buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Képzabálás


2006.02.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Trotechnikus az mindig Elek. Mármint: elektrotechnikus. Zseniális. Ezt azonban nem a tévéből tudtam meg, s minthogy szolgáltatóm úgy döntött, hogy a kedvenc öregfilmjeim adóját kihajantja csomagjából, én meg úgy döntöttem, hogy a készülékemet hajantom ki.

Természetesen ezt nem kell szó szerint venni, ki tudja, mire lesz még jó, megtartjuk ezt is, elvan, mint régi falusi háztartásokban a padlásfeljáró alatt tárolt kristálycukros zacskó. Csak éppen a szobámból száműztem a gépet. (Úgysem LCD-s. Nem mosogat, nem táncol lábujjon, rémes, kényes matuzsálem – ezentúl szigorúan múlt időben.)

Mint újévi fogadalmak romlatlan előzménye virult fel egy hajnalon az ötlet: igen fölöslegesen nézem én az éjszakában (jó, hallgatom csak, miközben teljes fizikai-szellemi nullázódásom pontján még a netre rándulok tájékozódni) a dögöt, mert másnapra semmi nem marad meg a háttérzajból, csak a kórházi sürgősségi ellátás egyes képei rémülnek belém, de az meg aztán végképp feleslegesen. Egyrészt, ugye, az orvosi pálya sose vonzott, másrészt meg, ha véletlen odakerülök, mindegy lesz, mennyire mozgok otthonosan a ketyerék között, mint ápolt nem sok alkalmam adódik majd ismereteim fitogtatására. Ami pedig haszontalan, annak létjogosultsága nincsen – a gyöngyszem tehát távozik.
Büszke voltam magamra, mint két marék szentjánosbogár áramszünetkor.

Se horror! Se terror! Se vízágy! Se vízágyú! A harmadikat meg már le sem írom.

És reggel lett, és este lett, és aztán újra reggel – a fából faragott kisasztal tetejére pedig burjánzó őserdőt varázsoltam, csupa élő gizgaz, fikusz és társai, moha nem, de valami páfrányszerű, és került oda még fából egy sötétbarnán sompolygó kincsesládikó – csupa vadregény. Még állatok is vannak. Az egyik szobaszörnyről ugyanis nem tudtam leirtani az élősködőket.

„Mindennek ára van, / vagy ára lesz. / Oda kell adni, / ami van, / hogy megkaphassuk, / ami lesz” – fogalmazott Károlyi Amy, én pedig jó tanítvány vagyok, sok esetben legalábbis, illetőleg jelen esetben mindenképpen, mert szándékom végleges voltát erősítendő a bőröndnyi fémet a kettőhúszas madzagjával együtt elhelyeztem szüleim lakásában; tv nyista, hát kell az nekem, hogy bambuljak?, hát kell, de azért ilyen gyakran nem, sőt.

És innentől kezdve természetesebb és élménydúsabb lett a világ, „a szoba zöldbe öltözött / így látja levél a szobát / borostyán-inda futja át / a szoba néz, az inda lát”, ez megint K. A., valamint az élőhelyem, nem, nem változtam át pandává, friss hajtások, levelek tömegétől nem függ létem, és ha mégis, hát mondjuk inkább úgy, tegyük hozzá: csak a látvány, a látvány kell, nem egyéb! Hah, igen, az viszont áradjon, ömöljön, emeljen; hadd tekeredjen a mennyezetre a sok kis kacs, nője be a falaimat, mintha soha máshol nem éltem volna, csak lélegző, zöld tenyerek között, melyek megtartják az emeleti lakást; nőnek, növekednek, túlnőnek az éjszakán, belekanyarognak a számítógépembe és átnyúlnak a barátaim felé, nickekké változva maguk is ismeretlen sokaságba vesznek, hogy aztán kilépve a monitor előlapján ráfuthassanak a billentyűzetre, újra rá a kézfejre, az arcra; miféle metamorfózis jöhet még ezután, kíváncsiságom olthatatlan, hát térjünk rá végre a tényekre: íme, ha nincs tv-függőség, van más; vajon mennyivel jobb ez, képzabálás ez is, csak épp a szem, a perspektíva változik, az viszont folyamatosan: végigtapogatva a négy sarkot, lefutva a küszöb pereméhez, egyensúlyozva, mert nem lehet máshogy, másképp; láblógázva minden ideál szép: Brian Froud kövér, fekete hajú angyalát nézem naphosszat – ez a hátterem; lassan csavarodom a bokájára, elég szakadtka szárnyai vannak és mostettemelelőledazalmádmitszólsz?-mosolya, vízililiomokat pakolt a hajába, ez mégis túlzás, no, majd leszedjük, leszedem; az ablak keretén pedig megtámaszkodik az utcai lámpa fénye – késő van.

Elnézést, azt hiszem a tévékészülékem sorsáról szerettem volna... Nem is tudom. Gondolják, hiányozni fog?

 
 
 

Aletta Vid

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu