs mese, azaz a mesevilág nemcsak műfaji értelemben, de világnézeti szempontból is eltűnőben van, a végső összecsapás elkerülhetetlen – írónak és olvasónak az utolsó kötet előtt egyaránt fel van adva a lecke. Nemcsak a cselekmény, az események komorsága, hanem az ezekből adódó morális következmények végiggondolása miatt is kívánatos betartani a szerzőnő ajánlását, miszerint a kötetek olvasását kilenc évesen lehet elkezdeni, és évente kell egy újabb kötetet elolvasni.

A hatodik kötetet megelőzve Harry Potter-könyvekkel foglalkozó újabb tanulmánykötet is napvilágot látott magyar fordításban. Kende B. Hanna pszichológiai megközelítése után (Harry Potter titka, Osiris, 2001) a Harry Potter világa. Milyen titkok rejlenek a Roxfort színfalai mögött? filozófiai irányból közelít Rowling regényeihez. Miközben sem a cím, sem az alcím nem sokat sejtet, inkább ködösít, ráadásul az Édesvíz Kiadó repertoárjába elég sok minden belefér. A tanulmánykötet címe az angol eredetiben Harry Potter and Philosophy, és ez végre valódi iránytűként szolgál. Előzményként, ugyancsak az Édesvíz gondozásában már megjelent 2003-ban a Mátrix-filozófia, 2004-ben pedig A Gyűrűk Ura filozófiája. Így nem igazán érthető a filozófia szó használatától való idegenkedés a címadásban. Hiszen a kötet előszava is éppen arról szól, hogy az első Harry Potter-regény eredeti, The Philosopher’s Stone alcímét is átírták Amerikában, mert az ottani kiadó úgy vélte, „a filozófia elvont és ijesztő rémképeket idéz elő az elefántcsonttoronyról. Talán rosszul gondolták.” Talán az Édesvíz Kiadó is úgy gondolta, hogy a cikornyás, lila alcímmel jobban el tudja adni e könyvet. Miközben, vagy ennek ellenére a könyv valódi szellemi kaland, nemcsak a Harry Potter rajongóknak, hanem a filozófia iránt érdeklődőknek is: optimális esetben kölcsönösen sikerül megnyerni egymásnak e két tábor híveit.

A tanulmánykötet nem arról szól, hogy a Harry Potter-könyvek valójában egy kimeríthetetlenül gazdag és mély filozófia díszleteként szolgálnak csupán, vagy hogy a történetek mögött megbúvó mondanivalóval Rowling új fejezetet nyithat a bölcselettörténetben. És még csak nem is bonyolult filozófiai, logikai fejtegetések, levezetések summáját kapja kézhez az olvasó. Ehelyett a filozófia fogalmának, leginkább angolszász területen meghonosodott, újkori jelentését erősíti a kötet: a filozófia nem más, mint problémákat meglátni, jó kérdéseket feltenni. Azaz nem filozófiatörténeti szöveggyűjtemény vagy példatár e kötet sem, sokkal inkább filozófiai gondolkodást példáz és igényel az olvasótól.

A szerkesztők a Roxfort négy házának megfelelően négy témakör köré csoportosították a szövegeket: a szereplők (filozófiai antropológia és pszichológia), a moralitás, a gonosz problémája és metafizikai beszélgetések. És a népes szerzőgárda függvényében „varázslatosan” sokszínű is a kötet anyaga: a Rowling-könyvek alapján többek között szó esik az erényekről, a barátságról, a feminizmusról, a mágia etikájáról, társadalmi méltányosságról, a Gonosz természetéről, tér, idő és mágia kérdéseiről, a halhatatlanságról, a szabad akaratról. Legvonzóbbak talán a metafizikai beszélgetések, hiszen éppen a varázslat, a mágia, ama bizonyos „másik valóság” filozófiai irányú megközelítését kínálva olyan kérdésekre adnak alternatív válaszokat, mint a valóság és látszat viszonya, az időutazás lehetősége, a test és lélek dualitásának problémája, a sors és a paranormális jelenségek kapcsolata. A kötet alaphangsúlya azonban a felmerülő morális problémák tárgyalásában van: nemcsak az egyéni erények esnek morális megítélés alá, nemcsak az interperszonális kapcsolatokat vizsgálják ilyen irányból, hanem a rowlingi világépítés alapkövéül is morális kategóriákat állítanak a tanulmányírók. A mágiaetika itt azt jelenti, hogy nemcsak használatbeli különbség van jó és gonosz mágia között, ez a különbség lényegi és megszüntethetetlen. Ennek függvényében ítélhetjük meg a Harry Potter kötetek szereplőit is, a használt varázslatok adott állásfoglalásra késztetik használójukat a világgal szemben: gonosz mágiát csak gonoszok képesek használni, így a világhoz való viszonyuk sem lehet más. Mindennapjainkra vonatkoztatva, az a kérdés, „megtanulunk-e válogatni «különleges erőforrásaink között», tudunk-e néha nemet mondani.”

Nem arról van szó, hogy a kötet tanulmányíró filozófusai negatív értelemben vett alkalmazott filozófiát művelve kínálnának számunkra élet- és sikerrecepteket, és nem is akarnak az olvasóból semmiféle új embert faragni. Csupán arra hívják fel kitűnő arányérzékkel az irodalmat olvasók figyelmét, hogy a Harry Potter-könyvek emlékeztetnek minket bizonyos kérdésekre: nem erkölcsi példabeszédek, de etikailag tanulságosak lehetnek, „örömmel elmélkedhetünk”, eltöprenghetünk ezekről, „igen hasznos beszélgetésekhez szolgálhatnak kiindulópontul”, és a figyelmes olvasót következtetésekre vezethetik. És külön érdeme a kötetnek, hogy nemcsak ismert filozófiai elméletekre, filozófusokra hivatkoznak a szerzők Platóntól és Arisztotelésztől kezdve Kanton át Nietzschéig, hanem esetenként Darth Vader szavai, a Simpson család, a Tizenkét majom, a Vissza a jövőbe, a Mátrix bizonyos mozzanatai szolgáltatnak példákat.

Megjegyzendő, hogy a kötet végéről A Roxfort tisztletbeli tanárai című, ballagók könyvébe való idézetecske-gyűjtemény – bármily nevesek is legyenek az idézettek – elmaradhatott volna. Ez a tanulmányok szakmaisága és élvezhető közérthetősége (fontos egyensúly!) után finoman szólva is kínos, mert az idézethalom pusztán tanító szándékú „aranyköpések” szintjére degradálja a filozófiát. Azaz éppen annak végig hangsúlyozott szellemiségének mond ellent: a filozófia itt sem készen kapott recepteket, válaszokat, hanem kérdéseket jelent. Ráadásul az ezt követő A Roxfort jelenlegi tanári kara címszó alatt a kötet szerzőiről tudhatunk meg információkat: nagyon kevés információt és nagyon sok ciki jópofaságot. Kár érte.

J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
Ford. Tóth Tamás Boldizsár
Animus, Budapest, 2006
623 oldal, 3980 Ft

Harry Potter világa. Milyen titkok rejlenek a Roxfort színfalai mögött?
Szerk. David Bagett, Shawn Klein
Ford. Büki Gabriella
Édesvíz Kiadó, Budapest, 2005
282 oldal, 2590 Ft

Lovász Andrea

Animus Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Legelső hozzászólások a cikkhez:
harry rajongó

#1

2006.05.30 14:02

szerintem ez a könyv jó, csak néha az már durva hogy mindenki
meghal harry körül,és az is feltűnő, hogy Piton egy két színű
álnok, szemétláda!!!
[VÁLASZ]
Arden

#2

2006.05.30 14:52

Nem akarok erőszakosnak tűnni... de ha mégegyszer ilyen szövegkörnyezetben a szádva veszed Piton nevét, eltördelem a kezeidet!

Köszönöm, hogy meghallgattál!

üdv, Arden

ps.: Van már egy Harry Potteres téma(mi az hogy hp és a félvér herceg? címűre célzok). Ott lehet megtenni az esetleges észrevételeket a könyvet és minden mást illetően. Még1x köszi!
[VÁLASZ]
Ancha válasza #2-re

#3

2006.05.30 14:53

Egy??? Van vagy ötszáz darab+ most ez is!
[VÁLASZ]


  . . .

Az összes hozzászólás
megtekintése

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu